Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-17 / 42. szám
Huszonnegyedik évlofyam Budapest, Í934. október 17. 42. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÄM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes SOSJSz-jsavüSonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ ÉÜSL EäSSsa^äÄSKaaiiisaga MEGJELENIK MINDEN SZERDÄN Szerkesztőség és klaeSöhivafial: BUDAPEST, VI. ANORÄSSY-ÖT ©0 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Kincsek a lomtárban A Fővárosi Hírlap legutóbb nagy szenzáció1" pattantott ki, amely azóta is nap nap után fog- íalkoztatja a sajtót. A szenzáció az volt, hogy újra napirendre került a két nagy világítási üzem egyesítésének problémája. Természetesen a régi terv felújítása szoros összefüggésben van a szanálással és úgy latszik annak egyik első akciója lesz, amely — már előre is megállapíthatjuk — jelentős eredménnyel, tehát kívánatos sikerrel log járni. Nem vindikáljuk magunknak a sikert, hogy új gondolatot vetettünk volna felszínre, hiszen a Fővárosi Hírlap mar esztendők óta foglalkozik az egyesítés problémájának minden oldalról való megvilágításával, a sajtónak is állandó érdeklődési területe ez a kérdés és a törvényhatósági életben is számos felszólaló érintette, fejtegette ezt a gondolatot. A szanaió főpolgármestere az érdem, nogy most a két nagy világítási üzem egyesítésének szándéka az események fókuszába küzdötte föl magát. Ha pedig igaz az, amit komoly számítások tesznek máris valószínűvé, hogy az egyesítés révén harmadfél, sőt három millió pengőt, tehát a költségvetési deficit egyharmadrészét, lehet megtakarítani; akkor a szanálási művelet olyan rekord-eredménnyel kezdődik, aminek csak őszintén örvendeni lehet. Ha még hozzávesszük, hogy szanálási tekintetben az egyesítés nem kíván áldozatokat, nem veszi ei senkinek a kenyerét, akkor teljes megnyugvással keli hozzáfogni annál is inkább, mert a fogyasztóközönség is azzai a reménységgel néz a nagy esemény elé, hogy belőle neki is csak haszna lesz. Örvendetes ez az esemény legelsősorban azért, mert azt látjuk, hogy a szanálásnak feltétlen sikerrel kell járnia, mert ma még csak a régi, a nagy múltat megjárt gondolaton természetes és biztos felhasználásánál tart a főpolgármester, akinek figyelme kétségkívül ki fog terjedni egyéb olyan egészséges tervekre is, amelyek az idők során feledésbe merültek. Anélkül, hogy a múltat a legcsekélyebb mértékben is vádolni akarnánk, a főváros szénája túlságosan jól állott ahhoz, hogy a fölmerült, sokszor kézenfekvő, kitűnő és minden vonatkozásban egészséges racionalizálási és takarékossági terveket .sürgősen megvalósítandónak kellett volna ítélni. Meg vagyunk róla győződve, hogy a város- ' kormányzás és a városi adminisztráció olyan zseniális mestere, mint Borvendég Ferenc főpolgármester, telve van tervekkel, amelyek révén céljait bizonyára el fogja érni. De ezek mellett nem tartjuk fölöslegesnek, ha az elfelejtett és eltemetett tervek kincsestárában körülnéz, mert ott kétségkívül számos olyan ideára fog bukkanni, amelyek megközelítik, esetleg még meg is haladják azt az eredményességet, amelyet a világítási mammutüzemek egyesítésében látunk. Nem akarunk ebben a pillanatban mást említeni, csak a legkézenfekvőbbet, az említettel legközelebbi rokonságban állót: az élelmezési üzemek egyesítését. Igazán nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért kell a hatalmas, remekül bevált és kiváló vezetés alatt álló Községi Élelmiszerüzem mellett önálló vegetálást folytatnia a kenyérgyárnak, vagy a lóhusüzemnek? Erre a kérdésre már évtizedek óta nem tud senki sem választ adni, pedig ez a kívánság, ez a természetes terv időtlen idők óta szerepel a megvalósítandó reformok lomtárában. Pedig ez a lomtár tulajdonképpen kincses- bánya. Az az érzésünk, hogy igen jelentéktelen egyéni érdekek és kényelmi szempontok voltak ezeknek az életrevaló terveknek a kerékkötői a megvalósulás útján. Nem érvényesült idegen befolyás a koltsegvetes összeállításánál 1 főváros teljesen végrehajtja a közmunka-programot — Felirat a kormányhoz az áruházak kiesi megadóztatása érdekéken — Védelmet kapnak a vendéglősök a kiiozőipar konkurrenciája ellen Sipiez Jenő polgármester nyilatkozata Mint minden költségvetési vitában, úgy most is élénk érdeklődés nyilvánult meg a főváros előkészítés alatt; álló berunázási tervei iráni. A pénzügyi bizottság tagjai, akik a főváros közönségének különböző rétegeit képviselik, nemcsak aziránt érdeklődtek, hogy a főváros a jövő évi köitségvetés keretében milyen beruházási terveket óhajt megvalósítani, hanem aziránt is, hogy a főváros vezetősége nem szándékozik-e költségvetésen kívüli fedezetet előteremteni nagyobbszabású közmunka-programnak a megvalósítására. Ennek az érdeklődésnek a hatása alatt Sipöcz Jenő polgármester is kénytelen volt foglalkozni a közmunka-problémával pénzügyi expozéjában, valamint válaszában is, amelyet a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában elhangzott felszólalásokra adott. A polgármester azokat a támadásokat, amelyek a főváros vezetőségét nagyobbszabású beruházási program hiánya miatt érték, azzal hárította el, hogy a jövő évi költségvetésben összesen 102 millió pengő szerepel beruházási célokra. Ez a válasz nem elégítette ki teljesen a pénzügyi bizottság tagjait. Többen kifejtették, hogy ennek a százkétmillió pengőnek legna- gyobbrésze anyagbeszerzésre esik. Mivel a főváros beruházási és közmunka-terveinek a megvalósítása rendkívül közelről érinti az iparos társadalmat, sőt széles körökben a munkásságot is, szükségesnek tartottuk, hogy Sipöcz Jenő polgármestertől részletes felvilágosításokat kérjünk mindazokról a beruházási tervekről, amelyek a jövő év folyamán megvalósításra várnak. üipőcz Jenő dr. polgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — A főváros jövő évi költségvetésében 102 millió pengő áll rendelkezésre beruházási célokra. Itt tévedésről szó sem lehet, mert a pénzügyi ügyosztály igen alapos számításokat végzett ebben az irányban. Ez az összeg a 325 millió pengős költségvetéshez viszonyítva, nem is olyan nagy összeg, harmincegy százalék. Semmi lehetetlenség sincs tehát abban, hogy a jövő évben valóban ekkora összeget fordítunk beruházásokra és általában munkaalkalmak teremtésére. A közigazgatási költségvetés keretében a dologi kiadások végösszege 90 millió pengő, ebből 40 millió pengő esik tisztán közmunkára és közszállításokra, az üzemeknél pedig 173 millió pengő dologi kiadásból 62 millió pengő. Ezekután valóban nem lehet azt mondani, hogy a 102 millió pengős beruházási végösszeg valószínűtlen vagy helytelen számításnak volna az eredménye. Továbbra is fenntartom tehát azt az áliítást, hogy a főváros a jövő évben összesen 102 millió pengőt fordít közmunkákra és köz- szállításokra, vagyis a közgazdasági élet táplálására. Az a beállítás sem állhat meg, hogy a nyersanyagokra költött pénz nem 'jelent munka- alkalmat, mert hiszen például a szén árában munkabér is foglaltatik. Érdeklődtünk ezután Sipöcz Jenő polgár- mesternél aziránt, hogy szó lehet-e a legközelebbi jövőben áruházi adónak a bevezetéséről, amit a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában Ilovszky János tett szóvá. Ezzel kapcsolatosan azt a kérdést is felvetettük, hogy a kisiparosok és kiskereskedők védelme érdekében nem tartja-e szükségesnek feürattal fordulni a kormányhoz. Sipöcz polgármester így felelt: — Az áruházi adó bevezetését a magam ré- részéről napirendre tűztem azzal a válasszal, amit Ilovszky János felsólalására adtam. Ilovszky Jánost, amikor külön áruházi adó bevezetését javasolta, nem annyira pénzügyi szempontok vezették, mint inkább a kisiparosok és kiskereskedők érdekeinek a megvédeimezése a nagy áruházak versenyével szemben. Ezt a felfogást én teljes mértékben osztom. A pénzügyi bizottságban csupán azért nem tettem azonnal magamévá az áruházi adó "bevezetésére vonatkozó indítványt, mert a terv megvalósításával kapcsolatosan előbb alapos tanulmányokat kell végeztetnem. Mihelyt a szükséges adatok rendeikezésmre fognak állani, megteszem a szükséges intézkedést, ami nem lehet más, mint fölterjesztés a kormányhoz az érdekelt kisegzisztenciák megvédeimezése céljából. Ugyanilyen értelemben szóbahoztuk a ki- főzöipar és a vendéglősök között támadt ellentéteket is. A polgármester válasza: — A kifőző-ipar és vendéglősök közötti érthető ellentét elsimítása érdekében utasítást adtam az illetékes közigazgatási és ipari ügyosztálynak oly értelemben, hogy a helyzetei megvilágító adatokat gyűjtse ósses és ezek alapjan tegyen nekem konkrét előterjesztést. Az előterjesztéshez képest fordulok azután a kormányhoz segítségért. Általában mindig arra törekszem, hogy az egyes érdekcsoportok között felmerülő viták a közérdeknek megfelelően intéződjenek el. \ Annyi bizonyos, hogy a szállodai és vendéglősipar súlyos nehézségekkel küzd, amelyeket kiküszöbölni, vagy legalább is enyhíteni —- kötelessége a hatóságoknak. Végül azt a konfliktust tettük szóvá, amely a költségvetés és a szanálás között támadt az új törvény életbeléptetése következtében. Sokan fölöslegesnek minősítik az autonóm fórumok költségvetési vitáját — azzal az indokolással, hogy a főpolgármester egyetlen tollvonással minden határozatot megváltoztathat. Ennek a felfogásnak a hívei bizonyos ellentétet konstruáltak meg a régi városháza és a Váci-utca között. Sipöcz polgármester ezeket mondotta: ■— A közgyűlés költségvetési vitája telje- sen független a szanálástól, bármennyire ott
