Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
— j Döniő szerepel kell folíaínl a kormány pártjának a törvényhozás munkájában A Nemzed Egység pártiának vezetői nyilatkoznak a budapesti pártszervezés jelentőségéről A Nemzeti Egység Pártjában végrehajtott átcsoportosítás természetszerűleg maga után vonja a szervezkedési mozgalom komoly megindítását. Budapesten a kormánypártnak nagyvonalúan kiépített kerületi szervezetei működnek, amelyek teljes felkészültséggel várják a jeladást, hogy a pártszervezés munkáját kimélyítsék. Valószínű, hogy a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete Gömbös Gyula miniszterelnök részvételével nagyarányú zászlóbontó naggyűlést tart a közeljövőben, amelyen Zsitvay Tibor fogja ismertetni az új alakulás céljait és a programot, amelynek első célkitűzése a kormány politikai törekvéseinek szilárd alátámasztása. A naggyülés terminusát még nem állapították meg, de előreláthatóan arra az újév utáni hetekben rövidesen sor kerül. A budapesti szervezkedés fundamentumát képező fővárosi pártszervezet működésének kilátásairól és annak jelentőségéről kérdést intéztünk SZTRANYAVSZKY SÁNDOR dr. országgyűlési képviselőhöz, a Nemzeti Egység Pártja országos elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — A Nemzeti Egység fővárosi szervezete megalakulásának döntő jelentőséget tulajdonítok. Kezdettől fogva súlyt helyeztem ugyanis arra, hogy a Nemzeti Egység Pártja a fővárosban éppúgy megszerveztessék, mint az ország többi részében. Nem tartottam sem a kormány, sem a közélet, sem a főváros érdeke szempontjából, de főképen országos érdekből kívánatosnak, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában ne legyen képviselve a Nemzeti Egység Pártja akkor, amikor joggal törekszünk arra, hogy a kormány pártja a törvényhatósági bizottságban döntő szerephez jusson és a főváros közönségének töbsége éppúgy a kormány pártja mögé álljon és abban tömörül-, jön, mint az ország többi része. Sokan hangoztatják, hogy a fővárost a vidéktől nem szabad elválasztani és ugyancsak nem veszik észre, hogy a szétválasztás lehetőségét épp azzal adták meg, hogy a fővárost politikailag más elbánásban részesítették, mint az ország vidékét. Fővárosi szervezetünk működése elé A nagy városok energiagazdasági problémái között a meleggel és az elektromossággal való gazdálkodás predomináló tényezők. Igaz, hogy nálunk mindkettőnek közös forrása a tüzelőanyag, mert, sajnos, vizi energiákkal nem rendelkezünk. Mindamellett az energiák felhasználásának és értékesítésének módszerei és lehetőségei annyira különbözők, hogy a gyakorlatban a két energianemet elkülönítve szoktuk elbírálni. Maga az energiagazdasági törvény is ily értelemben tagozódik két részre: az elektromos energiára vonatkozó már életbe is lépett, a másik: a melegenergiára vonatkozik és anyaga most van feldolgozás alatt. Mindkét törvénynek célja és létjoga az energiák gazdaságos felhasználása, szénvagyonunk, vagy általánosságban tüzelőanyag készletünk kímélése és a szükségleteknek, illetve energia-mennyiségeknek minél hozzáférhetőbbé, olcsóbbá tétele. A lezajlott budget-tárgyalások során mint energiagazdasági problémákkal foglalkozó mérnökember és mint a gázművek üzemi választmányának elnöke, természetszerűleg a hozzám legközelebb álló energia-forrással: a gázmüvekkel foglalkoztam. És hogy a gázmüvekhez fűződő nagy technikai, közgazdasági és szociális problémák széleskörű birodalmát kissé megvilágítsam, abba a perspektívába állítottam be a kérdést, amely alkalmas arra, hogy a gázmű feladatait összes vonatkozásaiban áttekinthetővé tegye. Szükségesnek tartottam ezt annál is inkább, mert a legnagyobb várakozással tekintek mert meg vagyok győződve arról, hogy a főváros közönségének higgadt és józan ítélete átérzi a fontosságát annak, hogy a fővárosnak is és a fővárosban is támogatni kell a kormányelnöknek azt a törekvését, hogy a magyar társadalomnak közös, egységes nevezőre hozása által lehetővé váljék a magyar jövendőnek biztosítása érdekében az a nyugodt politikai atmoszféra, amely az építéshez feltétlenül szükséges, amely nélkül az építés el sem képzelhető. Annál is inkább tekintek biztonságos érzéssel a fővárosi szervezkedés további kialakulása elé, mert Zsitvay Tibor személyében az arra legalkalmasabb politikus állt a fővárosi szervezet élére. Az ő higgadt ítélete, emberismerete, politikai múltja, tapasztalatai, melegen érző, emberszerető szíve predesztinálja őt erre a helyre. A Nemzeti Egység budapesti megalakulásának szükségességéről vitéz MARTON BÉLA DR. országgyűlési képviselő, a Nemzeti Egység pártja országos főtitkára, a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának : — A Nemzeti Egység táborának céltudatos országos megszervezéséből önként következik, hogy ebből az erőgyűjtésből nem maradhat ki az ország legnépesebb területe, a főváros sem. De következik ennek szükségessége a Nemzeti Egység mozgalma vezérének, a miniszterelnök úrnak politikai programmjából is, amelynek egyik sarkalatos pontja annak a főváros és a vidék közötti, teljességigmenő harmóniának a megteremtése, amelyet eddig bizonyos vonatkozásban nélkülöztünk és amelynek hiánya mind a vidék, mind a főváros érdekeit érzékenyen érintette. Nagy megnyugvással és bizalommal tekintünk a fővárosi szervezet élére állított Zsitvay Tibor őexcellenciájának munkája elé, akinek köztiszteletben álló személye, közéletbeli múltja és eréllyel párosult politikai képességei garanciát nyújtanak a céltudatos és eredményes munkára. sűrűn lehet hallani olyan hangokat, amelyek á gázművek létjogosultságát is kétségbevonják, azt állítván, hogy a gáz, mint melegforrás drága, előállítására külföldi anyagot használunk, amely rontja külkereskedelmi mérlegünket s végül úgy a gáz, mint égéstermékei is ártalmasak, sőt veszélyesek. Ezzel a felfogással szállott szembe a székesfővárosi gázművek üzemvezető igazgatója: Véssei Ede dr. a Városok Lapjában megjelent figyelemreméltó tanulmányában, kimutatván, hogy a gázfogyasztás más kulturország okban hatalmas és egyre növekedő fejlődésben van; mégpedig nemcsak Németországban, ahol gázgyártásra alkalmas szén nagy mennyiségben áll rendelkezésre, hanem szénben szegény országokban is (pl. Svájcban), ahol pedig olcsó vizi- erők az erőforrások. Kimutatja fejtegetései során, hogv a gázmű befektetett tőkéit a törlesztésen felül kb. 6%-kal kamatoztatja; külkereskedelmi mérlegünk pedig végeredményben 9 millió pengőre értékelhető behozatalt tesz nélkülözhetővé az 5 milliót kitevő kőszén-importtal szemben. Nem vitatható, hogy a Gázmüveknek, mint öncélú intézménynek szemszögéből mérlegelve ezeket az adatokat, azok helytállók. Mihelyt azonban ebből a szűk keretből kilépve szélesebb horizonton vizsgáljuk a gázműnek, mint energiaforrásnak feladatait és elemezzük a létjogosultságához fűződő feltételeket; s végül a gázműnek, mint fővárosi intézménynek körülhatárolt területéről az ország egyetemes érdekeinek területére térünk át, akkor oly feladatokat is kell figyelembe vennünk, amelyek a főváros individuális érdekein felül a nemzeti érdekek kielégítésére is alkalmasak. A székesfőváros szempontjából kettős igényt lehet a gázmüvekkel szemben támasztani. A.z egyik: a székesfőváros háztartásának javítása megfelelő jövedelemrészesedés útján, a másik: a székesfőváros közönsége részére minél kedvezőbb fogyasztási egységárak biztosítása. A két követelmény egymással ellentétesnek látszik, valójában azonban nem megoldhatatlan. A megoldás elvi alapjai abban a nagy különbözeiben keresendők, amely a gáz tiszta önköltsége és eladási ára között jelentkezik. A tiszta önköltség az 1933. évi eredmények alapján 2.33 fillér m3-ként; az átlagos eladási ára pedig kereken 17.5 fillért tett ki. Az első tekintetre világosan áll mindenki előtt, hogy a két ár közötti 13 fillérnyi különbözet mindenképpen érdemes arra, hogy meganalizáltassék és belőle megfelelő következtetések legyenek levonhatók. De egyéb, az áralakulás szempontjából fontos tényezőkkel is lehet számolni; ezek között első helyen áll az értékesítendő mennyiség. Jelenleg 80 millió nr* az eladásra kerülő évi gázmennyiség; ha ez többszörösére fokozható fel. úgy nemcsak a termelés önköltsége csökken, mert ez velejárója a tömegtermelésnek, hanem újabb jövedelmek jelentkeznek az értékesítés többletéből is. A második figyelembe veendő szempont tehát, lehet-e a fogyasztást lényegesen növelni. Az ebben az irányban folytatott vizsgálatok kedvező eredménnyel biztatnak. Közgazdasági szempontból pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni a hazai széntermelés szempontjait sem. Nem vitatható, hogy ceteris paribus az a gyártási mód részesítendő előnyben, amely függetlenít a külföldi behozataltól. Régóta foglalkoztatja szakköreinket a probléma, lehet-e gázt barnaszénből gyártani. A köztudatban az a meggyőződés vert gyökeret, hogy a hazai szén gázgyártás céljaira nem alkalmas, mert nem ad használható kokszot és magas a kéntartalma, mindezeken felül az óbudai gázgyár berendezése egyáltalában nem is alkalmas hazai szén elgázo- sítására. Ezek mind a valóságnak megfelelő megállapítások. Csak az a kérdés, vannak-e eljárások, amelyek segítségével a hazai szén el- gázosítható, a benne levő kéntől megszabadítható; és pénzügyileg nyujt-e az eljárás olyan előnyöket, amelyek a gázt olcsóbbá teszik és a székesfőváros jövedelmeit is fokozzák. Ezek a problémák ma már kétségtelenül megoldottaknak tekinthetők, még pedig nemcsak laboratóriumi arányokban. A nagybani kísérletek most folynak; az eredmények elé úgy a kereskedelmi kormány energiagazdasági osztálya, mint hadvezetőségünk is nagy várakozással tekint. A gázgyártásnak ez a módja külkereskedelmi szempontból az eddiginél sokkal nagyobb arányú eredményeket igér; hiszen, hacsak a hazai szénben levő jelentős kénmennyiség hasznosítása sikerül, úgy ez a tétel egymagában felér a gázgyár jelenlegi külkereskedelmi eredményeivel; mert jelenleg kb. évi 10 millió pengőt tesz ki a külföldiül importált kénmennyiség. Hozzá kell tennem még azt is, hogy Budapest levegője ezidőszerint magas kéntartalmú szeneink fokozódó* használata következtében egyre romlik és a fürdőváros idegenforgalmát veszélyezteti. A kénmentesítés problémája tehát ebből a szempontból is döntő fontosságú a székesfőváros gazdasági érdekei szempontjából. Analog elgondolások jöhetnek szóba energiatermelő üzemeink egyéb területein is. Az üzemi illetve energiagazdasági problémák tehát kétségtelenül joggal állíthatók ma, a szanálás idején, a várospolitikai problémák homlokterébe. M székesfőváros energiagazda- ságának technikai, és szociális problémái ívta: Becsei/ Untai, tönvényhatósági bizottsági tag
