Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-06 / 23. szám
Budapest, 1934 június 6. Elsorvad a legális kereskedelem az áruházak lehengerlő versenyében Engedélyhez kötik az új áruházak nyitását Miután a legális kiskereskedelem elszegényesí- téso teljes mértékben sikerült az árúházaknak, mintha némileg alább hagyott volna a gyilkos verseny, amely végeredményben a kereskedői egzisztenciák romlását hozta magával. Hiába próbálták ellensúlyozni a kereskedők az árúházak inkorrekt versenyét, nem bírtak a nagy tőkével és csupán azt érték el, hogy a közönség lassankint belátja, hogy az árúházakban tömegcikket, de ízlésének megfelelő választékos árut nem kaphat. A vásárló közönséget azonban a tömegek alkotják és így mindinkább megritkultak a vevők a kereskedők boltjaiban. A Fővárosi Hírlap évek óta harsonázza az illetékesek fülébe, hogy a kereskedelmet meg kell menteni a pusztulástól. Akciónkat részben siker kísérte, mert a különböző érdekképviseletek számtalanszor foglalkoztak a kérdéssel és legutóbb már a kereskedelmi minisztériumban tartott ankéten tárgyalták a teendőket. Próbálkoztak a kereskedők és az árúházak egymással megállapodást is létesíteni. az egyezményt azonban az áruházak nem tartották be és változatlanúl folytatják a rettenetes versenyt. Rendeletek és kamarai döntések mutatták ki, hogy az olcsón összevásárolt partiárú, valamint a tört súlyokkal Amló operálás a közönség megtévesztésére szolgál, amelyet tehát sürgősen be kell szüntetni. Érvényesültek a hirdetések és a reklámozások, valamint a szezonvégi kiárúsítások korlátozásai is különböző rendeletekben, azonban az árúházak, köztük vezető- helyen a tűzbiztonsági szempontból is kifogásolható Magyar Divatcsarnok, az idegen tőkének hasznoíliajtó Corvin, a hitelre nem árusításával kérkedő, de viszont a hitelezőivel 50%-ra egyezkedő Fenyves, a kommünbeli szerepléséről ismert Balog Tempó árúháza, a kimustrált árúk Baross-téri Filléres Árúház túliették magukat mindezeken a szempontokon és még ma, is az a helyzet, hogy dominálják a piacot. A másik oldalon a gyárak, a különböző élelmiszerüzemek és ipari vállalatok csinálnak konkurenciát a kereskedőknek a közvetlen árúsítást szolgáló fiókjaikkal és hiába volt a textilszakma kimagasló vezéralakjának, Buday-Goldberger Leónak intelme, hogy a gyáros gyártson és az árúsítást végezze a kereskedő: a GFB Pók üzleteivel, a Szent István Tápszerművek, a kekszgyárosok, Stauffer és egyéb sajtgyárak, a cukorgyárosok kibérelték az összes üres üzlethelyiségeket és közvetlen kiszolgálással vonják el a publikumot a legális kereskedelem elől. A helyzet tűrhetetlenné vált és a kormány beavatkozása tovább nem várathat magára. A kereskedelmi minisztériumban készül az áruházakat szabályozó rendelettervezet, amely a jövőben engedélyhez köti minden új árúház létesítését. Annak ellenére, hogy a kormány legteljesebb mértékben vallja a kereskedelem szabadságának fontosságát, kénytelen a kereskedők egzisztenciája védelmében korlátozni az árúházak alapítását. Az árúházakról szóló rendelet az egységáron történő árúsítást is szabályozza, hogy az annyiszor kifogásolt trükkök és félrevezető megjelölések megszűnjenek. Remélhetjük, hogy a rendelet után újból lélegzetvételhez jut a kereskedelem, amelynek megmentésére a kormány az utolsó órában megteszi a határozott lépéseket. Újra zajlik a kenyérfronton Az árdrágító pékek a dőmping-kenyér ellen A kereskedelmi miniszternek a kenyérárak szabályozását kimondó rendelete csak néhány napig teremtett nyugalmat a pókiparosok körében A liszt- piacon emelkednek az árak és a pékek iparvédelmi egyezménye sűrűn gondoskodik az ilymódon kikalkulált árdrágítások végrehajtásáról. Legutóbb a félbarna kenyér kicsinybeni árát 34 fillérben, a tömegbeszerzési árát pedig 30 fillérben állapította meg a pékek tömörülése, csakhamar azonban kínos meglepetés érte őket, mert a Peri-kenyérgyár a félbarna kenyeret 32 fillérért árusítja. A lapangó harc az egyezményben résztvevő pékek és a Peri-kenyérgyár között újból kitört és ki tudja, milyen fejleményeket hoz. A közvélemény és a fogyasztótömeg mindenesetre rokonszenvvel kísérik az egyik kenyérgyárnak azt a törekvését, hogy olcsóbb kenyeret juttat a vásárló közönség elé. A Peri-gyárnak ez a lépése azonban ismét feleleveníti azt a harcot, amely a közelmúltban oly frappáns meglepetésekkel szolgált. A múlt évben is ellentmondott a Peri-gyár a pékegyezménynek és erre névtelen feljelentésre hajnali razzia vizsgálta át meglepetésszerűen a Peri-gyár üzemét, amelyről a VII. kerületi elöljáróság 717/VII. 1933. kih. számú aktája a következőket tártál mázza: „Hajnali fél 4 órakor a munkások lovakat ápoltak, azután a műhelyben kény érát hordást és cédulázást végeztek. Körmük piszkos volt. A W. C. és a fürdőhelyiségek falai szennyesek. Az öltözőben a ruhák a szekrényen kívül voltak felaggatva. A sütőipari szabályrendelet nincs kifüggesztve, valamint nincsen munkaidő nyilvántartás sem. A munkások Richer Antal munkavezetővel együtt valamennyien ing nélkül dolgoztak.“ A nagy port felvert ügy hátterében akkor is a „dumping kenyér“ rejtőzött és érdekes, hogy a PAWLIK ÁGOSTON IS Din GÁZTÜZELÉSŰ berendezések Vili., József-utca 66. U Telefon: 30-8-63. fent ismertetett eredménnyel végződő razzián a pék- ipartestülct titkára is résztvett. (Találós kérdés: vájjon ki lehetett a névtelen följelentő!) Ily előzmények után további kitartást kívánunk a Peri-kenyérgyárnak, ugyanakkor azonban messzemenő óvintézkedéseket is figyelmébe ajánlunk, mert a pékek sok mindenre képesek, ha az áregyezményük szentségét valaki megtámadja. Elképzelhető, hogy újból razziát rendeztetnek a Perl-gyár ellen és akkor kezdődik minden elölről. Jaj annak, aki olcsó kenyeret mer forgalomba hozni! Hatalmas alkotások megvalósítását várja az építőipar Irta KORÁNYI BÉLA Imrédy Béla pénzügyminiszter a közelmúlt napokban bocsátotta ki a rendkívüli házadómentességre vonatkozó rendeletét, amely minden jószándékú elgondolása mellett sem bizonyítja 100 százalékosan iaz építkezési ipar fellendülését. A rendelet bizonyos tekintetben védi a meglévő háztulajdont és óvatossággal tekint a lak ás te nyelés növekedése felé, holott ismételten le kell szögezni, hogy iúlprodukció ezen a téren nincsen. A főváros belső részeiben ezerszámra laknak egészségre káros pinceodukban, amelyeket nem lehét a lakásstatisz- tfkában szerepeltetni. A gazdasági viszonyok javulása esetén egész bizonyosan megindul a perifériákról az intelligencia visszaözönlése, amelynek tagjai szívesen építkeznék, ha az adókedvezményeket ezt számukra lehetővé teszik. Ha kellő munkaalkalmak létesítése melleit beáll a környéken lakóknak a fővárosba való tömeges visszaván- dorlása, akkor egy csapásra megszűnnek az üres lakások, sőt a kisebb lakásokban is óriási hiány fog mutatkozni. Építkezési lehetőségek bőven adódnak Budapesten. Első helyen kell megemlíteni a Tabánt, ahol a Rudas-fürdőt kell modern, európai nívójú rádiu- mos fürdőpalotává átépíteni Pogány Móric építőművész nagyszerű tervei szerint. Ugyancsak itt kell felépíteni a luxus rcumafürdöszállodát és egy a középosztálynak szánt olcsó reumaszállót. Szükség van európai színvonalon álló Kurhausra is, mert anélkül komoly értelemben, vett fürdőváros nem létesülhet. A budai nyári színház helyett feltétlenül építendő egy modern színház, amely szabadtéri előadások céljainak is megfelelő hátteret nyújt. Elfér a Tabánban egy szép mozgóképszínház is, nagyohbszabású mulatókerthelyiséggel, elegáns tejivócsarnokkal a magaslaton és minden kényelmi intézmény, ami szükséges a vendégek szórakoztatásához. Nem félek attól az ötlettől, hogy játék- kaszinó is létesüljön a Tabánban, ahová természetesen csak külföldiek nyerhetnek bebocsátást. A főváros új főpolgármesterének, aki új jövedelmi források után kutat, figyelmébe ajánlom, hogy a külföldi nagy gyógyhelyeken a rádiumos és a reumát gyógyító forrásvizek minden penzióba és szállodába be vannak vezetve, amelyeket köbméterenként fizetnek az épületek tulajdonosai. Nálunk naponta 1 millió liter meleg gyógyvíz gmlik haszontalanul a Dunába, holott ezt a gyógyvizet fel lehetne használni az új Tabánban,, amelyekből évi 4—5 milliós bevételre számíthat a főváros. Ilymódon válhatik csak valósággá a Tabán gyö- györű terve, amely éveken keresztül munkaalkalmakat biztosít az építőiparnak. Komoly érdeklődést keltett mindenütt a Duna- korzó meghosszabbításának a terve, amely esetben ez a csodás látványosság még inkább vonzóerőt gyakorolna az idegenekre. A Dunakorzó meghosszabbítása a Boráros-térig elengedhetetlen szükségesség és az ott álló bódék, valamint a vasúti vágányok nem akadályozhatják meg Budapest reprezentáns útvonalának nagyszabású kialakítását. Budapest világvárosi és fürdővárosi jellege csak ilymódon alakulhat ki, mert a dunaparti Riviera feltétlenül versenytársa lehet a világ legszebb tengerparti fürdőhelyeinek. Az iparosság és az építkezési vállalkozás érdeke, hogy mindezekből az elgondolásokból valóság legyen, amely esetben a munkanélküliek óriási tömegei kenyérhez jutnak, ugyanekkor pedig kivirágzik egy olyan metropolis, amelyhez fogható nincs a világon. Kedvező eredmény a Dunántúli Villamos- sági Rt. mérlegében. A Dunántiili Villamossági Rt, június 6-án tartotta Tormay Géza elnöklésével hetedik évi rendes közgyűlését. Az elmúlt hét év alatt a vállalat túlnyomórészben befejezte azokat a villamosítási beruházásokat, amelyekre alakult. A bánhidai telep 180 millió kilovattóra termelése az idén teljesebb kihasználásra kerül, amint a komárom—hegyeshalmi vonalszakasz villamosítása befejeződik. Ezzel a munkával párhuzamosan folyik a vontató mozdo- mg ok építése és az év végéig 22 új villamos mozdony áll rendelkezésre. A jelentés kiemeli, hogy nagy- jelentőségű esemény volt a fővárossal megkötött áramszolgáltatási szerződés, amely \igy a fővárosnak, mint a vállalatnak egyforma előnyöket jelent. A Dunántúli Villamossági Rt. 3.3 millió fontkölcsönéből még 3.1 millió font fennáll, pengőértékben azonban a kölcsön álladéka 91.7 millióról 60.8 millió pengőre csökkent az angol font áresése révén. A villamosítási beruházások értéke 14.66 millió, a vállalt készpénz- készletek 28.7 millió, a hitelezők követelése 2.27 millió. A vállalat bruttó bevétele 9.16 millió pengő, o kimutatott tiszta nyereség 11.780 pengő. A közgyűlés napirendjén szerepelt az igazgatóság kiegészítése és a főváros a maga részéről Plósz Pált, az Elektromos Művek h. vezérigazgatóját, továbbá Bornemissza Géza törvényhatósági bizottsági tagot delegálta az igazgatóságba. A Magyar-Francia Biztosító Rt. közgyűlése. A Magyar- Francia Biztosító Rt. szerdán tartotta évi rendes közgyűlését Ráday Gedeon gróf, ny. belügyminiszter elnökletével, Kende Artúr dr. gazdasági főtanácsos, vezér- igazgató terjesztette elő az igazgatóság évi jelentését, amely szerint az intézet üzletmenete a nehéz viszonyok ellenére is kielégítően alakult az elmúlt évben. Az intézet 1933. évi díjbevétele a kárágazatban 1.5 millió pengő volt az 1932. évi 5 millió pengővel szemben. Ennek a díj- bevételcsökkenésnek legfőbb oka az életbiztosítási ágazatban a dollár nagy árfolyamesése, a kárágazatban pedig a biztosított értékek csökkenése és a biztosított összegek kényszerű leszállítása volt. Az intézet az elmúlt esztendőben is pontosan eleget tett a biztosított feleivel szemben fennálló kötelezettségeinek és 1.9 millió pengő kárt űzetett ki az 1932. évi 2.5 millió pengő kifizetett kárösszeggel szemben. A Nagybátony—Újlaki Egyesült Iparművek Rt. igaz gatósága megállapította az 1933. évre vonatkozó zárószámadást, mely — az értékcsökkenési tartalékalap megfelelő dotálása után — 262.472.31 pengő ..tiszta nyereséget eredményezett és az 1934 június 14-ére összehívandó közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy a múlt esztendőre osztalék címén részvényenként 5 százalékot, vagyis 75 fillért (a múlt évben 1 pengő) fizessenek ki. A „Szikra“ Magyar Gyujtógyárak Rt. igazgatósága a Irsaság ezévi rendes közgyűlését junius 13-ára hívta gybe. A mérleg 323.276.35 P tiszta nyereséggel zárult, lely összegből az ,,A“-sorozatú részvények után 10 P íz előző évben 12 P) osztalék kerül kifizetésre. Ugyan znap tartja rendes közgyűlését a Magyar AUalamis tyuíaipari Rt. is. E társaság tiszta nyereségű 108.884.bo melyből részvényenként 9 pengő (tavaly 10 P) osztalóA Magyar Kereskedelmi Hitelbank — Scliopper J. G. Részvénytársaság igazgatósága a közgyűlésnek javasolna fogja, hogy az 1933. évi 27.861.52 pengő tiszta nyereség új számlára vitessék át.
