Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-11 / 28. szám
Budapest, 1934 július 11. 7 Nem. lesz érdektelen itt rámutatni Ilovszky János, a Baross Szővetsé] a Törvényhozók Lapjában megjelent Utolsó békekísérlet az árúházak és a detaill kereskedelem elkeseredett harcában Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke kifejti a kereskedelmi érdekeltségek álláspontját az árúházak mértéket nem ismerő mohoságáról Az áruházak a legális kereskedelem ellen irányuló hadjáratukat könyörtelenül folytatják és minden hangzatos Ígéretük ellenére szívósan dolgoznak azon, hogy Budapest fogyasztóközönsége kizárólag az áruházak útján szerezze be szükségleteit. A kereskedők tízezrei minden szervezettségük ellenére is gyengébb fegyverzettel állanak velük szemben és kétségbeesetten néznek a reménytelen jövő elé. Az áruházak méltánytalan magatartása nemcsak a kereskedőket teszi tönkre, hanem a kis egzisztenciák tömegeit is, mert a kereskedők tömegesen kényszerülnek alkalmazottaiknak felmondani, hogy a teljes üzlettelenség mellett o. rezsiköltséget lecsökkentsék. Mindezek a rendkívüli lesújtó jelenségek sem tartják vissza az áruházakat attól, hogy a versenyt mérsékeljék és a papíron már régen lefektetett megállapodásokat betartsák. A GFB detail-liálózata: a Pók áruházak, a Dréher Maulék, a Szent István Tápszerművek, a Koestlin-gyár, a Stauffer-féle sajtgyár, a Corvin Áruház, a Baross-téri filléres áruház, a Fenyves áruház, a tűzhiztosítási okoból kifogásolt Magyar Divatcsarnok, a kom- miinbeli szerepléséről ismert Balog László Tempó áruháza, a pékek, a hentesek, az illatszer- és szappangyárak teljesen átvették a fogyasztóközönség közvetlen ellátását, amelynek szomorú következményeként a budapesti kereskedők üzletei tátonganak az ürességtől. A Fővárosi Hírlap évek óta harcol Budapest legértékesebb társadalmi rétegének megmentése érdekében és sikerült is a kitartó munka folyamán a kereskedői érdekképviseletekkel karöltve bizonyos eredményeket elérni. A kormány az év elején rendeletben tisztázta a különböző szezonvégi alkalmi kiárusítások tartamát, megállapította a hirdetési reklámnak a tisztességes versenybe ütköző kritériumait és a minisztériumban tartott ankéteken napirendre került az áruházi és kereskedelmi probléma. A kereskedelmi és iparkamara ennek megfelelően sorozatos ankéteket tartott és sikerült is elvi megegyezést létesíteni az áruházi tevékenység tompítására, amely egyezményt azonban az egyik részről brutálisan fölrúgták. Magától értetődik, hogy a megállapodás be nem tartásának az ódiuma kizárólag az áruházakra és egyes detailárusítással foglalkozó ipari üzemekre hárul. A kereskedelmi és iparkamara tovább foglalkozik az egyezség létesítésén és szakmák szerint kívánja a megfelelő megegyezést létrehozni. Az első ilyen értekezleten a textilszakma kinövéseit tárgyalták, ahol a kereskedők képviselői szomorú képet festettek annak az inkorrekt eljárásnak a következményéről, amely a textil gyáripar versenye miatt a kereskedőszakmában megnyilvánult. A kereskedelem és a gyáripar képviselői hétfőn délután újabb ankétet tartottak a Kereskedelmi és Iparkamarában. A Textilgyárosok Egyesületének képviseletében Schiller Ottó dr. főtitkár bejelentette, hogy az összes felmerült problémákat le akarja tárgyalni a gyáripari érdekeltségekkel, mert az a törekvése, hogy a megegyezést minden kormánybeavatkozás nélkül sikerüljön megvalósítani. Az ankét hozzájárult a többek által hangoztatott halasztáshoz és így szeptember első felében kerül tárgyalásra a gyáriparosok részéről előterjesztendő feltételsorozat. A békés megoldás érdekében ehhez a halasztáshoz Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke is hozzájárult. Függetlenül ettől, a többi szakmák külön tárgyalnak és minden megegyezés mellőzésével a kormányintézkedések halaszthatatlan megtételét sürgetik. A Fővárosi Hírlap már előre is kénytelen megállapítani azt a najnálatos körülményt, hogy MODERN három és négy- _____________szobás lakások ki adók aug. 1-ére, központi fűtés és melegvízszolgáltatással — vagy anélkül. Bővebbet: Palatínus építő és ingatlan- forgalmi r. t. V. kerület, Rudolf tér 6. Telefon: 12-1-45, 12-3-85 az iparkamara részéről megindított fószán- dékú akció teljes eredménytelenséggel fog végződni. Tudomásunk szerint a textilesek már több alkalommal kínáltak egyezményt és az áruházak sem zárkóztak el bizonyos megállapodások létesítése elől, azonban mindig megtalálták azt a számukra kedvező rést, amelyen keresztül kibújtak a megállapodások betartása alól. A GFB tulajdonosa Fekete J. Jakab, a Hungária Jaquard, az Újpesti Posztógyár, a Kammer Testvérek, a Budapesti Pamutárugyár és más textilgyárak teljes összefogással építették ki szervezeteiket és nyíltan vonulnak fel a kereskedők ellen. Nem valószínű tehát, hogy eddigi taktikájukról lemondanak és nagyon tartunk annak a jóslásunknak a beigazo- lásától, hogy a textilfronton továbbra is tétlenségre lesznek kárhoztatva a szakmai kereskedők. Ugyanez áll az élelmiszakmákra, ahol a kiskereskedők képtelenek megbirkózni a nagy vállala tokkal. A már említett gyárakon kívül itt vannak a hentesek: a Koznia Testvérek, a Zeidl Vencel, a Brauch Rt., SchmidI Dániel, Nagy és Eichner, Fleischer Rezső és a többi gyárak, amelyek változatlan szívóssággal építik hálózatukat és megfojtják a kiskereskedők létezését. A festékkereskedés frontján a Krayer- lakkgyáron kívül a német Farbenindustrie érdekeltségéhez tartozó Izsák József r.-t. fejleszti tovább fióküzleteinek számát és teljesen elviselhetetlenné változtatják a helyzetet a festékkereskedelem számára. Olyan hatalmas anyagi befektetéseket eszközöltek a gyárak és a nagyvállalatok, hogy azok feláldozásáról nem mondanak le, tehát a nagytőke pusztító harca változatlanul fenyegeti a kiskereskedelem létezését. elnökének fejtegetéseire, amelyben válaszol Neuhaus Lipótnak, a Corvin áruház igazgatójának, ugyancsak a fenlidézett lapban az áruházkérdésről írott cikkére. Ilovszky a többek között így nyilatkozik: „Az áruházak az élelmiszürkereskedelem bevezetésével az állampolgárok egész serekének egzisztenciáját veszélyeztetik. Az áruház a maga természeténél fogva tömegcikkek forgalombahozatalára van hivatva. A keres kedelem számos ágában jelentékeny konkurronciát teremt egyes szakmáknak, de eddig még nem tört előtérbe, hogy a textil, bőripari, szőnyeg és függöny, játék, háztartási és eg'yéb hasonló osztályok működése ellen a kereskedelem azon az alapon tiltakozzék, hogy ezekben a szakmákban egyes kereskedelmi ágak érzékeny károsodást szenvednek a nagytőke és nagybani beszerzés versenyo által. Pedig ez a verseny kétségtelenül fennáll és előnyöket biztosít az áruháznak, egyben érzékeny károsodást okozva a magánkereskedelemnek. De kérdem, hogy a gyorsan romló élelmicikkeknek nagy tömegben való felhalmozása és éppen a romlás veszélye miatt sokszor áron alul való gyors piacradobása elbírálható-e ugyanezen az alapon? Az élelmiszerüzletek egy nagyvárosnak minden pontján sűrűn sorakoznak és saját fogyasztási körletükben gyorsan, könnyen, szinte a mindennapi élet órabeosztásához alkalmazkodva, elégítik ki a közönséget. Ezen a jól bevált szisztémán kíván rést ütni az áruházi rendszer azáltal, hogy hangos reklámmal, ügyes csomagolással, néha a kilogram törtsulyai- nak alkalmazásával és igen sokszor a beszerzési árnak megfelelő csábító összegek feltüntetésével, tömeges piaeradobással élelmiszervásárlásra hívja fel a közönséget, jól tudván, hogy a mai rossz viszonyok között, amikor a háztartást mégis csak el kell látni, a fogyasztóközönség a hirdetett olcsó szappanért, kekszért, csokoládéért és egyéb hasonló dől- gokért szívesen felvándorol az áruházak legfelsőbb emeletére. így visszafelé jövet kénytelen végigsétálni a különféle osztályokon, ahol a sok kitett és szemnek való áru között lehet, hogy megakad valamin a szeme, annyira, hogy vásárolni fog belőle. Ha a kiszolgáltatott élelmiszeráru mindig kifogástalan volna, akkor a fogyasztóközönség érdekében állónak kellene véleménvezni az áruházak élelmiszerosztályainak tevékenységét. De a főváros vegyvizsgáló hivatalának megállapítása szerint ezek a tnlolcsó élelmiszerek sokszor nem állották meg a mértéket. És vájjon mit szólnának a kereskedők ahhoz, ha egy tisztán élelmiszerek kiszolgálására létesített intézmény, pl. egy vendéglő azt hirdetné, hogy minden pohár sör el- fogyaBztója kedvezményes áron kaphat a vendéglőben három mécer ruhaszövetet, vagy egy pár selyemharisnyát? Az áruház a maga igazi hivatását hanyagolja el, ha az élelmiszerüzemet beiktatja tevékenysége körébe, holott ez természeténél fogva ellenkezik a nagy tömegben való fel- raktározás és elárusítás jellegével. De főként egy másik szempont az, mely az élelmiszerkiskereskedelmet az áruházak elleni harcra ösztökéli. Ez pedig az a szempont, hogy a közönség odacsábíttatván az áruházak élelmiszerosztályára, elhanyagolja a kisüzletek felkarolását, miáltal néhány áruház előnyére többezer kispolgári egzisztencia megélhetése van fenyegetve. Ha az áruház többszáz alkalmazottnak ad kenyeret, viszont tevékenységével többezertől veszi azt el." Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke, a leg illetékesebb tényezők közé tartozik, akik véleményt nyilváníthatnak az áruházak köz- és államérdekellenes tevékenységéről. Az ő szavának messzehangzó ereje van, mert rajta keresztül a kereskedők tízezreinek fájdalmas feljajdulása nyer kifejezést. mmt rn Ellentállási alapot gyűjt a pékkartel a dömpingárakkal dolgozó szaktársak letörésére A fogyasztóközönség kifosztásához a malomipar is segédkezet nyújt A budapesti pékiparosok évek óta tartó szívós hadjáratot folytatnak a nagyközönség ellen. Katasztrofális gabonaértékesítési lehetőségeink között a liszt ára is zuhanásszerűen érte el a mai mélypontot és a logikus következménye ennek a jelenségnek nem lehetett volna más, mint az agrárország mindennapi kenyerének lényeges olcsóbbodása, Ezzel szemben a budapesti pékiparosok —■ élükön a „tradíciókat“ tisztelő pókdinasztiákkal — teljes erővel állítottak gátat minden ármérséklésnek és éppen a közelmúlt időszakát használták fel arra, hogy szívós és hangos tusakodás után kierőszakolják a félbarna kenyér megdrágítását. Különböző kalkulációkkal és más rejtélyes alapon összeállított számításokkal léptek az Arelemzö Bizottság elé, ahol kénytelenek voltak a tömeg- fogyasztást legjobban érintő félbarna kenyértipus megdrágításához hozzájárulni, viszont kikötötték, hogy más vonatkozásokban olcsóbb kenyeret is kell forgalomba hozni. A. pékiparosok jól számítottak, mert az olcsó kenyér nem tömegcikk, míg a középtípusú kényért 3 filléres árkülönbözettel kényszerül megvásárolni a közösnég. Legféltettebb kincse a pékiparosoknak azonban a péksütemény, amelyet szintén feltornáztak 5 fillérre és minden kísérletet visszautasítottak, amely a jogos árleszállítást követelte. A pékiparosok kalkulációjának erőszakos voltát legjobban bizonyítja, hogy akadlak olyan pékműhelyek, amelyek a péksüteményt 3.5—I filléres egységáron hozták forgalomba. Nyomban megindult a megtorlás és a tömörülés mindent elkövetett, hogy az ilyen „renitens“ szaktársat legázolja. Előfordult az is, hogy nagyobb gyárüzem olcsóbb kenyeret kínált a közönségnek és még élénk emlékezetben van a Peri-gyár tragikomikus esete, ahová az ipartestület vezetett razziát és csinált kellemetlenséget a „vakmerő“ olcsóbbítás ténye miatt. A pékiparosok nem tűrik, hogy valaki közülük reális haszonra dolgozzon csupán és elvárják mindenkitől a 250%-os haszon-kulcs érvényesítését, különben minden elképzelhető fegyverrel próbálják lehetetlenné tenni. Szórványosan még mindig akad egy-egy kisebb pékműhely, amely áron alul próbálkozik és csak természetes, hogy ez a „dömping“ felkorbácsolja a pékiparosok tömörülésének bosszúérzetét. Most már egyenesen az ilyen kisiparos exisztenciájának letörésére szövetkeznek és felhasználják erre a manőverre az úgynevezett egyezményes árvédelmi szervet. Ez az alakulás állítólag szakmai érdeket szolgál, valójában azonban nem más, mint pékipari kartell, amelynek egyetlen maga elé tűzött célja, az árak nívójának fenntartása, vagy a szisztematikus árává- gítási tervek végrehajtása. Minden eszközzel kiirtani a dömpinget, — ez a jelszava a kartelnek, amely most a malmokkal karöltve kíván propagandaalapot teremteni arra a célra, hogy az olcsóbban árusító pékműhelyek megvásárolhatók, illetve beszünlethe- tők legyenek. Megállapodást létesítettek a vidéki malomiparosok érdekképviseletével és kötelezettséget vállaltak évi 1000 vágón liszt átvételére, ha ennek ellenében a malmok vagónonként 25 pengő támogatást adnak a pékkartelnek. A malomcsoport az ajánlatot elfogadta és ilymódon máris évi 25.000 pengős szubvenció áll a pékegyez- móny rendelkezésére, amely összeg egymagában alkalmas arra, hogy minden zavaró momentum nélkül folytathassák a kenyér megdrágítására vonatkozó terveik végrehajtását. Amikor ezt a megálla-
