Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-22 / 8. szám
4 Budapest, 1933 február 22. Nem kerülhet le a napirendről a halálsorompók kérdése Srías Magyar Miklós törvényhatósági bizottsági tag Pár ,évvel ezelőtt ennek a lapnak 'hasábjain Eiplca .Ferenc dr. főpolgármester tollából igen érdekes és úgy közgazdasági, mint technikai szempontból egyaránt figyelemreméltó cikk jelent meg a halálsorompó kérdéséről, amelyre vonatkozóan azóta is sokféle tervet láttunk felbukkanni, majd a feledés homályában eltűnni. Mint annyi más probléma ebben a szegény országban, a halálsorompó kérdése is megoldatlan maradt. A cegiéd—lajosmizsei vasúti vonal még ma is ott húzódik közvetlenül a Városliget mögött, a Francia-úton, hogy nyolc és fél kilométeres távolságban a főváros legfej- lődésképesebb részének forgalmát teljesen megbénítsa. A kérdésnek újból aktualitást ad az a nagy szakértelemmel és körültekintéssel megírt memorandum, amellyel Meleghy Gyula mérnök lépett az érdekelt hivatalos körök és a nyilvánosság elé. Ezt megelőzően Kemény Ignác mérnök és Acsay László mérnök dolgoztak ki igen figyelemreméltó terveket. Reméljük, hogy ilyen értékes előmunkálatok után végre megoldáshoz jut az a probléma, amely a székesfőváros egyik súlyos sebének meggyőgyí- tását célozza. Melegluj Gyula mérnök koncepciójából meggyőző erővel domborodik ki a gondolat, hogy a halálsorompó kérdése nem egy megnyomorított városrésznek elszigetelt ügye, hanem a székesfőváros világvárosi fejlődésének alapvető problémájához, az egységes és tervszerű közlekedési. rendszer kiépítéséhez tartozik. A meggondolás rámutat arra, hogy az évtizedek óta sugárszefrüen kifejlesztett közlekedési hálózatot a nagykörúttal párhuzamosan haladó vonalakkal (Hungária-körút, körvasút) haránt irányban is össze kell kötni. A körvasút kiképzéséhez viszont elengedhetetlen, hogy a cegiéd—lajosmizsei vonalnak a Hungária-kör- úttal párhuzamos 8.5 kilométernyi darabja a Zugló mögött a rákosszentmihályi MÁV vonalon kapjon a Nyugati pályaudvarhoz csatlakozást. Ez a követelmény más szóval azt. jelenti, a hogy cegiéd— lajosmizsei vonalnak ezt a kifogásolt szakaszát annyira ki kelj vinni, hogy a körva&útba torkolhassák bele. Azokkal a szakemberekkel, akik ilymódon új gondolatokkal gazdagítják a székesfőváros közlekedésének problémakörét, mindenki egyetért arranézve, hogy a fej. lödés az ötven évvel ezelőtt lefektetett elvek mellett holtpontra jutott, amelyről azonban le kell emelni. A székesfőváros egymilliós és a szomszédos városok félmilliós lakosságának belső forgalma a háromszorosnál is nagyobb, mint az Államvasutak egész vonalhálózatának forgalma. Budapest közlekedésének fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A világvárosi jelleg kifejlesztése az idegenforgalom fellendítése érdekében parancsoló kötelesség, a közlekedési probléma megoldása pedig az elengedhetetlen eszköz. De közvetlen' gazdasági szempontok is hangosan követelik a cegiéd—lajosmizsei vonalnak a körvasúiba való kihelyezését. Pontos megfigyelések alapján megállapították, hogy a nap 24 órájából a kőbányai-úti sorompónál 10 órai időtartamra, a Kerepesi-űti sorompónál 8 órai időtartamra, a Thököly-úti sorompónál 8 órai időtartamra kell a közlekedést a nagyvasút forgalma miatt elzárni. Arra nem lehet gondolni, hogy annak a 80 vonatnak a számát, amely naponként ezen a vonalon keresztülfut, a jövőben csökkenteni lehet, sőt ellenkezőleg, a természetes fejlődés a közlekedő vonatok számának emelkedését hozza magával. Viszont ex a városligetkömyéki és zuglói városnegyed is- törekszik a fejlődésre. A cegiéd— lajosmizsei vonal . azonban arra van kárhoztatva, hogy a jövőben még a mai 8—10 órai forgalmi akadálynál is több időveszteséget legyen kénytelen elszenvedni. Szinte kiszámíthatatlan, hogy mennyi az a gazdasági kár, amely emiatt a szerencsétlen vonaldarab miatt a fővárosnak ezt a negyedét sújtja. De más irányban is " ' egyenesen felháborító az az állapot, amelyet a közlekedés mai rendje teremt. A mentők hiába kpvetnek el minden lehetőt, hogy a legrövidebb idő alatt a szerencsétlenség színhelyén legyenek ■és az emberélet megmentésére minden egyéb intézkedés hiábavaló, ha a sorompóknál a leállított közlekedési eszközök tömegében a mentőautók is vesztegelni kénytelenek. De kigyulhat az egész városrész és pines "az a lehetőség, hogy a tűzoltóság akadálytalan közlekedése biztosítva volna. Naponként a lakosság százezernyi tömege mozog a munkahelyére, vagy jár dolgainak elintézése után. Életmentés és közbiztonság harcol az érvényesülésért. De mindezek nem elég nagy érdekek ahhoz, hogy az illetékes tényezők a városrészről leemeljék á keresztet. Az oknyomozó történetírás egyszer ki fogja deríteni és meg fogja. állapítani, hogy ezt az egyszerű és minden komplikációtól mentes problémát miért nem lehetett megoldani. Az a bizottság, amelyet a székesfőváros egy negyedszázad előtt, l908-ban Bárczy István és Harrer Ferenc vezetésével azzal a megbízással küldött ki, hogy Budapest közlekedési politikájának célkitűzéseit megállapítsa, mái- tisztában volt a cegiéd—lajosmizsei vasútvonal problémáival és igen helyesen mutatott rá az egyetlen észszerű megoldásra, hogy ezt a kritikus 8 és % kilométeres vonaldarabot a körvasúiba kell belevezetni. A város egész fejlődése igazolta ennek az elgondolásnak helyességét, amely ma már a magasvasút kiépítésének kérdésével egyesülve, kétszeres jelentőségére tett szert. A magasvasút kiépítése Budapest halaszthatatlan feladatai közé emelkedett, .Fővárosunk az egyetlen metropolis, amelynél a városszéli és a várost környező településeknek egymáskezötti forgalma biztosítva nincsen. Újpestről csak úgy lehet Kőbányára eljutni, ha háromszor olyan utat tesz meg valaki a budapesti körutakon keresztül, mint 'amilyen távolságban a két pont egymástól légvonalban van. Az a körülmény, hogy a székes főváros megszerezte a HÉV vonalak tulajdonjogát, azt a feladatot is a napi problémák közé emelte, hogy Budapest közlekedését miképpen lehet végre egységes rendszerbe foglalni. A magasvasút kérdésével együtt a Cegléd—lajosmizsei vonal ügye ebbe a -gondolatkörbe is beletartozik. A vasútvonal kihelyezésének kérdése nem utolsó sorban munkaalkalom teremtésének kérdése is, amely mind a székesfővárosnak, mind a kormánynak egyik leg- 'elsöbbrendü feladata. Nem lehet tehát kétség arranézve, ho.gy a kormány igen szívesen látná a terv megoldásának előkészítését. A székesfőváros legközelebbi közgyűlésén indítványt fogok előterjeszteni a halálsorompó kérdésében, s meg vagyok győződve arról, hogy ez az ügy a teljes megoldás előtt többó nem kerülhet le a napirendiéi. m. kir. szab. takaréktüzhely- kályha, keuiéuytoldó és lakat osár úgy ár jÉváf-r' - Mintára h tár : VIl., Izabella-tér 3 ®«-í- Telefon: 31—2—80. és 35 0—16 Gosztonjfl és Társa Általános Szigetelési Vállalat IX., So obsári-út 34. Telefon: József 358—04 ÁMON ANTAL ÉS FSA! Kő VEZ ő MESTEREK, Ol-, CSATORNA- £S 8 ETON ÉPÍTÉS! VÁLLALKOZÓK. FOLD- MUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA VIJh FUTÓ-UTCA. SO. TELEFONS J. 303 $5. Obendorfer «József kövezőmester és átépítő vállalkozó Budapest, Vili., Lndovícemn~nica 18 Telefon: József 38 4—65. SCHAFFER KÁROLY OKLEVELES MÉRNÖK Vasút-, út-, betonépüssi vállalkozó kövezőmester t'ulaned. I .. * fC' kém éti u 13., Ill em. 1 Telelőn 84-4-1? ESDömping-ajánlatok az útfenntartási munkálatoknál Irta Obendorfer Károly mérnök A nehéz gazdasági viszonyok közmunkák vállalatba- adásánál arra kényszerítette a közületek vezetőit, hogy a megbízatásokat általában a számszerű legolcsóbbaknak adják. Ennek az elvnek az alkalmazása elősegítette az irreális versengést és támogatja a tőkeerős cégeket abban a törekvésükben, hogy a kisembereket kivégezve, ma-holnap egyedül diktálhassák az árakat. Az irreális árak mellett végrehajtandó munkák kivitelezésénél fellépő különféle káros hatásokra itt nem akarunk újból rámutatni, ez mindenki előtt ösmeretes, csak a legfontosabbat említettük fel, a szabad verseny ideális fényétől álcázott tömegpusztítást. Ez a tömegpusztítás látszik az útfenntartási munkák február 14-iki versenytárgyalásánál. Olyan dömping-ajánlatok futottak be, melyek mögött okvetlen valami nagy tőkeérdekeltség húzódik meg, amelynek érdeke a kisebb emberek egymás ellen való uszítása, hogy abból később ő jöjjön ki győztesen, felfalva eddigi fegyvertársait, akik csak eszközök kezeikben. Ha egy kis kalkulációt végzünk oly tételeknél, melyeket nem lehet számítási manőverezéssel átformálni, tisztán kitűnik ez a gyilkolás. Ha az irreális ajánlatok közül kiragadjuk a legnagyobb engedményt, a 40%-ot, a következő eredményre jutunk: Fuvarozásnál a vállalkozó engedménye szerint 14.40 pengős díjazásban részesül és ebből kell neki a 18 pengős fuvarost fizetnie. A kövezősegéd órabére 1 F. A vállalkozó esen tételnél 90 fillért kap. Napszámos órabére, a főváros kikötése szerint, minimálisan 32 fillér, ezzel szemben a vállalkozó csak 26 fülért kaphat. ■ Ez a három tétel kellően megvilágítja az ilyen ajánlatok realitását. Ha az irreális ajánlatok -alsó határát, a 30%-os engedményt vesszük, ott két tételnél még marad valami a tiszta bér után, de ha figyelembe vesszük a bélyegilletéket, az OTI-járulé- kot- és adót, akkor ugyanezen eredményre jutunk. Miként- gondolják ezek az ajánlattevők a munkát, kivitelezni? Mi ezt nem tudjuk, ebben laikusok vagyunk, bűvészeihez nem értünk. Azt is mondhatnánk, mint ahogy az egyik ajánlattevő a Vállalkozók Lapja e heti számában kinyilatkoztatja, hogy inkább ráfizet, de dolgozni akar. Hát kérem, ez igen nobilis gondolkodás lehet a főváros iránt, de a mai nyomorúság mellett semmiképpen sem segíti elő a gazdasági kibontakozást, csak magával rántja a kisembereket. Ha valakinek annyi pénze van, hogy ráfizethet a vállalkozására, hát akkor szimpatikusabb megoldás az, ha a tőkeszegény kisemberek munkaalkalmát nem zavarj», hanem tőkéjével a fővárosnak hitelben végez munkát. Ott ném kell ráfizetnie, ott biztosan kereshet amellett, hogy munkásait is kellően tudja foglalkoztatni és a munkanélküliségtől elernyedt tagjait kellő egészséges mozgásba is hozhatja. Mert talán ott még nem tartunk, hogy tisztességes-munka végzése után a főváros ne engedné iparosait a jól megérdemeli, a mai időkben, úgyis oly elenyésző haszon, a mindennapi kenyér elnyerésének megszerzésére. A főváros kikötéseket szabott meg, azokat tehát, akik ezen kikötést tudomásul veszik, reméljük, nem fogja félredobni azért, mert rezsitöbbletet magukra véve nem lehettek a legolcsóbbak. Magyarország aranykoszorús mester© Szlezák László harang- és ércöntöds, harangíelszsrelss és harar.gláogyár BUDAPEST, VI., Frangepán-utca 77. szám Telefon: Aut. 913-53 Bazilika részér® készült 7945 kg új haro.s2g A* 1900. évi párizsi vüá^kiálíítáöoa dfszoííieván®!, és 1923. évi vasipari kiűrtbtáscn arauyóreauuel, az *^25. és 1926. évi késusítípR?i fáriaíon koraáiiyüÍ3ickl«vűiíel, 1927. és 192S. évi bsidapcsií, ízékcsfehérvári, szentesi ém szombathelyi iiiáliítáaohon nagy aranyéremmel kUíintctve, Számos egyházi el’smsyőícvéS 1 — Köítsé.gveiésse! díjrviea» 5 lesen szolgái I — Előnyös fizetési icKétokk ! ti WC FÜRDÖKályha, Kád. mosdó, stb.szaboit áron I VI,LisztFerenc-tér4. Hubert Tel : 222—67 ]tJCJ( HOI H:MlülMWUuntX u iii-untn-ur. 109-57 I nmmamam
