Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-27 / 26. szám

ül ül ig i taMÉi íÉkiülclek. mgy i gyárak igértöen HiUHliiiiAimii Megegyezés bijján hatósági beavatkozásra kerül a sor — Megrendszabályozzák a zupkrászüzemeket is A kereskedelmi érdekképviseletek messzemenő toleranciával kívánják rendezni a gyárak és a kö­zöttük felmerült ellentéteket, amelyeket az ipari üzemek az illojális versennyel teremtettek meg. A nagy gyárak és iparvállalatok a textiltől a saj­tig, a festéktől a kolbászig mindent közvetlenül juttatnak a fogyasztókhoz és ezzel a ténykedésük­kel a kiskereskedő életlehetőségeit vágják ketté. Az áruházak, a Corvin, a Magyar Divatcsarnok, a Fenyves, a Tempó, a Barosstéri Filléres és a töb­biek eltipró versenyétől amúgyis vergődő legális kereskedelem képtelen több fronton sikerrel har­colni és kénytelen leszámolni azzal a tudattal, hogy elvérzik a rettenetes küzdelemben. A Fővárosi Hírlap kellő időben hívta fel a figyelmet ezekre a jelenségekre és az érdekképviseletekkel karöltve el­ért annyit, hogy újból szabályozták a tisztességes versenyt, .korlátozták a megtévesztésre alapított kiárusításokat, ankéteket tartottak a kereskedelmi miniszternél és az iparkamarában, azonban a lát­szólagos korlátozás mindig felborult, mert a a megegyezést az áruházak és gyárak részé­ről állandóan megszegték. Most a kereskedelmi érdekképviseletek szak­mánként tárgyalnak az érdekelt gyáripari körök­kel, hogy a detailárusítást megoldhassák, azonban máris megjósolhatjuk, hogy ezek a kísérletek sem vezetnek sikerre és hatósági beavatkozás kénysze­rítő ereje nélkül a kereskedelem végképpen el­sorvad. Az eddigi adatok szerint közvetlen a fogyasztó részére kicsinyben való eladással, saját nevük, illetve külön organizáció révén egyes textilgyárak, cukorka és csokoládé gyárak, kekszgyárak, hentes­árugyárak, festékgyárak, sajt, likőr és pezsgő­gyárak, továbbá vas és fémipari cikkeket előállító üzemek foglalkoznak. A textilesek körében a Guttmann és Fekete gyár tevékenysége és az azonos érdekkörbe tartozó Pók áruházak példátlan terjeszkedése ellen összpontosul a jogos kifogások özöne. A Guttmann és Fekete gyár közvetlenül azután, hogy harisnya-készítményeit a detailkereskedők ráerőszakolták a publikumra, megnyitotta a Pók­áruházak láncolatát, ahol azonban nemcsak haris­nyákat, hanem keztyűt, mellényt, ingeket, sőt gummiárukat is forgalmaznak, amelyek közül ter­mészetesen számos cikk nem a GFB gyártmánya. Felmerült az a panasz is, hogy külföldről exportált árut is forgalomba hoz, ami már súlyosabb megállapítás alá tartozik. Fekete J. Jakabon kívül az összes textilgyárak űzik a kicsinyben való árusítást. A Hungária Jaquard és Fésű fonó a defailban árusító gyárak fekete listáján vannak, az Újpesti Posztógyár pe­dig nem elégszik meg hallatlan konjunkturális jö­vedelmével, hanem közvetlenül a szabóknak is árusít. A Kammer Testvérek, a Budapesti Pamut- árugyár, és a Trunkhahn Posztógyár nyílban fel­vonulnak a kereskedők ellen. Az élelmiszerszakmában képtelenek a kiskeres­kedők megbirkózni a nagyvállalatok detailárusítá- sával. A Szent István Tápszerművek, a különböző csokoládégyárak, a Staufer-féle sajtüzem, a nagy kekszgyárak egymásután létesítik fiókjaikat, a gyulai hentesárugyárak pedig közvetlenül szolgál­ják ki a vevőket. A vendéglősipar köréből is csat­lakoztak a kiskereskedők állásfoglalásához és fel­panaszolják, hogy a hentesek a vendéglői ipar gyakorlását igye­keznek maguknak kisajátítani. A hentesek sültet és készárut hoznak forga­lomba, amellyel tehát elvonják a közönséget a ven­déglőtől, holott a kereskedelmi és iparkamara meg­állapítása szerint a hentesek még kenyeret sem árusíthatnak. A vendéglős ipartestület komoly ak­ciót indít tagjai érdekében és a rendelkezésre álló jogszabályok alapján erélyesen fellép a Kozma Testvérek, a Zeidl, Brauch, Schmidl Dániel, Nagy és Eichner Fleischer Rezső és a többi hentesárugyár ellen. A festékkereskedők teljes joggal féltik a maguk létezését attól az irgalmatlan versenytől, amelyet többek között a Krayer-lakkgyár indított ellenük. Ez az üzem lassanként áttért a festékárusításra, sőt berendezkedett a háztartási cikkek forgalomba- hozására is. Példáját követte a német Farben­industrie érdekeltségéhez tartozó Izsák József rt., amely a főváros több pontján és olyan helyeken nyitott fiókokat, ahol legális szakmabeli kereske­dők már évtizedek előtt letelepedtek. Ezek a gyárak beszerzési áron alul adják cikkeiket és a helyzetet a festókkereskedelem számára tel­jesen elviselhetetlenné változtatták. A kereskedelemben mutatkozó teljes ziláltság szembeállította, egymással a cukrászokat és cukor- kásokat is. A cukrásziparosok joggal kifogásolják, hogy a cukorkakereskedők éjfélig tartják nyitva üzleteiket. A Baross Szövetség kezdeményezésére most részleges megállapodást létesítettek a záróra kérdésében, a cukorkások azonban ragaszkodnak a vasárnapi teljes nyitvatartáshoz. Hozzátartozik a kompliká­cióhoz, hogy a cukrásziparosok állandóan sürgetik a fővárosnál és a kereskedelemügyi miniszternél, hogy végre csináljanak rendet a gombamódra elsza­porodott ziígcukrászüzemek körül. Különösen idő­szerű ez a kérdés most, a fagylaltszezon idején. amikor az alkalmi fagylaltüzemek az egész várost el­árasztják kellően nem ellenőrizhető, sokszor megbízhatatlan készítményeikkel. A főváros közgazdasági ügyosztálya már elkészí­tette a zúgeukrászüzemek hatékonyabb ellenőrzésé­nek tervezetét. Szombaton ankét volt a kereske­delmi minisztériumban, mert rendezni akarják az álcukrászdák ügyét. Az ankéton nem tudtak meg­egyezésre jutni a cukrászok és a cukorkakereske­dők, ebben a kérdésben tehát a kereskedelmi mi­niszter fog dönteni. Kikezdte a gazdasági válság a népszállót is Állandó deficittel küzd a szegények hotelje A boldog békeévek legsötétebb színekkel látó pesszimistája sem merte volna bejósolni, hogy a Bározy-korszak egyik legnagyobbszabású, minta­szerű szociális intézményét, a Népszállót is kikezdi a gazdasági leromlás. A székesfőváros népszállója súlyos nehézségekkel küzd, mert olyan nagy a sze­génység, hogy a népszálló lakóinak már a fülke­bérekre sem jut és a hatalmas épület, emcletsorai- val, tágas csarnokaival, éttermeivel, társalgóival, fürdőivel kong az ürességtől. A népszálló szobáinak fele úgyszólván állan­dóan üres. A főváros újabban a szobák egy jelentékeny részét a szociális akció számára hasznosítja és a nép- ezállóba utalja be azokat, akik hajléktalanná vál­tak. Ezek a szerencsétlenek 10—14 napos beutalásokat kapnak és amíg a népszálló lakói, mentesülnek a legégetőbb gondok alól. A főváros­nak azonban ilyen körülmények között sokba kerül az intézmény fenntartása, amit legjobban bizonyít az, hogy az utóbbi időben már évente 2á—30 ezer" pengőre rúg a népszálló deficitje. Ez a körülmény arra készteti a főváros vezető­ségét, hogy az elnéptelenedett népszállót vala­milyen más formában állítsa a szociális segítés szolgálatába. Felmerült az a gondolat, hogy a tönkrement, teljesen elszegényedett középosztály számára rendezik be a népszállót, oly módon, hogy a kót-két fülkéből egy szobácskát létesítenek. Az így átalakított intézetben egészen minimális áron azok kapnának penziószerű ellátást, akik szegény­házba nem akarnak menni, esetleg nem is juthat­nak be, viszont csekély nyugdíjuk, vagy jövedel­mük lehetetlenné teszi számukra azt, hogy önmagukról másképen gondoskodjanak. Ennek a tervnek a megvalósulása esetén, a mai renddel ellentétben nemcsak férfiak, hanem nők, esetleg elaggott házaspárok is igénybevohetnék a népszállót. Beavatottak szerint a népszálló válságának egyik oka a túlméretezett adminisztráció. A sze­gény emberek szállodájának ugyanis olyan nagy személyzete van, hogy e tekintetben akármelyik dunaparti luxushotellel is versenyre kelhet. Tízéves a Magyar Nemzeti Bank Június 24-én múlt 10 esztendeje, hogy megkezdte működését a Magyar Nemzeti Bank és a békeévek annyira áhítozott közjogi követelése valósággá vált. Ennek a függetlenségnek nagy árat fizetett a ma­gyar nemzet, felemelő tudatot kölcsönöz azonban az erszágvesztés fájdalmával szemben, hogy a Magyar Nemzeti Bank az egy évtized alatt a legnagyobb mintaszerűséggel végezte al­kotó munkáját. Egy háborút vesztett ország lerongyolódott va­lutájának romjaira építette fel a Nemzeti Bank az vj magyar pénzrendszer szilárd épületét. A pengő stabilitásának és vásárlóerejének megőrzéséért az egész ország hálára van kötelezve és az a tevékeny­ség, amellyel hűségesen vigyázott a nemzeti va­gyonra és az ország hitelére: külön aranynapot érdemel majd Magyaror­szágnak a háború utáni időkről szóló króni­kájában. A Nemzeti Bank irányítói kizárólag a munkát, a tevékenységet és az alkotást tekintik ünnepnek és természetesen tiltakoznak minden olyan kísérlet el­len, amely a mostani tízéves fordulót jubileumi al­kalomnak akarná tekinteni. Az ország és a magyar gazdasági élet azonban nem felejtkezik meg erről a dátumról és igaz tisztelettel, mélységes megbecsülés­sel tiszteleg a Magyar Nemzeti Bank és annak ve­zérkara, Popovics Sándor, Schober Béla és a bank többi vezetői előtt. Ali igaz az Astra Biztosítóról terjesztett hiresz­telésekből? Ilyen címen az Astra Biztosító R. T. ömlengő hangú közleményeket tett közzé egyes szak­lapokban, ahol eldicsekszik az intézmény hatalmas arányaival. Az intézetnek erről a szédületes terjedel­méről csak az érdekelt oldalról közzétett közlemény­ből volt alkalmunk tudomást szerezni, mert eddig az volt a hitünk, hogy az Astra nem igen sok vizet za­var a magyar biztosítás területén. Azt hittük eddig, hogy csak főügynöksége a Fiume Biztosító és Viszont­biztosító Részvénytársulatnak. Most aztán kiderült, hogy az Astra mellett az összes magyar biztosító in­tézetek eltörpülnek. Mi legalább ezt olvassuk ki a kommünikékből. És aztán mi igaz az Astra biztosí­tóról terjesztett híresztelésekből 1 Hát semmi sem igaz, mert az imputált híreket senkisem terjeszt- tette. Egyszerű kitalálás ez Astráék részéről, hogy annak kapcsán beszámolhassanak az intézet fel nem mérhető hatalmas arányairól. Ez és csak ennyi Igaz azokból a bizonyos híresztelésekből, amelyeknek öt­lete hasznosnak bizonyult számukra. Sic itur ad astra... Tempora mutantur ... Bizony alaposan megvál­toztak az idők. Jellemző erre a Tempo áruház esete, amelynek Balog nevű tulajdonosa nem mindig volt híve a kapitalista világrendnek. Most maradéktala­nul behódolt neki és ebből a szemszögből szinte vér- fagyasztó kíméletlenséggel ráfeküdt azokra a sze­rencsétlen kereskedőkre, akiket a balsors áruháza környékére telepített. Egyszerűen ledömpingeli és el­pusztítja őket. Mindent árul: kötött, szövött árukat, cipőt, fogpasztát és most, úgy hírlik, az élelmiszer­kereskedésre is ráveti magát. Hát ebben tényleg nagy szaktudása van. Kezdi a gerstlin. Ehhez nálá­nál senki jobban nem ért. Úgy-e, nem tévedünk? Hisz még élénken él emlékezetünkben, amikor Balog űr elsőrangií gerstli-szakértő volt. Igaz ugyan, hogy most kapitalista alapon fogja a gerstlit árusítani. Tempora mutantur ... A Textilgyárosok Egyesületének közgyűlése. A Textilgyárosok Országos Egyesülete július 1-én tartja rendes évi közgyűlését, amelyen Schiller Ottó főtitkár számol be az egyesület múlt évi működésé­ről. A Textigyárosok Egyesületének egy régebbi ha­tározatából kifolyólag az elnöki tisztséget tudvale­vőleg Goldberger Leó és Szurday Róbert évenként felváltva töltik be. A közgyűlésen már a soron kö­vetkező új elnök, Szurday Róbert fog elnökölni. A Glasncr Miksa sütöde csak színtiszta vajjal dolgozik. A Fővárosi Hirlap a margarin-kérdéssel foglalkozó egyik legutóbbi cikkében a kekszgyárosok margarin-használatáról is említést tett és ennek kapcsán a felsorolt üzemek között a Glasner cég neve is szerepelt. E híradásunkra vonatkozólag a Glasner Miksa Tápszergyár Rt. (VII., Király-utca 56.) annak a megállapítását kéri, hogy készítményei­nél margarint, vagy más mesterséges zsiradékot egy­általán nem használ és az üzemében előállított összes pékipari termékek és kekszgyártmányok kizárólag színtiszta vajjal készülnek. Ezt a megállapítást an nál szívesebben vesszük tudomásul, mert Magyaror­szágon igazán nincs létjogosultsága annak, ha egyea péküzemek készítményeiket margarin felhasználásá­val kotyvasztják és az ilyen gyanús és az egészségre ártalmas péksüteményekkel megtévesztik a közönsé­get, amely abban az illúzióban él, hogy vajjal ké­szült tápszereket fogyaszt. L Magyar Vasútforgalmi Rt, szombaton publikálta egét amelynek számadatai az előkelő közlekedési és vállalat szakavatott vezetéséről tesznek tanubizony- t A Beöthy László v. b. t. t. elnöklete alatt megtar- igazgatóságl ülésen Gergely Vilmos kormányfőtaná- vezérigazgató terjesztette elő a vállalat múlt évi mű­dről szóló jelentést, amely szerint a vállalat 472.582 :őnok az értékcsökkenési alap javára történt leírása U1.862 pengő tiszta nyereséget ért el. Az igazgató- clhatározta, hogy a közgyűlésnek javasolni fogja. t a nyereséget toljes egészében új számlára vl í elő.

Next

/
Thumbnails
Contents