Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-28 / 13-14. szám

Előfizetési ér: MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban DACSÓ EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Magyar feltámadás Irta: HUSZÁR ALADAR dr. főpolgármester A feltámadás ünnepe a tavasz ünnepe is. Krisztus urunk föltámadása a tavasz föltáma­dását is jelenti. A Gellérthegy lankáin az idén is rügyeznek már a fák és mi minden kipat­tanó bimbót, minden szétnyílni készülő zöld levelet újjongó reménységgel köszöntünk. A régi boldog Húsvétok jutnak eszünkbe, ami­kor még természetesnek találtuk, meglepetés és a mai lelkendező öröm nélkül vettük tudo­másul, hogy a föltámadás ünnepének költői kísérete: a bárányfelhők, a napsugár, a madár­csicsergés, az ember fiatal kacagása is megér­kezett. Ma, a szomorú, a küzdelmes napok sor­vasztó gondjai között mindegyik új reménye­ket kelt a szívekben. Keménykedünk a kék ég­ben, a melegítő napsugárban, a fiatal életek teremtő erejében. És újra hinni kezdjük, hogy más világ lesz, jobb napok derülnek ránk, mire a tavaszi rügyek lombokká fejlődnek. Ilyen­kor nemcsak az alvó természet, de az elalélt emberi lélek, a megdermedt remények is új életet vár. És félve-félünk, hogy az újonnan fakadt bimbók, a most éledő reménykedés áldozatul ne essen a tavalyi idők szeszélyének és ne zúduljanak ránk váratlan veszedelmek félelmetes, gyilkos viharai. Nem borulhattak reánk olyan szomorú esz­tendők, hogy ünnepi gondolataink ne támad­janak, hogy ne higyjünk tovább is a magyar feltámadásban, amely sziklákat hengerít el a meggyöttröttség, a megcsonkítottság, a meg- kínzottság sírja elől. És mindnyájan tudjuk, honnan, merről jön, merről kell jönnie felénk a feltámadásnak: onnan, ahol az emberiség-nek a nemzeti eszmé­ben váló összeolvadását, ahol a nemzeti áldo­zatkészség föllángolását reméljük. Az ember­szeretetnek a nemzet lelkében való megizmoso­dása jelenti a keresztény erkölcs föltámadását; a gondolatokban, a törekvésekben, a célkitűzé­sekben, a nemzeti ideálokért vívott harcban való nagy összefogás pedig meghozza a ma­gyar egységet. Boldogan látjuk és érezzük, hogy éppen minálunk, magyaroknál, ahol a történelmi századokon át mindig legnagyobb volt a belső visszavonás, most legnagyobb az egymás megértése és reméljük, minél előbb legnagyobb lesz a mások által való megérte­tésünk is. Mindebben Budapest polgárságának kell előljárnia. A magyar főváros lakossága renge­teget szenvedett és mióta ránk zúdult a háború vérzivatara, mind a mai napig nem voltak nyugodt, gondtalan napjai Budapest népének. Ezért van az, hogy éppen a főváros polgár­sága vágyódik leginkább a béke, a nyugalom, az egymás megértése után. Ez a polgárság igenis, állandóan gyakorolta és gyakorolja ma is a nemzeti áldozatkészséget, példáját adta az emberszeretetben megnyilatkozó keresztényi erkölcsnek és kitárult lélekkel áhítozik a nem­zeti ideálokért való összefogásra. A feltámadás ünnepén nyugodt lélekkel állunk a nemzet és a nemzetek ítélete előtt: ez a város a béke és emberszeretet városa, ez a város megérdemli és ez a város el fogja érni, hogy példaképe és zarándokhelye legyen a nyugalom, a béke és kultúra után vágyakozó külföldnek. Ezek az erények, Budapestnek a történelmi • időkön át megedzett lelki nagysága, az egész világot elárasztó viharokat legyőző magasztos ereje lesznek a magyar főváros jövőjének igazi alapjai. Mi szerettük mindig a mi Buda­pestünket, apáink is boldogan és készséggel áldoztak a főváros jövőjéért: de úgy érezzük, hogy mi vagyunk az a nemzedék, amelynek az őseink által már világvárossá növelt Buda­pestet a földkerekség legirigyeltebb és legsze- r^tettebb világvárosává kell emelnünk. Mi hiszünk ebben a csodában, mi várjuk ezt a fel­támadást, mi érezzük Budapest tavaszát, amely magával hozza, — mint egy test egy lé­lek vele, — Magyarország tavaszát is. Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a deficit miatt beállhatő kölcsönfelvételről, a táv­fűtés ügyének állásáról, az egységes közlekedésről és a Tabán-probléma gyorsított előkészítéséről Nagy feltűnést keltett a költségvetéshez fűzött polgármesteri jelentésnek az a kitétele, amely bejlen- tette, hogy az idei évet valószínűleg hiánnyal zárja a községi háztartás és ezért elkerülhetetlenné válik megfelelő összegű belső kölcsön felvétele. A költség- vetés kormányhatósági jóváhagyása még nem tör­tént meg, függetlenül ettől azonban már most bizo­nyosra vehető, hogy a polgármester szomorú jóslata feltétlenül bekövetkezik. A deficitet elkerülni aligha lehet és annak ellenére, hogy az összes kiadási téte­lek tíz százalékos levonással folyósíthatók: a hiány kiküszöbölésére még a legnagyobb takarékosság ke­resztülvitelével sincs alapos remény. A húsvét előtti napokban felkerestük Sipőcz Jenő polgármestert és kérdést intéztünk a szóbanforgó kölcsön felvételé­nek terminusáról. A polgármester válasza erre vo­natkozóan a következőképen hangzik: — A legnagyobb takarékosságot alkal­mazzuk, hogy a várható hiányt a mini­mumra csökkentsük és ezért még nem dön ­töttem a kölcsön felvételéről. Mindenesetre megvárjuk a költségvetés belügyminiszteri jóváhagyását és azt követőiem a legnagyobb figyelemmel tekin­tünk a pénzügyi helyzet alakulása elé. Ma még tiszta képet sem alkothattam magamnak a közeljövő -pénzügyi eredmé­nyeiről, mert azt sok tekintetben befolyá­solhatják a bevételi tételek szeszélyes hul­lámzásai. A kölcsön felvételének időpontjá­ról és szükségességéről tehát még nem lehet sem igennel, sem nem­mel válaszolni. A döntés megtörténik abban az időpont ban, amikor a szükség ezt megköveteli. Nagy várakozással tekintenek a vállalkozók, iparosok és a nagyközönség is a távfűtés megvaló­sítása felé, mert az nemzetgazdasági, takarékossági és kényelmi szempontokon túlmenően nagyarányú közmunkákat is jelent. Megkérdeztük a polgármes­tert, hogy mikorra remélhető a távfűtési javaslat­nak a közgyűlés elé terjesztése? — Az érdekeltség által készített város­fűtési tervezetet — mondotta — a múlt év­ben kiadtam az egyidejűleg megalakított távfűtési előkészítő értekezletnek azzal, hogy az ajánlattevőkkel kötendő koneesz- sziós alapszerződés pontozatainak megálla­pításával foglalkozzék és errevonatkozó javaslatát terjessze elém. Az előkészítő ér­tekezleteken elhangzottak és a beérkezett írásbeli vélemények alapján a XIII. ügyosztály összeállította azokat a feltételeket, melyeket a megkötendő távfűtési koncessziós szerződésbe az értekezlet véleménye szerint fel kellene venni. Ezeket még február folyamán kiadtam az ajánlattevőknek azzal a felhívással, hogy a feltételekre vonatkozó megjegyzéseiket, észrevételeiket és esetleges módosításaikat záros határidőn belül hozzám terjesszék be. Erre a határozatomra az ajánlattevőktől eddig csak egy általános jellegű választ kaptam, míg módosításaik, illetve ellenjavaslataik előterjesztésére először kétheti, majd to­vábbi halasztást kértek, úgyhogy e tárgy­ban a mai napig tőlük beeadványt, illetve értesítést nem kaptam. Ezzel párhuzamosan az ajánlattevők és az elektromosmüvek között is folytak tárgyalások, amelyek az ajánlattevők által nevezett üzemtől távfűtés céljaira át­veendő gőzátvételi módozatainak megálla­pítására vonatkoztak. E tárgyalások folyamán az ajánlattevők és az elektromosművek között előzetes megállapodás-tervezet készült, amelynek még vitás pontjai tekintetében állásfogla­lásomat az elmúlt napokban közöltem az ajánlattevőkkel azzal, hogy e gőzvásárlási megállapodásra vonatkozóan is mielőbb nyilatkozzanak. Az ajánlattevők válasza azonban ezideig nem érkezett be hozzám. Utasítást adtam azonkívül a XIII. ügyosz­tálynak, hogy amint az ajánlattevőktől a várt észrevételek és ellenjavaslatok beér­keznek, azokat haladék nélkül tárgyalják le a szak- bizottságban és a szakbizottságnak ezekre vonatkozó véleményét és javaslatait saját javaslatá­val és a külső szakértők véleményével együtt nekem mutassák be. Miután az aján­lattevők a hozzájuk intézett kétrendbeli kérdésemre ezideig nem válaszoltak, az ügyosztály sem tudta a távfűtés ügyét az illetékes szakbizottság elé vinni. Mindezeknél fogva nem tudok nyilatkozni, hogy az ügy mikor kerülhet az illetékes szakbizottságok és azt követőleg a törvény- hatóság többi illetékes szervei elé. Állandóan felszínen van az egységes közleke­dési reform megteremtése, amelynek fokozottabb le­hetőséget ad az a körülmény, hogy Budapest ösz- szes forgalmi vállalatai most már a főváros tulaj­donában vannak. Van-e kilátás az egységes közle­kedési reform gyors megvalósítására? — kérdeztük a polgármestert. — Folyamatban van — úgymond — azoknak a nagyfontosságú közlekedési ügyeknek előkészítő tárgyalása, amelyek az egységes közlekedési terv lényeges részeit képezik. A tulajdonképeni egységes közleke­dési terv teljes kialakítása azonban csak a városfejlesztő program ugyancsak folyamatban levő tár­gyalása során kifejezésre jutó álta­lános városfejlesztési elgondoláso­kon és célkitűzéseken alapulhat és ezért csak a városfejlesztési program ki­alakulásával kapcsolatban, illetve az utóbbinak függvényeként lesz tárgyalható. Az idei évad egyik legnagyobb közmunkája: a Tabán újjáépítése, amelyre vonatkozólag sűrű ta­nácskozások folynak a különböző érdekeltek között. Elhangzottak olyan aggodalmak, hogy ez a munka- alkalom eltolódást szenved és nem lehet számítani e sokat ígérő terület mielőbbi hasznosítására. A pol­gármester erre vonatkozólag a következő nyilatko­zatot tette: — Amint a nyilvánosság előtt már is­meretes, ez az ügy állandóan napirenden van. A Közmunkatanács műszaki osztálya és a városrendezési ügyosztály állandóan érintkezésben van, együttes értekezleteken állapodik meg az alapelvekben, a helyszínén vizsgálja meg a fontosabb pontokat és így a szokásos írásbeli tárgyalás kikap-

Next

/
Thumbnails
Contents