Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-07 / 6. szám

Budapest, 1934 február 7. állást foglalt a főváros a generálvállalkozók, az irreális legolcsóbb ajánlatok és a külföldi dömpingárak ellen Hosszű felterjesztésben kéri a főváros az új kozszallltasi szabályzat-tervezet műnosaásat A Fővárosi Hírlap részletesen ismertette az új közszállítási szabályzat tervezetét. Az iparfejlesztés­ről szóló 1931. évi XXI. t.-c. tette szükségessé, hogy a közhivatalok és intézmények részére történő szál­lításoknál és beszerzéseknél előírt eljárást a mostani viszonyoknak megfelelően módosítsák. Ez az új köz­szállítási szabályzat az alapja a fővárosra is irány­adó új közszállítási szabályrendeletnek és ezért a tervezetet leküldte a miniszter hozzászólás végett a polgármesterhez. A közgazdasági és ipari ügyosztály alaposan felkészült, hogy ennek a feladatnak eleget tegyen és a tervezetet kinyomtatva megküldték min­den hivatalnak, üzemnek és intézménynek. Az észre­vételek most már minden oldalról befutottak és ezek alapján 'elkészítették a főváros válaszát, amelyet szerdán tárgyral le a közgazdasági és ipari bizottság. Érdeklődtünk a főváros állásfoglalásának főbb szempontjai iránt és báró Babarczy István főjegyzőtől, a közgazdasági ügyosztály* vezetőjétől a következő részleteket tudtuk meg: — A fővárosnak megküldött tervezettel kapcso­latban mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a gazdasági élet alakulása folytán a közszállítások rendjének szabályozása fontosságánál fogva messze meghaladja az egyszerű adminisz.trativ intézkedések mértékét. Ennek megfelelően állítottuk össze észre­vételeinket. Az állam, a főváros és a többi közületek részére végeztetett munkáknál, vagy részükre tör­ténő beszerzéseknél például nem volt egészen cél­szerű és' helyes o számszerűleg legolcsóbb ajánlat előírása, de egyúttal az nem is volt mindig a leg­előnyösebb. Az ipari és szociálpolitikai szempontok erőteljes hangsúlyozását jelonti a tervezet 44. amidőn elejti a legolcsóbb árajánlat kötelező elfoga­dását és kimondja, hogy az elfogadható ajánlatnak reálisnak is kell lennie. A szabályzatnak ez az intézkedése lehetővé teszi, hogy az árajánlatot realitás szempontjából is meg­vizsgálja a főváros, a munkabérek alakulását ellen­őrizhesse, sőt a magasabb munkabérekkel dolgoztató pályázók ajánlatainak figyelembevételével a közszál­lításoknál is érvényesítheti a fokozottabb szociálpoli­tikai szempontokat. — Kiemeljük az előadói tervezetnek azt a ren­delkezését, amely szerint a kereskedelmi miniszter olyan karteleket, amelyek a közgazdaság vagy közjó érdekére káros működésüket abbahagyni a hatósági felszólítás ellenére sem hajlandók, a közszállitásokból kizárhat. hanem az autonómia megítélésére bízassék: mikor él vele és kívánja-e mellőzni azt az intézkedést, hogy* egyes versenytárgyalások kiírása az előzetes minisz­teri engedélyhez legyen kötve. A főváros kéri annak a szakasznak a törlé­sét is, amely kimondja, hogy zártkörű ver­senytárgyalásnál ugyanazon a cég egy éven belül újabb megbízásban nem részesülhet. A fővárosnál a munkák kiadását, már most is karto- tékszerűen szabályozták és a vállalkozók felhívása bizonyos sorrend szerint történik. Lehetetlen ugyanis, hogy valamely megbízható, tőkeerős cég, amelynek a a munkájával a főváros megelégedett, ne kaphasson újabb munkát azért, mert a cég nagyságához képest valamilyen egészen jelentéktelen megbízást egy éven belül már kapott. Bizonyos értékhatárt kellene meg­állapítani, amelyen alul a megszorítástól ellehetne tekinteni. A főváros ezt az értékhatárt kétezer pen­gőben jelölné meg. A főváros módosítást kér annál a szakasznál is, amely azt írja elő, hogy előre nem látható, halaszthatatlan munkáknál és szállításoknál csak a miniszter hozzájárulásával szabad a verseny- tárgyalást mellőzni. A fővárosnak az a felfogása, hogy éppen az előre nem látott munkák és szál­lítások elvégzése sürgős a köz érdekében, ha pedig a törvényhatóság a szállítás vagy a munka szükségességét előre látja, akkor annyi ideje is lehet, hogy azt versenytárgyalás útján bonyolítsa le, ha pedig sürgős, akkor nincs idő a miniszteri döntés megvár ás ár a. — A főváros módosításokat javasol az OTI tartozások rendezése tekintetében is. Ha ugyanis a pályázó 4—5 helyre adja be ajánlatát, és az OTI részére mindenütt 25 százalékos levonási lehetőséget nyújt és ha a mun­kát, vagy a szállítást több helyen nyeri el és min­denütt levonják a 25 százalékot, akkor sokkal maga­sabbra rúg az az összeg, mint amennyivel a cég az OTI-nak tényleg tartozik. — A kisiparosok szállításánál túlmagasnak lát­szik a húszezer pengős értékhatár, s ezt célszerűbb­nek látja a főváros 12.000 pengőben megállapítani. Nem tartja célszerűnek a főváros a szabályrendelet­S 0 R G ő S igazolvány képek 2 drb rendelésnél M £} | Materem, darabja TfOfiii. | VI., Andrássy-úf 39 PÁRISS HAGY ÁRUHÁZ nek azt az intézkedését sem, hogy a közszállítást végzett vállalkozó járandósá­gából az egész köztartozást le kell vonni. Ez esetleg odavezethet, hogy a szállító egyetlen fil­lért sem kap kézhez, mert az adótartozása nagyobb, mint a számlája. Ilyen intézkedés nem lenne össz­hangban azzal az adófizetési kedvezménnyel, amelyet a kormány mostanában az adóhátralékok befizetésére életbeléptetett. De azért sem lehetne a járandóságo­kat visszatartani, mert ilyen intézkedés mellett a vállalkozó nem kapná meg esetleg a, munkával fel­merülő termelési költséget, az anyag árát és a mun­kabéreket sem. Szóval nagyobb gazdasági kárt okozna, mint amilyen előnyt a hátralékos adó besze­dése jelentene. Meg kellene azonban állapítani, hogy hány százalékot lehet visszatartani adótar­tozásban. Végül kéri a főváros, hogy mellőzzék azt a rendelke­zést is, hogy a beszerzésekről és közmunkákról nyil­vántartást készítsenek, mert ez olyan nagy munka- többletet jelentene az üzemeknél, amelynek költsé­gei nem állanának arányban az elérendő céllal. Ehe­lyett a főváros azt javasolja, hogy a megrendelések­ről szóló másolatokat minden esetben küldjék be közvetlenül a kereskedelmi miniszterhez. — A főváros a munkabérek tekintetében kéri annak a kimondását a szabályzatban, hogy a közmunkáknál fizetett legalacsonyabb munkabér nem lehet kevesebb az egyes ipa­rokban szokásos munkabéreknél, ezt a normált pedig az érdekeltségek az iparhatóság bevonásával állapítsák meg. Megfontolandónak tartja a főváros a magánmérnökök kérelmét is, hogy a köz­munkák kiírásánál a munka terjedelme arányában állapítsák meg, hogy ahhoz hány mérnököt kell al­kalmazni és mi legyen a mérnökök legalacsonyabb díjazása. — Fel kell venni a szabályzatba, hogy a vállal­kozó elsősorban helybeli munkásokat köteles alkal­mazni. A tervezetben megállapított bélyegilletékek leszállítását is kéri a főváros. Másik érdekes javas­lat, hogy a közmunkákból ki kell zárni a silányan dolgoztató, túlalacsony munkabért fizető, vagy a normálisnál hosszal) időn át dolgozó vállalkozókat. — Külföldi cikkek beszerzésénél mellőzni kívánják az olyan ajánlatot, amely­ből nyilvánvalóan megállapítható, hogy a kínálat dömpingáron történt. Végül a főváros válasziratában üdvösnek tartja a tervezetnek azokat a rendelkezéseit, amelyek a generálvállalkozók pályázati lehetőségét megszorítják, a kisiparosok fokozottabb foglalkoztatósát elősegítik és a legkisebb munkabérek megjelölését kötelezővé teszik. Popovics Sándor a pengő crtéhállandóságárúl A Nemzeti Dank tovább is fenntartja hitel- es devizapolitikájának eddig követett irányelveit — Anélkül, hogy a tervezetnek összes jelentős és a mostani szabályrendelettől eltérő rendelkezéseit most felsorolnánk, meg kell állapítani, hogy az új szabályzat igyekszik a közszállításoknál eddig fel­merült vitás kérdéseket megoldani. Ami a részletkér­déseket illeti, a főváros azt kéri, hogy a közüzemek részére szükséges nyersanyagok, félgyártmányok és késziparcikkek beszerzése, illetve az üzem folytatása céljából szükséges munkálatok, építkezések bejelen­tése, úgy mint eddig is volt. csak a hazai beszerzésre vonatkozó rendel­kezések tekintetében tartozzon a szabály- rendelet hatálya alá. Ami az érdekképviseletek bekapcsolódását illeti, e te­kintetben a főváros azt javasolja, hogy a szállítások és munkálatok lebonyolításánál az érdekképvisele­tek közreműködésének igénybevétele semmiképen se legyen kötelező, hanem a közmunkát kiíró hivatal megítélésére bízassék, hogy kikérje-o a javaslatukat, vagy sem. Az érdekképviseletek kötelező meghallgatása indokolatlan munkatöbbletet Jelentene, másrészt tartani kell attól, hogy az érdeképviseletek annyi kívánsággal és tanáccsal fognak előállni, hogy azok figyelembevétele az eredeti elgondolást tervet megbontja. — A nyilvános versenytárgyalások korlátozása te­kintetében a főváros azt javasolja, hogy ez az önkor­mányzatnál ne legyen kivételes esetekre szorítva, ÜZEMSZERVEZÉS CNDORG pszichotechnikai és szer­vezési intézet, Budapest, V., Nádor- utca no -> Telefoni 16-1-27 A Nemzeti Bank közgyűlésével egyidejűleg az egész magyar közgazdasági életben nagy örömet kiváltó intézkedések történtek. A kormányzó dr. Po- povics Sándort további öt évre a Nemzeti Bank el­nökévé nevezte ki és így jegybankunk európai hírű vezére tovább működik azon a területen, ahol a mai viszonyok között fokozottabb szükség van páratlan tehetségére és körültekintésére. Nagyjelentőségű ese­ménynek minősíthető az is, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa megállapodott dr. Schober Béla vezér- igazgatóval is, szerződésének további öt esztendőre szóló meghosszabbítása érdekében­Általános megnyugvás fogadta ezeket az intéz­kedéseket, amelyek azt mutatják, hogy a legmaga­sabb helyen is tökéletesen biztos kezekben látják Magyarország legféltettebb pénzintézetének: a Nem­zeti Banknak az irányítását. Tíz óv előtt a független Magyarország önálló jegybankot kapott és elmond­ható, hogy ezen idő alatt Popovics és Schober kiál­tották a legnagyobb erőpróbát. Minden viharzás, az általános valutaingadozások nehéz esztendői, a köz- gazdasági élet bástyáinak robbanása sem tudta meg­ingatni Nemzeti Bankunkat, amelynek működése mindenkor a szolidság, az óvatos felismerés és a magyarság érdekeinek hatásos védelmében zajlott le. A termelés, a fogyasztás, az ipar, a földművelés, n kereskedelem őrtállója a Magyar Nemzeti Bank, amely becsületes önzetlenséggel dolgozik azért, hogy eymek a kis országnak létfenntartó erői továbbra is sziklaszilárdan álljanak a helyükön. A Nemzeti Bank közgyűlése ismét alkalom arra, hogy Magyar- ország társadalma tisztelettel hajtson fejet Popovics Sándor, Schober Béla: a Nemzeti Bank előtt. A Magyar Nemzeti Bank hétfőn délután tar­totta meg X. évi rendes közgyűlését, Popovics Sán­dor dr. elnöklésével. A közgyűlés legfontosabb tárgya, leg­nagyobb figyelemmel fogadott eseménye Korányi Frigyes bárónak, a Pénzintézeti Központ elnökének fel­szólalása volt, aki kérdést intézett a Jegybank vezetősé­géhez, hogy a bank a jövőben a pengő értéké­nek. fenntartása tekintetében milyen elveket szándékozik követni? Popovics Sándor elnök kijelentette, hogy a Nemzeti Bank vezető­sége továbbra is fent kívánja tartani mind hitel-, mind devizapolitikájának eddig követett irányelveit és ezzel biztosítani óhajtja annak a nyugalmi helyzetnek a fenntartását, amelyet elérnünk sikerült az ország egyetemes érdekeinek szem­pontjából. A továbbiak során a közgyűlés tudomásul vette a főtanács évi jelentését, jóváhagyta az 1933. évi záró- számadásokat és megadta a főtanács részére a felment­vényt, valamint Schober Béla dr. vezérigazgató elő­terjesztése alapján elfogadta a főtanácsnak az 1933. évi nyereség felosztására vonatkozó javaslatát. A közgyűlés e~ határozata szerint a nyereségnek a nyugdíjalap és a tartalékalap 5—5%-os javadalmazása után fennmaradó részéből a részvényesek számára 8%-os osztalék ki­fizetése válik lehetővé. A közgyűlés ezután számvizsgálókul Q reger sen Nilst, Adler Szigfridet, Szuuyogh Szabolcsot, N i 1 s e n Rudolf dr.-t és P u c h e r Istvánt, számvizsgáló póttagokul pedig Márf f y Albin dr.-t és Stromszky Sándort választotta meg. A bank az osztalékot a 10. számú részvényszelvény beszolgáltatása ellenében valamennyi intézeténél pengő­értékben fizeti ki. Az osztaléknak pengőértékben történő kifizetésénél a megfelelő aranykorona-összeget a törvényes értékarány (1:1.1585) alapján számítják át. Ha a szelvény- birtokos nem mutatja be szelvényét beváltás végett, a bank ezt úgy fogja tekinteni, hogy a szelvénybirtokos az aranyban való fizetésre irányuló igényét az idé­zett rendelet értelmében fenntartani kívánja; ez a korábbi években esedékessé vált, még el nem évült szel­vényekre is vonatkozik. édes mustár francia mustár

Next

/
Thumbnails
Contents