Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-28 / 9. szám
7 Várszopók módjára kiszívják a kereskedők életerejét az áruházak és a gyári lerakatok Vasárnap monstre-gyűlést tartottak a kereskedők és a kormányhoz intézendő határozati javaslatban leszögezték kívánságaikat A kétségbeesésbe taszított kereskedők és iparosok jogos panaszaitól visszhangzottak vasárnap a Pesti Lloyd Társulat hatalmas csarnokának falai. Kilenc kereskedelmi érdekképviselet tagjai tiltakoztak ama kíméletlen harc ellen, amely őket a pusztulásba és a romlásba akarja kergetni. Budapest kiskereskedőinek óriási tömegei jelentek meg a nagygyűlésen, hogy a tizenkettedik órában arra kérjék a kormányt és a hatóságokat: mentsék meg őket a Corvin Áruház, a Magyar Divatcsarnok, a Fenyves és a Párisi áruházak tankjaitól, a Szent István Táp- szerművek, a Dreher-Maul gyár, a Stühmerék, a Staufferok, Hellerék, a Hungária vajüzem, a hentes- gyárak boltjai és a rengeteg gyári fióküzletek ágyú- torkától, Meinlék vegyeskereskedéseinek és a GFB Pók-áruházainak mérges gázaitól, hogy tovább folytathassák azt a tevékenységüket, amely őket a magyar középosztály legértékesebb rétegévé tette. A Fővárosi Hírlap kétéves szakadatlan küzdelem után további elszántsággal áll a megtámadott és gyenge kereskedő-osztály mellett. Minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy az áruházak gyilkos versenyének jelenségeit lerögzítsük és rámutassunk azokra a szomorú eseményekre, amelyek immár bekövetkeztek. A mindenre berendezett áruházi üzletek még azt a vevőt is magukhoz csábítják, aki néhány filléres árucikk beszerzését akarja eszközölni és nem tűrik, hogy a szolid kiskereskedő a maga portékáját forgalomba hozza. Üres boltok, a csődök sokasága, az öngyilkos kereskedők sorozata szegélyezi azt az utat, amelyet a budapesti áruházak az elmúlt két év alatt megtettek, a kereskedelmi alkalmazottak állásnélküli statisztikája pedig ijesztő magasságban nyújt elszomorító képet a kereskedői üzletek megbénulásáról. Az áruházak vérszopó módjára szívják ki a kereskedők életerejét és ez az egykor oly gerinces társadalom elsorvadva, reményt vesztve és kétségbeesve néz a jövő elé. Állandóan sürgettük a kereskedői társadalom összefogását, hogy együttesen vegyék fel a harcot az ellenük törő ellenséggel szemben. A Lloyd Társulat nagy termének vasárnapi sokasága mutatja, hogy akciónk sikerrel abszolválta első állomását, mert végre feleszmélt a kereskedőtársadalom és koncentrált erővel indítja meg küzdelmét létének fennmaradásáért. Szűknek bizonyult a hatalmas csarnok a nagygyűlés hallgatóságának befogadására, úgyhogy sok százan az előcsarnokban elhelyezett hangszóró tölcséreken hallgatták a szónokok beszédét. A nagygyűlést a Baross Szövetség, a Budapesti Hentes Ipartestület, a Budapesti Kávés Ipartestület, a Budapesti Sütő Ipartestület, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete, a Húsiparosok Országos Szövetsége, a Mészáros Ipartestület, a Budapesti Sajt- és Vajkereskedők Egyesülete és a Vásárcsarnoki és Piaci Kereskedők Egyesülete rendezték. A kereskedelemügyi minisztert Halász Tivadar dr. miniszteri titkár, a polgármestert Hügel Jenő dr. tanácsjegyző, a Kereskedelmi és Iparkamarát Kemény Dezső dr. kamarai titkár képviselték. Hésztvettek a nagygyűlésen a pestkörnyéki és nagyobb vidéki élelmiszerszakmák küldöttségei is. Hoffmann Mihály elnöki megnyitójában az élelmiszerszakma kiskereskedőinek és kisiparosainak kétségbeesett helyzetét ismertette. Ha segítség nem jön, — mondotta — be kell következni a kisiparosok és kiskereskedők tízezrei pusztulásának. A tetőfokra hágott izgalom már áldozatokat is követel, sokan nemcsak mondják, de eldobják maguktól az életet, mert helyzetük reménytelen. Az áruházak elpusztítják, nemcsak a kiskereskedőt, hanem a kisiparosok százait is. Ez annak a helyzetnek a következménye, hogy nem becsülik és nem méltányolják a tisztességes ipart. Az áruházak minden cikket forgalomba hoznak, a nagy tőkével dolgozó gyári cégek és szövetkezetek fűszereket árulnak. Fel kell hívni a kormányt, hogy intézkedjen a kisegzisztenciák megvédelmezése érdekében és ha egyelőre mást nem is lehet tenni, azt követeljük, hogy az áruházak szüntessék meg élelmiszerosztályaikat. ■•MAN SÍNES okleveles mérnök épllletMdogos, gáz-, vízvezeték- és központi fűtés berendező Budapest, II, Szász Károly-utca 5. Telefon: 53-9-59. Gyöngyösy József a fűszerkereskedők nevében érdekes előadói beszédben ismertette a kérdés lényegét és kiemelte az egzisztenciális érdeket, a sérelmeket és az elkövetett tisztességtelen versenyt, valamint az áruházak törvénybeütköző cselekményeit. Gazdasági érdekharcunk nemzetpolitikai jelentőségű — mondotta — és a kiskereskedelem és kisipar ugyanolyan fontos a nemzet egyeteme szempontjából, mint a földmívelő társadalom. A gyáripari üzemek detail boltjai, az áruházak szervezete semmivel sem végeznek tökéletesebb munkát, mint a kisiparosok és kiskereskedők. Egyik-másik áruház és több nagy gyár külföldi tőkések alapításai és hasznukat kiviszik a külföldre. Telítve vannak cseh és külföldi portékákkal, amelyekkel a fogyasztó ízlését teljesen elrontják, amellett nem tudnak olcsóbban árusítani, mint a magyar kezek. A vevőket megtéveszti az egységár-rendszerű árusítás, amely ellen a Kereskedelmi és Iparkamara tiltakozik. Alkalmazottaik nem tanult segéderők, hanem mindenféle képesítés és szakhivatás nélküli, rosszulfizetett egyének. A törvény ellenére a helységetbérlők az áruház nevében kötnek üzleteket. Megszegik a büffé-rendeletet, amely pedig kimondja, hogy olyan helyiségben, ahol fűszerfélét árulnak: kávéház vagy étterem nem működhet. Amíg a vevő eljut a fűszer osztályig, addig reklámcikkeik megvásárlásával már pénz nélkül marad. Legkiál- tóbb azonban, ami az adófizetések körül történik. a. kiskereskedőnél az adózás alapja a forgalom. Az áruházaknál is ugyanez a rendszer, de mert nem osztályok szerint könyvelnek, hanem egységesen, ennek következménye, hogy nyereséges osztályaik kibújnak az adózás alól, mert a veszteséges osztályok deficitjét a másik oldalon leírják. Kevesebb adót fizetnek a budapesti áruházak, mint a fűszeresek kis töredéke. Azzal periig, hogy sok cikket maguk állítanak elő, kontárokkal dolgoznak, továbbá, mert nem termelők, mentesülnek a fázis-adó fizetése alól is. Svájc öt évre megszüntette az új áruházak alapítását, Németországban kisipari termékeket nem szabad árusítaniok. Egyébként a külföldön nincs áruházadó, hanem áruházi osztályadó és fióküzleti adó. Ausztriában az áruházak élelmiszer árusítással nem foglalkozhatnak. Mindenütt történt tehát korlátozás, amelynek a kivívásáért elkeseredetten fogunk harcolni. Bányay Lajos a Baross Szövetség nevében törvényes intézkedéseket sürgetett az áruházakkal szemben. Statisztikai összeállítással kimutatta, hogy Budapest 4000 élelmiszerkereskedője legalább félmillió pengő adót fizet, a vidék kiskereskedői pedig hárommillió pengővel adóznak, amellyel szemben az áruházak adója nem több, mint párezer pengő. Belopotoczky Kálmán a fűszeresek, Havas Nándor a kávésok, Koch Gyula a hentesipar, Kollár Gábor a mészárosok, Bertramm Sándor a vásárcsarnoki árusok, Laczkó Sándor a sajt- és. vajkereskedők, Tóth Gábor és Vajda Nándor pedig a többi érdekeltségek csatlakozását jelentették be. Végül elfogadták a nagygyűlés határozati javaslatát, amely azt kívánja, hogy a kormány: 1. szüntesse meg az áruházak élelmiszerosztályait, 2. áruházak alapítására és kibővítésére engedélyt ne adjon, 3. vezesse be az áruházi adót, í. tiltsa meg az egységes árakat, 5. tiltsa meg a gyárvállalati detail-árusításokat, 6. korlátozza a fogyasztási szövetkezetek árusí. tását, 7. szüntesse meg a közüzemeket. A nagygyűlésen jelen volt hatósági személyek hűséges beszámolót adnak a megjelentek hangulatáról és tolmácsolják azt a követelés-sorozatot, amelyek nélkül a kiskereskedők menthetetlenek. nak, amely a svájci bankárszövetség ren- rendelkezése alatt áll. A másfélmillió pengő névértékű kötvényeket minden félévben befizetik ebbe az alapba és a rendszeres fizetés szerint pontos kiszámítás mutatja, hogy a teljes visszafizetés mikor nyer befejezést. A tőke- törlesztés természetesen független a kamatszolgáltatástól, amely utóbbi minden félévben csökken, a tőketörlesztés összege azonban változatlan marad. Azok a hírek, hogy a főváros az osztendei egyezmény megállapodásainak utólagos módosítását kérte: nem felelnek meg a valóságnak, mert Budapest székes- főváros, mint mindig, úgy ez alkalommal is pontosan eleget tesz adósi kötelezettségeinek. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében az osztendei tőketörlesztés a Nemzeti Bank útján történik és a befizetett deviza-kötvények felett a külföldi hitelezők érdekképviselete diszponál. Az a körülmény, hogy a tőketörlesztés megindítását a súlyos gazdasági viszonyok között is teljesíti a főváros, fényes bizonyítéka annak a gazdasági megalapozottságnak és kitűnő pénzügyi vezetésnek, amely minden vonatkozásban megnyilvánul. lesztési feltételeiknek a főváros mindemben megfelel. Nem állja meg helyét természetesen az a feltevés sem, hogy a főváros kiküldöttei esetleges új kölcsön felvételét készítik elő. — A külföldi hitelezők berlini érdekképviselete a nyújtott kölcsönnel összefüggő egyes kérdések megbeszélésére hívta meg a főváros képviselőit. Az eszmecsere során új problémák aligha vetődtek fel és ezért azokhoz messzemenő kombinációt fűzni nem lehet. Függetlenül a berlini tárgyalások anyagától, a főváros változatlanul betartja a vállalt kötelezettségeit és az előírt méretekben fizeti azokat a szolgáltatásokat, amelyek a kölcsönnel kapcsolatosak. — A berlini tanácskozásokon nem keiül újból napirendre Lamotte Károly tanácsnoknak a múlt év elején felvetett az a terve, hogy a külföldi hitelezők számára a transzferNem leérte a főváros asz ossztendei egyeszmény módosítását Júliusban folyósítják as első másjélmiliós réssletet — l/j Kölcsönről Berlinben nem tárgyalnak, a főváros kiküldöttei A nehéz gazdasági viszonyok következtében amúgyis súlyos pénzügyi helyzetben komoly megterhelést jelent a főváros számára az osztendei egyezmény alapján kötelező kölcsöntörlesztés megkezdése. A külföldi hitelezőkkel történt megállapodás alapján ugyanis 1934-ben kezdődik magának a tőkének a visszafizetése is, amelynek fedezetére jelentékeny összeget állítottak be a költségvetés kiadási oldalaira. A főváros legnagyobb hitelezői szerződésben biztosították a törlesztés megkezdését, amelyről beavatott helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az egyezmény alapján két részletben fizet a főváros évenként összesen hárommillió pengőt, amely összeg kizárólag a tőketartozás, javára szolgál. Az első részlet, amely összeg szerint másfélmillió pengő, július 1-én esedékes és már most megtörténtek az intézkedések, hogy ezt a jelentékeny tételt a jelzett terminusban a hitelezők javára befizessék. A törlesztés oly módon történik, hogy a főváros kötvényeket ad a törlesztő alapig erlíiifoeii tárgyalnak a főváros UiMtíláötíeé A főváros külföldi kölcsömeinek pénzügyi és jogi szakértői: Lamotte Károly tanácsnok, Szemethy Károly tiszti főügyész és Reményi-Schneller Lajos, a Községi Takarékpénztár vezérigazgatója a múlt héten Berlinbe utaztak. Az utazás céljáról téves hirek láttak napvilágot, mert a főváros kiküldöttei nem a kölcsönök meghosszabbítása érdekében tárgyalnak a német fővárosiban. A kölcsönnel összefüggő ügyekről é.s a főváros megbizottainak berlini tanácskozásairól beavatott helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros kölcsönügyei minden vonatkozásban rendezett és megnyugtató módon vannak lefektetve, amelyek egyformán biztosítják úgy a főváros, mint a hitelezők érdekeit. A függőkölcsönök meghosszabbítása érdekében nem volna szükség arra, hogy a pénzügyi osztály vezetője, a tiszti főügyész és a főváros bankjának vezetője a külföldi hitelezők érdekképviseletével tanácskozzék, mert a tör-
