Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-05-08 / 19. szám

Budapest, 1935 május 8. 3 PESTI KIRAKAT o/We^int a játékkaszinó A jó Isten tudja, hogy hányadszor vetik, már föl a gondolatot, hogy Budapestnek játékkaszinóra van szüksége. Mindez természetesen minden alkalom- i mai úgy történik, mintha a főváros és a magyar j idegenforgalom ügyéért aggódó lelkek ötlenék ki \ ezt az immár haláilosan unalmas kísérletezést. De I talán van valami tendencia is abban, hogy szajkó- j módra újra és újra addig ismétlik az ostoba szólamot, i míg a korlátoltabbak, a jóhiszeműségükben gyet- moltalanok, a tehetetlenségükben is alkotni vágyók j — ahogy Pesten mondják — „mellre szívják”. Ki \ tudja, akadhat kevéssé Incidens elme, akár maga- i sabb és felelösebb helyen is, amely egyszer mégis í csak azt fogja 'mondani: ej, ej, ez a játékkaszinó j ötlete addig vándorol, addig bujkál, míg egyszer j csak mégis megvalósul, meg kell valósulnia, ónért nyilván azért nem tud meghalni, azért bolyong li- dércfényként az ötlet lelke, mert jó üzlet rejtőzik mögötte. Hát lehet, hogy jó üzlet. De nem a köznek. Nem az államnak. Nem a fővárosinak. Nem az ide­genforgalomnak. Nem a magyar erkölcsnek és a magyar becsületnek. Hanem jó üzlet egyeseknek, gründolóknak és pinkabérlöknek, akik az idegent nem mint barátot, hanem mint kifosztásra ítélt alanyt kezelik. Hát nekünk elég volt a kártya­barlangokból, a kis fosztogató kaszinókból, politi­kai pártkörök cégére alatt működő apró zsivány- tanyákból, semmi szükség sincs arra, hogy ezek he­lyett valami olyan gigantikus fosztogató intézmény létesüljön, amely ezeknek az apró gazságait egye­síti és ha eddig a kis zsiványtanyák miatt csak idehaza szégyeltük magunkat, ez a nagy játék- i kaszinó, amelynek ötlete megint kísért, az egész világ előtt állítson bennünket pellengérre. Semmi szükség nincsen arra, hogyha eddig idehaza, ki­csinyben, krájzleros hazardörséggel fosztogattuk egymást, most a külföldieket csábítsuk ide, hogy ki­foszthassuk őket és hogy ennek, a gyalázatos mo- lochnak a karjaiba dobjuk oda a magunk polgárait, a magunk erkölcseit és a magunk becsületét is. Ha a számtalan érv mellé, amelyet a játék- kaszinó gondolata ellen az idők során már felhoz­tunk, még valamit lehetne állítani, akkor elmond­juk még azt is, hogy bármi komoly idegenfor­galomemelést egy ilyen bűnbarlangtól nem remé­lünk, de arra az idegenforgalomra, amilyet egy já­tékkaszinó szokott csinálni, igazán nincsen szüksé­günk. Lehet, hogy a játékkaszinók vonzóerővel vannak gyöngébb jellemű gazdag emberekre is, de egészen bizonyos, hogy seregestöl csődítené a ma­gyar fővárosba azt a szörnyű nemzetközi csőcselé­ket, a szélhámos hadnak azt a keselyű-falkáját, amely a könnyen eldobott pénz szagára a világ minden játékbankjában gyülekezni szokott. Ezzel a szemétnéppel ne gazdagodjék Budapest idegenfor­galma és az a kormányzat, amely a keresztény nemzeti gondolat jegyében vezeti az ország ügyeit, ezek ellen és a játékkaszinó vállalkozói ellen ál­lítson föl olyan vesztegzárat, amelyet semmiféle hatalom meg ne nyithasson. Budapestnek meg vannak a maga példátlan, vonzó erői, amelyekkel talán a kerek világon egyetlen város sem rendelkezik. Nem kell itt mást csinálni, minthogy ezeket a vonzó erőket a. legtökéletesebben kifejleszteni, bő áldozatkész­séggel olyan tökéletességre emelni, hogy min­denki, aki szépségre és kultúrára éhes, a ma­gyar fővárosért lelkesedjék és a magyar fővá­rosba tóduljon. Ennek a városnak lakosságában szunnyadó nemes erőket kell kifejleszteni, en­nek a városnak a fiait kell minél tökéletesebb kultúrára nevelni, a jó modor és a nyelvtudás áldásait kell ennek a városnak minden fiára ki­terjeszteni. Akkor aztán verhetetlen lesz Buda­pest, akkor aztán az idegenforgalom terén nem lehet többé vele versenyezni. És ha már magáról a nagy szörnyetegről van szó, beszéljünk a kisebb, elszórtan még min­dig található szipoly őzökről is. Budapest lakos­ságának erkölcsi emelkedettsége, amely hála Istennek állandóan javul, már nagyrészt meg- fullasztotta azokat a kis kártyabarlangokat, amelyek egy időben valósággal elárasztották az egész fővárost. De ha vannak még csokevényei, azokat is irgalmatlanul ki kell irtani, ha vannak még üszkös sebek, azokat is kíméletlenül ki kell égetni. És még egyet. A külföld csábításától is meg kell védeni érmék a vámosnak, ennek az Országnak könnyelmű lakosságát. Mert ne tes­sék elfelejteni azt, hogy Badenben, a Semme- ringen, ' Kitzbühelben és a többi játékbankban még mindig nagyon sűrűn fordulnak elő magya­rok és még mindig igen sok apró magyar pengő vándorol az ördög kasszájába. A kormánynak módjában van, hogy ezt megakadályozza és meg is kell akadályozni. Olvasunk máris arról, hogy a magyar pengő kivitelét igen helyesein meg akarják akadályozni. Mélységes nemzeti és er­kölcsi kötelesség ma az, hogy minden pengőt háromszor is megforgassanak az illetékesek a kezükben, amíg megadják ró, a kiviteli enge­délyt. A magyar pengő és a magyar erkölcs vé­delme parancsolóan követeli ezt. Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap útján elsőnek ismerteti a státusrendezés szenzációs részleteit Sérelmeket akarok orvosolni és egyúttal megtakar!« fást igyekszem elérni, — mondja a polgármester Egyéb időszerű kérdések megvilágítása Mialatt a városházi pártok vezetőit a jelölt* listák összeállítása foglalkoztatta, Szendy Károly polgármester rendkívül nagyjelentőségű előterjeszté­sek kidolgozását rendelte el. A közeledő törvény- hatósági választásokat megelőző izgalmas hangulat a városházán is észlelhető ugyan, de nem olyan mértékben, hogy a főváros közönségét érintő problé­mák megoldásának az előkészítését hátráltathatná. Ez elsősorban Szendy Károly polgármesternek az érdeme, akit az öt jellemző eréllyel és munkakész­séggel dolgozik kora reggeltől késő estig. A város­házi pártok vezetői kétségkívül csak a legnagyobb helyesléssel vehetik tudomásul Szendy Károly pol­gármesternek azt a szándékát, hogy a választási agitáció hangulatától függetleníti magát és sorra előkészíti mindazokat a polgármesteri előterjeszté­seket, amelyekkel az új t örvény hatású gi bizottságot óhajtja foglalkoztatni. Szendy Károly polgármester, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának. — Ügy dolgozom, mint hogyha nem is volna kitűzve az új községi választás. Ne­kem az a feladatom, hogy a városházi ad­minisztráció munkálatait irányítsam és én ezt a feladatot teljes egészében végrehaj­tani igyekszem. Természetesen sok mun­kát ad magának a választásnak az előkészí­tése. Ezzel a közjogi ügyosztály foglalkozik, amelynek személyzetét, a nagy munka­anyagra való tekintettel, kénytelen voltam felduzzasztani. A többi ügyosztályokat nem érdekelhetik a választási előkészületek. Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy a városházi ügyosztályok személy­zetét függetlenítsem a közeledő választások hangulatától. Ez teljes mértékben sikerült, aminek leg­főbb bizonyítéka az a sok előterjesztés, amelyeknek elkőkészítő munkálatai befe­jezéshez közelednek. Ezeket az előterjesz­téseket már az új tch-vényhatósági bizottság fogja megvitatni. Elkészült a státusrsndezés Arra a kérdésre, hogy, melyek azok a fontosabb előterjesztések, amelyeknek az előkészítését rendelte el, Szendy Károly polgármester a következőket felelte: — A készülő előterjesztések, közül a státusrendezésről szóló polgár­mesteri előterjesztés adja a legtöbb munkát. Olyan nagyarányú státusrendezést készítünk elő, amilyenre 25 év óta nem volt példa. A legutolsó ilyen természetű és ennyire széleskörű státus­rendezést Bárczy István készítette. Az az­óta eltelt negyedszázad igen sok új igényt támasztott. A státusrendezésnél a követ­kező alapelveket fektettük le: 1. A középső állások csökkentése. 2. Az alsó állások arányosítása. 3. Az ideiglenes állásoknak a lehető­ség szerint való megszüntetése. — Számomra, mivel a pártatlan, igaz­ságos, gyors és egyszerű közigazgatást rendkívül fontos tényezőnek tekin­tem a nemzeti életben, rendkívül nagy horderejű feladatot jelent ennek a hosszú id,őre szóló státusrendezésnek az előkészí­tése. Rendet akarok teremteni ezen a téren, amelyen oly sok visszásság mutatkozik esztendők óta. Ugyanakkor, amikor sok sérelmet akarok orvosolni, egyúttal igyekszem megtakarítá­sokat is elérni. Nézetem szerint legalább 100 ezer pengőt fog kitenni az az összeg, ami megtakarításként fog jelentkezni. Mindenekelőtt átszervezek 35 se- gédfogalmazói állást. Az ideigle­nes állások számát a minimumra csökkentem. Természetesen sok függ attól, hogy milyen pénzügyi lehetőségekkel számolhatok, Az alacsonyabb rendű állásoknál mutatkozó aránytalanságokat megszüntetem és ezzel sok panaszt orvosolok. Három iwűssaki tanácsnoki állás — További jelentős változást hoz a státusrendezésnek az a része, amely a ta,nácsnoki állások számának végleges meg­állapítását tartalmazza. Ezidőszerint 21 ta­nácsnoki állás van. A 21 tanácsnok közül 13 a központi városházi adminisztrációban működik, mint osztályvezető, nyolcán pedig elöljáróságok élén állanak. A tanácsnoki állások számát ket­tővel szaporítjuk. A két új tanács­noki állás közül az egyiket jogi, a másikat műszaki minősítéshez kötjük. Összesen tehát 23 tanács­noki állás lesz, amelyek közül három lesz műszaki minősítésű. Ma 19 jogi minősítésű és két műszaki mi­nősítésű tanácsnoki állás van megszer­vezve. Jelentős változás lesz a tanácsnoki állások fizetésének újabb megállapításánál. Hét címzetes alpolgármester A tanácsnokok a III. fizetési fokozatban kezdik működésüket. Itt két alcsoport lesz. A kezdő tanácsnoki fizetés 792 pengő ma­rad, ami automatikus előlépésnél 880 pen­gőre emelkedik. Ebből a fizetési fokozatból a tanácsnokok a II. B. fizetési fo­kozatba léphetnek elő, de csak; közgyűlési választások útján. A II. B. fizetési fokozat alsó csoport­jában 1056 pengő_, felső csoport­jában pedig 1296 pengő lesz a tanácsnokok fizetése. Azoknak a tanácsnokoknak, akiket a köz­gyűlés választás útján a II. B. fizetési fokozatba léptet elő, alpol­gármesteri cím jár. Összesen hét ilyen címzetes alpolgármesteri tanácsnoki állást szervezünk. A tényleges alpolgármesterek a II. A. fize­tési csoportban 1400 pengő havi fizetéssel kezdik pályájukat, ami 1700 pengőig emel- kedhetik. Azért van szükség erre az átszer­vezésre, mert a közgyűlés most a tanácsno­kokat életfogytiglan választja, tehát módot kell nyújtani arra, hogy megfelelő működés alapján előlépésben részesülhessenek. Erre az előlépésre, amivel az alpolgármesteri cím jár, tíz évi tanácsnoki működés után kerül­het sor, de minden egyes esetben a köz­gyűlés hozzájárulására lesz szükség. A II. B. fizetési osztályba sorozzuk egyébként a tisztifőügyészi, a tisztifőorvosi és az árvaszéki el­nöki állásokat is, míg ezeknek a helyettesei a III. fizetési osztályba fognak tartozni. Az úf közgyűlés elé kerül a közlekedési reform Szendy Károly polgármesternek ez a bejelen­tése nagy feltűnést fog kelteni az érdekelt város­házi tisztviselők körében. A beszélgetés további so­rán érdeklődtünk Szendy Károly polgármester egyéb munkatervei iránt is. Szendy Károly polgármester a következőket mondotta: — Legközelebbi munkaterveim között szerepel a közlekedési reformtervek meg­valósítása is. A közlekedési reformtervek­ről szóló különböző előterjesztések teljesen elkészültek és csak azért nem valósulhat­tak meg, mert a törvényhatósági bizottság megbízatása lejárt. Továbbra is arra az álláspontra helyezkedem, hogy ezeket a közlekedési reíormterveket csak az autonómia illetékes szer­veinek a hozzájárulása után való­síthatom meg. Ezek közé számí­(P. b.)

Next

/
Thumbnails
Contents