Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-08-29 / 35. szám
Rábízható-e vidéki kőfaragómesterre a Mátyás-templom tornyának építése? Szencly Károly alpolgármester szerint a kérdésiben a napokban dönt a kereskedelmi miniszter A koronázó templom restaurálási munkái hetek óta szünetelnek. Általában az volt a vélemény, hogy csak az ünnepi hétre való tekintettel szüneteltetik a munkát, közben azonban kiderült, hogy ennek egészen más okai vannak. Még mindig nem sikerült ugyanis eldönteni, hogy a torony újjáépítési munkáit kinek van joga vállalatba adni: a polgármesternek-e, vagy a közgyűlésnek? Ennek az építkezésnek a bonyodalmai még a nyári szünet előtti hónapokra nyúlnak vissza. A restaurálás megindítását is huza-vona előzte meg, végül is eldöntötte a kérdést az a mérnöki megállapítás, hogy a torony mai állapotában összeomolhat, tehát életveszélyes és az újraépítéssel tovább késlekedni nem szabad. A versenytárgyalás során több budapesti kőfarajgú mellett egy süttői kőbányatulaj donob, Müller Ernő is benyújtotta ajánlatát az újjáépítéshez szükséges kőanyagok szállítására és a fara- gási munkák elvégzésére. Ez a vállalkozó 10.000 pengővel jutányosabb volt, mint a legolcsóbb budapesti ajánlkozó és ezért a polgármester úgy döntött, hogy őt bízzák meg a munkálatok elvégzésével. Ez az állásfoglalás a középítési bizottságban annakidején nagy vihart támasztott, mert a budapesti iparosokkal szemben a vidékit akarta a főváros előnyben részesíteni és végül is eldöntetlenül maradt a kérdés: a munkát nem adták vállalatba* Közben a bontás befejződött és a csonka tornyot kénytelen volt a főváros ideiglenesen deszkatetővel beíedetni. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a kő- faragóonunkát még mindig nem adták vállalatba és ennek az a következménye, hogy az idén már aligha lehet folytatni az építkezést és1 a télen erős megrongálódás fenyegeti a szabadon álló, lebontott műemléket. Illetékes helyen érdeklődtünk, mi lesz a csonkán álló torony sorsai Kérdésünkre a Fővárosi Hiridp munkatársa a következő választ kapta: — E pillanatban teljesen bizonytalan a helyzet, mert még az sincs eldöntve, hogy kiadhatja-e a polgármester a rendelést, vagy pedig a döntést a közgyűlésre kell bízni. Annakidején a főváros vezetőségének javaslata az volt, hogy a legolcsóbb és legmegfelelőbb ajánlkozó, a süttői Müller Ernő kapja meg a munkát. A főváros vezetősége ezzel a határozattal nem kívánta a budapesti iparosokat háttérbe szorítani, korántsem voltak ilyen szándékai, de itt rendkívüli esetről volt szó. A középítési bizottság annakidején úgy határozott, hogy a tornyot kemény mészkőből kell megújítani. Magyarországon ilyen építési anyag csak a Süttővidéki bányákban található, minthogy pedig a süttői bányák az említett ajánlattevő kezén vannak, a szállításból őt sehogyan sem lehetett kizárni. Be lehetett volna ugyan kapcsolni budapesti kőfaragókat is, ez azonban részben anyagi hátrányt okozott volna a fővárosnak, részben kockázatot is, s igy mindenképpen előnyösebbnek látszott, hogy a Süttőn bányászott követ ott helyben kifaragják és úgy szállítsák az építkezés helyére. Szerepet játszik ebben a kérdésben más mellékkörülmény is. Szakemberek tudják, hogy nálunk, ahol a kőfaragás, a szobrászat nem annyira elterjedt ipar, aránylag kevés olyan szakmunkás található, aki kemény mészkő faragásában jártas. Nagyon kézenfekvő tehát, hogy a budapesti vállalkozó kénytelen lett volna süttői szakmunkásokat felhozatni, úgy hogy végeredményben még sem lehetett volna a vidéki vállalkozót és a vidéki munkásokat kihagyni ebből a munkából. A Mátyás-torony építkezése dolgában a Fővárosi llirlap munkatársa Szendy Károly alpolgármestert is megkérdezte, akitől a következő választ kaptuk: — Minthogy közszállítási vitáról van szó, a Mátyás-templom újjáépítésének ügye már a kereskedelmi miniszter előtt fekszik elbírálás céljából. Azt hiszem, a jövő héten' megtörténik a döntés. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az építkezés akadályai elháruljanak, s a munkát folytassák. Fontosnak tartom ezt azért is, mert országos műemlékről van szó, amelynek megóvása elsőrangú kötelességünk. E szempontokon túlmenően azonban idegenforgalmi szempontból sem épületes látvány bedeszkázolt templom környékp és nem lehet megengedni, hogy kicsinyes viták miatt az építkezés megszakadjon, vagy hosszú időre elhúzódjék. Salán Maki Jcgfornásf boszorkányos muíafvá- nyal a magyar közgazdaság vadászterületein A szomorít emlékű inflációs időkből visszamaradt karrier, amelyről beszélni kell. Knapp Miksáról van szó, aki úgy szerepel, mint a magyar gazdasági élet „Napóleonja“. Tevékenységének területe sokoldalú. Működése során sok kudarcot aratott, de végül mégis mindenütt győzött. Nem hiú ember és nem szereti, ha személyével foglalkoznak. Nem szívesen áll a kirakatba. Jobb szeretné a háttérben diszkréten, észrevétlenül és háboríttatlanu'l lebonyolítani az üzleteit, élvezni annak gyümölcseit. Nem rajta múlik tehát, ha személye, vagy inkább üzlet- politikája olyan, hogy arról beszélni kell és a gazdasági életben beszélnek is róla, még pedig nem a leghízelgőbb módon. Mindezzel azonban Knapp Miksa nem sokat törődik. A tárgyilagos igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy nem is ok nélkül szidják és kárhoztatják működését azok, akiknek Knapp Miksa kompenzációs tevékenysége érzékeny károkat okozott. Mert Knapp Misa nagyon sok kárt okoz és különösen az exportkereskedelmet vámolja meg az ő sajáCukorbetegek részére újabb tápszereket, tésztákat hoztunk forgalomba minimális szénhydrát tartalommal. Glasner Miksa tápszergyár részvénytársaság Budapest VI. Király-utca 56. szám. Telefon: 22-9-14 tos módszerével. Azelőtt úgy volt, hogy az exportőrök szállítottak külföldre és a szállítás hasznát ők élvezték. De jöttek a valutakorlátozó intézkedések és az egyéni export lehetetlenné vált: az exportőrök kénytelenek voltak valamelyik pénzintézet kompenzációs működését igénybe venni. Ez a tevékenység már elvont valamit az export hasznából, de a exportőröknek még mindig nem volt okuk a panaszra. Azután jött Knapp úr és megcsinálta a maga kompenzációs irodáját, először a pénzintézetekkel együtt, majd amikor a pénzintézetek már nem kívánták fedezni Knapp úr exportpolitikáját, — akkor egyedül. Knapp úr nélkülözni tudta a pénzintézeteket, viszont Knapp urat nem nélkülözhették az exportőrök, mert nélküle nem tudtak szállítani. Nem kaptak ugyanis beviteli • engedélyt a külföldtől. Beviteli engedélyt csak Knapp úr tudott szerezni és annak birtokában tetszése szerint irányította az exportikereskedelem hasznát, vagy esetleg annak kárát. Knapp úr ma már igen gazdag és hatalmas ember, akit legutóbb a Kereskedelmi Bank beinvitált a Magyar Élelmiszerszállító R.-T. igazgatóságába. Tette azt nyílván abban a meggyőződésben, hogy Knapp úr a szépmultú vállalatot ismét felvirágoztatja és helyet biztosít annak az export-tevékenységben. Azt mondják, hogy Knapp úr a MÉSz-nél pia már tekintély. Ezzel a pozíciójával beérkezettnek tekinthető, ami küzdelmes és rögös életpályája után tiszteletreméltó karriernek mondható. Életpályája röviden így fest: Knapp Miksa az ócskavasszakmában kezdte meg 'tevékenységét, majd amikor ott már levitézleitt, Győrött vegyiszer gyártására rendezkedett be, de sikertelenül, mert ebből a vállalkozásából csak Salán Muki ötletes reklám- aldkja maradt meg. Aztán megalapította a Hazai Aruintézetét és annak lett a vezérigazgatója. Ez az üzlet sem vált be, mert az autóüzlet financirozására 'alakult vállalkozás nagy veszteségek árán megszűnt. Ezután az Union Quarantee londoni cég képviseletét vette át és ebben a működésében angol font- kölcsönt szerzett a Köztisztviselők Szövetkezetének, amely ezt a sikerült kölcsönügyletet mindmáig sem tudta 'kiheverni. Ezt követően a Hitelbank áruüzle- tében kapott szerepet, majd amikor onnét kilépett, megalapította a Konfidenciát, amelynek keretében a pénzintézetekkel kötött kompenzációs vállalkozást és mikor ez a kiruccanása is bálul ütött ki, végül beevezett a MÉSz-hez, ahol nagy feladatok megvalósítását várják tőle, noha a búzaexport tei*én tett első kísérletei nagyon siralmasak voltak. Ahány vállalkozás, annyi kudarc, de amíg mások tönkremennek a sikertelen vállalkozásokon, addig Knapp úr folyton tollasodik. Beavatottak szerint jő tartja az országos rekordot a végkielégítések terén is és dicsőségét nem homályosítja el az sem, hogy egyik volt üzlettársa, a Fischer M. bankház például hűtlen kezelés miatt feljelentést tett ellene. Knapp úr karrierjét az ilyen apró epizódok nem fogják kerékbe törni. Mert Knapp itt van és Knappal számolni kell. Knapp az a láncszem, amely a magyar termelés és a külföldi fogyasztók közé beékelődött és akit állítólag ebből a láncszemből kikapcsolni nem lehet. Hogy ez tényleg így van-e? Ezt bajos eldönteni. Knapp Miksa azonban szentül megvan róla győződve. És ha végül minden kötél elszakadna, Knapp úr lelkiszemei előtt felcsillannak a végkielégítés esélyei. Ilyenkor aztán vígan dudorássza: Biztos csak a Salán, Minden egyébb talán ,.. A pénzintézetek félévi mérlege. A TÉBE ösz- szesitett mérlegét, amely 22 budapesti tagintézet félévi adatait tartalmazza, most tették közzé. A jellemzőbb adatok közül kiemeljük, hogy a pénzintézetek váltótárcája az elmúlt év első felének 596.6 máilllijójá- ról 615.5 miiíilióra növekedett, vagyis a múlt év hasonló időszakával szemben 18.S millió pengő értékű új váltóhitelt nyújtottak a pénzintézetek. A pénzintézetek tárcájában lévő értékpapírok 215.2 millióval szerepelnek. Az intézeti házak értéke 40.1 millióval, az egyéb ingatlanok viszont 35.3 millióval szerepelnek. A betételhelyezés terén örvendetes, hogy a bet élcsökkenés folyamata nemcsak megszűnt, de már növekedés tapasztalható. A mostani félévi mérlegekben 481.6 millió pengő betét szerepel, a múlt évi julius 30-án megállapított 448.5 millió helyett. A betétek elérték azt az összeget, amelyen a bankzárlatot követő évvégi zárlatkor álltak. A TÉBE jelentéséből azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar pénzintézetek konzervatív vezetésük folytán szerencsésen alkalmazkodtak a változott viszonyokhoz és rugalmasságuk tanúj élét adták. A Ganz és Társa Villamossági Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. augusztus 25-én tartotta rendes évi közgyűlését Harkányi János báró elnöklete alatt. A közgyűlés az igazgatóság összes előterjesztéseit Marsovszky István részvényes felszólalása és a kapott felvilágosítások után egyhangúan elfogadta. Versenytárgyalási döntéseit A múlt héten tartott nyilvános és szükkörű verseny- tárgyalások alapján a különböző közmunkákat és közszállításokat a következő cégek kapták: Textilanyagok szállítását az egyenruházott alkalmazottak részére: Storer Viktor 96.270, Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár 74.719, Soproni Szőnyeg- és Textilművek 25.200, Budakalászi Textilművek 988, Wein és Társa Lenszövőgyár, Budafok 1442, Freudiger Mózes és Fiai 1300 pengőért. Papírszállítást az üzemek részére: Hazai Papírgyár rt. 25.144, Neményi Testvérek 2750, Diósgyőri Papírgyár 4378 pengőért. Gépiberendezés szállítását az angyalföldi szennyvízátemelőtelep bővítésénél: Ganz és Társa 124.957 pengőért. Építési munkát ugyanott: Skutetzky és Boray 113.439 pengőért. Föld-, kőműves- és elhelyezőmunkát a Sopron-utca és Bánát-utca sarkán épülő iskolánál: Polacsek és Epstein 138.094 pengőért. Padozati munkát az Üllői-úti iskolánál: Csató Pál 2515, Plöekl Nándorné 2099 pengőért. Asztalosmunkát a Fenyves-utcai iskolánál: Fischer András 2097 pengőért. Lakatosmunkát ugyanott: Gaugusch Sándor 1435 pengőért. Sodronykerítés építési munkát a városszéli telepen: Kollerich Pál és Fiai, Hutter és Schrantz, Deichsel A. és Stadler Mihály, összesen 9824 pengőért. Vf versenytárgyalási Kiírásait A polgármester versenytárgyalást hirdet: Textilanyagok szállítására a szeretetházak, menhelyek, árvaházak és a Népszálló részére. Ajánlat tehető szeptember 6-án d. e. 10 óráig. Városháza I. pavilion, I. em. 28. szám. Vízhálózat- és csatornaépítési munkára a Rudasfürdőnél. Ajánlat tehető szeptember 4-én d. e. 11 óráig. Városháza, III. em. 350. Asztalosmunkára a Sopron-u. és Bánát-u. sarkán épülő iskolánál. Ajánlat tehető szeptember 11-n d. e. fél 11-ig. Városháza, III. em. 350. Aszfalthelyreállítási munkára az Elektromosművek kábelfektetéseivel kapcsolatban. Ajánlat tehető szeptember 11-én d. e, 9 óráig. Váci-út 74. I. em. 101.
