Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-27 / 13. szám

9 Budapest, 1935 március 27. Megegyezésre Jut ft főváros ez útolajozó vállalatokkal Mellőzik az olcsóbb, de ismeretlen porlekötő anyagokat Az elmúlt héten, szerdán délben járt le az olaj­jal való 'portalanításra hirdetett versenytárgyalás, amelyre az idén is az ajánlatok tömege érkezett. A kiírás szerint 600.000 négyzetméter terület olajo­zása szükséges, amely 100.000 négyzetméterrel ke­vesebb a tavalyi méreteknél, azonban a fővárosi költségvetés csökkentése írta elő az e téren való takarékosságot is. A beérkezett ajánlatok a következők: A Schwartz Rudolf és Társa cég a teljes •800.000 négyzetméternyi olajozásra tett ajánlatot 28 filléres egységáron, a Nyirbogdányi Petróleum- gyár ugyancsak 600.000 négyzetméterre 26.45 fillér­rel. A Hegedűs és Társa cég 160.000 négyzetmétert 22.80, további 160.000 négyzetmétert 23.50, 180.000 négyzetmétert 24.50, 100.000 négyzetmétert 24.80 fillérért ajánlott. A Schell Kőolaj 600.000 négyzet- mértert 26.85 fillérért, a Vacuum Oil 600.000 négy­zetmétert 27 fillérért, a Magyar Fantómüvek 400.000 négyzetmétert 26 fillérért, a Hazai Kőolaj 800.000 négyzetmétert 25 fillérért, a Magyar Petro- leumipar 100.000 négyzetmétert 22.50, további 300.000 négyzetmétert 25.50 fillérért ajánlott. Forlsköcő kátrányt ajánlott, egyenként 300.000 négyzetméternek megfelelő mennyiséget: Helvey Tivadar, Biehn János, a Magyar Aszfalt rt.; 100.000 négyzetméternek megfelelő mennyiséget Spányi Ernő. Mind a négy cég egységesen 21 fillért kér négyzetméterenkint. A Hitelbank közgyűlése. A Magyar Általános Hitelbank e hó 19-án tartotta Harkányi János báró elnöklésével közgyűlését, amelyen Tolnay Károly államtitkár indítványára, az intézet érdekében ki­fejtett igen sikeres és eredményes működéséért az igazgatóságnak és az ügyvezető igazgatóságnak, úgyszintén a tisztviselői karnak egyhangúlag kö­szönetét szavaztak. Az elhangzott elismerő szava­kért Szcitovszky Tibor dr. vezérigazgató mondott köszönetét és hangsúlyozta, hogy az intézet veze­tőségének iparkodása a jövőben is oda fog irá­nyulni, hogy a bank érdekei a közérdekkel össze­egyeztetve ápoltassanak. Foglalkozott a vezér- igazgató az osztalék elmaradásának kérdésével és rámutatott azokra az indokokra, amelyek az igaz­gatóságot ilyen messzemenően óvatos magatar­tásra késztették. Korai volna azt a látszatot kel­teni, — úgymond — mintha a válság korszaka már lezáródott és a prosperitás küszöbére érkez­tünk volna. Felszólalását azzal a kijelentéssel zárta le, hogy az intézet múlt évi mérlegeredmé­nyének kedvező hatása határozott közeledést jelent az osztalékfizetés elkezdésének időpontjához. A közgyűlés egyhangú helyesléssel fogadta a vezér- igazgató bejelentését és hosszasan ünnepelte az intézet vezetőségét. A közgyűlésről kiadott hivata­los közlemény így hangzik: A Magyar Általános Hitelbank részvényeseinek e hó 19-én, Harkányi János báró, v. b. t. t. elnöklete alatt tartott LXVII. rendes közgyűlése jóváhagyta az elmúlt üzletév mérlegét, mely 2,021.932 P 38 fillér összegű rendkívüli leírások foganatosítása után 2,891.648 P 22 fillér tiszta nyereséggel zárul. A közgyűlés magávé tette az igazgatóság amaz álláspontját, mely szerint dacára azon kedvező eredményeknek, amelyeket az intézet az utolsó években és különö­sen a lefolyt 1934. évben elért, a jelenlegi viszo­nyok között a nyereség ebben az esztendőben is a belső erősítés céljaira fordíttassék. Ennek megfe­lelően 700.000 pengővel a tartalékalapok, 1 millió pengővel az alkalmazottak nyugdíjalapjai javadal­maztalak, a fennmaradó 1,191.648 pengő 22 fillér pedig az 1935. üzletévre vitetik elő. t Cáfol a Parafakőgyár. Nagy örömmel adott hírt a Fővárosi Hírlap az új magyar .szigetelö- anyagról, amellyel pótolni lehet a külföldi behoza- lCíl és fejleszteni belső erőink teljesítőképességét. A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Dräsche) ugyanis berendezkedett ennek a nagyfontosságú anyagnak a gyártására és „köszivacs” néven a Helvey Tivadar cég útján olyan anyagot hoz for­galomba, amely lehetővé teszi a külföldi szárma­zású szigetelőanyagok mellőzését. Közleményünk­ben megemlítettük, hogy a közhatóságok nyilván­valóan mellőzik a Parafakőgyár R. T. (Kleiner és Bokmayer mödlingi cég budapesti gyártelepe) ter­mékeit, amelyek eddig a verseny hiánya folytán úgyszólván monopóliumot élveztek a szükséges munkálatoknál. Cikkünkre a Para,fakögyár r. t. helyreigazító nyilatkozatot küldött hozzánk, amely­ben tiltakozik az ellen, hogy ők a Kleiner és Bok­mayer mödlingi cégnek a budapesti telepe volná­nak, mert mint önálló magyar részvénytársaságnak nincs kapcsolatuk az említett ausztriai vállalattal. Tiltakozik a Parafakőgyár az ellen, hogy gyártmá­Különleges pormentesítö anyagot ajánlott az Aszfaltozó és Uiépítőiparosok Szövetkezete, a teljes 600.000 négyzetméter mennyiségben 18.50 filléres egységáron és a Danubia műszaki vállalat 100.000 négyzetméterre 18 filléres egységáron. Az olajozásra érkezett ajánlatok néhány fillérrel felülmúlják a múlt évi árakat, de lényegesen alatta vannak az évek előtti áraknak. Az olajvállalatok az emelkedést az adóemeléssel, a nyersanyag-drágulással és a valutanehézségekkel okolják, amelyek kétségtelenül olyan ismert szem­pontok, nogy azok az árváltozás indokolására elfo­gadhatóknak látszanak. A főváros vezetősége a versenytárgyalást eredménytelennek minősíti és valószínűleg már szerdán pótajánlat formájában közvetlen tárgyalá­sokat indít a pályázókkal. A költségvetésileg rendelkezésre álló összeg 127.000 pengő és a polgármester ragaszkodik a 600.000 négyzetméter portalanításához. A városháza veze­tősége a legmegfelelőbb megoldódnak az olajozást tartja és nyilvánvalóan sikerül is olyan megegye- sét létesíteni a vállalatokkal, amelyek fölöslegessé teszi az új és még kelió'en ki nem próbált pormentesítő anyagok igénybevételét. A porolajozásra vonatkozó döntés előreláthatóan már a legközelebbi órákban megtörténik. nyaik külföldi származásúak, csupán azt ismeri el, hogy a parafagyártmányok készülnek külföldi nyersanyagból a budapesti gyárban. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a Parafakőgyár r. t.-nak a sajtótörvényre hivatkozott helyreigazítását lekö­zöljük és kénytelenek vagyunk fenntartani azt az állításunkat, hogy ez a vállalat valóban külföldi kezekben van. Rendelkezésünkre áll ugyanis a Kal­lós Kompasz 193if. évi kötete, amely szerint az 1932. évben alakult Parafakőgyár elnöke: Hohenlohe Ferenc herceg; igazgatósági tagjai: Stolle Henrik, Plass Hermann. Igazgató: Bockmayer Richard dr., cégvezetők: Brandl Vilmos és Rössler Gusztáv. Aki e névsort nézi, az megállapíthatja, hogy a szoro­san vett főtisztviselői nevektől eltekintve, az igaz­gatósági tagságokra a részvényesek áltál megvá­lasztott urak ismeretlenek Budapesten és Magyar- országon. Nyilvánvalóan osztrák állampolgárok, akik a jól bevált recept szerint Magyarországon külön részvénytársaságot létesítettek, kapcsolatu­kat azonban fenntartják az osztrák központtal. Nem szégyen, ha külföldi cég Magyarországon derekas munkát végez, azonban a magyar ipar védelme elsősorban a magyar gyárvállalatok érvé­nyesítését célozza. Miután a kimutatás is rávilágít a Parafakőgyár külföldi jellegére, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az inkább reklámot, mint cáfolatot tartalmazó helyreigazítást közöljük. A Magyar Dunántúli Villamossági R.-T. április 2-án tartja évi rendes közgyűlését. A vállalat az elmúlt esztendőről 168.551 pengő tiszta nyereséget mutat ki, bruttó nyeresége pedig meghaladta a nyolcmillió pengőt. ' Nem drágul a szikvíz. Legutóbb megjelent szá­munkban foglalkoztunk a szikvízkartellel kapcsolat­ban a szódavízgyártás problémáival, amelyre most Schmiedl Dániel dr., a kartel elnöke, felvilágosító közleményt küldött be hozzánk. A szikvízkartel megnyugtatásunkra közli, hegy árdrágításról szó sem lehet, mert az a céljuk, hogy minél nagyobb forgalmat érjenek el. A legutóbbi drágítás törté­nete, hogy a gyógyhelyadó bevezetése miatt ugyan­ennyivel megdrágult a szikvíz ára, ami természete­sen megengedett áthárítás volt a nagyközönség terhére. Elmondja a szikvízkartel elnöke, hogy a sörgyárakban, amelyek szikvízgyártással is foglal­koznak, olyan konkurrenciát kaptak, amelyekkel szemben nehéz felvenni a versenyt. A sörgyárak készpénzkölcsönökkel támogatják a vendéglősöket és ezt a szikvízgyárosok képtelenek utánacsinálni, tehát egységes frontot alakítva, küzdenek a sör­gyárak mögött álló nagytőke elnyomó ereje ellen. A^ szikvízkartel természetesen nem helyesli a ható­sági szódavízgyár felállítását és arra hivatkozik, hogy eleget ráfizet a főváros meglévő ásványvíz­üzemére és így aligha sikerülne a beavatkozással az árakat lenyomni. A hozzánk intézett felvilágo­sító irat végül megemlíti, hogy öt évvel ezelőtt 16—20 filléres szikvízárak voltak és a rezsiköltsé­gek növekedése ellenére ma 8—10 filléres árak vannak érvényben. A szikvízgyárosok, szerintük, anyagi gondokkal küzködnek, de azért megalkudva a mai helyzettel, nem gondolnak az árak drágí­tására. PÉNfSgélé Nem trükk a vegyészeti gyáraknak az a törekvése, hogy bizo­nyos cikkeket és gyártmányokat csak csoma­golva hajlandók a kereskedők útján a publi­kumnak eladni. Márkázott áru: ez a jelszó, amely- lyel a vegyészeti gyárosok ragaszkodnak a csoma­golt, vagy tartályban lévő cikkek forgalomba hozá­sához és iparvédelmi, illetve minőségvédelmi szem­pontokra való hivatkozással kérik ehhez a keres­kedelmi minisztérium hozzájár nlá- Bát. A vegyészeti gyárak jó üzletemberek és egy kis ravaszságért nem mennek a szomszédba. Az általuk annyira óhajtott rendelet ugyanis kimon­daná, hogy fémtisztítószert, tintát, cipő­pasztát (magyarul: subikszot) és kókítőt üvegben, vagy fémdobozban szabad árusítani, vagyis megszűnne a kimérés, ami pedig úgy a kereskedőknek, mint a fogyasztóknak egyaránt érdekében áll. A fűszer- és vegyeskereskedők tül- nyomórésze ugyanis a szegénysorsú fogyasztókra van utalva, akik a kékítőt és a tintát üvegből ki­mérve lényegesen olcsóbban árusíthatja, mint zárt üvegben. A szegénysorsú vevő tintát és kékítőt a magával hozott üvegbe néhány fillérért vásárolhat, ha viszont zárt üvegben történik az eladás, akkor már 24—30 filléres ráfi­zetések nyomulnak előtérbe, ami azt jelenti, hogy a legszegényebb sorsú fogyasztók el­üt fc e t n e k e nélkülözhetetlen közszük­ségleti cikkek be szerzésétől. A keres­kedőknek és a fogyasztóknak eminens érdeke tehát, hogy a kékítő és a tinta nyitott árusítása fenn­maradjon, mert a tartályokba burkolt ár­drágítás a kereskedő forgalmának csökkenését, a fogyasztónak pedig a bevásárlási lehetőségét gyen gí ti. Remélhetőleg meghallgatja a keresk. minisztérium a kereskedőknek ezirányú felterjesztését és nem ad lovat a Müller Testvérek, vala mint a Sidoi-gyár manőverének, amely a már­kázott áru cégére alatt tulajdonképen árdrágítást akar végrehajtani. üélyeget sütött a bíróság a pékipartestület néhány megbízottjának homlo­kára, vagyis ezúttal a sütés művelete nem hozott hasznot a pékipartestületnek és a pékkarteínek. Botrányos események utójátéka elevenedett meg a bíróság színe előtt, ahol az ipartestületi titkár, két pékmester és a pékipari ellenőr rablás bűn­tettének vádja alatt védekezett. A pékipar­testület tagjai a múlt év nyarán behatoltak egy kispesti pékmester üzletébe, a személyzetet kitusz- kolták és a péksüteményeket tartalmazó kosara­kat elkobozták, — mert a „bűnös” pék a kartel- áraknál olcsóbban árusított. Másik tagja a pék­ipartestületnek megfenyegette a Kálvária-téri pék­mestert azzal, hogyha nem csatlakozik a budapesti pékmesterek által megállapított árakhoz, akkor közvetlen szomszédságában kon k arrens üz­letet nyit és ekzi sztenciáját tönkre­teszi. A tanuk tömege jelent meg a bíróság előtt és hiába védekeztek a pékipartestület emberei, a bíróság mindegyiket bűnösnek mon­dotta ki és zsarolás vétsége miatt fogházbüntetést és pénzbüntetése­ket állapított meg ítéletében. A tár­sadalom jogos önérzettel veszi tudomásul, hogy a gangszterizmusra irgalmatlan ököllel lecsap a tár­sadalom lelkiismerete: a bíróság, amely megtorolja a bűnténynek minden fajtáját.-----«ODSCK!***----­l& eményi-Schneüer Lajjos ünneplése a Községi Takarék közgyűlésén A Budapest Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár Részvénytársaság folyó hó 22-én tartotta meg dr. Buzáth János ny. alpolgármester elnök­lete alatt 1934. üzletévi rendes közgyűlését, amely egyhangúlag elfogadta az igazgatóság összes javaslatait. A közgyűlés az igazgatóságba új tagként Picker Frigyes urat, a Haes & Sons londoni bank­cég budapesti képviselőjét, az újonnan alakult fel­ügyelőbizottságba pedig Ascher István, Erősdy Sándor, dr. dabasi Halász Lajos, dr. Pető Ernő és Sebő Béla urakat választotta be. A napirend során dr. Lamotte Károly alpol­gármester, mint a részvénytöbbségnek Budapest Saékesföváros Törvényhatósági Bizottságának a közgyűlés részéről kiküldött megbízottja, meleg elis­merő szavakban emlékezett meg dr. Reményi- Schneller Lajos volt vezérigazgató érdemeiről, aki az intézetet aránylag rövid idő alatt az ország- egyik számottevő pénzintézetévé fejlesztette és bizalommal köszöntötte dr. Liptay Lajost, a taka­rékpénztár legutóbb kinevezett vezérigazgatóhelyet­tesét, biztosítván öt a Székesfőváros mindenre ki­terjedő támogatásáról. Végül a közgyűlés az igazgatóságnak és a fel- ügyelöbizottságnak, valamint a takarékpénztár iigyvezetöségének és tisztviselői karának legtelje­sebb elismerését és köszönetét fejezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents