Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-05-29 / 22. szám
Budapest, 1935 május 29. ^MvdhoiiTtl^Lip 3 A VEZÉR SZAVA A két választási küzdelem■ alatt, az országgyűlési és a kommunális választási harc hevében pénteken találkozott másodszor Budapest népe Gömbös Gyula, miniszterelnökkel. Ezúttal is a'Nemzeti Lovarda volt a nagy esemény színhelye. Magára a közönségre is rányomta bélyegét az a szellem, amelyet Gömbös Gyula képviselt. Sóim még magyar gyűlésen, akár a vidéken, akár Budapesten olyan fegyelmet, olyan rendet, olyan katonás drillt, mint ezen az ülésen, még nem láttunk. A rend és fegyelem azonban egy pillanatig sem jelenti a lelkesedés, a szívből jövő kitörések halálát, vagy csak megfékezését is. Gömbös Gyula megjelenése már maga Is megfogta ezt a közönséget. Szürke ruhában, kezében szürke kalappal egészen váratlanul bukkant fel az emelvényen, hogy úgy mondjuk, ott termett hallgatói előtt. És már abban a pillanatban köszöntésre lendült föl a karja, mire a tízezres tétbor szintén kézfelemeléssel üdvözli a Vezért. Egy pillanat és összeforrott a szónok és közönsége. Tele könnyedséggel, közvetlenséggel magával ragad mindenkit. Hivatásának tudatéiban hangzik el mondanivalója, vannak lelkes kitörései, vannak szinte nehezen kísérhető lendületei, de a következő pillanatban már megint közvetlen báréit, bajtárs, testvét'. Maga a beszéd csupa béke, fnyugalom, derű. Tele bizakodással, reménységgel. Semmi abból, amit szemére szoktak hányni. Nem forradalmár, hanem alkotó. Ahányszor csak tudja, maga is hangoztatja, hogy miután semmit sem akar elhamarkodottan cselekedni, semmiben nem hajlamdó olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek rombolnának. Amíg nincs új alkotás, addig csak a régit akarja javítani. Vonatkozik ez elsősorban a fővárosra is, amelyet szintén nem kíván a reformok elöl elzárni, egyelőre azonban még csak annyit jelentett ki, hogy azokat a kérdéseket, amelyek Zsitvay Tibor nagyszabású programjában foglaltatnak, elvileg elfogadja. A pénteki nap különben különösen érdekes politikai nap volt. Ez a beszéd, amelyet most hallottunk Gömbös Gyula szájából, huszonnégy órával előbb még nem születhetett volna meg. Huszonnégy órán belül vetődött fény ugyanis bizonyos ellenzéki megmozdulásra, bizonyos ellenzéki frontalapító kísérletre. A késő esti lapok voltak azok, amelyekből a közönség mindenről értesülhetett. De mindenki ismeri Gömbös Gyulát, a nagyszerű taktikust, a friss elmét, akinek szelleme állandóan védekezésre és támadásra kész penge. Ezúttal is mindenki kérdőjelként meredt a miniszterelnökre, mintha mindenkinek a szemé• ben ez a kérdés kíváncsiskodott volna:-—- Fog-e felelni, fog-e válaszolni? Még csak órákkal előbb robbantak ki bizonyos hírek és mégis ezek a kérdések Önmagukban hordták a feleletet. Mindenki ismeri annyira Gömbös Gyulát, hogy egy-egy földobott labdát azonnal elkap, hogy egy-egy kérdésre, amely még csak a közvélemény mélyén kering, azonnal válaszol. Ezúttal is szinte az első mondatok után, már a vérbeli politikus, az edzett harcos ugrott ki beszédéből. Hadakozott, vágásokat adott, talán el sem hangzott vádakat parírozott ki, ott vívott a közönség előtt izgalmas, elegáns tempóban a láthatatlan ellenfelekkel. Egy-egy bevágása, egy-egy bravúros támadása, egy-egy finom szellemessége, sohasem bántó, mindig elegáns csipkedése egyik forró sikert ft másik után hozta. A közönség éljenzett, tapsolt, szinte azt láttuk a szemekből, hogy mindenki a magáénak vallja a győzelmet, amelyet a nagyszerű bajvívó' itt, előtte a pódiumon folytat. Aztán megint meleg, szép tirádák, egy zengő magyar lélek nagyszerű szólamai, amelyek tajmorkán szárnyain szálltak ki a Nemzeti Lovarda ünnepi terméből. A miniszterelnök azonban siet, öt perc múlva már máshol van nagyon fontos dolga, búcsúzik melegen, szeretettel és a közönség áradó tapsai követik, amint eltűnik hátul, az emelvény mögött. TüIüiswiEÄ rnoaalhlapgyápa fes építési anyagtelepe Budapest, IIt„, Lajos-utca 89. és Rupp Imre-utca 46. Teleíon: 62-9-06. Székesfővárosi Pavillon Weingruber Városliget Naponta kafonazene Kortesfogás a választás elhalasztásáról elterjedt hír, jelenti ki a Fővárosi Hírlapban Kauser István, a NÉP igazgatója A fővárosi törvényhatósági választások előestéjén vagyunk, néhány nap választ el attól, hogy Budapest népe az úrnak elé járuljon és megválassza törvényhatósági képviselőit. Az elmúlt többhetes küzdelemben az agitáció minden eszközét felhasználták a pártok és tovább tart ez az agitáció most is, miután bizonyossá vált, hogy nem lesz úgynevezett néma hét. A pártok már mind beadták bolettáikat, tehát ezek számadatai alapján bizonyos előzetes kép máris kialakult a pártok erőviszonyairól. A Nemzeti Egység Beirtja, hatalmas fővárosi szervezetének fáradságot nem ismerő munkája révén, nagy mértékben előre tört ebben az agitáciős munkában és az ajánlások terén is. Minden jel arra mutat, hogy az országos eredmények meg fognak ismétlődni a fővárosi viszonylatban is, noha itt egész más szemszögből és más összehasonlítás alapján kell a várható eredményeket elbírálni. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy míg egyrészt a régi Kozma-féle pártnak százötven bizottsági tagsági hely közül tizenkilenc hely jutott a választások eredményeképpen, addig most csupán száznyolc bizottsági tag megválasztására kerül a sor, ami azt jelenti, hogy ez az említett tizenkilences szám, arányosítva a mai helyzethez, tizenháromnak felel meg. A Nemzeti Egység Pártjának hatalmas előretörését az fogja bizonyítani, hogy szemben a legutóbbi választások eredményével, hány taggal tudja növelni ezt a tizenhármai számot. A Fővárosi Hírlap már megírta Petracsek Lajos országgyűlési képviselő, bizottsági tagjelölt nyilatkozata alapján, hogy legalább harminc-harminckét tagsági helyre számít a Nemzeti Egység Pártja, ami közel háromszoros emelkedésnek felel meg. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste hivatali helyiségében dr. Kauser Istvánt, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének agilis és a legutóbbi választási eredméhy alapján nagy tekintélynek Örvendő igazgatóját, hogy tőle felvilágosítást kérjen a boletták benyújtásáról, a várható eredményről és arról a mai napon felmerült hírről, hogy a választásokat elhalasztják. Kauser István igazgatót éppen nagy munkában találtuk, dolgozószobájában egymásután jelentek meg a kerlüeti titkárok, szervezési vezetők. Ezt az óramüpontosággal dolgozó szervezetet hallatlan nyugalommal, tájékozottsággal és alapossággal dirigálja a, párt népszerű és nagytekintélyű igazgatója. Kauser István dr. igazgató kérdéseinkre a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap számára: — A Nemzeti Egység Pártja a mostani ajánlások idején ötvenötezer bolettát gyűjtött és ebből a nagy számból kerületenként íegységesen 1500—1500 darabot nyújtottak be. A bolettákat egy könyvbe kötve, pontosan sorszámmal ellátva adtuk át, hogy a [külsőségekben is dokumentáljuk a rendet és a fegyelmet. A választási bizottságok véleménye alapján a Nemzeti Egység Pártjának bolettái voltak a legrendesebbek, a legáttekinthetőbbek. Ennek természetes eredménye az volt, hogy a választási bizottságok, kivétel nélkül, az összes kerületekben ajánlásainkat elfogadták. A fővárosi választás várható eredményéről kérdeztük meg Kauser igazgatót, aki ez alkalommal számszerű kalkulációt nem tartott még időszerűnek, s ezért általánosságban az alábbiakban körvonalazta nézetét: — A boletták összegyűjtésekor megnyilvánult közhangulat, melynek eredménye az ötvenötezres, tehát minden párt gyűjtését messze felülhaladó szám volt, előre biztos reményét adja annak, hogy — mint az elmúlt országgyűlési választásokon, — a törvényhatósági vódasztásokon leadandó szavazatok közül is a Nemzeti Egység Pártja fogja a legtöbbet elköny- veltetni. Megemlítettük még Kauser István igazgatónak azt a legfrissebb és egyáltalán nem bizonytalan eredetű hírt, amely arrról szól, hogy a fővárosi választások elhalasztását tervezik. Kauser István csodálkozással hallotta a Fővárosi Hírlap munkatársától az újabban lanszírozott híreket, majd határozott hangon ezeket mondta: — Egyáltalán nem tudok erről, ez a hír teljesen alaptalan. De nem is egyéb, mint az ellenzék kortesfogása. •* A Nemzeti Egység Pártjában tovább folyik a munka. Sürgés-forgás mindenütt, itt a központban sűrűsödik össze annak az életnek szakadatlan lüktetése, amely a főváros minden kerületében a Nemzeti Egység gondolatát hirdeti. Ebben a fárasztó és nagy körültekintést kívánó munkában ott tevékenykednek a titkárok és a propaganda-szervezet kitűnő vezetői, akik agilis, precíz és minden elismerést megérdemlő munkájukkal a legnagyobb mértékben megkönnyítik a Nemzeti Egység hatalmas gondolatának páratlan népszerűsítését. Megtörténlek az előkészületek Budapest sorsának eldöntéséhez A főváros minden kerületéiben Indul a NÉP listája Nagy harci zaj és lármás készülődés jegyében indult a törvényhatósági választási előkészület. A kétségtelenül tömegekkel rendelkező pártokon kívül egész sereg törpepárt, frakció és csoportosulás kezdte döngetni ai városháza kapuit, hogy néhány mandátumot szerezzen és mint hangos „tényező” vonuljon be a főváros parlamentjébe. Sokszor megtévesztő, gyakran nevetséges és komolytalan elnevezésű pártok alakultak egy-egy elhagyott kerületi kaszinóban, vagy valamelyik kávéház homályos sarkában és néhány akarnok kidolgozta a haditervet, amellyel meg lehet vívni a sikeres csatát. Alakultak pártok, amelyek nem átallották elnevezésükbe az egységes jelzőt is belevenni, csakhogy ily módon megtévesszék a közönséget és esetleg azt a látszatot ébresszék, hogy valamilyen formában közük van a Nemzeti Egység Pártjához. A NÉP nagyszerűen működő propagandájai széjjelfújta ezeket a szánalmas próbálkozásokat és ez a magyarázata annak, hogy a szombati napon esedékessé vált ajánlási felvonulóiból hiányoztak a naív kísérletezők. Az ajánlások benyújtásával eldőlt az a kérdés is, hogy milyen pártok támaszkodhatnak valóban a tömegekre és milyen pártok azok, a.melyek verej- tékes kínlódással tudták összeszedni a kerületenként előírt ezer ajánlási szelvényt és ugyanannyi hiteles aláírást. A Nemzeti Egység Pártja imponáló egyszerűséggel jelent meg a választási elnökök előtt és minden kerületben egyformán ezerötszáz ajánlást nyújtott be, amely iveken Budapest polgárságának értékes nevei olvashatók. A Nemzeti Egység Pártjának nem kellett harcolnia, nem kellett trükkökkel és egyéb elítélendő eszközökkel dolgoznia, nem kellett a választópolgárokat molesztálni, mert olyan tömegekben jelentkeztek a kerületi pártirodákban a NÉP hívei, hogy az úgy- ' nevezett boletták néhány óra alatt bőségesen biztosítva voltak a szükséges mennyiségnél jóval nagyobb méretekben. Valószínűleg nem okozott nehézséget az ajánlások megszerzése a Keresztény Községi Pártnak sem, a többi pártok azonban már kénytelenek voltak lemondani olyan- kerületekben való indulásról, ahol számukra a közönség ro- konszenve és bizalma hiányzott. Amint látható ai jobboldali pártok mellett Budapest választőpoigárságának túlnyomó része tett hitet és különösen megkapó az a hatalmas lelkesedés, ami a Nemzeti Egység Pártja mozgalmát végig kísérte. A választási bizottságok vasárnap este ültek össze, hogy átvegyék az ajánlásokat. Ott, ahol hiányzott a kellő számú ajánlás, a pártokat pót-
