Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-05-22 / 21. szám

Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 május 22. 21. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PEZSGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, Vf. ANDRÁSSY-ŰT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Gömbös miniszterelnök a pénteki monstregyttlésen kifejti városházi vonalvexet ;#sse!c Irányelveit A NÉP választási győzelmének hatalmas arányai aapról-aapra erőteljesebben bontakoznak ki A NÉP erőteljes, mind magasabban ívelő választási agitációja végső kifejlődéséhez köze­ledik és minden nap, amely elszáll fölöttünk és amely közelebb visz bennünket a választás ter­minusához, élesebb és tisztább színekkel állítja elénk a győzelmet, amely elmaradhatatlan és amely nézetünk szerint felül fogja múlni az országgyűlési képviselőválasztáson kivívott diadalt. Az elkövetkezendő hét pedig — mint a jelek mutatják — a budapesti törvényhatósági választások nagyhete lesz. Budapest polgársá­gának és munkásságának azokat a rétegeit moz­dítja meg ez a hét, amelyek eddig a megszo­kott, a régihez, az erkölcsi kötelékeket nélkü­löző megkötöttséghez ragaszkodtak és amelyek­nek szemét fel kell hogy nyissa a tömegmeg­mozdulásnak az a fergetege, amilyenhez fog­hatót eddig igazán nem láttunk. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a meglepő és sokatjelentő csatlakozások, amelyek az elmúlt napokban történtek. Áll ez elsősorban a magyar munkásságra, amely szinte egy csapásra érezte meg az új idők szelét és érezte meg, hogy a tár­sadalmi rétegek között való meddő harc he­lyett, amelyet évtizedeken át rákényszerítettek, az osztályok között való megértés, az egész nemzetnek egységbe való olvadása sokkal in­kább szolgálja a munkásság szociális igényei­nek kielégítését is. Ezt értette meg a budapesti munkásság és ezért lett ismeretlen fogalom a szociálista gyűlések mindinkább gyéiülő közön­ségének lelkesedése. A szavazásnál pedig — a legtapasztaltabb jósok szerint — ők lesznek azok, akiket a legnagyobb meglepetések érnek, A munkástömegek megértő csatlakozása mellett az ál-liberális és ál-demokrata politika hályogja ,s kezd lehullani az emberek szeméről és azok közül, akik eddig a lejárt, idejüket múlt jelsza­vak kábulatában éltek, érezni _ kezdik, hogy a nemzeti haladás, a magyar főváros boldog jö­vője, az ország boldogulása, a jobb gazdasági és szociális viszonyok csak ott lelhetők majd fel, csak ott fejlődhetnek ki teljes egészében, ahol az egész nemzet erejét akarják és fogják egybe­kovácsolni az egész nemzet újjászületése érde­kében. Nem is csoda, ha ez a jobb meggyőződés mind diadalmasabban kerekedik felül Budapest lakosságában. Elsősorban eredménye ez a nem­zeti egység gondolatában rejlő, mindenkit ma­gával ragadó agitativ erőnek; ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkezni arról az el­évülhetetlen érdemről, amely a NÉP központ­jának és fővárosi szervezetének hatalmas szer­vező erejéből fakadt. A budapesti községi vá­lasztások körül egyaránt klasszikus munkát végzett Marton Béla országos főtitkár és Zsit- vay Tibor, a fővárosi szervezet elnöke, vala­mint agilis, lelkes, munkabírásban utolérhetet­len remek vezérkaruk, amely a siker oroszlán- részét könyvelheti el a maga javára. A NÉP nagyszerű agitációja és szervező munkája azonban nem is álmodhatott volna I különb és nagyobb sikert biztosító segítőtárs­ról, mint amilyennek a boletta-játék szenvedé­lyeiben elmerült és a játék izgalmaiban eler- nyedt ellenzék bizonyult. Ezeknek a boletta- hazardőröknek a harsogása tölti be a levegőt és meg kellett érnünk azt, hogy azok, akik a bukás és kudarc biztos reményével indulnak a küzdelemben, végső elkeseredésükben, tehetet­len dühükben még a magyar élet legtöbbet és legáltalánosabban dicsőített intézményét, a m. kir. postát is szeretnék a vádlottak padjára ül­tetni. Ebben a drámaias szerepükben nevetsé­gessé váltak és Budapest közönsége szánó mo­sollyal fordít hátat azoknak, akik tajtékozva, dühöngve szeretnének mindenkit megvádolni, aki hátatfordít üres jelszavaiknak, raktári szel- lemeskedéseiknek és múzeumba való elv-dzsun- geleiknek. Amíg az ellenzék meddő játékokkal szórako­zik és lejárt jelszavakkal csalogatja magához a választóközönséget, addig a Nemzeti Egység Pártja a konkrétumokkal áll ki a pódiumra. Ahány beszéd, ahány miniszteri megnyiiatko­A választási küzdelem elérkezett végső kul- minációjához: ezen a héten még tartanak gyűlé­seket, lesznek szónoklatok, az agitáció most éri el csúcspontját, de a hét végén mindennek vége lesz, jön a néma hét, amely után az urnák elé járul Budapest választópolgársága, hogy döntsön további sorsáról. Kétségtelen, hogy a parlament költségvetési tárgyalásán és a hét politikai eseményein túlmenően a most elkövet­kező napok igazi nagy politikai szenzációja a budapesti nagygyűlés lesz, amelyen Gömbös Gyula miniszterelnök fejti ki fővárosi programját és elgondolásait Budapest választópolgárai előtt. Mint emlékeze­tes, az országgyűlési választások idején is mind­össze egyszer szólt Budapest népéhez a minisz­terelnök. A Nemzeti Lovarda hatalmas helységé­ben zajlott le ez a választói nagygyűlés, amelyen az elkövetkezendő esztendők magyar politikájá­nak körvonalait rajzolta meg Gömbös Gyula. A budapesti országgyűlési választások eredmé­nyei igazolták, hogy a miniszterelnök ez egyetlen programbeszédének milyen átütő sikere volt. A miniszterelnök, aki a Nemzeti Egység Pártjá- nek vezére, magas közjogi méltóságában a községi választások alkalmával is megó'rizte méltóságteljes rezerváltságát: nem avatkozott bele magába a választási zás, valamennyi a budapesti polgárság vágyai­nak kielégítését jelenti. Az utolsó napokban Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter és Bor­nemisza Géza kereskedelemügyi miniszter szól­tak két ízben is a főváros közönségéhez és ugyanakkor Ivády Béla, a NÉP országos el­nöke fejtette ki, hogy Budapest nemcsak az ország kulturális, társadalmi és gazdasági centruma, hanem a nemzet szíve is. A nemzet szíve, a főváros, pedig bizonyára örömmel dobban meg arra a hírre, hogy pén­teken Gömbös Gyula miniszterelnök fog szólam Budapest népéhez, amely a választási küzdelem alatt csak egyszer, a Nemzeti Lovardában mon­dott beszédében hallotta megnyilatkozni a nem­zet vezérét. A pénteki beszéd elé a legnagyobb várakozással tekint mindenki és kétségtelen, hogy a miniszterelnök szava döntően fogja be­folyásolni a választók elhatározását, jakik a miniszterelnök páratlanul közvetlen, őszinte, becsületes szavaiból meg fognak győződni arról, hogy a Nemzeti Egység tábora szerzi meg Bu­dapest számára a szebb és boldogabb jövendőt. küzdelembe, hanem a legmagasabb csúcsról nézve, figyelve és irányítva az eseményeket, megvárta, amíg gondo­latának, a nemzeti egységnek átütő ereje beleszívódik az egész fővárosi vá­lasztópolgárság lelkületébe. És most, a lasztási küzdelem végén, amikor a fő­város egész lakossága türelmetlenül várja a Vezér megnyilatkozását, odaáll Budapest közönsége elé és rávilágít azokra a hatalmas kérdésekre, amelyek az ország szívének, Budapestnek életé­ben, a legközelebbi jövőben feleletre várnak. Budapestnek ez az arányaiban eddig példátlanul álló impozáns és monumentális nagygyűlése pén­teken este 7 órakor kezdődik a Nemzeti Lovar­dában, amelynek helyiségei aligha tudják befo­gadni azt a máris mintegy tízezer főt számláló óriási választópolgári hallgatóságot, amely a pártban bejelentette igényét, hogy résztvehes- sen a, vezér megnyilatkozásának estéjén. Nyil­vánvaló, hogy mint az országgyűlési választá­sok alkalmával, most is a tömegek nagy része kiszorul az utcára, ahol megafónok közvetítik Gömbös Gyula nagyszabású beszédét. Ezen a zárógyűlésen, amelyen egyetlen alka­lommal szól Gömbös Gyula Budapest népéhez, felszólal természetesen Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi szervezetének elnöke, továbbá Fabinyi Tihamér és Bornemisza Géza miniszter is. A miniszterelnök a Nemzeti Lovardában pénteken este 7 órakor szózatot intés Budapest népéhez

Next

/
Thumbnails
Contents