Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-15 / 11. szám
Huszonkettedik évfolyam Budaoest. 1933 március 15, ti. szám Előfizetési ár: Egész évre .................24 pengő Fé lévre ....... 12 pengő Egyes szám éra: 50 fillér Árusítják az Ibusz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,VI. Andrássy-dt 60 Telefon: 137-15.0 Postacsekk: 40.424 Ártalmas védelem Sfpőcz Jenő dr. polgármester nyilatkozik újabb szükséglakások biztosításáról, a Mátyás-templom pusztulásának megállításáról, a kirakati áramdíjak leszállításának akadályairól és a tűzveszélyes áruházak biztonsági kötelezettségéről A munkaibérek csökkentése ügyében pénteken döntött a székesfőváros törvényhatósági bizottsága. Ennek a közgyűlésnek a hangulata mindenkit kielégített, mert meglehetősen egységes volt. Igen nagy kérdések vetődtek felszínre, a nehéz idők azonban megőriztették a pártokkal nyugalmukat és a közgyűlés megelégedett azzal, hogy egyhangúan aggályosnak találta az üzemi munkabérek leszállítását. Tovább azonban nem ment el a közgyűlés és ez a határozat az egész kérdést nyugvópontra vitte. Mindössze egyetlen hang rikolt az egyhangú határozat után: Friedrich István hangja. Örvendezve állapítja meg-, hogy neki volt igaza, — ugyan mikor nem volt neki igaza? — az új fővárosi törvény gyümölcsei érni kezdenek. Ezek a gyümölcsök pedig, hogy a többségi pártoknak úgy kell táncolniok,, ahogyan a belügyminiszter fütyül; a vidéki törvényhatóságok nem járulnak hozzá a fővárosi kórházak költségeihez, a kormány törli a borfogyasztási adót, leszállítja a tisztviselők fizetését és csökkenti a munkások bérét. Friedrich István eléggé járatos azokban a dolgokban, amelyek ma történnek és amelyeknek történésében ő maga is aktív reszt vesz. Ugylátszik azonban, hogy a múltat sikerült letörölnie emlékezete fekete táblájáról, mert ha ez nem így történt volna, akkor nagyon jól tudná, hogy a belügyminiszter minden időkben alaposan meg szokta kritizálni a főváros költségvetését. Sőt azt is merjük állítani Friedrich Istvánnal szemben, hogy a múlt belügyminisztereinek piros ceruzája sokkaL nagyobb szántásokat vitt végbo a főváros költségvetésében) mint amilyenekkel Ima és általában Keresztes-Fischer Ferenc beliigy- minisztersége idején találkozunk. És itt eljutottunk már ahhoz a ponthoz, amelyben Friedrich Istvánnak legkevésbbé van igaza. Keresztes-Fischer Fér éne belügyminisztert ugyanis olyan színben igyekszik feltüntetni, mint aki legalább is nem a legjobb indulattal viseltetik a székesfőváros ügye iránt. „Amit a kormány pártjai a városházán csinálnak, — mondja többek között, — az egyszerűen nem tetszik a belügyminiszternek. Viszont, ahogy Keresztes-Fischer kezeli Budapest törvényhatóságát, az legalább is nagyon furcsa.“ Nem merjük elhinni, hogy a gondviselés olyan rossz látással verte volna meg Friedrich Istvánt, hogy ezt komolyan mondatná. Mi legalább is és velünk a város polgársága szinte a maga egészében elismeri, hogy a belügymhnisztor minden nyilatkozatában és tényében a legb'arátságosábba\n, a leg- < bjektívebben, sőt a legnagyobb szeretettel kezeli a székesfőváros ücjyeit. Hogy a többségi pártok és a iíelügyminisztpr között teljes harmónia uralkodik, annak igazán komolyabb jelét nem kell keresnünk, ■mint azt a határozott elismerést, amellyel a belügyminiszter mindenkor megnyilatkozik a főváros ügyeinek, légióként pedig pénzügyi gazdálkodásának intézése mellett. Hogy azután az állam példának okáért a borfogyasztási adónak az eltörlésével az ország legnyomorultabbjain, a szőlősgazdákon, akar segíteni, ezt sem lehet túlságosan rossznéven véteni akkor, amikor a főváros ezideig tökéletesen meg’ tudta őrizni pénzügyi integritását. Kétségtelen, hogy ezeknek az összegeknek a pótlása a költségvetésben meglehetős gondot okoz a főváros vezetőségének, ^ do vitatni sem lehet azt, hogy erre a lépesre a kormányzatot csak a kényszerűség és nem a főváros iránt való animozitás vitte. Ha pedig a belügyimiinisztei a gazdálkodásra vonatkozolag követeléseket tamasz.t, ez határozottan a főváros iránt való jóindulatát^ mutatja, mert hiszen azt a büszkeséges pénzügyi integritást akarja ő is evvel megmenteni. El kellett ezeket mondani Friedrich István argumentumaival szemben, főként azért, mert a belügyminiszternek a főváros iránit érzett jóindulatát és szeie- tétét igazán nem volna opportunus dolog méltatlan támadásokkal kisebbíteni. A városigazgatás nehéz munkája és a teendők sokasága talán sohasem jelentkezett olyan mértékben, mint ebekben a súlyos időikben. A polgármester elfoglaltságának egész idejét a. tanácskozások és tárgyalások töltik ki, mert a jelentkező pénzügyi, gazdasági és szociális 1 problémák alapos átgondolást és gyors intézkedést követelnek. Az ügyosztályt vezető tanácsnokok egymásnak 'adják a kilincselt a polgármester dolgozószobájában! utasítást és döntést kérnek a legkülönbözőbb kérdésekben, hogy a fővárossal kapcsolatos feladatok mihamarabb a megvalósulás stúdiumába jussanak. A városkormányzás lendületes menete nem tűr megállást: nap-nap után jelentkeznek olyan problémák, amelyek érthető várakozásit keltenek a sok nehézséggel küzködő polgárság- soraiban. Ez a körülmény indította a Fővárosi Hírlap munkatársit1, orra, hogy néhány időszerű kérdésről a polgármester álláspontját kérje.“ Elsőnek a még mindig jelentkező gyakori kilakoltatásokat tettük szóvá és megkérdeztük a polgármestert, hogy történik-e gondoskodás újabb szükséglakásokról? Sipőcz Jenő dr. polgármester erről az Ínséges rétegeket oly közelről1 érintő kérdésről következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Az idei tél folyamán, az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet következtében, a fővárosnak fokozottabb mértékben kellett gondoskodni olyan gyermekes családok elhelyezéséről, amelyeket bérhátralék miatt kilakoltattak. Megfelelő számú szükséglakás építésére a költségvetésben rendelkezésre álló hitelösszeg teem adta meg a lehetőséget és ezért a főváros törvényhatóságának tanácsa január 26-iki ülésén elhatározta, hogy a kilakoltatásra kerülők} elhelyezésére a magán- bérházakbaJn üresen álló szobakonyhási lakásokat fog szükséglakás céljaira kibérelni. Indokolttá teszi a törvényhatósági tanács állásfoglalását az a körülmény, hogy a pénzügyi kormányzat a főváros által bérelt lakások után befolyó állami adóknak a főváros részére való visszatérítését kilátásba helyezte. — A főváros szociálpolitikai bizottságának legutóbb tartott ülésében a bizottság tagjai kifogásolták, hogy a miniszteri biztos fébfuár folyamán, szükséglakás kijelölése nélkül is kihelyezett a lakásukból családokat. Ez ügyben sürgős fel- terjesztést küldtem a belügyminiszter úrhoz és felkértem, hívja fel a miniszteri biztost, hogy bérlők kilakoltatásához hozzá járulását csak akkor adja meg, ha azoknak elhelyezése akár állami, akár fővárosi, vagy bérelt szükséglakásokban biztosítva van. Egyúttal felkértem a miniszter urat ama is, hogy a főváros által bérelt és bérbeveendő lakások után az állami adó visszatérítése kérdésében — miután annak megadását a kor- máteyliatóság már kilátásba helyezte — mielőbb határozzon, illetve arra a pénzügyminiszter urat kérje fel, mert csak így áll módjában a fővárosnak a magánkórházakban lévő lakásokat tovább kibérelni és ezzel márciusban, valamint az azt követő hónapokban a kilakoltatasra kerülő családok hajléktalanná válását elhárítani. — A fővárosnak a hajléktalanság ügyében kifejtett tevékenysége akkor értékelhető, ha reá mutätoik 9,iTcij hogy a jfövei? os ci ^i'ix'yizsztcT'i lyzßtos által február folyamán eddig kilakoltatott 200 család közül február végéig bezárólag 158 családot} 744 személyt helyezett el szükséglakásos telepein és így az állami szükséglakásos telepeken is előforduló üresedéseket tekintetbevéve, már e hónapban szükséglakásban való elhelyezés biztosítása (nélkül senkit sem helyeztek az utcára. — Előreláthatólag az állami adó visszatérítésére vonatkozó leirata a kormányhatóságnak rövidesen megérkezik és ezzel a hajléktalanság kérdésének megoldása a fővárosban egyelőre biztosítva lesz. Nagy feltűnést keltő tudósításban számolt be néhány héttel ezelőtt a Fővárosi Hírlap az ország egyik legnagyobb építészeti műemlékének, a koronázó Mátyástemplomnak pusztulásáról. Sürgettük az azonnali intézkedést és a hatóságok gyors közbelépését kértük, nehogy a műemlékekben oly szegény Budapest pótolhatatlan veszteséget szenvedjen. A főváros már megindította a maga tevékenységét, amelyről a polgármester a következő kijelentést tette: — A Koronázó Mátyás-templom hazai termelésű porózus kőanyagának az időjárás viszontagságaival szemben kevésbé ellenálló volta szükségessé teszi, hogy az állandó fenntartási munkálatokon túlmenően időszakonként (nagyobb restaurálás is történjék, amelynek során a málladozó külső kőburkolat és a kőszobrász munkáknak az a része, amely lehullott, vagy levállással fenyeget, pótoltassák, illetőleg kicseréltessék. Miután ezek a javítási munkák a rendelkezésre álló költségek korlátozott volta miatt nem lehettek minden részletre kitérjedőek és csak átmenetileg nyújthattak többé-kevésbé 'kielégítő megoldást, továbbra szükséges maradt a nagyobbmérvű általános restaurálás, melynek céljára azonban az 1930. évi költségvetésbe csupán aránylag kisebb összeget, 125.000 P-t sikerült fölvétetni. Ebből az összegből is elsősorban a templomnak már halaszthatatlanná vált belső tatarozását, a freskók megóvá-i munkáit kellett végrehajtani s így a külső tatarozásra elegetedő pénz már nem maradt. A következő években sem sikerült a szükséges hitelfedezet biztosítása, dacára az ily irányú előterjesztésnek. Ily körülmények között a helyzet természetesen egyre rosszabb lett, olyannira, hogy az omladozó kövek hullása miatti veszély elhárítása okából már a legközelebbi jövőbén elkerülhetetlen lesz a templom tornyának restaurálása és a szükséges helyreállítási munkák megindítása. Ebben az irányban a tárgyalások jelenleg folyamatban vannak és az egyelőre szükséges 250.000 pengőt póthitel útján fogjuk biztosítani. A kereskedői érdekeltségek a! közelmúltban _ erős agitációt indítottak a kirakatok világítási egységárának csökkentésére. Ezt a kívánságét a főváros az Elektio- mos Müvek pénzügyi biztonságának védelmeiben aligha tudja honorálni, amit a következő nyilatkozat igazol: — A kereskedői érdekeltségek kívánsága a kirakati áramdíjak mérséklése 1 tárgyában nem indokolt, mert ez a kívánság már az 1929. ér tavaszán használtatott az alább ismertetett kedvező tarifával: — A kirakatok világítási berendezésének 1 hónapon belül 50 óráig történő használata esetén az egységár KWO-ként télen 54 fillér, nyáron 40 fillér^ — az 50 órán túl történő használat esetében a többlet-
