Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-05-01 / 18. szám

Budapest, 1S35 május 1. 5 mwiBostJit&i —W!Btg3^ag^E3a^g5B>rv^»yli. Szaktekintélyek ellenőrzik az üzemek racionalizálását Elkészült az új üzemi pragmatika A főváros vezetőségét a szanálási törekvé­sekkel párhuzamosan már hosszabb idő óta inten­zíven foglalkoztatják azok a kérdések, amelyek az önálló vagyonkezelésű intézmények, az üzemek szervezetének és belső ügyvitelének korszerű és á racionális üzemvezetés elveinek megfelelő átalakí­tásával vannak kapcsolatban. Ezeknek a munkák­nak előmozdítása érdekében delegálta a polgár- mester különleges hatáskörrel már egy évvel ez­előtt egyik legkitűnőbb pénzügyi és gazdasági szakemberét, dr. Szél Jenőt, a Budapesti Kisipari Hitelintézet vezérigazgatóját a Vízmüvekhez, az üzem vitelének tanulmányozása és olyan javaslat kidolgozása végett, amely a Vízmüvek kezelését a modern kereskedelmi elvek szerint alakítaná át. Ezzel egyidöben az üzemi ügyosztály szüntelenül dolgozott a korszakos változást jelentő üzemi szabályzat elkészítésén is, amely munka — értesü­lésünk szerint — ugyancsak közeláll a befeje­zéshez. Az üzemi racionalizálás, az új üzemi szabály­zat és az ezekkel összefüggő egyéb kérdések iránt MORVA V ENDRE DR. tanácsnoknál, a közüzemi ügyosztály vezetőjénél érdeklődtünk, aki a Fővárosi Hírlap mutkatár- sával a következőket közölte: — Az üzemek szervezetének és belső ügyvite­lének korszerű átalakítására és a racionalizálás elveinek érvényesítésére vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Különösen szélesebb keretben indultak meg az ilyen­irányú munkálatok a Vízműveknél, ahol a kereskedelmi adminisztráció egyes ágaza­taiban már eddig is számos célszerű, gaz­daságos újítás életbeléptetését eredmé­nyezte a megkezdett akció. Az átfogó, szerves, az üzemigazgatás minden ágára kiterjedő megoldások azonban igen súlyos problémák körül forognak és ezeknek az előké­szítése még igen sok tanulmányt és vizsgálódást kíván. Az üzemi kérdések intézésével megbízott vízvezetéki- é3 világítási ügyosztály azzal a terv­vel foglalkozik, hogy az egyes önálló vagyonkezelésű intézmé­nyekhez elismert szaktekintélyekből álló három-négy tagú bizottságokat delegáltat és ezekkei az elsőrangú szakemberekkel biztosítja a modern szellemű üzemigazgatás intézményes kialakítását, az üzem-organi- \ záció reformját és racionalizálását. — Az üzemi szabályzatra vonatkozó kér­désre azt válaszolhatom, hogy az ügyosztály már teljesen elkészült az önálló vagyonkezelésű intéz­mények igazgatásáról szóló új üzemi szabályzatok tervezeteivel. Az új üzemi szabályzat, hogy úgy mondjam, az intézmények és üzemek korszerű pragmatikáját. új alkotmányát tartalmazza. A tervezetek, mint már mondottam, elkészültek és kellő előkészítés után az újonnan összeülő törvényhatóság egyik első közgyűlése elé kerülnek. — A tervezetek elkészítésénél az a szempont volt az irányadó, hogy az üzemi gaz gat ásnak az önkormányzattal való szerves kapcsolatát intéz­ményesen biztosítsuk, anélkül, hogy ezzel az üzem­vitelnél nélkülözhetetlen mozgási szabadság, az iniciaiív és kommerciális szellem, bármilyen te­kintetben is feszélyezve lenne. Ezt a célt az új üzemi szabályzatok úgy közelítik meg, hogy az üzemek megszokott ügyleteinek lebonyolításá­ban az üzemvezetőségek hatáskörét a legszélesebb keretek közt biztosítják, viszont az önkormány­zatnak az üzemi választmányokban tömörülő kép­viselete az ügyvitel minden részletébe a legtelje­sebb betekintést ^nyerheti, ami a főváros ellenőrző jogkörének hatékony gyakorlását biztosítja. Az új üzemi szabályzat részleteire ezúttal nem óhaj­tok kiterjeszkedni, csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy általuk eredményes új kor­szak és fokozódó felvirágzás származik a székes- főváros legértékesebb vagyontárgyaira, az üze­mekre. Eredménytelenül végződtek a sziget­monostori kisajátítási tárgyalások A főváros a kereskedelmi miniszternél megfellebbezte a vármegye döntését — Egyelőre nem javulhat a vízszolgáltatás Befejezéshez közeledik az első Dunaalagut fúrása Az országos választások miatt egyidöre szüne­telt a vízmüvek fejlesztésének egyik legfontosabb és egyúttal legbonyolultabb részét jelentó kisajátítási eljárás, amelynek egyes fázisait a Fővárosi Hírlap annakidején részletesen ismertette. A választások lezajlása után folytatták a vármegye kiküldöttei­nek vezetésével ezeket az egyezkedéseket, sajnos, most sem sikerült előbbre vinni a kívánt óékes és síma megoldást. Az eredménytelen egyezkedés után a vármegyei Msajátító bizottság nozott döntése, amelyet a főváros megfellebbezett. Amíg ez eldől, a terv bevett munka leesik és mostmár kétségtelen, hogy a nyárra várt javulás a vízszolgáltatásban a legjobb szándékok mellett sem követ­kezik be. Az időjárás szeszélyétől és a Duna vízállásától függ tehát az idei nyári hónapokban, hogy a rniiiióa nagy­város kaphat-e elég vizet a tikkasztó kánikulában. A dolgoknak erről a meglepő új fordulatáról beavatott helyen ezeket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársá­nak: mondotta infor­— A közvetlen tárgyalások mátorunk — a kisajátítási eljárás lebonyolítása során, sajnos, a kívánt .eredmény nélkül végződtek. A vármegye közigazgatási bizottságának kisajátí­tási albizottsága erre megállapította a .kisajátítási tervet és megküldte egyrészt a kisajátításnál érde­kelt kisbirtokosoknak, valamint a székesfővárosnak is. A vármegyei kisajátítási bizottság döntését a székesfőváros elfogadhatatlannak talaita és meg­fellebbezte a kereskedelemügyi miniszterhez. De megfellebbezte a végháíározatot az érdekelt kisbir- tokosság is. Ilyenformán kétoldalú fellebbezés támadta meg a ki­sajátítás lebonyolításával megbízott vár­megyei hatóság intézkedését. E pillanatban még nem tartunk ott, hogy a kisajá­títás összegszerűségéről beszéljünk, mert már annál a pontnál megakadtak a tárgyalások, hogy mek­kora legyen a kisajátítandó terület. A fővárosnak egyenlőre 45 holdra van szüksége, ezzel szemben a vármegye még további G5 holdat akart a székesfő­várossal kisajátíttatni. Az indokolás az volt, hogy a szóbanforgó 4ö Iioldnyi terület birtokbavétele foly­tán a többi megmaradó ingatlan elveszti értékét és mezőgazdasági művelésre való alkalmasságát. — A fellebbezés a kereskedelemügyi miniszter előtt fekszik. Több alkalommal megsürgettük a dön­tést, tekintettel arra, hogy a késedelem máris igen komoly nehézségeket jelent a vízellátás biztosításá­nál. Reméljük, hogy a kormány a főváros részéről felsorolt fontos, közérdekű szempontok méltánylá­sával hamarosan meghozza a döntést. Amíg ez meg nem történik, addig az újabb kútcsoportok fúrásá­hoz hozzákezdeni nem lehet, már pedig ez a fejlesz­tés egyik legfontosabb aktusa. — A megyeri I. számú Duna-alagút építése egyébként közeledik a befejezéshez: a 600 méteres alagútból már 500 méter elkészült. A munka zavartalanul és gyors ütemben halad előre, úgy, hogy ez az alagút május végére, június elejére el is készül. E héten már hozzáfogtak a vál­lalkozók a II. számú alagút építéséhez is, úgy, hogy most már parallel folyik a két alagút épít­kezése a Duna alatt. A II. sz. alagút az I.-hez hasonlóan pneumatikus eljárással készül. A korábban elkészített aknából már megkezdték a fúrást, egyelőre kézi erővel. A napokban érkeztek meg az alagútépítésénél hasz­nált acélpajzsok és egyéb speciális berendezések, ezek beszerelése is folyamatban van. A szakembe­rek szerint a li. sz. alagút építése 300—3:~-ü munkanap alatt történik meg, A budai vízmű építése is program szerint halad előre. A Szentendrei-sziget déli csúcsa és a békás- megyeri part között átvezető kisméretű alagút épí­tése március 18-án kezdődött meg. A megyeri par- ion a 13 méter mélységű ;végakna már készül. Fo­lyamatban vannak mind a két parton a gépházépít­kezések, melyekben azokat a kompressziós gépeket helyezik el, amelyek a meder alatti munkaterületek víztelenítéséhez szükséges sűrített levegőt szolgál­tatják. Megkezdődött a Nánási-úton az új budai vízműtől bevezető főcsö fektetése is. A budai Duna- alagút építése mintegy 200 napig tart, tehát a késő ősszel lesz készen. Antal István, az államtitkár Gömbös Gyula miniszterelnök céltudatos munkával készül fel az alkotásokra, amelyek ma már az ö számára történelmi kötelességet jelentenek. Ennek a munkának egyik eszköze a friss erejű, teremteni kész parlament, a másik pedig a gigantikus munkát simán, könnyedén előkészítő, megágyazó kormányzat. A mai ka­binet a tetterös férfiak, a kor követelményeit mélyen érző lelkek és az alkotásokra kész, ter­mékeny elmék kormánya. Ez a kormány most kapta meg egyik legerősebb, legnagyobb jövőjű, legtehetségesebb és legmunkabíróbb tagját: An­tal István igazságügyi államtitkár személyében. Aki sajtófönökí munkásságát ismeri, aki tudja, hogy szelleme, szinte korlátokat nem ismerő energiája szinte beláthatatlan horizontban ol­vasztotta fel hivatását, az tudja, hogy mit je­lent az ö emelkedése olyan országban, aliol a nemzet a maga elesettségében termékenyítő csodákat, Carlyle-féle hősöket vár. Hirtelen és páratlanul emelkedő karrierje, munkásságának meglepő ívelése Antal Istvánt azok közé állítja, akik előtt ma nyitva áll a halhatatlanság ka­puja. Szinte azt mondhatnánk, hogy többé nem tehetségétől, amelynek ezer bizonyságát adta, sem lelkierejétől, amelyet mindnyájan csodálunk, függ az, hogy át tud-e lépni ezen a kapun, hanem a szerencsés vagy szerencsétlen véletlentől, a vak szerencsétől, a végzettől. A sors már kedvezett az országnak, hogy azokat a kvalitásokat, azt az erőt és szellemi kivéte­lességet, amellyel Antal István rendelkezik, az alkotó munka síkjába állította be. Régen akadt ennek a népnek olyan fia, mint ö, akinek min­den lépését, minden cselekedetét várakozással, reménykedő érdeklődéssel figyeli az ország. Az államtitkárság csak stáció az ö pályáján, amely nem ismer mérföldköveket, csak egyenes, nyílt, megszakítás nélkül való fölfelé ívelést, hogy minél gazdagabb erővel szolgálhassa nemzetét és vezérét, akinek ninc3 nála hűbb barátja és katonája. Székeslivárosi Pavillon Wetagruber Wa genüget Napopta. katmaazene

Next

/
Thumbnails
Contents