Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-28 / 9. szám

HuszonnégyediU évfolyam Rudapest, 1934. február 28. 9. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 A Gáspárdy-lemez BESZÉLGETÉS Scitovszky Béla ny. belügyminiszterrel a fővárosi javaslat képviselőházi vitájáról Aggodalmak a kösgyülés és a polgár- mesler meg nagyobbodóit ßaidsköre miatt Néhai való jó Eötvös Károly rettentően rossz véleménnyel volt a szakértőkről. Valósággal az em­beriség átkának tartotta őket és ha a vajda állás- foglalásaiban, megállapításaiban volt is valami fö­lényes, groteszk túlzás, de a mélyén mindig meg lehetett találni az igazság magvát. így van ez a szakértőkkel is, különösen az újkori, a modern szak­értőkkel, akikről, hogy mit mondana ma a vajda, ha élne, szinte nem is merjük elképzelni. Ezek az új szakértők rendesen úgy születnek, hogy hozzá­szólnak egy témához és miután bátran tudják elő­adni a tetszetős, a népszerű, de a valóságot nem mindig fedő gondolataikat, egyszerre szárnyára kapja nevüket a hír. Egy szép napon arra ébred­nek, amire sohasem gondoltak, ami sohasem volt szándékukban, hogy ők: szakértők. Ilyen jószán­dékból kritizáló, de a dolgok ismeretével nem ren­delkező, népszerű szónoka lett a fővárosi ügyeknek Gáspárdy Elemér országgyűlési képviselő is. Egészen bizonyos, hogy amikor először felszólalt, nem akart mást, csak javítani és ehhez nem is volt szüksége pontos és helytálló adatokra, a fővároson ütni azon­ban évtizedes divat és Gáspárdy Elemérből is szak­értő lett. Bizonyára nagyon el van foglalva a kerü­letével, rengeteg szolgálatot tesz a választóinak és így bizony abból a tantárgyból, amelynek szakér­tőjévé avatta a hír, nem igen tud elkészülni. De ha már szakértő, kritikus pillanatokban ki kell állani. Mit csináljon ilyenkor? Előveszi a régi jó Gáspárdy-lemezt, amelyet már valamennyien na­gyon jól ismerünk. Ez még nem is volna nagy baj. A veszedelem ott kezdődik, hogy a Gáspárdy-lemez- nek az adatai ma is ugyanazok, mint ezelőtt három esztendővel, vagy még többel voltak. Pedig, de sok víz lefolyt a Dunán, de sok fizetésredukció volt az államnál és a fővárosnál egyaránt azóta. A Gás­párdy-lemez azonban, ha a fizetések kérdését nem is igen firtatja már, de a különdíjazásokat még mindig éppen úgy kárhoztatja, mint ezelőtt pár esztendővel. Itt a hiba, ezért nem szabad régi, át­játszott lemezekkel dolgozni. Amikor először beszélt ezekről a dolgokról Gáspárdy Elemér, akkor még csurrant-csöppent egy kis mellékjövedelme a fővá­rosi tisztviselőnek, aki, mint azt éppen Borvendég alpolgármester szájából nemrégen hallottuk, egészen más beszámítás alá esik, mint az állami, akinek sokkal jobb az előmenetele. Elfelejtett azonban az újabb dolgoknak utánanézni a főváros hivatásos szakértője, mert még híre sem volt fővárosi reform- javaslatnak, amikor már a múlt esztendő során megszüntette a polgármester az összes külön munka­díjakat, az elöljáróságok kiszállási és egyéb díjait. Közben aztán jöttek a sorozatos fizetésleszállítások, úgy, hogy bizony azok a bizonyos mammutjövedelmek ma már csak a mesében vannak meg. Aztán ott van a városháza lochnesi szörnye: az álláshalmozás. Nincs ennél népszerűbb dolog ma, mint odavágni, hogy azt a teremburáját, meg kell szüntetni a fővárosnál az álláshalmozásokat. Hogy kik ezek az álláshalmozók, bemutatunk egyet Gás­párdy képviselő úrnak. Egy orvost. A fővárosnál volt százhatvan pengő fizetése és ugyanennyit ka.- pott az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesü­letétől. Ez összesen háromszázhúsz pengő. Ha tudná a képviselő úr, hogy milyen munkát kell ezért a háromszázhúsz pengőért végezni és ha tudná, hogy egy esztendeig éjszakánkint a verejték verte ki az orvos homlokát, amikor arról álmodott, hogy ő is álláshalmozó, akkor a képviselő úr maga ölné meg ezt a lochnesi szörnyet. A hasonló esetek egész tömege derült ki és az egész álláshalmozás elleni akció mindössze néhány visszaélésszámba menő eset­nek likvidálásában merült ki. Ami álláshalmozás azonban volt, azt megszüntették, külső beavatkozás nélkül, kezdte maga az autonómia, hiszen Gáspárdy képviselő úr is az autonómia által összeállított ada­tokkal brillírozott legutóbbi beszédében. Az autonó­mia akciója szintén a reformjavaslat nélkül és a reformjavaslat előtt kezdődött és fejeződött be. Volt aztán néhány kritizáló szava Gáspárdy Ele­mérnek a főváros adminisztrációjára vonatkozólag is. Ezzel szemben nem kell külön argumentálni, mindössze elegendő tanú maga Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki ezt az adminisztrációt teljes mértékben kifogástalannak találta és találja. Mindez tehát egészen ártalmatlan és önmagát meg­cáfoló vád. A főváros polgársága azonban egyetlen A fővárosi törvény módosításának első híre sokáig emlékezetes izgalmakat hozott a politikai életbe. Nem titok, hogy a kormányzópárt tagjai között is számosán voltak olyanok, akik az első elgondolások erőteljes rendelkezéseit hibáztatták és illetékes helye­ken kifejtették azt a meggyőződésüket, hogy a fővá­rosi ügyigazgatás megreformálása a radikális eszkö­zök nélkül is sikerrel keresztülvihető. A nyers ter­vezet megváltoztatása érdekében indított akciónak erőteljes támogatást adott Scitovszky Béla nyugal­mazott belügyminiszternek fellépése, aki a legmérték­aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az a törvényjavaslat, amely most a képviselőházban tái’g'yalás alatt áll, túlnyomórészt eltér magától a törvény- tervezettől. Érdemben többet nem mon­dok a javaslatról, mert az már politi­kum volna. Politikai szempontból pedig a javaslattal azért sem foglalkozom, mert kívánságaim ebben a vonatko­zásban honorálást nyertek. — Az eredeti javaslat gerince min­denesetre megmaradt. A különböző rendelkezésekből azonban csak három szakasz maradt meg a maga lényegé­ben, míg új szakaszok közbeiktatásával a tervezet tulajdonképpen kibővült. — Annakidején, amikor beterjesz­tettem a most érvényben lévő törvényt: a javaslat kodifikálása során behatóan elmélkedtem a főváros problémáin. Az ok, amely a jelenlegi javas­lat szerkesztését involválta, né­zetem szerint ma is fennáll. Kétségtelen, hogy az 1872. évi és az 1886. évi törvények jó alkotásoknak bi­zonyultak, amit az is alátámaszt, hogy sokáig voltak érvényben, sőt egyes ren­delkezései úgy ma, mint a jövőben fennmaradnak. Az 1886. évi törvény hozta meg a közigazgatási bíróság elvi határozatának a jogát. A jelenlegi törvénnyel szemben Amint előre látható volt, a megnyugodott hangu­lat légkörében indult meg a múlt héten a fővárosi tör­vényjavaslat képviselőházi tárgyalása. A javaslat erősebb rendelkezéseinek bírálata és ezzel kapcso­latban az intézkedések enyhítése a bizottsági tár­gyalás keretében zajlott le és mert a belügymi­niszter számos vonatkozásban honorálta Kozma Jenő indítványait és módosításait: ponton mégis arra kéri Gáspárdy képviselő urat, hogy igazságosabb eszközökkel dolgozzék. Ez a pont pedig az, a.hol a képviselő úr a vidéket állítja szembe a fővárossal. Itt a budapesti polgár azután büsz­kén üt a mellére. Ez nem álláshalmozási, ez nem mammutfízetési vád, ez egyszerűen méltatlan kri­tika Budapestnek azzal a lakosságával szemben, amely egyynagában az ország adójának több, mint hatvan százalékát fizeti. Ugyanakkor pedig a ma­gyar nemzeti kultúrának centruma, vezére annak a kulturfölényre való törekvésnek, amely nélkül leg­szentebb álmunk, a revízió meg nem valósítható. Az ország adójának hatvan százalékát fizeti a pol­gárság és ugyanakkor szertesugározza az ország­ban a kultúra áldásait, a betegággyal, orvossal és or­vossággal látja el a vidék betegeit. Ez a polgár­adóbb tényezők előtt mutatta ki, hogy az 1930. évi XVIII. törvénycikk bőségesen gondoskodott a kor­mány szükségszerinti beavatkozásának biztosításáról. Az eredeti javaslat körül kialakult vitában tiszte­letreméltó figyelemben részesült Scitovszy Béla minden argumentálása, mert belügyminisztersége alatt éppen ő képviselte a jelenlegi törvényt, amelyik az autonómia és az adminisztráció paritásos együtt­működését tűzte maga elé. A pai’lamenti vita központjában álló javaslatról és annak megítéléséről folytattunk beszélgetést módosításokkal is elérhettünk volna bizonyos változásokat Például a törvényhatósági tanács tag­jainak a számát 17-re leszállítani, az üléseknek nyilvánosságot adni, a tiszt­viselők választásának a jogát megszün­tetni: — mind olyanok, amelyek megfelelhettek volna a viszonyoknak és az újabb igényeknek. — Most, hogy e jogok többsége visz- szaszáll a közgyűlésre, nem titkolom azt az aggodalmamat, bogj^ az új közgyűlés túlterhelődik és alaposan igénybe veszik majd a munkásságát. Ugyanekkor azonban a felelős tényező bizonyos tekintetben felelőtlenné válik, mert olyan anyagi és költségvetési kérdéseket kell minden segítség nélkül intéznie, amely túlzott igénybevételt hoz magával. Minden pályázat felett maga a polgármester dönt, minden megrendelést a polgármester ad ki, ami nagy körültekintést és fokozot­tabb felelősséget jelent, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bizottságoknak csak a vélemény adási szerepük marad meg. Scitovszky Béla ny. belügyminiszter értékes fej­tegetéseiből kitűnik, hogy a részleteknél megteszi a maga észrevételeit és bizonyosra vehető, hogy a vá­rosházi igazgatás megkönnyítését célzó kívánságai a plénumban megértésre fognak találni. az eredetitől meglehetősen eltérő törvényja­vaslat került a plénum illetékessége elé. Amíg a törvénytervezet végleges, szövegének isme rete előtt éles támadások hangzottak el a reform ellen, addig a parlamenti vita már visszatükrözi az összes pártok megváltozott magatartását. A vita első napján Jánossy Gábor inkább kedé­ság nem érdemli meg azt, hogy Gáspárdy képviselő úr a tiszteletreméltó vidéki polgársággal követ vet­tessen ránk. És nem ez az intenciója a fővárosi törvénynek sem. Gáspárdy képviselő úr hangja nem az a hang volt, amelyen Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter bölcsessége nyilatkozik meg minden alka­lommal, amikor a fővárosról gondoskodik és Buda­pest lakosságának a javára törekszik. De nem ezek­ből az indulatokból és nem ezekből az okokból sar­jadt ki maga a fővárosi törvény reformjavaslata sem. Ez a javaslat építeni, javítani, boldogítani törekszik a főváros lakosságát és ha az a bölcses­ség, amely eddig erőteljes korrektúrát végzett a részletkérdéseken, tovább is megnyilatkozik, akkor el is éri célját, Scitovszky iéla dr. ny. belügyminiszterrel. Felvonulnak az érvek a reformjavaslat melleti is ellene

Next

/
Thumbnails
Contents