Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-28 / 9. szám

Budapest, 1934 február 28, 3 PESTI KIRAKAT pm——bim Lakáskeresés Nem tudjuk, van-e már róla statisztika, de na­gyon valószínű, hogy február ll-én Budapest lakos­ságának jelentékeny hányada fölmondta a lakását. A hónap közepe táján megteltek a pesti kapuk cédu­lákkal, táblákkal, akárhány helyen valóságos pla­kátokkal, majdnem azt mondhatnánk, hogy a ház­tulajdonosok már transparensekkel is hirdetik a ki­adó lakásokat. Aztán megindult a lakáskeresők nép- vándorlása. Fél Budapest lakást keres és a kapuk­ról nagyon lassan tünedeznek el a kiadó lakást hir­dető táblácskák. A lakók nagyon nehezen ugranak be abba, hogy lakást foglaljanak le, mert akárhá­nyat néznek is meg, szinte valamennyiről nyugodt lélekkel megállapíthatják, hogy drágák is, meg rosszak is. Közben a háztulajdonosok sírnak hogy rengeteg a lakásfölösleg, hogy nem lehet kiadni a lakásokat, pedig aki résztvesz ebben a lakáskereső hadjáratban és nyílt szemmel nézi a dolgokat, tisz­tán láthatja, hogy a háziurak maguk az okai, hogy nyakukon maradnak a lakások. Egy időben már megindult az a folyamat, hogy a városból a perifé­riákra és a szomszédos falvakba kiköltözött polgár­ság kezdett visszaszállingózni a városba. Ha most a háziurak észre nem térnek, megint ez lesz a sor­suk: a polgárság újra kifelé fog tódulni és akkor azután igazán komoly veszedelmet fog jelenteni a háziurak számára az a lakás fölösleg, amely még nincs meg, de amelynek törvényszerűen el kell kö­vetkeznie. A budapesti kereskedelmi és iparkamara nagy­szabású akciót indított a házak tatarozása érdeké­ben. Nagy szorgalommal összegyűjtötte az adatokat, hogy Budapest területén hány lakóház modernizá­lására lehet számítani. Érdemes ezeket az adatokat megtekinteni. Budapesten a legújabb statisztika sze­rint van 25.865 épület, amelyek közül 23.U2 a lakó­ház. Eddig a kamara 7857 lakóházat vizsgáltatott meg, amelyek közül 1281 volt olyan, amely moderni­zálásra, tatarozásra szorul. Ha a még hátralévő ha­zakat is átvizsgálják és ott is ez a tizenhat száza­lékos arány érvényesül, akkor előreláthatólag mint­egy 3274-re becsülhető a modernizálásra szoruló bér­házak száma. Egyszóval csaknem négyezer olyan ház van Budapesten, amelybe kulturigényekkel ? endel- kező és a higiénia iránt érzékeny ember be nem költözhetik. Magyarán, négyezer ház lakhatatlan. Ha tehát a háziurak lakástúltermelésről beszélnek, egyáltalában nincsen igazuk. A budapesti lakások rosszak, egészségtelenek, ósdiak, legnagyobb részük­ben komfort nélküliek és így természetesen az a la­kosság, amely halad a korral és amelynek terme- szetszerű, jogos igényei vannak, nem is tálalhat magának megfelelő otthont. A lakhatatlan lalcasok városában tehát a Háztulajdonosok Szövetségének nem az volna a kötelessége, hogy tiltakozzék min­den lakástermelési és lakásmodernizálási akció el­len, hanem tagjait egyenesen arra kellene rábírnia, hogy a saját érdekükben _ igyekezzenek lakosaikat modernné, lakhatóvá tenni. Vagy beszéljünk-e arról, hogy a budapesti la­kások még mindig méregdrágák. A háztulajdonosok ugyan szívesen neveznék ezt a pár percentes lak­bérengedményt, amelyet az utóbbi években kénytele­nek voltak megadni, akár lakáskrachnak is; vég­eredményben azonban az a valóság, hogy amikor mindenkinek a jövedelme huszonöt—negyven—otven százalékkal csökkent, akkor a lakások árában alig áll be változás és a háziurak még mindig azon ál­modoznak, hogy a mai lakbéreket tartani_ tudjak. Minden józan embernek tisztában kell lennie azzal, hogy azt a lakáskrachot, amelyet a háziurak mai megúszottnak vélnek, ezzel az orthodox^ zsugoi isko- dással csak egyenesen kihívják maguk ellen. Lakáskeresés közben azonban még egy jelen­ségre lesz figyelmes az ember. Sok bolt zár be. Sok kereskedő megy tönkre. Egy kis szemlélődéssel azonban meg lehet állapítani, hogy a lehúzott redő­nyök történetesen csoportosan veszik körül a nagy­áruházakat, amelyek a gazdájukat tönkretették. Ezek a nagy áruházak, amelyek a bedobott mam- mut-tőkék erejével, részben a vevőközönség ízléste­lenségét hódítják meg, részben pedig a körzetükben körülöttük tengődő kereskedelmet fojtják meg, leg­nagyobb ellenségei a budapesti háziuraknak. A kis- partájjal talán még viaskodni fog egy darabig a háziúr, talán még egy-két fertály tanulságait nem vonják le, mielőtt az igazi lakáskrach elérkezik; de a nagy áruházakkal nem tudnak megbirkózni. A nagy áruházak hamarosan észretérítik majd a házi­urakat, hogy nekik kell a kereskedőkön segíteniük, hogy azok olcsó boltbérekkel valahogy mégis csak versenyezni tudjanak a gyilkos konkurrenciával. ■gHBnBmRMV/MaanHBBnraai Hunyadi János ^""""TERMÉSZETES KBSEBOvaz”1""""11 ......s Ál EMÉSZTŐSZERVEK LEGKIVÁLÓBB GTÓGYVUM. EGY HÁZTARTÁSBAN BEÜ HIÁNYOZHAT HATÁSÁBAN feiQlmulhatatlah SAXLEHNER AHDRÄS, BUDAPEST ■———«■mimi „„„nil ...................... iiiiiiiiriiiininiinmm-iifmrTr' Iskolatermek hiányában folyosón, a kapu- aljában, tornateremben, sőt a pincében is tanítanak az egyik kültelki iskolában Sürgősen végetvetnek a tűrhetetlen állapotoknak A főváros iskoláiban az utóbbi években furcsa jelenséget észlelnek a vezetők. A belső területek iskolái mindinkább elnéptelenednek, a perifériákon pedig folyton nő a tanköteles gyermekek száma és a meglevő kevés iskola már be sem tudja őket fo­gadni. A lakosság elszegényedése, menekülés a drága lakbérek elől és a gombamódra szaporodó kültelki házak benépesedése okozta ezt a szokatlan fordu­latot. A főváros vezetősége ugyanakkor, amikor a belső területeken egymásután csukja be és hasz­nálja fel más tanügyi célokra a feleslegessé vált iskolákat, a perifériákon kénytelen újakról gondos­kodni. így épült meg a közelmúltban a Németvöl- gyi-uti, a Római-fürdői és legújabban a külső Bécsi-uti elemi iskola. Most további négy iskola építése foglalkoztatja a fővárost a tanügyekre is kiterjedő fokozott takarékoskodás dacára is. A tervbevett iskolaépítésekről Szendy Károly dr. tanácsnok, a tanügyi osztály vezetője a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az idei költségvetésben új iskolák létesíté- tésére komoly összeg nem szerepel. A múlt évre felvett összegek egy része azonban még rendelke­zésre áll, ebből akarjuk a lesgürgősebb szükségletet kielégíteni. A rohamosan kiépült és benépesedett külső területek nélkülözik legjobban az iskolákat, óvodákat és az apró gyerekek nem egy helyen fél­órát, sőt többet gyalogolnak a legközelebbi isko­láig. Ilyen vidék például a külső Pasarét. Nem ke­vesebb, mint 93 gyermek jár innen a messzeeső Hi- degkuti-úti, Labanc-úti és Virányos-úti iskolákba. A Fenyves-út és Branyiszkó-utca sarkán akarunk iskolát építeni, természetesen a mai időkhöz mért olcsó eszközökkel. Mindössze kéttantermes iskola lesz, de az úgy épül, hogy az idővel fokozatosan kihővíthető legyen 8 tantermes intézetté. A kéttantermes iskola 56.000 pengőbe kerül, végleges formában pedig 266.600 pen­gőre rúgna az építési költség. Hasonló a helyzet Lágymányoson, a Hengermalom-utca környékén, ahol mindössze egy régi barak-iskola elégíti ki a népoktatás szükségleteit. Az új iskolát és óvodát a Soproni-út és Bánát-utca sarkára tervezzük. Ez az épület kétemeletes lesz, 12 tanteremmel, nap­közi otthonnal, étkezővel, orvosi rendelővel, fürdő­vel, tornateremmel és külön óvodával. Az építkezés költsége itt, a központi fűtőberendezéssel együtt, 580.000 pengőt igényel. — Szomorú az állapot Kelenföldön is. Az iskola a pályaudvarral szemben egyemeletes bérelt házban és két szomszédos barakban működik. Egyikben sincs vízvezeték és csatorna, az iskola teljesen anti- hgienikus, a barakok korhadtak. At. iskolát a Horthy Miklós-út 3310 hrsz. alatt levő fő­városi telken tervezzük kétemeletesre, 13 tanteremmel, orvosi rendelővel, nap­közi otthonnal, tornateremmel, stb. Ez az iskola álO.OOO pengőbe kerül. A felszabaduló karakókat részben a Hungária-körúton, részben Óbudán állí­tanánk fel újra, kisegítő iskoláknak. — Űj iskola kell a külső Üllői-úton is, ahol 60 százalékkal szaporodott a tanköteles gyermekek száma. Az iskolában váltakozó tanítás folyik, a hittanórákat még így is a folyosón és a tornaterein öltözőjében tartják, sőt a zárt kapualjban is van előadás. Egyik 80 tanuló­tól látogatott osztály a pincében tanul. A főváros ezt a lehetetlenül zsúfolt iskolát sürgő­sen ki akarja bővíteni, ami 160.000 pengőjébe kerül. % A programban nem szerepel a várbeli Szilágyi Erzsébet leánygimnázium tervezett új épülete. Ez a terv, úgy látszik, végleg elesik. Bizonyára döntő befolyással volt az iskola sorsára az a közelmúltban elhangzott kritika, hogy a főváros túlköltekezik az iskolák terén. Amit azonban legkevésbé bizonyít az a szomorú állapot, hogy iskolatermek hiányában kénytelenek a folyóson, a tornateremben, sőt a pincében is tanítani. Személyi változások vezeti pmméIüis Szenzációs áthelyezések az elöljárói karban — Rosta János a közélelmezési ügyosztály élén A törvényhatósági tanács hétfői ülésén elfogadta Vájná Ede tanácsnok nyugdíjazására vonatkozó polgármesteri előterjesztést és ezzel az aktussal ritka szorgalmú és fáradhatatlan főtisztvise-lő távo­zik a városházi adminisztrációból. Vájná Ede ta­nácsnok április 1-én nyugdíjba vonul és megkezdi megérdemelt pihenését, amelynek nyugalmasságá- ból büszke öntudattal nézhet vissza a szakadatlan tevékenységben eltöltött hanmiinoötéves közszolgá­latára. Vájná Ede távozásával a főváros egyik leg­fontosabb ügyosztályának vezetői állása üresedik meg, ahol összefutnak a közélelmezéssel, az élelmiszer­kereskedelemmel és a közellátás színvonalával kap­csolatos összes nagy problémák. Ez az ügyosztály csendben és minden feltűnés nélkül végezte a maga nagy feladatát és ha a főváros élelmiszerellátása valóban semmi kívánni valót nem hagy hátra, úgy ebben érdeme van a nyugalomba vonult tanácsnokon kívül az ügyosztályi adminisztrációnak, ahol min­den vonatkozásban a lelkiismeretesség és a szak­tudás az uralkodó szellem. A közélelmezési ügyosztály vezetői állására természetesen már megindultak a találgatások, ame­lyek azonban sok tekintetben korainak bizonyulnak. Értesülésünk szerint a polgármester Rosta János dr. tanács­jegyzőt, az ügyosztály eddigi helyettes ve­zetőjét ruházza fel az ügyosztály irányí­tásával és csak később történik döntés a végleges beosztá­sok érdekében. UJ beosztás az elöljárói Karban Sipőcz Jenő polgármester kedden reggel rende­letet bocsátott ki a kerületek vezetésében beállott változá­sokról. Elsősorban Gömöry Albert tanácsnokot, aki egész­ségi állapotára való tekintettel nyugdíjazását kérte, a polgármester a IV. kerület vezetése alól fölmen­tette és további intézkedésig szabadságolta. Az elöljárói karban a további beosztások így alakulnak: I. kér. Schmaderer Oszkár dr. főjegyző, helyet­tese hindi Zsigmond dr.; II. Thorday Lajos dr. főjegyző, h. Vezér Ká­roly dr. főjegyző; III. Haidekker János dr. főjegyző, h. Vadpn Géza dr. főjegyző; IV. Goszleth Ernő dr. főjegyző, h, Huba Géza dr. főjegyző; V. Holtspach Ödön dr. tanácsnok, h. Batlay Imre dr. főjegyző; VI. Schar a Béla tanácsnok, h. Keresztes Mik­lós dr. főjegyző; VII. Hamvassy István dr. tanácsnok, li. Wiru­ha rdl Ágost dr. főjegyző; VIII. Unger Béla dr. tanácsnok, h. Mikháil Jenő dr. főjegyző; IX. Muzsikó István tanácsnok, h. Benedek Sza­bolcs dr. főjegyző; X. Bucsánszky Bertalan dr. tanácsnok, h. Lu- káicsy József dr. főjegyző; Végül a polgármester kinevezte az új XI. kerület elöljárójává: Duday Alajos dr. (Spannberger) tanácsno­kot, akinek helyettese Farkas Lajos fő­jegyző lesz. Március 1«én, és 4-én délután fél 3 órakor OGETŰVERSENY DnHHBK faárwgyára Budapest, _____________ V!.,Lehel-atca 17.a. (Mon: 918-64) GYÁRT: minsSen»emU feázfias-Sási, sport, egészségügyi és egyéb taSöreiegjSiikSsef.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents