Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-05 / 49. szám
előfizetés! ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes iBUSz-pavSIIonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DJtCS© EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ÄNDRÄSSY-ÖT 6© Telefon: 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 Szanál az autonómia Zsitvay Tibor átvette a kormány fővárosi politikájának irányítását Ugrón Gábor az eredményes együttműködésről és a főváros pénzügyi helyzetének szanálásáról Szép, nívós, őszinte vita volt a főváros költségvetési vitája, amelynek komoly, tiszta bizonyítéknak, erőteljes argumentációnak kellett lennie az autonómia életképessége mellett. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága pompásan oldotta meg ezt a feladatot. Akkor, amikor a kormányzat bizalma Sipöcz Jenőt (aki minden joggal szerepelhet az autonómia kikristályosodott szellemeként) ruházta föl a főpolgármesteri méltósággal, mindenki tisztában lehetett vele, hogy a költségvetés deficitjét magának az autonómiának kell eltüntetnie. Ez a cselekedet ugyanis erőt és bátorságot mutat és azt is jelent, és — amint Wolff Károly mondotta — meggyőzi a felsöséget arról, hogy szanálásra semmi szükség nincsen. Azaz van rá szükség; de szanál maga az autonómia. Annál a ténynél, amikor a közgyűlés a legtökéletesebb egyértelműséggel törölte a költség- vetés tízmilliós deficitjét, hogy a jövő évi előirányzat 4550 pengő fölösleggel záruljon, már Sipöcz Jenő szelleme lengett a tiszteletreméltó munka fölött. Ennek az autonómia által teljesített szanáló munkának a megkezdésénél Sipöcz Jenő még, mint polgármester vett részt, a gépet még ö indította meg, hogy mint főpolgármester megelégedéssel vehesse tudomásul: a közgyűlés konkurensként jelentkezett a szanálás területén. Mindez azonban nem volt véletlen. Elsősorban természetes volt, hogy az autonómia eltüntette a deficitet, amit mi sohasem tartunk természeti tüneménynek, hanem csak igen egyszerű matematikai műveletnek. Másodsorban pedig természetes, hogy Sipöcz Jenő főpolgármesterré történt kinevezésével az egész szanálás tulajdonképpen az autonómia medrébe terelődik, amit az is bizonyít, hogy a törvényhatóság garanciát kapott arra, hogy a tizenhetes bizottság bekapcsolásával a szanálás munkájában aktív részt vehet. íme, ezt jelenti Sipöcz Jenő főpolgármestersége. Bármilyen hatalmat ruház is rá a törvény, bármilyen hatalom összpontosul is kezében, maga az a tény, hogy Sipöcz Jenőt bízták meg, békét jelent az autonómiában, de jelenti egyben az autonómiának azt a kötelességét is, hogy minden erejével igyekezni fog a főváros pénzügyeit rendbehozni. Az autonómia mindig azt vallotta, hogy komoly bajok a székesfőváros háztartása körül nincsenek, nincs tehát szükség rendkívüli eszközökre sem. Most módja és alkalma lesz arra, hogy ezt az állítását és ezt a felfogását be is igazolja. A szanálásnak meg kell történnie és ezért ma már nemcsak Sipöcz Jenő a maga személyében felelős, de felelős az az autonómia is, amelynek kikristályosodott képviselője a főpolgármester. Sipöcz Jenő egész muljta és másfélévtizedes polgármesteri munkája a legtökéletesebb garancia arra, hogy nem fogja cserbenhagyni az autonómiát, de az autonómiának is meg kell mutatnia, hogy hü és odaadó munkatársa lesz a főpolgármesternek, aki a legnagyobb személyi áldozatot hozta meg városáért. Nem is a szanálás fogalma, mint inkább a szanálás szó, amelyet az utóbbi időben túlságosan kompromittáltak a körülötte kifejlődött ijesztgetésekkel, még mindig valami félelmet gerjeszt. A főváros szanálásának és a deficit eltüntetésének első jelét valószínűleg abban fogja keresni a polgárság, hogy a jövő évi költségvetés beruházási tételeinek nagy részét törölte a közgyűlés. Ez nem a szanálási láz elragadtatása, mert hiszen ugyanakkor gondoskodott a közgyűlés arról is, hogy a polgár- mester tegyen előterjesztést a beruházó kölcsön fölvételéről. Ez a beruházó kölcsön, amelyhez máris előre hozzájárulását adta a pénzügyminiszter, munkát fog adni az iparnak és jobb kenyeret juttat Budapest egész polgárságának. De a munkásságnak sem lehet panasza, hiszen azt is kimondta a közgyűlés, hogy a munkabérekből a jövő évben egyetlen fillért sem zárol a főváros. A szanálás tehát nem jelent okvetlenül valami ördögi machinációt, nem jelenti a munka leállítását, az élet megszüntetését, egyszóval nem jelenti a temető csöndjét. Hiszen lehet szanálni szívtelenül, de főként ész nélkül; de az igazi szanálás az, amely az élet megcsorbítása nélkül az életnek újból való föllángolását eredményezi. Sipöcz Jenő szellemétől, amely már a közgyűlés költségvetési vitáját és határozatait is mélyen áthatotta, ilyen análást várunk. Szanálást, amely elé örömmel, a jobb jövő reménységében tekint Budapest egész polgársága. Amikor először bukkant fel a Fővárosi Hírlap közlése nyomán az a hír, hogy az illetékes körök Zsitvay Tibor nyugalmazott igazságügyminisztert, politikai életünknek ezt a kimagasló értékét bízták meg, hogy a Nemzeti Egység pártja és a Községi Polgári Párt között fennforgó függő ügyeket rendezze: általános megnyugvás és öröm fogadta est a szerencsés megoldást. Az elmúlt idők során nem mindig kívánatos hangnemben kerültek napirendre a kormánypárt fővárosi szervezkedésének ügyei és bizonyos volt, hogy Zsitvay Tibor a maga teljes tájékozottságával és diplomáciai érzékével egyedül alkalmas a problémák megoldására. A városházi köröknek és a politikai világnak a várakozása az egész vonalon beteljesedett. Zsitvay Tibor az ellentétek áthidalását vállalta és feladatát sikeresen megoldotta. A tárgyalások mindvégig kölcsönös jóindulattal és megértő szándékkal folytak, úgy, hogy a siker nem maradhatott el. Zsitvay Tibor az elmúlt napokban sorozatos megbeszéléseket folytatott a Községi Polgári Párt vezető tagjaival és sikerült az egész vonalon a helyzetet olyanná varázsolni, hogy az mindenben fedi a Nemzeti Egység Pártjai országos vezetőségének és a Községi Pártnak a kívánságait. Az Egységes Községi Polgári Párt keddi értekezletén elfogadott előterjesztések szerint a megállapodások lényege abban áll, hogy a párt a közös munka és együttműködés érdekében átteszi helyiségét az országos párt Eszterházy-utcai épületébe és más vonatkozásokban is keresi az együttműködés sikeres feltételeit. Vonatkozik ez a kerületi pártszervezetek közös vezetés alá helyezésére és a városi politikában olyan szempontoknak a kidomborítására, amelyek mindenben azonosak a kormány célkitűzéseivel. A községi párt a Nemzeti Egység pártja fővárosi szervezete néven folytatja munkásságát és természetes, hogy minden tekintetben magáévá teszi azokat a célkitűzéseket, amelyek megegyeznek Gömbös Gyula minisztereinek, valamint Sztranyavszky Sándor országos elnök és Marton Béla dr. országos főtitkár célkitűzésével. Zsitvay Tibor teljes felhatalmazással a birtokában veszi át a Nemzeti Egység pártja fővárosi szervezetének legfőbb vezetését és működése nyomán bekövetkezik az a harmonikus együttmunkál- kodás, amely alapvető feltétele a párt budapesti térhódításának. A megegyezést a tárgyi és személyi kérdések tisztázása előzte meg, amely vonatkozásban mindkét oldalról kölcsönös megértés mutatkozott. Az Egységes Községi Polgári Párt azzal a ténykedésével, hogy feloszlatja Akadémia-utcai pártirodáját, tulajdonképpen a külsőségekben akart demonstrálni és természetesen a célszerűségnek is hódolni, mert a szervezés munkája így sokkal inkább ígéri a komoly eredményeket. Személyi tekintetben is kész a megállapodás, amelynek látható következménye, hogy Zsitvay Tibor állandó érintkezést fog fenntartani a fővárosi pártszervezet törvény- hatósági bizottsági tagjaival és velük, együtt foglal állást az időnkint felmerülő városházi problémákról. Várospolitikai körökben és általában a közgyűlés többi pártjainál is nagy megnyugvással fogadják Zsitvay Tibor közreműködését, akinek vezetése alatt a községi pártszervezet erőteljesebb lendülettel vehet részt az autonómia ügyeinek intézésében. Ugrón Gábor Zsitvay Tibor küldetéséről és a személyi kérdések megoldásáról Ezeknek a tárgyalásoknak a következményeiről és a városházán várható változásokról UGRÓN GÁBOR dr., a Nemzeti Egység Pártjának vezető tagja, aki egyben az Egységes Községi Polgári Pártnak is társelnöke, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A miniszterelnök úr által inieiált és részben személyesen is folytatott tárgyalások — a fővárosi szervezkedés egységes irányításának az előkészítését illetően — befejeződtek. Még folynak ugyan bizonyos megbeszélések, ezek azonban csak alárendeltebb jelentőségű és személyes természetű vitás kérdéseknek a tisztázására vonatkoznak. A tárgyalások leglényegesebb célja az volt, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök óhajtásának megfelelően egységessé váljék az a pártszervezet, amely a főváros polgárságának megszervezésére hivatott A központi irányítás alatt álló egységes szervezetnek a megteremtése viszont azt jelenti, hogy az Egységes Községi Polgári Pártnak meg kell szüntetnie különállását. Ezt a követelést Gömbös miniszterelnök és azok, akik a Nemzeti Egység pártjának központi vezetősége részéről a tárgyalásokban résztvettek, a leghatározottabban követelték és kívánságukat azzal támasztották alá, hogy az Egységes Községi Polgári Pártnak olyaji tagjai is vannak, akik a Nemzeti Egység pártjának nem tagjai. Ezek a törvényhatósági bizottsági tagok a városházán az Egységes Községi Polgári Párt keretei közé tartoznak, az országos politikában azonban megőrizték különállásukat. Felmerült az az óhajtás is, hogy az Egységes Községi Polgári Párt különállásának a megszüntetésével az akadémiautcai helyiségét fel kell oszlatni, aminek már csak takarékossági szempontból is megvan az indokoltsága. Ezeknek a kívánságoknak a honorálását kérte Zsitvay Tibor azokon a megbeszéléseken, amelyeket a miniszter- elnök úr megbízásából folytatott. Zsitvay Tibornak a megbízatása egyenesen e követelések érdekében szükséges tervek keresztülvitelére vonatkozik. Az előkészítő tárgyalások most eredményesen fejeződtek be, amennyiben minden számottevő tényező honorálta azokat az indokokat, amelyeket Zsitvay Tibor Gömbös Gyula miniszterelnök megbízásából felsorakoztatott. Nincs eltérés ma már a helyreállított egység jelentőségének a megítélésében. Én csak a saját benyomásaimról számolhatok be. Úgy látom azonban, hogy
