Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-24 / 4. szám
4 Budapest, 1934 január 24. 'MvnmóIJítí^mp Folkusházy elmondja, hogy miért kellett titokban megvásárolni a HÉV-részvényeket A jelentést legközelebb tárgyalja a törvényhatósági tanács Nagy feltűnést keltett a közelmúltban az a részvényvásárlási tranzakció, amelyet a Beszkárt bonyolított le a Hév további papírjainak megszerzésére. Tudvalevő, bogy a helyiérdekű vasutak átvételével a főváros a részvényeknek csak 70 százalékát birtokolja, míg a részvények 30 százaléka különböző magánosok birtokában maradt. Az elmúlt nyáron Folkusházy Lajos vezérigazgató elhatározta, hogy a részvények további pakettjeit is megszerzi és erre a célra 350.000 pengőt folyósított az igazgatóság előzetes tudomása nélkül. Folkusházy Lajos alkalmasnak vélte az időt a részvények megszerzésére és aránylag kedvező áron sikerült is olyan mennyiséget felvásárolnia, amelyekkel együtt most már a főváros egész részvénymennyisége 88%-a fölött rendelkezik. Az igazgatóság utólagos bejelentés formájában szerzett tudomást az üzletről és a körülmények kényszerítő hatása alatt az akták lezárása után kért felhatalmazást. a törvényhatósági tanácstól arra, hogy ezt az összeget pótolja. A részvények megvásárlásának befejezett tényé- ről ily módon szerzett tudomást az önkormányzat, ahol különböző megítélésben részesítették a vezérigazgató ténykedését. Többen hangoztatták, hogy a részvények megvétele fölösleges volt, mások pedig annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a részvényvásárlás óvatos előrelátásra mutat, mert ily módon a főváros, illetve a Beszkárt háborítatlanul dirigál a vasutvállalat fölött és nem kell attól tartania, hogy a kisebbségi részvényesek rendkívüli közgyűlések összehívásával akarnak beleszólni az ügyvezetés kérdéseibe. A törvényhatósági tanács a kért felhatalmazást nem adta meg, hanem felszólította a Beszkárt igazgatóságát, hogy vizsgálja meg a részvényvásárlás körülményeit és annak eredményét közölje a főváros vezetőségével. A Beszkárt igazgatósága több ülésen foglalkozott az üggyel és jelentését a közelmúltban tette meg a polgármester útján a törvényhatósági tanácshoz, amely testület azonban a viharos politikai légkörben nem foglalkozott a kétségtelenül érdekes kérdéssel. Ilyen körülmények között még nem került nyilvánosságra a Beszkárt igazgatóságának jelentése, amelyről illetékes helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munktársának: — A terjedelmes jelentés pontosan feltárja a Hév-részvények birtoklása körül mutatkozó erőviszonyokat és utal arra, hogy a majoritás nem oly mértékű, amely a főváros legifjabb vállalatának irányítását teljesen zavartalanná teheti. Az elgondolás tehát feltétlenül magánviseli a szükségszerűség jellegét és ezért az igazgatóság mindenben célirányosnak minősíti a vezérigazgató eljárását. — Külön nyilatkozatot mellékel a jelentéshez Folkusházy Lajos vezérigazgató, amelyben hangsúlyozza, hogy azért vette meg a részvényeket, mert így módjában van megakadályozni a kisebbségi részvényesek tömörülését, amely rosszindulatú felsorakozás esetén sűrű kellemetlenségeket okozhat a részvénytársaság ügyvezetőségének. Utal arra, hogy a Bur-vasut megszerzése után szintén jelentős mennyiségű kisebbségi részvény maradt kívül és a részvényesek felhasználták az alkalmat, hogy kardinális kérdésekben a maguk követeléseit keresztülvigyék. A Bur-vasuti részvények kapcsán olyan tapasztalatokat szűrt le, amelyek a Hév-részvények megvásárlására indították és most már nincs akadálya annak, hogy a Beszkárt a Hévvel kapcsolatos közlekedési és forgalmi terveit akadálytalanul végrehajtsa. E pillanatban 18 százalék Hév-részvény van ismeretlen kezekben, ez azonban oly elenyésző minoritás, hogy különböző beavatkozási akcióktól nem kell tartani. Meggyőződése a vezérigazgatónak, hogy ezzel a tranzakcióval hasznos szolgálatot teljesített, ami pedig azt a kifogást illeti, hogy titokban készítette elő a részvények megvételét, ennek magyarázata, hogy nem kívánt tápot adni a tőzsdei spekulációnak, amelyik feltétlenül megdrágította volna a részvények árfolyamát. A törvényhatósági tanács legközelebbi ülésén feltétlenül tárgyalja a Beszkárt jelentését és határozatban jelöli meg azt a módozatot, amellyel az ügy likvidálását szükségesnek tartja. Amerikai levél a magyar vízumkényszer káros következményeiről A főváros vezetősége és az autonómia különböző testületéi már számos alkalommal szóvátették, mennyire hátrányosan befolyásolja a magyar idegenforgalmat a nagyrészben még mindig érvényben levő vizumkényszer. Az Idegenforgalmi Hivatal bécsi irodája jelentéseiben időről-időre konkrét eseteket sorol fel arról, hogy külföldiek, különösen amerikaiak budapesti utazását egyedül a vizűm gátolja meg és közvetlen az indulás előtt visszafordulnak, amikor megtudják, hogy vizumdíjat kell fizetniük, mert — ahogy ők mondják, — nem hajlandók belépődíjat fizetni ahhoz, hogy Budapestet felkeressék és itt a pénzüket elköltsék. Igen érdekesen támasztja alá a fővárosnak a vizűm eltörlése érdekében indított akcióját az a levél, amelyet a napokban a newyorki Rákóczi- Egylet vezető tagja: Joseph Shoka közjegyző írt a főváros Idegenforgalmi Hivatalához. A levél többek között a következőket tartalmazza: Már évek óta szándékom volt, hogy az illetékes körök figyelmét felhívjam bizonyos körülményekre. Én minden évben nyáron Európába utazom gyógykezelés végett, legtöbbször ilyen alkalommal társasutazások vezetője is vagyok, így bő terem van magyar ügyben agitálni, éppúgy a turisták panaszait hallani. Különösen figyelemreméltónak tartom annak a megállapítását, hogy velem együtt évente igen sok amerikai magyar keres Karlsbadban és Pöstyénben is gyógyulást, s ezek túlnyomó része csak azért nem megy le Magyarországra, mert nagy a vizum- dij. Sokan mondják, hogy a gyógykúrát szívesen szakítanák meg és lennének hosszabh-rövidebb ideig Budapesten, de nem fizethetnek 12 dollárt vizűmért, hogy három napig Budapesten maradjanak. Volt egy horvát csoport, amely inkább Ausztrián keresztül utazott Jugoszláviába, mert az osztrákok az egy évre szóló és többszöri beutazásra érvényes vízumért csak 2 dollárt fizettetnek. Viszont Csehország ingyenes vízumot ad, jobban mondva, vízuma nincs. Németországban is csak 50 cent az amerikai vizűm, sőt még Jugoszláviába is olcsó. Az idén, mivel a kereseti viszonyok rosszabbak, hatvan utasnak voltam vezetője Európában, ezek közül csak kettőt tudtam rábírni arra. hogy velem utazzon Magyarországra. Az erős ellenagitációt az Európát járt turisták csinálják, a vizűm miatt. Nem tudom, ki az illetékes hatóság, így Önökhöz fordulok, tessék ezzel az üggyel foglalkozni. A háború óta tizenkétszer voltam Magyarországon és mindig hallom ezt a panaszt. Az idén szemtanúja voltam Szobnál, amikor egy amerikai családtól, akik nem tudtak magyarul és három amerikai útlevéllel voltak ellátva, hatvan pengőt szedett be a vámtisztviselő. Az amerikaiak bosszankodó megjegyzéseit hallva, közbeléptem és próbáltam nekik hazám rendszerét megmagyarázni és megvédeni és akkor feltettem magamban azt is, hogy ebben az ügyben önökhöz fordulok. írtam ilyen érteimben Keszey Vincének, a vendéglősök elnökének is, lehívtam e körülményre a ügyeimét. Keszey azt válaszolta, hogy mindenki kifogásolja a vízumot, amelynek fenntartásából az idegenforgalomra csak kár hárul és — mint. ő mondja, — le is mondott. - az elnökségről, én pedig forduljak az illetékes hatósághoz. Abban a reményben, hogy jó helyre fordultam, zárom soraimat és elnézést kérek egyszerű Írásomért, szolgáljon védőmnek, — írja az amerikai közjegyző hibás magyarsággal, — az, hogy har- inc éve élek már Amerikában. He&nMilt a Hvins az odonyí bérlettől A Ziciiy-esalád visszavette a gazdasagot A Vásárpénztár megduzzasztott ügyeinek sokaságában előkelő helyet foglalt el az adonyi bérlet megszüntetése, amely évente több százezer pengős ráfizetést produkált. A Ziehy-gróíi család tulajdonát képező gazdaságot abban az időpontban bérelte a Húskereskedelmi Rt., amikor általánosságban lendületes mezőgazdasági konjunktúra volt és úgy látszott, hogy az új üzletág révén a Vásárpénztár jelentős hasznokhoz juthat. A várakozásokat rövidesen komor csalódás váltotta fel, mert a földbirtok adminisztrálása óriási összegeket emésztett, a termelés nem hozta meg a befektetett tőkét és minden kísérlet hiábavalónak bizonyult ahhoz, hogy a földbirtok profitáló vállalkozás legyen. A Vásárpénztár likvidálásával egyidejűleg az adonyi bérlet megszüntetése is előtérbe nyomult, azonban a bérbeadók ragaszkodtak a szerződésben megállapított időponthoz és csak kártérítés ellenében voltak hajlandók felmenteni a fővárost a kötelezettségek alól. A törvényhatósági tanács és a közgyűlés az adonyi bérlet legsürgősebb megszüntetését kívánták, amelynek befejezett tényéről most beavatott heSyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Annyi kísérletezés után sikerült az adonyi bérlet és a Vásárpénztár közötti jogviszonyt megszüntetni. A Zichy grófi családdal kötött megállapodás alapján az adonyi földbirtok visszaszállott a bérbeadók rendelkezése alá és január 1-étől kezdve a Vásárpénztár megszűnt az adonyi gazdasági intéző szerve lenni. — Az egyezséget általában előnyösnek mondhatjuk, mert mindvégig kitartottunk ama álláspontunk mellett, hogy a bérbeadók készpénzkártérítési igényét nem honoráljuk. Ezzel szemben kénytelenek voltunk elfogadni azt a követelést, hogy az évek során át létesített építmények, berendezések és újítások díjmentesen a bérbeadók tulajdonába kerülnek, amelyekért a főváros ellenértéket nem kap. A birtok fölött január 1-e óta a Zichy grófi család rendelkezik és még csak bizonyos leszámolások vannak hátra, amelyek függetlenül a naptári évtől, a Vásárpénztár terhére könyvelhetők. Egyebekben a bérleti viszony megszűnt és ezzel sikerült a Vásárpénztár egyik legnehezebb problémáját megoldásra juttatni. Az annyi port felvert adonyi bérlet több mint ötmillió pengőjébe került a fővárosnak. Évenkint százezres veszteségek terhelték ezt az intézményt, a bérleti idő alatt történt építkezések és berendezések ugyancsak komoly tételeket emésztettek föl, úgyhogy a Vásárpénztárnak ez a szerencsétlen spekulációja egymagában a legnagyobb tételt jelenti az intézmény tizenkilencmilliós veszteségében. Versenytárgyalási hirdetmény A Budapest Székesfővárosi Községi Temetkezési Intézet (Budapest, IV., Kígyó-utca 5.) a Fővárosi Közlönyben a „Hivatalos hirdetések“ rovatának élén közölt általános ajánlati feltételekre való utalással, nyilvános versenytárgyalást hirdet: 250 dj’b különféle méretű keményfa 300 ,, ,, ,, III. osztályú, 350 „ „ IV. 400 „ „ v. 500 „ „ VI. 500 „ „ VII. ,, íeuyőfakoporsóra. 40 drb I. o. magasállósú. babérlevéldísszel és 6 fogantyúval ellátott, ú. n. V. 36., 20 drb alacsonyállású, gyöngystábos, ú. n. A. 55. érc- koporsóra, valamint 30 drb hozzávaló fejüveges érebetétre. 400 drb V. o. kivert organtin, egyszerű nyomással, 400 drb IV. o. sima lustrin arany, vagy ezüst nyomott, 350 drb III. o. kétfodros, lustrin arany vagy ezüst nyomással, 200 drb II. o. kétfodros tullomine, selyem hímzett, 150 drb I. o. kétfodros Chrystalin selyembrokát szem- fedelekre, különféle méretben. A munkafeltételek teljes szövege, a koporsók leírása, a szemfedelek méreti és minőségbeli leírása, valamint az ajánlat benyújtásához szükséges nyomtatványok intézetünk főpénztáránál (IV., Kígyo-u. 5.) kaphatók s a bánatpénz is, az általános ajánlati feltételektől eltérően, ott teendő le. , . , , , A cégnélküli borítékba zárt es lepecsételt borítékban elhelyezett ajánlatokat külön-külön a fakoporsókra, az érckoporsókrn és a szemfedelekre főivé évi február bő 5-én d. o. háromnegyed ti óráig intézetünk főpénztárá- iiál leéli benyújtani. Az, ajánlatok ugyanazon napon, ugyanott d. e. 11 órakor fognak hivatalosan felbontatni. " Budapest, 1934 január hó 17-én. Budapest Székesfővárosi Községi Temetkezési Intézet. Szennyvíztisztító berendezések, SADÓ rendszerű bűzi kisderítők PRISTER GYÖRGY R.-T. Budapest, II.» Hunyadi «János-út 3. Tol. 54-9-75Í, niSCB fEKEIE JANOS TETŐ FED ÓM ESTER BUDAPEST, L, KAKOUNA-ÚT I«. TELEFON: 89-4-5« K
