Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-28 / 48. szám
Budapest, 1934 november 28. 7 ^/oiYÍl2mFIíí^MÍP 02. Boikottálni kell a ^etall»árusi» fással foglalkozó gyárüzemeket A gyás? gyártó®, t@sfs«aéS^eif pedig a kereskedő árusítsa A Fővárosi Hírlap a polgári biztonságot, széles kiterjedésű foglalkozási rétegek érdekeit és az általános közhangulatot tartotta szemelött abban az évek óta tartó harcában, amit a gyárak detail- árusítása ellen folytat. A gazdasági élet törvény- szerű berendezése és gyakorlata szerint az ipari üzem feladata a termékek előállítása, míg a for- galombahozatalt a kereskedői szervek intézik. A gyárnak lehet nagy üzeme, foglalkoztathatja a munkások tömegeit és produkálhat jobbnál-jobb minőségeket, amelyekért azután jelentkeznek a kereskedők, akiknek viszont az a feladatuk, hogy az előállított termékeket üzleteik révén közvetlenül a fogyasztóknak eladják. Gyár és kereskedő: egymást kiegészítő tényezői a merkantilizmusnak és a kettőt egymással felcserélni nem lehet. Hivatkozunk ebben a vonatkozásban a magyar textil- gyártás vezéralakjának, Goldberger Leónak a kijelentésére, amely szerint „a gyár gyártson, a kereskedő árusítson!” Ezt a komoly intelmet és mindenen felülemelkedő tárgyilagosságot mellőzik azok a gyárak, amelyek egyszerűen kereskedőknek csapnak fel és kiállva az utcára, kínálják áruikat, ugyanakkor, amikor a szakkereskedőit egész hálózata áll a rendelkezésükre. Vezetnek ennek a furcsa mentalitásnak a kimunkálásában a textilgyárak, amelykkel a kereskedői érdekeltségek békés megegyezésre törekedtek. Hiába volt Goldberger Leó komoly intelme, a GYOSZ és a Szurdai—Schiller együttes egyszerűen kijelentette, hogy az ügy nem időszerű, minden marad a régiben. Ez az erkölcstelen elfajulása a gyártási tevékenységnek vezetett odáig, hogy a kereskedők az árúházak nyomásán kívül a gyárak detailárusí- tása ellen is védekezni kénytelenek. Nem gusztusos és nem célirányos, hogy például a G. F. B. a Pók-áruházak húsz fiókját ültette el Budapest utcáin, amikor a kereskedők százai szívesen vállalkoznak a G. F. B. termékek árusítására. A német érdekeltséghez tartozó Izsák József r.-t. harminc festékkereskedést tart üzemben és valóságos tönkretevője az e szakmából élő kereskedelmi rétegnek. Ötven fiókkal szórta tele a fővárost a Cadeau R. T., amely a maga csokoládé és cukorka termékeit kínálja a közönségnek, holott a cukorkakereskedök is árulják gyártmányait. A Heller-gyár és a Stauffer sajtgyár ugyancsak számos fióküzletben kínálja portékáját, pedig a fűszer- és csemege- kereskedők ezeket a gyártmányokat is tartják és készséggel hozzák a közönség asztalára. Miért van szükség tehát a gyárak detail- üzleteire ? Nyilván csak azért, hogy a termelői és fogyasztói ár között mutatkozó néhány fillért elvonják a kereskedők pénztáraiból. Ezt a helyzetet tovább fenntartani nem lehet és ez a magyarázata annak, hogy a kereskedelmi érdekeltségek a legélesebben tiltakoznak a gyárak manipulációi ellen. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete Vértes Emil elnökségével izgalmas ülésen vitatta meg, hogy a mohóságában határtalan gyári konkurren- cia miatt a kereskedők megélhetési lehetőségei teljesen leromlottak. Kálmán Andor a cipökereskedök lehetetlen helyzetét tárta elő, Balkányi Kálmán pedig az OMKE álláspontját fejtette ki. Bállá Szigfried, a kereskedelmi csarnok főtitkára megcáfolta azt az állítást, hogy a gyáripart a múltban szenvedett veszteségek kényszerítik erre az eladási politikára. Gergely Péter, a Baross Szövetség hozzájárulásának bejelentése után a Festék- kereskedők Egyesülete is ülést tartott, ahol ugyancsak a legnagyobb felháborodással tárgyalták a rájuk zudult méltatlan versenyt. Az OMKE és a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, valamint a Baross Szövetség legteljesebb szolidaritását nyilvánította a kereskedők iránt, akiknek akcióját bizonyára megérdemelt támogatásban fogja részesíteni a nagyközönség. Az érdekelt kereskedők a különböző megoldási lehetőségeket tárgyalják, amelyek közül a legmegfelelőbbnek azt az elgondolást tartjuk, hogy a kereskedők kivétel nélkül bojkott alá helyezzék azokat az árukat, amelyeknek előállítói detailüzietet tartanak üzemben. Ez volna a méltó válasz arra a mohóságra, amely bizonyos gyárvállalatok részéről oly elítélendő módon megnyilvánul. BBM Felterjesztést intézett a főváros a kormányhoz a 40 órás munkahét bevezetése érdekében A terv megvalósítása esetén felére csökkenne a munkanélküliség A munkanélküliség és az ezzel együttjáró szociális nyomorúság enyhítése egyik legfőbb gondja a székesfőváros igazgatásának. A sokféle inségakcióra költött milliók sem bizonyulnak elegendőnek és egyre bizonyosabbá válik, hogy a főváros a maga erejéből nem tudja sokáig folytatni ezt az áldozatos mentőakciót, hanem más, gyökeresebb megoldás keresésére van szükség. Legkézenfekvőbb megoldás a munkaalkalmak szaporítása lenne. Mivel a termelés fokozására egyelőre nincs kilátás, a főváros szerint a munkaidő csökkentése látszik a legjobban megfelelő megoldásnak. A munkaidő rövidítésének és a 40 órás munkahét bevezetésének kérdésével a közelmúlt hetekben a törvényhatóság közgyűlése is foglalkozott és az ott elfogadott indítványnak adott KÖHÖGSZ? végy ERONCHY-t gyártja STUHMBt hangot az a felterjesztés, amelyet a polgármester most szerdán juttatott el a kormányhoz. A felirat — beavatott helyről származó értesülésünk szerint — a következő lényegesebb részleteket tartalmazza: — A felterjesztésben a polgármester a törvény- hatósági bizottság határozata szerint mindenekelőtt arra kéri a kormányt, hogy sürgősen hívjon össze ankétet a munkaidő kérdésének megvitatására az összes érdekeltségek bevonásával.-—- A székesfőváros már három évvel ezelőtt is készített egy hasonló felterjesztést, de az mindez- ideig válasz nélkül maradt. Azóta az átmenetinek gondolt nagyszabású munkanélküliség, sajnos, állandósult és alig beszélhetünk a helyzet javulásáról. Ez az állapot azért is feltűnő, mert az ipari termelés terén határozott javulás észlelhető. A termelés az utolsó évben 17%-kal emelkedett s ugyanakkor a foglalkoztatási index-szám csak 7% javulást mutat. Ének az eltolódásnak több oka van. Az első az, hogy a többtermelést a gyárak túlórázással érik el. A kisfizetésű munkások közül sokan napi 17—18 órát is dolgoznak. A második ok a gépek további dec» 2-áa és g-éss déSutáaa fél 3 órak©r » • Ugetőverseny térhódítása, a harmadik okot pedig abban lehet megtalálni, hogy az úgynevezett racionalizálás minden üzemben tovább folyik. — Ennek az állapotnak a tapasztalatait a küL földön több országban már korábban levonták és számos helyen bevezették a 40, sőt 35 órás munkaheteket. Az Északamerikai Egyesült Államokban ma már 37 órás az átlagos munkahét. Németországban nem hoztak ugyan általános érvényű törvényt, de a gyáriparosok maguk között megegyeztek s az állam úgy szerez érvényt e tekintetben az akaratának, hogy csak azokban az üzemekben dolgoztat, csak azoknak ad közszállítást, ahol életbeléptették a 40 órás munkahetet. Mussolini szintén maga állt e mozgalom élére és biztos, hogy Olaszországban is rövidesen általánossá válik ez a fontos reform. A rövidített munkahét kérdésével foglalkozott a Népszövetség mellett működő genfi Nemzetközi Munkaügyi hivatal is, de határozatot még nem hozott, a döntést elhalasztották. — A főváros adatgyűjtése szerint a szociálpolitikai ügyosztály azt a véleményét juttatta kifejezésre, hogy hazánkban a 40 órás munkahét bevezetése esetén a magánalkalmazottaknál 75 százalékkal, a gyáriparban pedig 50 százalékkal csökkenne a munkanélküliség. Magyarországon körülbelül 416.000 munkanélküli él, a kisipar és a mezőgazdaság beszámítása nélkül. Ennek a fele, tehát körülbelül 200.000 ember juthatna kenyérhez a 40 órás munkahét elfogadása után. A főváros tisztában van azzal, hogy a munkanélküliség súlyos problémáját nem lehet szociálpolitikai szempontok szerint megoldani. Egyelőre nem is kér egyebet: a kormány sürgősen hívjon össze ankétot az összes érdekeltségek és a szakemberek bevonásával. A kérdés rendezése a főváros felfogása szerint most már elodázhatatlan s foglalkozni kell vele annál is inkább, mert mód van arra, hogy a problémát a gazdasági élet további terhelése nélkül is megoldhassák.-— A munkaidöreform ellen természetesen lehet érveket felhozni, de ezek túlnyomó része könnyen megcáfolható. A termelés menetét a 40 órás munkahét egyáltalán nem érintené. Az üzemidőt teljesen függetleníteni lehet az egyes munkás munkaidejétől. A munkaadók attól is félnek, hogy a megnövekedett munkáslétszám után terhesebbé válnék a betegbiztosítás. Ezt azonban olymódon lehetne rendezni, hogy a munkaadó ne a munkások száma szerint, hanem a hetenkint vagy havonkint kifizetett munkabérek végösszege alapján fizessék az OTI díjait. A biztosító- intézet ily módon semmiképen sem jutna hátrányosabb helyzetbe a mainál és a munkaadót sem sújtaná több teher. — Végeredményben a munkaadóra semmiféle hátrány sem származna az új rendszerből, csupán a munkás érezné meg, mert kevesebb munkaidőért nem kapna annyi bért, mint eddig kapott. Hogy pedig a munkabér ne csökkenhessen a létminimum alá, a 40 órás munkahét bevezetésével egyidejűén törvénnyel kellene szabályozni a miminimális munkabéreket. A minimális munkabér rendezésére, illetve szabályozására egyébként már ratifikáltak egy genfi egyezményt, amelynek végrehajtási utasítása azonban még nem látott napvilágot. — A főváros törvényhatósága igen nagy reménységgel néz a felirat sorsa felé, annál is inká.bb, mert hír szerint a kormány köreiben is rokonszenv- vel kísérik a főváros fontos lépését. A felirat komolyságára legjobban jellemző, hogy a főváros a saját üzemeiben is rendszeresíteni akarja a 40 órás munkahetet. Az üzemi ügyosztály Morvay Endre dr. tanácsnok irányításával már hozzálátott az adatgyűjtéshez és a többi szükséges előkészülethez. MEGJELENT A KALLÓS JflNOSfe ÉS TŐZSDEI KQMPAS1» 1934-1935. évi évfolyamának második része kés kötetben. TARTALMAZZA: az összes budapesti és vidéki ipari, kereskedelmi, biztosító, stb. vállalatok legújabb adatait. A már előzőleg megjelent két kötettel együtt — amely a budapesti és vidéki pénzintézetek adatait közölte — most már négy kötetből áll a nagymérvben 'kibővített komplet kompasz Mimi a jiésjv iköíeS éra eavütt SO SP Megrendelhető: a Pesti Tőzsde kiadó- hivatalában Budapest, VI-, Anker-köz 2. I. em. 4. Telefon: 22-—0—96 és 21—3—86
