Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-16 / 3. szám
Bizakodást és erőt merít a kereskedelem Sipőcz főpolgármester hitvallásából Le kell rombolni a kereskedelem elé tornyosuló akadályokat Budapest kereskedötársadalmának nagy ünnepe volt az elmúlt napokban. Ez az ünnep és az abból fakadó bizakodó reménykedés alaposan ráfér erre a társadalmi rétegre, amely a közelmúlt időkben annyi nehézséggel és veszedelemmel került szembe. A gazdasági nehézségek a forgalom csökkenését eredményezték, amely szomorú jelenség azonban kimélyült az áruházak és a gyárak részéről megindított kíméletlen konkurrenciában. Rossz idők járnak a kereskedelemre és ebben a sivár korszakban azért számít pirosbetüs napnak a Kereskedelmi Csarnok díszvacsorája, mert ott Sipőcz Jenő főpolgármester tett őszinte hitvallást a kereskedelem életjogosultságáról, annak fontosságáról és nemzeti hivatásáról. Madarassy-Beck Gyula báró mutatott rá arra a kiváló szerepre, amit a magyar kereskedelem a főváros naggyáfejlesztése körül betöltött. Sipőcz Jenő főpolgármester tiszteletet adott a kereskedőknek, majd azt hangoztatta, hogy helyesli, ha a mai nemzedék intenzívebben foglalkozik gazdasági kérdésekkel. Kijelentette, hogy első .a nemzet minden vonatkozásban, ám a nemzettől is elvárjuk, hogy minden társadalmi osztálynak és minden gazdasági ágazatnak megadja az egyenrangúságot és egyenjogúságot. — A főváros törvényhatósága az én közreműködésemmel legutóbb a gazdasági szabadság mellett foglalt állást — mondotta a főpolgármester. -—• Elismerem, hogy a mezőgazdaság igén fontos tényezője a nemzet életének. Nem is irigylem azokat a kedvezéseket, amelyeket a mezőgazdaság kapott és nem is fogom irigyelni azokat mindaddig, amíg a nemzet egyetemes érdekeit szolgálják. A gazdasági ágak között azonban látok egy mostohagyermeket és ez a kereskelelem. A trianoni bajokon kívül külön speciális bajok is vannak, amelyeknek egyrésze a külföld elzárkózó politikájából származik. Ez csaknem vis major, abban azonban nem nyugodhatunk meg, amikor a korlátokat nem a külföld, hanem mi magunk állítjuk a kereskedelem elé. Amint nincs másodrendű polgár, úgy nincs másodrendű gazdasági ág sem. Budapest sokat tett a kereskedelemért, a kereskedők viszont sokat tettek a fővárosért és az országért. Mint főpolgármestertől nem veheti tőlem senki rossznéven, ha meleg szeretettel viseltetem ama polgárság iránt, amely hozzájárult Budapest nagyságának kialakításához. — A szabadkereskedelem igazságainak hirdetése kötelesség. De meg kell találni hozzá a tapintatos módokat, minden kereskedőnek diplomatának kell lennie. El tudok képzelni egy kommer- cium militans-t és hiszem, hogy ennek a küzdelme eredményes 'lesz. Mindenkinek nagy nemzeti egységre kell törekednie. Ez az egység az erkölcsi erők összmüködésében nyilvánul meg. Polgármester koromban is mindig a kiegyenlítődés politikájára törekedtem és ha alkalmasnak tartottam, hogy közvetítő politikát csináljak, talán alkalmas vagyok arra a közvetítésre is, hogy az összes foglalkozási és társadalmi ágakat egy nagy értelmi és érzelmi harmóniába egyesítsem. El kell tűnnie minden osztályérdeknek és az egységes nemzeti érdeknek kell érvényesülnie, mert arra, mint ma, soha nagyobb szükség nem volt. Az a zúgó taps és példátlan lelkesedés, amely- lyel a főpolgármester szavait fogadták, komoly biztatás és Ígéret Budapest kereskedőinek arra, higy mai lesujtottságuk nem lesz tartós és hogy a budapesti kereskedők cégtáblája újból a tiszteletet fogja követelni a maga számára mindenki részéről. r ,1 Újabb roham a kiskereskedők exísztenciájaellen A szezonvégi kiárusítások csak az áruházakban fokozzák az üzleti lehetőségeket Elérkezett a budapesti kereskedő a szezonvégi kiárusítások hatóságilag engedélyezett és megszabott terminusához, ami más években általában a forgalom fellendülését hozta magával. Január hó lJf-töl 29-ig terjed a kéthetes vásár és aki annyi fáradságot vesz magának, hogy a kirakatokon túl is be-benézzen a kereskedő helyiségébe, az nem tapasztalhatja a vásárlóközönség tömeges jelenlétét. A detailkereskedő számára nem jelent öröm- teljes üzleti fellendülést a kiárusítás tizennégy napja. A komoly és szolid kereskedő legfeljebb azzal szórakozhatik, hogy FÜRDŐKáDM, CSÖVEK HasenörI, Csengery u. 53. HOFBAUüR £S PIAZZA ÉEHŐMtSTE .iEK TELEP; IRODA VI., Bfc&E-TÉíí 5. VI.. SZONDY-U. 34. TELEFON: 188-Í9. Gáz-, víz is gőzarmaturák UDAFE-T, VII , AKÁCFA-UTCA öl. TELEFON 40 6-41 KRAUSZ és SCHOFFER mindennemű épület és asztalos faanragok telepe és larketláz ási vállalata Budapest, V., Vág-U. 7. Telelőn: gi—R — 14 a közelben fekvő áruházakból kiözöníő közönséget bámulja és visszasírja a múltat, amikor még csomagokkal megrakott vevők az ő üzletét hagyták el megelégedett és jóleső érzéssel. Az áruházak hangzatos és megtévesztő propagandája ezúttal is győzött és a kiskereskedő a kiárusítás időszakában is tétlenségre van kárhoztatva. Az az általános felháborodás, ami a pékkariéi formájában működő árfelemelö testület garázdálkodásait kísérte, nem múlhatott el a kormányzati szervek, energikus beavatkozása nélkül. Élénk emlékezetben van még az a példátlan erőszak és terror, amellyel az úgynevezett árvédelmi egyezmény kívánta biztosítani a kenyér és a péksütemények indokolatlan hasznát. Felfogadott bérencek és hivatásos birkózók követték nyomon a különböző kisüzemek árukihordóit és utcai botrányok zajától kísérve kobozták el a karteláraknál olcsóbb péksüteményeket. Rendőri beavatkozás és büntetőbírósági tárgyalás adatai tárták elő azt a texaszi módszert, amelyet a pékkartel alkalmazott és amikor a közvélemény éles felzúdulása a magasba csapott. jött a kereskedelmi miniszter, aki ezt a kartel-banditizmust sürgős kivégzésre ítélte. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter mindenekelőtt úgy látta a pékkartel megrendszabáA szezonvégi kiárusítás alapelve, hogy a kereskedő és ilyenképpen az áruházak is, eladják a raktáron maradt idényemuit portékáikat, természetesen a normálisnál olcsóbb árakon. Egyes áruházak itt is megtalálják a módját a kereskedők megkárosításának, mert nemcsak a megmaradt készletüket dobják piacra, hanem újabb és újabb árukat vásárolnak. Felmerül a kérdés, hogy milyen forrásból tudják beszerezni ezek az áruházak az olcsó cikkeket ? A rejtélyt nem nehéz megoldani, mert a hivatalos lap csödrovata nap-nap után közli azoknak a kereskedőknek a névsorát, akik elbuktak az áruházak kíméletlen versenye nyomán. A nem szolid bázisra felépített áruházak tehát könnyű helyzetben vannak, mert a rendelkezésükre álló tökével megvásárolják az általuk tönkretett kereskedők elárverezett holmiját és ezt mint szezonvégi cikket olcsón tudják a közönség figyelmébe ajánlani. A tisztességes kiskereskedő ilyen trükköket nem alkalmazhat. A másik kipróbált módszer, amelyet nehány áruház oly ötletesen tud hasznosítani, az inzolvencia és kényszeregyezség. Nemrégiben jelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a Fenyves Áruház annakidején kényszeregyezsége révén ötven százalékos egyezséget kötött, ennyivel olcsóbban adhatja tehát a raktáron levő készleteit, és most halljuk, hogy példáját követi a Rákóczi-úti Tempó Aruház, amelynek inzolvenciája most került nyilvánosságra. A kényszeregyezségre minden kilátás meg van és ilyformán Balogh László, az áruház tulajdonosa a közeljövőben nyilvánvalóan dömpingárakat tüntet fel kirakataiban. Az áruk elosztása és elhelyezése nagy gyakorlatot igényel, ezzel azonban a Tempó Áruház tulajdonosa bőségesen rendelkezik még a proletárdiktatúra idejéből, amikor vezetöszerepet töltött be egy ipari elosztó kommünalakulatban. Szó van egy másik úgynevezett áruház nehézségeiről is, amely állítólag szintén folyamatba tette a magánegyezségi eljárást. Amint látható tehát, az áruházak a hitelezők számára meglehetősen veszélyesek, a veszély másik fajtájának azonban a közönség is ki van téve. Nyilvánvalóan a hatóságok elnézése okozza, hogy az egyes áruházait tűzbiztonsága nem valami megnyugtató és ez vonatkozik elsősorban a Baross-téren működő úgynevezett Filléres Divatházra, amelyben pengőkért valóban minden vásárolható. Ez az áruház szenvedélyesen szereti a szálloda-épületeket, mert csak ezzel magyarázható, hogy a tér jobboldalán a József főherceg-szálloda földszintjét bérli, a baloldalon pedig a Centrál-szálloda volt kávéházi frontján terpeszkedik. A Filléres Divatház nem elégedett meg e helyiségnek a méreteivel és az illetékes hatóságok érthetetlen elnézésével áttörette a szomszéd ház tűzfalát, ami a legélesebb ellentétben áll a falazat műszaki hivatottságával. Borzalommal kell visszaemlékezni az évtizedek előtti áruházi tűzvészre, amelynek emléke még ma is rettegésben tartja Budapest lakosságát. A hatóságok kötelessége, hogy helyszíni vizsgálatot tartsanak a Baross- téri divatházakban és a közérdekre való tekintettel gondoskodjanak a veszélyes állapotok megszüntetéséről. Az ilyen -Szaknak ne^vobb gondot kell fordí- aiii a városrész és a közönség életbiztonságára, mert nem merülhet ki az árunáz tulajdonosának tevékenysége csupán abban, hogy olcsó munkabérekért dolgoztassa alkalmazottait, akik nagyobbrészt jobb napokat látott olyan kereskedelmi alkalmazottak, akik a megszűnt detailkereskedések- ben tisztességes kereset mellett tanulták meg nehéz szakmájukat. lyozását keresztülvihetönek, hogy közigazgatási úton kereste a megtorlás módozatait. Leiratot intézett a székesfőváros polgármesteréhez, amelyben megtiltotta, hogy a pékipartestületnek és a pékkarteinek azonos vezetői és tisztviselői legyenek. Teljesen indokolt volt a miniszter elhatározása, mert összeférhetetlen és erkölcstelen az olyan funkció, amely egyrészről hatósági jogkört gyakorol a pékipar területén, másrészről pedig ennek a tekintélynek a palástjában kartelvezetö és utcai verekedések jogtalan kezdeményezője. A miniszteri leirat felhívta a polgármestert, hogy intézkedjék e lehetetlen rendszer megszüntetéséről és mindenekelőtt azt a kikötést tette, hogy a pékipartestület és a kartel azonos tisztviselői ezt az összeférhetetlen állapotot szüntessék meg. A polgármester rövid határidőt tűzött ki enne.* a M hatásági rendet ke zése hét nem respektálják a pékkartel vezetői Miniszteri és polgármesteri rendelet ellenére nem szüntetik meg az ipartestületi össze fér heietlenseget
