Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-26 / 39. szám
Budapest, 1934 szeptember 26. f* am Éber Antal élére állt a kiskereskedők tömegeinek, amelyeket elpusztítással fenyeget a gyárvállalatok detail-árusítása A gyárak detail-árusítása változatlanul kétségbeejtő helyzetben tartja a kiskereskedők tízezreit, akik lassankint lemondanak a reménytelen harcról. Hiába kötöttek egyezményt a Kereskedelmi és Iparkamara komoly patronátusa alatt a kereskedők és a gyárosok: a detailhálózat kiépítése és fenntartása tovább fokzódik és a vásárlóközönség lassanként elpártol az évtizedeken át megszokott szakmabeli üzletektől. A kormány ügyeimét sikerült felhívni a Fővárosi Hírlap-nak és az érdekképviseleteknek erre a tűrhetetlen anomáliára és nem kétséges, hogy a közeljövő meghozza a sziikéges rendcsinálást. Kitűnő mintának alkalmazható az a törvény, amely most a kiskereskedők védelmére készült — Németországban. Ennek ia törvénynek vezérlő elve, hogy a kiskereskedelmet ezentúl csakis olyan egyén folytathat, aki megfelelő szakismerettel rendelkezik. A nagytőkés (és a tömegfiókos vállalkozásoknak terjeszkedését a törvény azzal igyekszik megakadályozni, hogy fióküzleteknek létesítését kifejezetten kor- mányengedélyhez köti. Nem kétséges, hogy a magyar állami tényezők megfelelő figyelemre méltatják a németországi mintát és a kiskereskedők végleges pusztulása előtt megvalósítják ezt a már régen kívánatos védelmi rendszert. A gyárak detailárusítása elleni mozgalom jelentős lendületet kapott az elmúlt napokban. Nem kisebb egyéniség, mint Éber Antal, emelte fel súlyos szavát és tekintélyét a kiskereskedők érdekében, akiknek megvédése valóban szép feladat a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke számára. Éber Antal félre nem érthetően kijelentette: tűrhetetlen, hogy amikor a gyáripar nemcsak fokozott vámvédelemben részesül, hanem a behozatali tilalomnak és a deviza-önkompenzáció rendszerének rengeteg előnyét élvezi, ugyanakkor ezeknek a rendkívüli előnyöknek birtokában egy másik termelési ágnak, a kereskedelemnek a területére hatol be. Éber Antal felhívja a kormányt arra, hogy az állami beavatkozás által a gyáriparnak biztosított minden előnyt fel kellene függeszteni azokkal a gyáripari vállalatokkal szemben, amelyek ezeket az előnyöket a kereskedelem elnyomására használják fel. Vitán felül áll, hogy Éber Antal kijelentései megfelelő hatást váltanak ki az illetékes helyeken. Képtelenség tovább fenntartani azt a rendszert, amely a kedvezmények tömegével ruházza fel a gyárakat és azok az ilymódon nyert kedvező helyzetüket a közvetlen fogyasztóközönség meghódítására és a kereskedők tönkretételére használják fel. Textilgyárak, cukorka- és csokoládégyárak, kekszgyárak, hentesárugyárak, festékgyárak, sajt-, likőr- és pezsgőgyárak, vas- és fémüzemek a fiókkereskedések százait szervezik meg Budapest területén és előnyösebb áraikkal, valamint nagyobb propagandakészségükkel üresen tátongó halottaskamrákká változtatják a szakmai kereskedők üzleteit. A jogos kifogások özöne irányul a nagy állami kedvezményeket élvező Guttmann és Fekete-gyár, valamint az érdekkörébe tartozó Pók-áruházak példátlan terjeszkedése ellen. A Pók-áruház már odáig merészkedik, hogy nemcsak a GFB gyártmányokat, hanem a külföldről exportált árut is forgalomba hozza. Fekete J. Jakab kitűnő üzleti fogását utánozza a Hungária Fésüsf on ógyár, az Újpesti Posztógyár, a Kammer Testvérek, a Budapesti Pa- mutárugyár és a T'runkhahn Posztógyár, amelyek nyíltan felvonulnak a kereskedők életlehetőségei ellen. Az élelmiszerszakmában a kiskereskedők képtelenek megbirkózni a nagyvállalatok detailárusításá- val. A Szent István Tápszerüzem, a Koestlin, a Heller- és a Stauffer-féíe sajtüzemek egymásután létesítik fiókjaikat. A hentesek a vendéglősipar gyakorlását igyekeznek (kisajátítani, amikor sültet és kész árut hoznak forgalomba. A Kozma Testvérek, Zeidl, Brauch, Sclimiedl Dániel, Lengyel, Nagy és Elclmer, Fleischer Rezső és a többi hentesárugyár minden sarkon fióküzletet tart üzemben, amelyek természetszerűleg magukhoz csábítják a vásárlóközönség lúlnyomórészét. A festékkereskedelem teljes joggal félti létezését attól a gyilkos versenytől, amelyet többek között a Kraycr lakkgyár és a német érdekeltséghez tartozó Izsák József Rt. indított ellenük. Ezek a gyárak beszerzési áron alul adják cikkeiket és a helyzetet a festékkereskedelem számára teljesen elviselhetetlenné változtatták. Elérkezett az utolsó óra, hogy az érdekképviseletek a Kereskedelmi és Iparkamara irányításával felvegyék a döntő harcot exisztenciájuk ímegmenté- sére. Éber Antal rendkívüli tapasztalata, hozzáértése és tettereje a komoly sikert ígéri ebben a küzdelemben, amelynek végső eredménye nem hozhat mást, mint a mérhetetlen hasznokért hevülő gyáripar vállalatoknak teljes visszavonulását a kisfogyasztók piacáról.-a »»I Megindult a tűzvédelmi eljárás a Magvar Divatcsarnok és más tűzveszélyes űzletiiázok ellen A sajtóban egyedül a Fővárosi Hírlap emlékezett meg legutóbbi számában arról a megelőzött veszedelemről, amely a Magyar Divat csarnokban támadt tüzeset következtében a főváros legforgalmasabb negyedére rászakadhatott volna. Szerencsés körülmények tették lehetővé a tűz elterjedésének megakadályozását, elsősorban az a körülmény, hogy a Magyar Divatcsarnokban a tűz történetesen vasárnap reggel támadt. A hétköznaponként zsúfolt üzlethelyiségekben a legkisebb vigyázatlanság is borzalmas katasztrófával fenyeget és ezért nem győzzük eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy a hatóságok a legridegebb óvintézkedésekre kötelezzék az áruházak tulajdonosait. Nem lehet különleges kifogást emelni az olyan áruházak ellen, amelyek kimondottan ilyen nagyméretű üzletházak céljaira épültek és ahol a tűzbiztonsági előírásokat már az építkezésnél betartották. De nem szabad tűrni, hogy a borzalmas pusztulás fenyegető réme lebegjen azoknak a vásárló tömegeknek az élete fölött, akik például a Calvin-téri Fenyves Áruház szükméretű helyiségeiben szerzik be szükségleteiket. A legnagyobb aggodalommal szemlélik a hatóságok az áruház összepréselt folyosóin és átalakított alacsony helyiségeiben torlódó árucikkek halmozását és az ott sürgő-forgó vásárlókat, akiknek sorsa tűzriadalom esetén köny- nyen végzetessé válnék. Hasonló visszás helyzet uralkodik a tűzvésztől csodálatos szerencsével megmenekült Magyar Divatcsarnokban is, amely előtt már hónapok óta felvonó- és épület- anyaglerakodóhelyet foglalnak el a gyalogjáróból. Ez az építkezés teljesen máglyajellegei visel magán, amely egy vigyázatlanul eldobott gyufa, vagy égő szivar révén katasztrofális tűzvészt okozhat. Az áruház kijáratai olyan szükek, bogy a legkisebb pánik is ember áldozatot követelhet. Ez az üzlet- ház folyton terjeszkedik és legutóbb is oldalátjárókat nyitottak a szomszédos házba, aho‘1 új helyiségeket rendeztek be. Ha még figyelembe vesszük az építkezés alatt felgyülemlett gyúlékony anyagok tömegeit, akkor fogalmat alkothatunk a környező egész városrészt fenyegető veszedelemről. A Baross-téren a Filléres Divatház ugyancsak a szomszédos ház tűzfalának áttörésével bővítette helyiségeit. A tűzbiztonság itt sem kielégítő és csak a biztosító intézeteket csodáljuk, hogy ilyen esetekben vállalják a rájuk nehezedő hatalmas rizikót. Áruháznak nem megfelelő helyiségben folytatja működését a Rákóezi-úti Tempo Áruház is, amely nem okult a 25 év előtti borzalmakból, amikor ugyanezen a helyen égett le a híres nagyáruház, kró- nikájában tizenégy halottal és huszonöt sebesülttel. Ha van sürgős intézkedés, amely a hatóságokat tevékenységre . serkenti, az nem lehet más1, minthogy haladéktalanul gondoskodjanak a főváros veszélyeztetett pontjainak megmentéséről. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy a lűzrendéseti hatóságok komolyan vették az ez irányban elhangzott súlyos kifogásokat és a nem árúházi helyiségekben működő kereskedelmi vállalatokkal szemben megindították a tűzvédelmi eljárást. Tiszta kép az Astra biztosítóról Tagja-e Korányi Frigyes báró az igazgatóságnak? A magyar gazdaságú életet és a biztosítási piacot élénken érdeklik az Astru Biztosító körül lejátszódó események. A törpe intézet a közelmúltban publikálta multévi zárszámadását, amelyből kiderül, hogy a kismultú intézet első nyereséges mérlege mindössze néhány pengő felesleggel zárult. Az életágazat nyeresége 331 P, az elemi ágazatban a nyereség 85 P, ami azt jelenti, hogy a befizetett 310.000 pengő alaptőke mindössze egynegyed százalékot eredményezett. Az Astra 3% P nyereségével nem sok vizet zavar a magyar biztosítási piacon, ahol többek között komoly megítélés alá vonják az intézetek évi kimutatásait és nyilvánvalóan szánakoznak ezen az üzleteredményen, ami következménye annak a szerény szerepnek, amelyet ez a biztosító intézet Magyarországon betölt. Sokkal érdekesebb az a beállítás, hogy a biztosító mérlegének követel oldalán 343.150 P szerepel, ami arra enged következtetni, bogy egész évi díjbevételét az Astra kihitelezte. Feltételezhető, hogy ez a tranzakció megtörtént, akkon azonban a mérleg teher oldalán kellene megtalálni a kiegyenlítő tételt. Miután ennek nincsen nyoma, valószínűi eg helytálló az a f eltevés, hogy a készpénzbevételt kikölcsönözték és ba ez így van, akkor önkéntelenül is az aiaptőkefelemeiés annyi szóbeszédre okot adott műveletére kell gondolni, amely a közelmúltban 50.000 pengőről egymillió pengőre emelkedett. Közgazdasági körökben rendkívül pikánsnak tartják azt az ötletet, bogy a díjbevételt esetleg a részvénytőkére fizették be, amelyhez hasonló manőver még nem igen fordult elő azoknál a biztosítóknál, amelyek óriási alaptőkével kiérdemelték a közönség bizalmát és több évtizedes munkájukkal jogosan vindikálják maguknak a nagy intézet elnevezést. Az Astra biztosító főnyereményként kolportálta néhány hónappal ezelőtt, hogy igazgatósági tagjainak sorába sikerült megnyernie a magyar gazdasági élet, egyik legtekántélyesiebb tényezőjét: Korányi Frigyes báró, nyugalmazott pénzügyminisztert, a Pénzintézeti Központ elnökét. Gyorsan elterjesztették azit a hirt is, hogy Korányi Frigyes báró Nemzeti munka a magyar földön! Országos Őszi Mezőgazdasági Terménybeiitató és Kiállítás Budapesten, 1934. évi szeptember 29-től október 8-ig a városligeti Iparcsarnok egész területén Belépti díj 50 fillér Félárú utazás az ország bármely részéből biztosítva. — Olcsó vizűm
