Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-07 / 6. szám
Huszonnegyedik évfolyam Hudapesí, 1934. február 7. 6. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE ..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadőhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Elcsendesültek az izgalmak, nyugodt légkörben folynak a fővárosi reformjavaslat bizottsági tárgyalásai Keresztes-FIscber Ferenc dr. belügyminiszter sorozatos tanácskozásai a Községi Polgári Párt vezetőivel — Célirányos módosfiások várhatók a törvényjavaslat elvi szempontjainak sérelme nélkül Dollfuss Ausztria kancellárja, a legendás kis császárvadász főhadnagy, aki ma Európa legérdekesebb, egyfelől leggyülöltebb, másfelől legnépszerűbb államférfia, meglátogat bennünket. Két napra a magyar kormány és a magyar főváros vendége lesz ez a csodálatos jelenség, aki külső megjelenésével, alacsony termetével, rugalmas lényével, mosolygós arcával ritka szimpátiákat kelt; ugyanakkor pedig mérhetetlen lelki ereje, óriásokat, félisteneket, történelmi hősöket megszégyenítő bátorsága ámulatba ejt mindenkit. Csodálatraméltó ez az apró, kedves emberke, aki történelmi hivatott- ságának tudatában keresztbefekszik az úton, amelyen az elvadult idők gőzhengere akar áthaladni. És a gőzhenger dohogva, krákogva, szinte minden pillanatban a szétpukkadás veszedelmétől fenyegetve áll a helyén, tehetetlenül. Nem és nem. Nem meri elgázolni a históriai emberkét, aki a legmagasabb elhivatottsága tudatában szemébe mosolyog a forradalmi szörnyetegnek, amelynek toporzékoló dühét gúnyosan, kárörvendőn szemléli a szélsőséges járványok ellen beoltott Európa. És mindenki azt várja, hogy a nyugati konszolidáció, a magasabb, az évszázadokon át megnemesedett emberi kultúra szimbolikus hőse, a kis Dollfuss előtt megtorpant gőzhenger egy óvatlan pillanatban szégyenszemre visszafordul és felszabadulnak barbár kerekei alól mindazok, akiket maga alá temetett, mert kevesebb volt bennük az^ emberi erő, a kultúra szeretete és a szabadság imádata, mint Dollfuss kancellárban, az osztrákok nemzeti hősében. Ez a férfiú látogat meg bennünket és a magyar nemzet minden tagja, a magyar főváros minden polgára szeretettel üdvözli, hálával köszönti a történelmi józansáp apostolát. De ahova érkezik, az a város is méltó hozzá, mert ez a város is egyik legerősebb, legbeve- hetetlenebb bástyája, várfoka annak a történelmi józanságnak, amelynek hőse a kancellár. Ránk is ránkszakadt a vörös átok, Budapest hónapokon át vergődött a bolsevizmus hálójában, amiből Dollfuss kancellár világvárosa csak ízelítőt kapott; de ezek a szörnyűséges, megszégyenítő hetek immunissá tettek bennünket a jövő számára minden fori’adalmi nyavalyával szemben. Dollfuss kancellár odahaza ma súlyos, izgalmas, idegölő időket él, ha pedig hazamegy a magyar tő városból, hírül vineti, hogy Budapesten negyvennyolc óráig az igazi emberi szabadság — a kisebbségi és hatalmi terrortól mentes szabadság — illatos, egészséges levegőjét szívta. Elmondhatja Honfitársainak, hogy ha a trianoni igazságtalanság megfosztott is bennünket országunk ketnarmadatol, a maradók-Magyaror- szag és annak lóvarosa a boldog es gazdag ueKeiüokei megszegyemto szorgalommal, a jogoiztossag, az ananaoság, a nyugalom, a csönd udito atmoszférájában dolgozik a jobb jovoert. Ausztria népe is bizonyára vágyódik a nyugalom es a munka után es ennek a békeért való Harcnak a vezere: Uollfuss kancellár, aki látni fogja, hogy oiyan ország fővárosát tisztelte meg’ látogatásával, amely országgal érde: mes és Hasznos barátságban élni. Barátságban élni és közösen dolgozni a felvirradó boldogabb időkért. A kancellár legbelsőbb munkatársai már nem egyszer jártak Budapesten és mindegyik mindig azzal a benyomással távozott, hogy ki kell bővíteni, meg kell szilárdítani a kapcsolatokat, amelyek a két országot összekötik. Erőteljes kulturális, gazdasági és idegenforgalmi együttműködés mind a két országot és mind a két világvárost hatalmas lendülettel viheti előre. Budapest számára tehát ünnep Ausztria máris történelmi nevet érdemlő kancellárjának látogatása, amely azonban az ünnepen kívül a közös munkanapok kezdetét is jelzi. A fővárosi törvényjavaslat elérkezett az alkotmányos fonnák között lefolytatandó megvitatás első állomásához: a közigazgatási és közjogi bizottság előtt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter az elmúlt héten beterjesztette a reformtörvényt. Megállapítható, hogy az az izgalom, amely a törvény- javaslat nyers tervezetének ismerete után az egész magyar politikai világban végigviharzott, lényegesen ellanyhult abban a pillanatban, amikor a kormány mellőzte ciz autonómia feloszlatására és a kormánybiztos kiküldésére vonatkozó terveit. A Fővárosi Hírlap multheti számában már megírta, hogy a bizottsági tárgyalás előtt az alkotmányvédő blokk tartott ülést és felsorakoztatta mindazokat az argumentumokat, amelyeket a parlamenti bizottsági tárgyaláson kifejtenek. Általánosságban csendesebb légkör váltotta fel a politikusok hangulatát, amelyhez nagyban hozzájárult a bizottság előadójának a törvényjavaslatot ismertető beszéde. Az autonómia sérelme nélkül... Niamesnyi Mihály előadó utalt arra, hogy a javaslat felett folyó vitában két szempont uralkodik: az egyik az, amely a főváros gazdálkodását teszi erős kritika, tárgyává, a másik pedig az alkotmányjogi szempont, amely szerint a javaslat az autonómia megsértését és így alkotmányos veszedelmet jelent. Az autonómia kultusza kétségkívül igen nagy körökben él, ezalatt a jelszó alatt meginduló kritika tehát mindenesetre alkalmas komoly visszhang felidézésére. A problémánál tehát kőt egyenrangú tényező áll egymással szemben: a magyar tradíciókban gyökeredző autonómia, másfelől a felelős kormány akciószabadsága. A fővárosnál erős pártélét fejlődött ki, aminek következménye volt az, hogy a közigazgatás és a pártáiét egyb eve gyűlése nem valami szerencsésen nyilatkozott meg. A törvényjavaslat azt a kérdést, amely az autonómia és az állami közigazgatás tekintetében fennáll, az autonómia lényeges sérelme nélkül akarja megoldani és ezért alkotmányjogi aggodalmakra nincsen ok. Az előadó higgadt keretben tartott felszólalása és az ezzel kapcsolatosan kifejtett kritikája nagymértékben megnyugtatólag hatott azokra a körökre, ahol azt hitték, hogy a javaslatot képviselő előadó éles megvilágításban fogja ismertetni azokat az állapotokat, amelyeket a kormány a városházé’; megszüntetni kíván. Tagadhatatlan megelégedést keltett az autonómia pártjainak körében az a tény, hogy az előadó távolról sem mondott olyan feltűnő véleményt a fővárosról és Budapest községi háztartásáról, mint amilyen a törvényjavaslat indokolásában volt olvasható. Békülékenység és engedékeny szellem hatotta át a törvényjavaslat vitájának nyitányát, amely jelenség alátámasztani látszik a városházi köröknek azt az értesülését, hogy a törvényjavaslat módosítása tekintetében ö kormány nem, fog merev elzárkózást, tanúsítani. Eredményes tárgyalások a belügyminiszternél A múlt hót úgyszólván szakadatlan tanácskozásokban telt el. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter napról-napra időt szakított arra, hogy meghallgassa Kozma Jenő, Payr Hugó, Usetty Béla és Petrasek Lajos érveléseit, Akik kifejtették a belügyminiszter előtt, hogy a főváros pénzügyi bizottságának kiépítése keresztülvihető a drákói szigor alkalmazása nélkül és nincs szükség olyan intézkedésekre, amelyek valóban az autonómia gyengítését jelentenék. A tárgyalások természetesen a legnagyobb titokban folytak és a legjobban informáltak sem tudnak közelebbi részleteket arról, hogy a belügyminiszter az Egységes Községi Polgári Párt vezetőivel milyen irányban tárgyalta íneg a szőnyegen lévő kérdéseket. A tanácskozáson résztvevő személyiségek a. köteles, diszkréciót vállalták és csak kiszivárgó hírek adnak tájékoztatást afelől, hogy a törvényjavaslat milyen vonatkozásokban hoz engedékenyebb paragrafusokat. Olyan helyen, ahol tájékozva vannak a tárgyalások anyagáréi a következőképpen informálták a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter mindenkor az autonómia védője és hívője volt, tehát képtelenség feltételezni róla, hogy bármely vonatkozásban az önkormányzat megsértését vállalná. Éppen ezért hálás talajra talált Kozma Jenő és a Községi Polgári Párt többi vezetőinek kezdeményezése, akik pontról-pontra rámutattak a javaslat radikálisabb intézkedéseire és kifejtették azt az álláspontjukat, hogy a főváros gazdasági reorganizációja a járt utakon is könnyen végrehajtható. Felemelik az ellenőrző bizottságok számát — Lényeges eltérés az eredeti javaslattal szemben, hogy a tárgyalások eredményeképen a parlamenti bizottságban hozzájárulnak a főpolgármester mellé kiküldendő úgynevezett ellenőrző bizottság taglétszámának 11-ről 17-re való felemeléséhez. Ez a nagyhivatás ú testület tehát magában foglalhatja az autonómia jelenlegi összes pártjainak delegátusait, akiknek így azután megadatik a lehetőség ahhoz, hogy a főpolgármester intézkedéseit alaposan megvitassák. A törekvés arra irányul, hogy a pénzügyi tervet szinte korlátlan hatáskörrel végrehajtani hivatott főpolgármester és az autonómia részéről kiküldendő ellenőrző bizottság között harmonikus együttműködés legyen és mert minden tényező a főváros javát szolgálja: nem kétséges, hogy a közös munka meghozza a kivánatos eredményeket. Kincsen sző káros takarékosságról — Szó volt a tanácskozásokon a szükségesnek mutatkozó megtakarítások méreteiről is, amelyeket a főpolgármester rövid határidőn belül kíván a főváros gazdálkodásában biztosítani. A főváros képviselői utaltak arra, hogy túlméretezett összegek lefaragásáról nem lehet szó, mert ebben az esetben az egész vonalon súlyos károsodások várhatók.
