Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-14 / 11. szám

2 Budapest, 1934 március 14. — Nem, — válaszolt a miniszter — ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy ez a tervezet megnyugvást fog kelteni, mert annak nyilvánosságra hozatala előtt az egész tervezetet átbeszélem a fővárosi pártok vezetőivel. Ebből is látható, hogy nem készítek elő meglepetéseket. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nagy összefoglaló beszédéből egyébként most már tökéletesein kialakul az új törvény jövendő képe, de rendkívül érdekesek azok a rugók és indítóokok, amelyek a belügyminisztert javas­latának megalkotására késztették. Itt van mindenekelőtt a főpolgármester kinevezésének kérdése. A belügyminiszter sze­rint, miután a főpolgármesteri méltóságot az államfő hármas jelölése alapján választották meg, az eddigi főpolgármesterek nem voltak függetlenek a főváros törvényhatóságától. Megállapította a belügyminiszter azt is, hogy a polgármester és főpolgármester állá­sainak betöltésénél nem lát autonómia- sértést, mert gondoskodni kellett minden időkre és minden körülmények között arról, hogy Buda­pest székesfőváros első tisztviselője és felelős vezetője azt az irányzatot képviselje, amelyet az államfő helyesel. Jelentősége van annak, hogy nem a belügyminiszter, vagy a kormány erősíti meg a polgármestert, hanem az államfő, aki pedig minden politikai 'szemponton felül áll. Lesznek az új törvénynek hézagai is, ame­lyeket a belügyminiszter azonban önként hagy nyitva. így a választott bizottsági tagok kerü­letenként való elosztása és az ajánlások kér­dése. Az az álláspontja ugyanis a belügymi­niszternek, hogy a fővárosi törvénnyel nem lehet elébe vágni az országos választói reformnak, amellyel egyformán kell ezeket a kérdéseket megoldani. A törvényhatósági tanács megszüntetését azért tartja a belügyminiszter szükségesnek, mert az autonómia lígynevezett laikus szervei nem hivatottak arra, hogy az adminisztráció­kat intézzék, hanem csak arra, hogy ellenőriz­zék. A belügyminiszternek az a meggyőződése, hogy éppen az autonómia gondolatának tesz szol­gálatot, amikor a közgyűlésnek több beleszólást adott a főváros dolgaiba, mint ami eddig volt. Azzal a váddal szemben, hogy a közgyűlés hatáskörének kiterjesztése révén a közigaz­gatás meglassúdik, a belügyminiszternek az a véleménye, hogy ha ez bekövetkeznék, még mindig van mód arra, hogy megfelelő ügy­rendi módosítással elejét lehessen venni az időpazarlásnak. A jövőben a polgármester fogja kinevezni a tanácsjegyzőket és a főjegyzőket is. Ennek megokolása az, hogy a polgármester most tényleg felelős vezetője lesz az autonómiának, óriási felelőssége és óriási hatásköre mellett biztosítani kell számára azt a jogot, hogy tisztán szakszerűségi alapon maga válassza meg munktársait. A főváros üzemei a belügyminiszter sze­rint abszolút szakavatott vezetést kívánnak és ezt a szakavatott vezetést más kézben nem tudja megtalálni, mint egy arra hivatott fe­lelős szakértő üzemvezető kezében. Éppen ezért az üzemigazgatói állások betöltését nem a közgyűlésre, hanem a polgármesterre kí­vánja bízni. A sokszor sérelmezett 27. szakasz szüksé­gességének nagyon érdekes magyarázatát adta a belügyminiszter, legfőbb argumentuma azon­ban az,^ hogy a fővárosnál olyan költségvetési hiányról van szó, amelyeket normális eszkö­zökkel eltüntetni nem lehet. Uf alapokra ípelye&ik a főváros müssaki igasgaíásáí Asz elavult rendszert a modern igé- nycRneR megfelelően dldolgoszszúR A főváros közigazgatásának megjavítását célzó racionalizálási munka március 1-én fontos forduló­ponthoz ért. A polgármester elrendelte a műszaki közigazgatás reformjának előkészítését. A feladat elvégzését Felkai Ferenc főjegyző, a racionalizálás polgármesteri biztosa irányítja. A munka természe­tének megfelelően kiegészítették a racionalizálást előkészítő csoport személyzetét is. Eddig Felkai fő­jegyző mellett Flaxmayer József dr. tanácsjegyző és Medviczky Andor dr. fogalmazó dolgoztak, most az új munkakörre a polgármester beosztotta Kren- csey Géza műszaki főtanácsost, Bánóczy Béla mű­szaki tanácsost, Korontay Alajos főmérnököt, Pénzes József műszaki főtanácsost, Halászy Ferenc segéd­mérnököt, Horváthy Béla, Sztojanovits Pál dr. és Hetessy Ferenc dr. tanácsjegyzőket, a kerületi mér­nöki hivatalokból pedig Andréjka Árpád és vitéz Becske Kálmán műszaki tanácsosokat, továbbá Mottl János műszaki felügyelőt. Ez a beosztott sze­mélyzet a racionalizálási munka tartamára egyéb hivatali teendők végzése alól mentesül. A műszaki igazgatás racionalizálásáról Felkai Ferenc cir. főjegyző a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának: — A főváros műszaki közigazgatásával szemben az utóbbi években meglehetősen sok kifogás merült fel. Ezért azonban korántsem hibáztathatok a tiszt­viselők: az elavult rendszerben van a hiba. A főváros műszaki igazgatása ugyanis nem tartott lépést Budapest rohamos és nagyméretű fejlődésével, de nem volt meg a kellő kontaktus a központi mű­szaki igazgatás és a kerületi hivatalok között sem. A mostani munkánk gerincévé élsösorban az adat­gyűjtést iktattuk be. Mindenekelőtt a jelenlegi hely­zettel kell pontosan megismerkednünk és csak az­után tehetünk javaslatokat az újításokra vonatko­zóan. A munka kiterjed úgy a központi, mint a kerületi műszaki adminisztrációra. Pontos adatfel­vételeket készítünk a műszaki közigazgatás jelen­legi menetéről, a hatáskörök és munkakörök megosz­lásáról, a központi és kerületi közigazgatás közötti kapcsolatról, az ügyek intézéséről, az ügyiratok, számlák kezeléséről, nyilvántartásáról. Ezeknek az adatoknak a birtokában készí­tünk azután javaslatokat a műszaki köz- igazgatás egyszerűsítésére és észszerűsítésére. Továbbá feladatunk az lesz, hogyan lehet a legjob­ban és a legmegfelelőbben a racionalizálási felada­tokat a gyakorlati életbe átültetni. Ebben a nagy munkában a műszaki közigazgatás minden terüle­tét alaposan szemügyre vesszük és igyekezünk úgy átformázni, hogy a közönség indokolt kívánságai a jövőben fokozottan figyelembe vétessenek, a panaszok megszűnjenek és a műszaki közigazgatás az élet mai követelményei­nek megfelelően átalakuljon. Rövidesen elkészül a kerületi közigazgatás racionali­zálására vonatkozó előterjesztés is. Ennek az előmunkálatai már megtörténtek, az adat­gyűjtést befejezték és Flaxmayer József tanács­jegyző a 700 nyomtatott oldalra terjedő anyaghal­mazt már bemutatta Liber Endre alpolgármes­ternek. összeomlús veszélye miatt a polgármester elrendelte a koronázó Mátyás-templom tornyának sárgás lebontását A főváros szakértői a múlt év őszén megállapítot­ták, hogy a Mátyás-templom tornya életveszélyesen omladozó állapotban van. A tanács elrendelte a sür­gős restaurálást és gondoskodott arról is, hogy a költségvetésben megfelelő hitelösszeg álljon rendel­kezésre. A tornyot beállványozták és ez a művelet egymaga 30.000 pengőt felemésztett. A restaurálás Wcisz fiilop RtZMÜVES Budapest, Vili., Oúlua-U. 13. T.: 460—36 vezetésével megbízott Schulek János műépítész a középítési ügyosztály > mérnökeivel együtt hozzá­fogott a. torony pontos részletrajzainak elkészítésé­hez és a restaurálás műszaki előkészítéséhez. A munkálatok menetére vonatkozólag Havim Károly dr. tanácsjegyzőhöz, a templomok és kegy- urasági kérdések referenséhez fordultunk felvilágo­sításért, aki a következő felvilágosítást adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A zord téli időjárás miatt a Mátyás-templom restaurálási munkája még nem indult meg. Egye­lőre az előkészületeknél tartunk és csak a beállvá­nyozott torony alapos átvizsgálása után volt meg­állapítható, hogy tulajdonképen milyen munkákra van szükség. A vizsgálatnál kiderült, hogy a terméskőből faragott toronysisak sokkal rosszabb állapotban van, mint azt hittük. Részleges javításról szó sem lehet, az egész torony­sisakot le kell bontani és újat kell építeni. A szá­mítások szerint ez 290.000 pengőbe kerül. A költség- vetésben az idei munkálatokra megvan a szüksé­ges fedezet és amint a kormányjóváhagyás lejön, a kőfaragó munkák vállalatbaadása késedelem nélkül megtörténik. A tornyon egyébként most, hogy az időjárás már megengedi, megkezdődött a munka. A polgármester közbiztonsági okokból és az életveszélyre való tekintettel elrendelte az omladozó toronysisak azonnali lebontását. Ez a bontás megkezdődött. Az új torony a legjobb esetben csak a jövő nyárra készül el. Természete­sen, ez csak egy része a templom restaurálásának, az egész koronázó templom rendbehozása évekig tart és az összes munkák elvégzéséhez 700.000 pengő szükséges. Ebben az összegben viszont benne foglaltatik a köz­ponti fűtés és a központi szellőztető berendezés elké­szítése is. Miután az ország első műemlékéről van szó. nem kétséges, hogy a főváros gondoskodni fog a szükséges költségek előteremtéséről. Kilencvenöt esetben szün­tették meg közsegéiyes polgárok választójogát Nincs politikai háttere a központi választmány határozatának írásos panaszt nyújtottak be a polgármesterhez a közelmúltban a szociáldemokrata párt vezetői, amelyben azt kifogásolták, hogy a kerületi elöljáró­ságokon a segélyezettektől Írásbeli nyugtát vesznek, amelyet azután politikai célokra használnak fel. A fővárosi törvény ugyanis kimondja, hogy megszűnik a választói jogosultsága annak, akiről megállapít­ható, hogy közsegélyből tartja fenn magát. A polgár- mester a beadvány alapján vizsgálatot rendelt el, amelynek eredményéről a következőket tudta meg a Fővárosi Hírlap: — A választásról szóló 1925. évi 26. törvénycikk felsorolja azokat a kizáró okokat, amelyek fennfor­gása mellett a választók névjegyzékébe felvett egyé­neket az ideiglenes névjegyzékből ki kell hagyni. Az említett paragrafus akként rendelkezik, hogy a vá­lasztójogból ki van zárva az az egyén, aki közjóté­konyságból vagy községé.yiből él. Ezen az alapon a központi választmány a választók névjegyzékének kiigazítási munkálatai során minden évben felkéri a kerületi elöljáróságokat, hogy mindazokról az egyénekről, akik az említett rendelkezés alá esnek, nyilvántartó lapot készítsenek és azokat a központi választmányhoz tegyék át. — A központi választmány irodája az elöljáró­ságokhoz intézett átiratában hangsúlyozta, hogy csak azokról kell nyilván tartó lapokat kiállítani, akik közsegélyből élnek. Ebből természetszerűen az követ­kezik, hogy azokról, akik csak esetenként részesül­nek közsegélyben, ilyen nyilvántartó lapokat nem szabad kiállítani. Az elöljáróságok kötelessége, hogy minden egyénről, akik kizárólag közsegélyből élnek, az ottani nyilvántartás alapján értesítést állítsanak ki. Ehhez azonban az érdekelt feleknek ez a kijelen­tése is szükséges, hogy közsegélyen kívül egyéb jövedelmük nincs. Tájékozódás céljából azt is tartalmazza a vizsgálati jelentés, hogy az elmúlt év folyamán ilyen címen mindössze kilencvenöt egyént töröltek a választók névjegyzékéből. A panasz tárgya tehát nem helytálló, mert az esetenkénti segélyezettek továbbra is meg­tarthatják választói jogosultságukat. A polgármester legközelebb előterjeszti a vizs­gálatról szóló adatokat, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a szociáldemokrata párt panasza nem állja meg a helyét. GILLE ISTÜÁii faárúgyára Budapest, GYÁRT: mindennemű háztartási, sport, egészségügyi és egyéb fatömegcikket. K TUSCH fEKEIÜ JÁNOS TETŐ FED ÓM ESTER BUDAPEST, L, KAROUNA-0T I«. TELEFON: CB-Ö-BB STEINER ÉS SKIHPERi Budapest. IX., Ü11ŐI-Ü4 #7. Telelőm I(WH6. DÍSZ-, TEMPLOM-, SZOBAFESTŐK ÉS mAzolók

Next

/
Thumbnails
Contents