Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-27 / 13. szám
9 Budapest, 1935 március 27. Megegyezésre Jut ft főváros ez útolajozó vállalatokkal Mellőzik az olcsóbb, de ismeretlen porlekötő anyagokat Az elmúlt héten, szerdán délben járt le az olajjal való 'portalanításra hirdetett versenytárgyalás, amelyre az idén is az ajánlatok tömege érkezett. A kiírás szerint 600.000 négyzetméter terület olajozása szükséges, amely 100.000 négyzetméterrel kevesebb a tavalyi méreteknél, azonban a fővárosi költségvetés csökkentése írta elő az e téren való takarékosságot is. A beérkezett ajánlatok a következők: A Schwartz Rudolf és Társa cég a teljes •800.000 négyzetméternyi olajozásra tett ajánlatot 28 filléres egységáron, a Nyirbogdányi Petróleum- gyár ugyancsak 600.000 négyzetméterre 26.45 fillérrel. A Hegedűs és Társa cég 160.000 négyzetmétert 22.80, további 160.000 négyzetmétert 23.50, 180.000 négyzetmétert 24.50, 100.000 négyzetmétert 24.80 fillérért ajánlott. A Schell Kőolaj 600.000 négyzet- mértert 26.85 fillérért, a Vacuum Oil 600.000 négyzetmétert 27 fillérért, a Magyar Fantómüvek 400.000 négyzetmétert 26 fillérért, a Hazai Kőolaj 800.000 négyzetmétert 25 fillérért, a Magyar Petro- leumipar 100.000 négyzetmétert 22.50, további 300.000 négyzetmétert 25.50 fillérért ajánlott. Forlsköcő kátrányt ajánlott, egyenként 300.000 négyzetméternek megfelelő mennyiséget: Helvey Tivadar, Biehn János, a Magyar Aszfalt rt.; 100.000 négyzetméternek megfelelő mennyiséget Spányi Ernő. Mind a négy cég egységesen 21 fillért kér négyzetméterenkint. A Hitelbank közgyűlése. A Magyar Általános Hitelbank e hó 19-án tartotta Harkányi János báró elnöklésével közgyűlését, amelyen Tolnay Károly államtitkár indítványára, az intézet érdekében kifejtett igen sikeres és eredményes működéséért az igazgatóságnak és az ügyvezető igazgatóságnak, úgyszintén a tisztviselői karnak egyhangúlag köszönetét szavaztak. Az elhangzott elismerő szavakért Szcitovszky Tibor dr. vezérigazgató mondott köszönetét és hangsúlyozta, hogy az intézet vezetőségének iparkodása a jövőben is oda fog irányulni, hogy a bank érdekei a közérdekkel összeegyeztetve ápoltassanak. Foglalkozott a vezér- igazgató az osztalék elmaradásának kérdésével és rámutatott azokra az indokokra, amelyek az igazgatóságot ilyen messzemenően óvatos magatartásra késztették. Korai volna azt a látszatot kelteni, — úgymond — mintha a válság korszaka már lezáródott és a prosperitás küszöbére érkeztünk volna. Felszólalását azzal a kijelentéssel zárta le, hogy az intézet múlt évi mérlegeredményének kedvező hatása határozott közeledést jelent az osztalékfizetés elkezdésének időpontjához. A közgyűlés egyhangú helyesléssel fogadta a vezér- igazgató bejelentését és hosszasan ünnepelte az intézet vezetőségét. A közgyűlésről kiadott hivatalos közlemény így hangzik: A Magyar Általános Hitelbank részvényeseinek e hó 19-én, Harkányi János báró, v. b. t. t. elnöklete alatt tartott LXVII. rendes közgyűlése jóváhagyta az elmúlt üzletév mérlegét, mely 2,021.932 P 38 fillér összegű rendkívüli leírások foganatosítása után 2,891.648 P 22 fillér tiszta nyereséggel zárul. A közgyűlés magávé tette az igazgatóság amaz álláspontját, mely szerint dacára azon kedvező eredményeknek, amelyeket az intézet az utolsó években és különösen a lefolyt 1934. évben elért, a jelenlegi viszonyok között a nyereség ebben az esztendőben is a belső erősítés céljaira fordíttassék. Ennek megfelelően 700.000 pengővel a tartalékalapok, 1 millió pengővel az alkalmazottak nyugdíjalapjai javadalmaztalak, a fennmaradó 1,191.648 pengő 22 fillér pedig az 1935. üzletévre vitetik elő. t Cáfol a Parafakőgyár. Nagy örömmel adott hírt a Fővárosi Hírlap az új magyar .szigetelö- anyagról, amellyel pótolni lehet a külföldi behoza- lCíl és fejleszteni belső erőink teljesítőképességét. A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Dräsche) ugyanis berendezkedett ennek a nagyfontosságú anyagnak a gyártására és „köszivacs” néven a Helvey Tivadar cég útján olyan anyagot hoz forgalomba, amely lehetővé teszi a külföldi származású szigetelőanyagok mellőzését. Közleményünkben megemlítettük, hogy a közhatóságok nyilvánvalóan mellőzik a Parafakőgyár R. T. (Kleiner és Bokmayer mödlingi cég budapesti gyártelepe) termékeit, amelyek eddig a verseny hiánya folytán úgyszólván monopóliumot élveztek a szükséges munkálatoknál. Cikkünkre a Para,fakögyár r. t. helyreigazító nyilatkozatot küldött hozzánk, amelyben tiltakozik az ellen, hogy ők a Kleiner és Bokmayer mödlingi cégnek a budapesti telepe volnának, mert mint önálló magyar részvénytársaságnak nincs kapcsolatuk az említett ausztriai vállalattal. Tiltakozik a Parafakőgyár az ellen, hogy gyártmáKülönleges pormentesítö anyagot ajánlott az Aszfaltozó és Uiépítőiparosok Szövetkezete, a teljes 600.000 négyzetméter mennyiségben 18.50 filléres egységáron és a Danubia műszaki vállalat 100.000 négyzetméterre 18 filléres egységáron. Az olajozásra érkezett ajánlatok néhány fillérrel felülmúlják a múlt évi árakat, de lényegesen alatta vannak az évek előtti áraknak. Az olajvállalatok az emelkedést az adóemeléssel, a nyersanyag-drágulással és a valutanehézségekkel okolják, amelyek kétségtelenül olyan ismert szempontok, nogy azok az árváltozás indokolására elfogadhatóknak látszanak. A főváros vezetősége a versenytárgyalást eredménytelennek minősíti és valószínűleg már szerdán pótajánlat formájában közvetlen tárgyalásokat indít a pályázókkal. A költségvetésileg rendelkezésre álló összeg 127.000 pengő és a polgármester ragaszkodik a 600.000 négyzetméter portalanításához. A városháza vezetősége a legmegfelelőbb megoldódnak az olajozást tartja és nyilvánvalóan sikerül is olyan megegye- sét létesíteni a vállalatokkal, amelyek fölöslegessé teszi az új és még kelió'en ki nem próbált pormentesítő anyagok igénybevételét. A porolajozásra vonatkozó döntés előreláthatóan már a legközelebbi órákban megtörténik. nyaik külföldi származásúak, csupán azt ismeri el, hogy a parafagyártmányok készülnek külföldi nyersanyagból a budapesti gyárban. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a Parafakőgyár r. t.-nak a sajtótörvényre hivatkozott helyreigazítását leközöljük és kénytelenek vagyunk fenntartani azt az állításunkat, hogy ez a vállalat valóban külföldi kezekben van. Rendelkezésünkre áll ugyanis a Kallós Kompasz 193if. évi kötete, amely szerint az 1932. évben alakult Parafakőgyár elnöke: Hohenlohe Ferenc herceg; igazgatósági tagjai: Stolle Henrik, Plass Hermann. Igazgató: Bockmayer Richard dr., cégvezetők: Brandl Vilmos és Rössler Gusztáv. Aki e névsort nézi, az megállapíthatja, hogy a szorosan vett főtisztviselői nevektől eltekintve, az igazgatósági tagságokra a részvényesek áltál megválasztott urak ismeretlenek Budapesten és Magyar- országon. Nyilvánvalóan osztrák állampolgárok, akik a jól bevált recept szerint Magyarországon külön részvénytársaságot létesítettek, kapcsolatukat azonban fenntartják az osztrák központtal. Nem szégyen, ha külföldi cég Magyarországon derekas munkát végez, azonban a magyar ipar védelme elsősorban a magyar gyárvállalatok érvényesítését célozza. Miután a kimutatás is rávilágít a Parafakőgyár külföldi jellegére, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az inkább reklámot, mint cáfolatot tartalmazó helyreigazítást közöljük. A Magyar Dunántúli Villamossági R.-T. április 2-án tartja évi rendes közgyűlését. A vállalat az elmúlt esztendőről 168.551 pengő tiszta nyereséget mutat ki, bruttó nyeresége pedig meghaladta a nyolcmillió pengőt. ' Nem drágul a szikvíz. Legutóbb megjelent számunkban foglalkoztunk a szikvízkartellel kapcsolatban a szódavízgyártás problémáival, amelyre most Schmiedl Dániel dr., a kartel elnöke, felvilágosító közleményt küldött be hozzánk. A szikvízkartel megnyugtatásunkra közli, hegy árdrágításról szó sem lehet, mert az a céljuk, hogy minél nagyobb forgalmat érjenek el. A legutóbbi drágítás története, hogy a gyógyhelyadó bevezetése miatt ugyanennyivel megdrágult a szikvíz ára, ami természetesen megengedett áthárítás volt a nagyközönség terhére. Elmondja a szikvízkartel elnöke, hogy a sörgyárakban, amelyek szikvízgyártással is foglalkoznak, olyan konkurrenciát kaptak, amelyekkel szemben nehéz felvenni a versenyt. A sörgyárak készpénzkölcsönökkel támogatják a vendéglősöket és ezt a szikvízgyárosok képtelenek utánacsinálni, tehát egységes frontot alakítva, küzdenek a sörgyárak mögött álló nagytőke elnyomó ereje ellen. A^ szikvízkartel természetesen nem helyesli a hatósági szódavízgyár felállítását és arra hivatkozik, hogy eleget ráfizet a főváros meglévő ásványvízüzemére és így aligha sikerülne a beavatkozással az árakat lenyomni. A hozzánk intézett felvilágosító irat végül megemlíti, hogy öt évvel ezelőtt 16—20 filléres szikvízárak voltak és a rezsiköltségek növekedése ellenére ma 8—10 filléres árak vannak érvényben. A szikvízgyárosok, szerintük, anyagi gondokkal küzködnek, de azért megalkudva a mai helyzettel, nem gondolnak az árak drágítására. PÉNfSgélé Nem trükk a vegyészeti gyáraknak az a törekvése, hogy bizonyos cikkeket és gyártmányokat csak csomagolva hajlandók a kereskedők útján a publikumnak eladni. Márkázott áru: ez a jelszó, amely- lyel a vegyészeti gyárosok ragaszkodnak a csomagolt, vagy tartályban lévő cikkek forgalomba hozásához és iparvédelmi, illetve minőségvédelmi szempontokra való hivatkozással kérik ehhez a kereskedelmi minisztérium hozzájár nlá- Bát. A vegyészeti gyárak jó üzletemberek és egy kis ravaszságért nem mennek a szomszédba. Az általuk annyira óhajtott rendelet ugyanis kimondaná, hogy fémtisztítószert, tintát, cipőpasztát (magyarul: subikszot) és kókítőt üvegben, vagy fémdobozban szabad árusítani, vagyis megszűnne a kimérés, ami pedig úgy a kereskedőknek, mint a fogyasztóknak egyaránt érdekében áll. A fűszer- és vegyeskereskedők tül- nyomórésze ugyanis a szegénysorsú fogyasztókra van utalva, akik a kékítőt és a tintát üvegből kimérve lényegesen olcsóbban árusíthatja, mint zárt üvegben. A szegénysorsú vevő tintát és kékítőt a magával hozott üvegbe néhány fillérért vásárolhat, ha viszont zárt üvegben történik az eladás, akkor már 24—30 filléres ráfizetések nyomulnak előtérbe, ami azt jelenti, hogy a legszegényebb sorsú fogyasztók elüt fc e t n e k e nélkülözhetetlen közszükségleti cikkek be szerzésétől. A kereskedőknek és a fogyasztóknak eminens érdeke tehát, hogy a kékítő és a tinta nyitott árusítása fennmaradjon, mert a tartályokba burkolt árdrágítás a kereskedő forgalmának csökkenését, a fogyasztónak pedig a bevásárlási lehetőségét gyen gí ti. Remélhetőleg meghallgatja a keresk. minisztérium a kereskedőknek ezirányú felterjesztését és nem ad lovat a Müller Testvérek, vala mint a Sidoi-gyár manőverének, amely a márkázott áru cégére alatt tulajdonképen árdrágítást akar végrehajtani. üélyeget sütött a bíróság a pékipartestület néhány megbízottjának homlokára, vagyis ezúttal a sütés művelete nem hozott hasznot a pékipartestületnek és a pékkarteínek. Botrányos események utójátéka elevenedett meg a bíróság színe előtt, ahol az ipartestületi titkár, két pékmester és a pékipari ellenőr rablás bűntettének vádja alatt védekezett. A pékipartestület tagjai a múlt év nyarán behatoltak egy kispesti pékmester üzletébe, a személyzetet kitusz- kolták és a péksüteményeket tartalmazó kosarakat elkobozták, — mert a „bűnös” pék a kartel- áraknál olcsóbban árusított. Másik tagja a pékipartestületnek megfenyegette a Kálvária-téri pékmestert azzal, hogyha nem csatlakozik a budapesti pékmesterek által megállapított árakhoz, akkor közvetlen szomszédságában kon k arrens üzletet nyit és ekzi sztenciáját tönkreteszi. A tanuk tömege jelent meg a bíróság előtt és hiába védekeztek a pékipartestület emberei, a bíróság mindegyiket bűnösnek mondotta ki és zsarolás vétsége miatt fogházbüntetést és pénzbüntetéseket állapított meg ítéletében. A társadalom jogos önérzettel veszi tudomásul, hogy a gangszterizmusra irgalmatlan ököllel lecsap a társadalom lelkiismerete: a bíróság, amely megtorolja a bűnténynek minden fajtáját.-----«ODSCK!***----l& eményi-Schneüer Lajjos ünneplése a Községi Takarék közgyűlésén A Budapest Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár Részvénytársaság folyó hó 22-én tartotta meg dr. Buzáth János ny. alpolgármester elnöklete alatt 1934. üzletévi rendes közgyűlését, amely egyhangúlag elfogadta az igazgatóság összes javaslatait. A közgyűlés az igazgatóságba új tagként Picker Frigyes urat, a Haes & Sons londoni bankcég budapesti képviselőjét, az újonnan alakult felügyelőbizottságba pedig Ascher István, Erősdy Sándor, dr. dabasi Halász Lajos, dr. Pető Ernő és Sebő Béla urakat választotta be. A napirend során dr. Lamotte Károly alpolgármester, mint a részvénytöbbségnek Budapest Saékesföváros Törvényhatósági Bizottságának a közgyűlés részéről kiküldött megbízottja, meleg elismerő szavakban emlékezett meg dr. Reményi- Schneller Lajos volt vezérigazgató érdemeiről, aki az intézetet aránylag rövid idő alatt az ország- egyik számottevő pénzintézetévé fejlesztette és bizalommal köszöntötte dr. Liptay Lajost, a takarékpénztár legutóbb kinevezett vezérigazgatóhelyettesét, biztosítván öt a Székesfőváros mindenre kiterjedő támogatásáról. Végül a közgyűlés az igazgatóságnak és a fel- ügyelöbizottságnak, valamint a takarékpénztár iigyvezetöségének és tisztviselői karának legteljesebb elismerését és köszönetét fejezte ki.
