Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-10 / 2. szám

Budapest, 1934 január 10. 7 az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja Olvasóinkhoz! Január elsejével új előfizetést nyitottunk a Fővárosi Hírlapra és kérjük, hogy régi híveink líjítsák meg előfizetésüket, egyben pedig terjesszék lapunkat barátaik, ismerőseik körében. A Fővárosi Hírlap, amely a legnép­szerűbb, a legjobban informált és a legelterjed­tebb városi újság, a főváros minden polgárának szinte nélkülözhetetlen olvasmánya. Budapest életéről, a főváros adminisztrációjának koiosz- szális gépezetéről a napilap nem adhat olyan teljes képet, amely a pesti embert kielégíthetné Ezer és ezer szál fűz minden budapesti polgárt a főváros életéhez, amelynek minden megnyilvánu­lását, minden változását, újítását feszült figye­lemmel kell lesni. A Fővárosi Hírlap ezeknek az életener­giáknak pontos mérőeszköze, amelyet senki sem nélkülözhet, aki tisztában van azzal, hogy a pol­gár munkája és megélhetése milyen fontos és ki­számíthatatlan alkotórésze a város életének. A Fővárosi Hírlap a konzervatív hala­dás útján vezérli olvasóit a boldogulás felé. Harcol a kisexisztenciákért, védi a termelőosztá­lyokat, tevékeny részese küzdelmeiknek. Maga mellett találja a Fővárosi Hírlap mindig praktikus, célirányos, eszközeiben, fegyvereiben hatásos, de válogatós liarckészségét a küszködő polgárság minden rétege és ezekről a hasábokról indul útnak a legtöbb szociális gondolat, amely a tisztviselő és a munkás életfeltételeit akarja megjavítani. A Fővárosi Hírlapra, amely infor­málója, tanácsadója, harcos társa a főváros pol­gárságának, mindenkinek múlhatatlan szüksége van. Újságírók küldöttsége a főpolgármester és a polgármester előtt Hagyományos szokása a városházán akreditált újságíróknak, hogy újesztendő küszöbén felkeresik a főváros vezetőit és jókívánságaikat ebben a formá­ban is kifejezésre juttatják. A tisztelgés Huszár Aladár főpolgármester és Sipöcz Jenő polgármester előtt történt, akiket a Fővárosi Tudósítók Testületé küldöttségének élén Paizs Ödön, illetve Kelemen Géza üdvözölt. A főváros vezetői előtt egybehangzó utalás történt arra, hogy a közérdek szempontjából elsőrendű fontosságú a tanácsülések és a bi­zottsági ülések nyilvánosságának helyreállí­tása, hogy a sajtó ismét megjelenhessen azokon a fórumo­kon, ahol a főváros vitális ügyeit tárgyalják. Úgy a fővárosnak, mint a lakosságnak egyforma érdeke, hogy a sajtó közvetlenebbül és megbízhatóbban infor­málja a közönséget, mert a zárt ülésekről megszer­zett információk sokszor pártpolitikai szemüvegen keresztül adják vissza a történteket. A sajtó kép­viselői nyugodt lelkiismerettel ismételték meg kéré­süket a főváros vezetői előtt, mert úgy Huszár fő­polgármester, mint Sipöcz polgármester több alka­lommal leszögezték azt az álláspontjukat, hogy a sajtó útján visszaállítandó nyilvánosságot a maguk részéről kívánatosnak tartják. Ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy ilyen irányban a kezdeményezést kilátásba helyezzék és hangoztatták, hogy megtalálják a kellő eszközöket ahhoz, hogy a sajtó részvételét az egész vonalon csorbítatlanul visszaállítsák. A hivatalos üdvözlések lezajlása után fesztelen beszélgetés indult meg, amelynek során az összes időszerű kérdések napirendre kerültek. Huszár Aladár főpolgármester meggyőző erővel fejtegette, hogy az ifjúság kérdése szoros összefüggésben van Trianonnal. Kimutatta, hogy ma kétszerannyi diplomás hagyja el a főisko­lákat, mint amennyi Csonkamagyarország felvevő- képessége. Az illetékes tényezők a legnagyobb lelki­ismeretességgel kívánják szőnyegen tartani ezt a súlyos problémát és a revizió bekövetkeztéig is min­dent elkövetnek az ifjúság érvényesülése érdekében. Lelkes szeretettel beszélt a főpolgármester az idegenforgalom ügyéről és Budapest-fiirdő- városról. moczh Igf édes mustár |\ francia mustár Engedékeny álláspontra helyezkedik a kincstár a vizumdijak eltörlésénél A vízumkényszer megszüntetése az idegenjárás nagyarányú fellendülését ígéri Huszár Aladár főpolgármester a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában meggyőző érvekkel mutatott rá az idegenforgalom páratlanul nagy jelentőségére, amelynek révén óriási kereseti lehetőségek kínálkoz­nak Budapest iparosai és kereskedői számára. Az a körülmény, hogy a főváros idegenforgalma a ked­vező fejlődés tüneteit mutatja, indokolttá teszi annak a reménynek a megvalósulását, hogy Budapest divatbajön a külföldön és a dunamenti szép várost nagy tömegekben keresik fel nemcsak a szórakozást keresők, hanem elsősorban azok, akik betegségük el­len keresnek hatásos gyógymódokat. Az idegenfor­galom emelkedése és általában a Budapest-fürdőváros kialakulása a legjobb úton halad és minden tényező­nek kötelessége ezen a téren azt az érdeket szolgálni, hogy a külföldiek látogatása minél jelentősebb elő­nyöket hozzon a nemzetgazdaság részére. Sajnálatos körülmény, hogy ez a felismerés még nem ültette át a gyakorlatba a különböző utazási korlátozások megszün­tetését, amelyek súlyos akadályokat jelentenek a Magyar- ország felé irányuló idegenjárás számára. A legjob­ban kifogásolt nehézségek a vízumkényszer idézi fel, amelynek a megszerzése minden körülmények között kényelmetlenséget és költséget jelent. A külföldi ma­gyar konzulátusok és követségi képviseletek minden előzékenysége hiábavaló, mert a vízumot meg kell vásárolni, ez pedig hallatlan hátrányt jelent azokkal az álla­mokkal szemben, amelyek nem kényszerítik az ide­geneket, ennek a végeredményben felesleges jogosít­ványnak a megvásárlására. A budapesti idegenfor­galmi testületek a beadványok tömegével mutattak Kifejtette, hogy Budapest az egyetlen város, ahol a gyógyforrások minden betegségre arkánumot nyúj­tanak. Amíg a külföldi nagy fürdőhelyeken kimon­dottan speciális betegségek gyógyításáról lehet szó, addig Budapesten majdnem az összes gyógyítóténye­zők rendelkezésre állanak egy milliós kultúrváros közepén. Az idegenforgalom ma az egyetlen tényező, amely hasznot hozhat az iparnak, a kereskedelem­nek és ezért mindent el kell - követnünk, hogy ezen a téren a fellendülés bekövetkezzen. Rátért ezután a kikötő-kérdésre, amelynek fejlesztése ugyancsak messzemenő eredmé­nyeket hozhat. Képtelenség, hogy a hatalmas tőké­ket elnyelő intézményt elborítsa a fű, holott Buda­pestnek meg van az adottsága ahhoz, hogy árucsere központja legyen a nyugat és kelet forgalmának. Ehhez kapcsolódik az állandó kiállítási csarnok létesítése, amelynek érdekében messzemenő akciót kíván indítani. Sipöcz Jenő polgármestert, mint Budapest első polgárát köszöntötte a városházi újságírók küldöttsége, kiemelve a polgármester nagyrabecsült személyét, önzetlen fáradhatatlansá­gát és emberi szívjóságát, aki mindent elkövet, hogy messzemenően gondoskodjék Budapest polgár­ságának jólétéről. A polgármester hálás szavakkal köszönte meg az újévi jókívánságokat és hangoztatta, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is, az újságíró­kat belső munkatársainak tekinti, akiknek önzetlen­ségében és odaadásában sohasem csalódott. Liber Endre üdvözölte a polgármestert. Január első napjaiban Sipöcz Jenő polgármester nem tartóz­kodott a fővárosban, a főváros tisztviselőinek nevé­ben tehát szerdán délelőtt üdvözölte Liber Endre al­polgármester Sipöcz polgármestert és biztosította az összes fővárosi alkalmazottak szeretetéről és ragasz­kodásáról. A polgármester meghatott szavakkal kö­szönte meg az üdvözlést és fokozott kötelességteljesí­tésre hívta fel a tisztviselőket. új elnököt választott az elöljárók értekezlete. A kerületi elöljárók értekezletének elnöki széke Szentbe Miklós tanácsnok nyugalombavonulásával január 1-től megüresedett. Az elöljárók multheti ülésükön foglalkoztak az elnöki tisztség betöltésével és arra Spannberger Alajos dr. I. kér. elöljáró-tanácsnokot választották meg. Komoly jelöltje volt az elnöki széknek Unger Béla tanácsnok, IV. kerületi elöl­járó is. Rövidesen megnyílnak a fővárosi továbbképző tanfolyamok. A racionalizálási akció során a fő­város vezetősége már két éve elhatározta, hogy a tisztviselők számára továbbképző tanfolyamokat ren­deznek. Eddig csak nyelvtanfolyamokat tartottak, most azonban rövidesen megnyitják az első tovább­képző szaktanfolyamot is, még pedig a kezelőtiszt­viselők számára. A tanfolyamok hathetesek és negy­venes csoportban oktatják a modern közigazgatás ismereteire a hivatalnokokat. Az oktatók és előadók kiválogatása már megkezdődött. A tanfolyamok hall­gatása kötelező. rá a vizumkényszer óriási hátrányaira, azonban az érvek sokasága megdőlt a pénzügyi igazságon, amely szerint a vizumdijak az államkincstár számára tekin­télyes jövedelmet biztosítanak. A vizumkényszer eltörlése most erős lendületet nyert Huszár Aladár főpolgármester tettrekészsége révén, aki a leglelkesebb munkása a budapesti ide­genforgalom naggyátételének. A főpolgármester ille­tékes helyeken sűrű tanácskozásokat folytatott erről a kérdésről és kifejtette, hogy nemzeti szempontból is kívánatos a vizum­dijak eltörlése, mert az ilyen címen kikényszerített jövedelmek 90%-a a megszállott területek magyarságának a zse­béből kerül elő. Hangoztatta a főpolgármester azt is, hogy az országos szempontokon kívül Budapestnek is eminens érdeke a vizumdijak megszüntetése, mert csak íg-y remélhető az idegenforgalomnak olyan mé­retekre való növelése, amelyik azután kézzelfogható eredményeket juttat Budapest lakossága számára. Nem titkolta az a tervét sem a főpolgármester, hogy a kérdést mindaddig napirenden tartja, míg ebben a vonatkozásban sikerül az idegenfor­galom útjából a nehézségeket végleg kiküszö­bölni. Értesülésünk szerint a pénzügyminisztériumban megfontolás tárgyává teszik a vizumdijak eltörlését. Alternatív tervek állanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az elmaradt bevételek pótlását és ezért közel áll az az időpont, amikor a külföldiek a vizűm megszerzésének mellőzésével léphetik át a magyar határt. Január 1-től a kis jelentőségű ügyiratok nem kapnak központi iktatószámot. A polgármester ja­nuár 1-től a közigazgatás gyorsítása érdekében több újítást rendelt el és léptetett életbe az ügyiratkeze­lés terén. Egyik legfontosabb és legérdekesebb re­form az, hogy a kisebb jelentőségű és különösebb elintézést nem igénylő ügyiratokat nem iktatnak, illetve csak az illető ügyosztályban kap számot. Az automatikusan visszatérő jelentéseket a nagy ikta­tóban egyetlen közös szám alatt tartják majd nyil­ván. Azt is elrendelte a polgármester, hogy ezentúl az összes ügyosztályok minden nap külön e célra szolgáló blankettán tartoznak közölni a Tudakozódó Irodával, hogy milyen ügyiratok futottak be, me­lyeket továbbítottak, hová küldték tovább, vagy mi módon intézték el. Ezzel az újjítással minden érdek­lődő pontosan értesülhet majd arról a Tudakozó Irodában, hogy milyen stádiumban van ügyes- bajos dolga. Szigorúan ellenőrzik a téli építkezéseket. A kő­művessztrájk elhúzódása igen sok zavart és bonyo­dalmat okozott az ősszel megkezdett építkezésekben. Számos építtető és vállalkozó úgy próbálta behozni az elvesztett időt, hogy a hideg téli napok alatt mi­nus 6—14 fokos hidegekben is folytatták a munkát, holott ez az építkezés, különösen a hetonmunka szi­lárdságát és biztonságát erősen veszélyezteti. A pol­gármester több konkrét eset kapcsán rendeletét adott ki és utasította a kerületi elöljáróságokat, hogy a fa- lazási és hetonmunkákat fagyos időben okvetlenül tiltsák el. A polgármester hangoztatja, hogy tudo­mása szerint máris sok épületen készültek olyan vas­betonmunkák, amelyeknél az előírt óvintézkedéseket nem tartották be, valószínű, hogy ezen épületeknél a beton nem lesz elég szilárd és a fagy elmúltával, illetve az állványok elbontásával balesetek fordul­hatnak elő. A kerületi mérnökök most felülvizsgál­nak minden téli építkezést. Budapesti Képeskönyv. Közel kétszáz, javarészt még sehol sem közölt eredeti fényképben mutatja be a fővárost a Budapesti Képeskönyv. A képek alatt ötnyelvű szöveg hirdeti Budapest kultúrájának ma­gas fokát. Jobban nem lehet megismerni a fővárost, mint ebből a békebeli fényűzéssel kiállított, igazán „szívvel“ alkotott gyönyörű könyvből, amely német, angol, francia és olasz nyelvű kiadásban is megjelenik. A Budapesti Képeskönyvet Genthon István dr. művé­szettörténeti író és Nyilas-Kolb Jenő, A Képeskönyv- sorozat szerkesztője állította össze. Kovácsházy Vil­mos székesfővárosi tanácsnok írt hozzá meleghangú előszót. A „Bíbic-telep“ nyomorúsága. „Bibic-telep“-nek csú­folják és méltán, Budapestnek ezt a máról-holnapra ki­nőtt városrészét, amely a Kelenföld alsó részén néhány év alatt rohamosan számottevő városrésszé fejlődött. Ma már 3—4000 lakosa van a telepnek, nagyobbára tisztvise­lők, kereskedők, iparosok, ipari munkások. A telep nagy- nehezen a vízvezetéket és villanyvilágítást megkapta, de egyéb közművekhez (út, csatorna, villamos, stb.) semmi módon sem tud hozzájutni. Ezért nedves időkben az utcák­nak csúfolt sártengerben bokán felül érő pocsolyában kell gázolniok. És az életbiztonság is veszélyben van: az egész területen egyetlen rendőrőrszem, de még nyilvános telefonállomás sincsen, hogy betegség esetén orvost, veszély idején rendőrt, vagy tűzesetnél a tűzoltókat, eset­leg balesetekhez, szerencsétlenségekhez a mentőket lehes­sen hívni. A székesfővárosnak ezek az elhagyott polgárai sürgősen jó utakat, közbiztonságot és egészségügyi intéz­kedéseket kérnek.

Next

/
Thumbnails
Contents