Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-20 / 51-52. szám

14 Budapest, 1933 december 20. fásba mindazok számára, akik margarin használatát i nem tárják a közönség elé. Remélhetőleg ezzel az j intézkedéssel elfoglalja a közfogyasztásban méltó helyét a vaj, amelyet most a binihum név alatt is- j mert selejtes margarin-gyártmány és Hutter—Leve­rek növényzsír készítménye háttérbe szorítani ipar­kodik. A „Hermes“ Magyar Általános Váltóüzlet rt. igazga­tósága folyó hó 18-án tartott ülésében megállapította az intézet 1933 június 30-ikával lezárt mérlegét, mely 63.945 35 pengőnek a nyugdíjpénztár részére való juttatása után S3.047.89 pengő nyereséggel zárul. Az igazgatóság a folyó hó 28-án tartandó közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy figyelemmel a jelenlegi viszonyokra, osztalék ki­fizetése mellőz tessék és a kimutatott nyereség részben az intézet tartalékalapjának gyarapítására fordíttassók, részben az új üzletév számlájára vitessék át. A Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi r.-t. heti jelentése. A budapesti áru- és értéktőzsde hi­vatalos jegyzései 1000 kilónként budapesti paritásban nyersáruért: Káposztarepce 24.50—25, vörös köles 8—8.25, lucerna 125—135, lóhere 152.50—167.50, tavaszi bükköny 9.50— 10.50, lenmag nagyszemű 25—27, napraforgó fehér 19—20, tarka 11—11.25, kék mák 42—43.50, Viktória borsó 10.50— 11.50, Express borsó 15 50—16.50, lencse kisszemn 21—24, nagyszemű 27—37 pengő. Ipari numerus clausust! Irta: KORÁNYI BÉLA A nehézipar szaklapja már huzamosabb idő óta foglalkozik az ipari numerus clausus kérdésével és természetesen a uagy gyáripar szemszögéből vizs­gálva a problémát, az akció ellen foglal állást. Két­ségtelenül van abban helyes meglátás, hogy a közép- ipar többnyire a kisiparból sarjadzik, de az is igaz, hogy a nagyipar rosszindulattal viseltetik a kis­iparral szemben, amit legjobban bizonyít, hogy mezőgazdasági gépgyárak, vasgyárak, sodrony gyá­rak és cementgyárak betörtek a kisipari területekre és elszedték tőlük az építőipari és kézműipari mun­kákat. Akár tetszik a nagyiparnak, akár nem: u kis- és középiparosok élni és érdekeiket megvédelmezni akarják és nem hajlandók a nagyipar kedvéért mű­helyeiket bezárni. Az irtó hadjáratot két évvel ezelőtt indította meg a nagyipar abban a tudatban, hogy anyagilag a kis- és középiparnak nehéz a helyzete. Sajnálatos dolog, hogy a kormány nem állott oda a kisipart megvédeni és lígy látszik, ezúttal sem sorakozik en­nek a foglalkozási rétegnek az alátámasztására, mert a legnagyobb pénzügyi és hitelnehézségek között mindössze 120 ezer pengő hitelt engedélyez, ami 240 ezer kisiparost számítva, fejenként 50 fillér kölcsönnek felel meg. A nagyipar a kisipar elleni hadjáratát annál eredményesebben vihette keresztül, mert eddig a kormány részéről semmiféle komoly ellenállást nem tapasztalt, holott a külföldön mindenütt rendeletben tiltották el a nagy gyárakat és nagy áruházakat a kisiparnak, illetve a kiskereskedelemnek okozott ká­ros versenytől. Súlyos tévedés az az állítás, hogy az iparnak csak három szakmája kívánja a numerus clausus bevezetését, A nyomda-, papír- és kőbányaiparokon kívül a lakatosmesterek és a kisiparosok kongresz- szusa, az építőiparosság összessége nevében egy­hangúlag kérte a zárt szám bevezetését, de ilyen mozgalom van folyamatban Szegeden, Deb­recenben, Miskolcon, Szombathelyen és Sopronban is. A zárt szám a budapesti kávés-, vendéglős- és szállodaiparban már életbe is lépett, a 78.000. számú miniszteri rendelettel. A bankérdekeltségek helytelen eljárást követnek, amikor a konszernjükhöz tartozó gyári vállalatok­nak a kisipar tönkretételére és kiirtására irányuló hadjáratát pénzügyileg támogatják. Ilyen körülmé­nyek között az egész kisipar a numerus clausus alap­ján áll, mert csak e réven mentheti át magát, kü­lönben elpusztul. Nagyon helyesen állapítja meg Helvey Elek vegyészeti gyáros, hogy az ő szakmájá­ban szívesen alávetik magukat a kormány árpoliti­kájának, ha ezzel szemben biztosak lehetnek abban, bogy megvédelmezik őket újabb konkurrencia létesi- lésétöl. Ezt a megállapítást az építőipari szakmák, a kis- és középiparosok egyhangúan aláírják. Ha a kézművesiparos a mai nehéz viszonyok között is hősiesen eleget tesz a közterhek viselési kötelezett­ségének, akkor a nemzetnek ezt a hazaílasan gondol­kodó rétegét állami beavatkozással védelem alá kell he­lyezni, mert csak az ipari numerus clausus mentheti meg a kézművesipart a proletársorba való lesiilyedéstől. Joggal elvárhatják a pénzintézetektől, bogy a kis­ipari területeket kíméljék, amelyet egyébként kor­mányrendelettel is el lehetne intézni. A nehéz gyáriparnak, valamint a kisiparosok ke­nyerét oly előszeretettel elhódítani akaró gyáraknak módjuk volna olyan cikkek előállításával ellensú­lyozni a munkanélküliségüket, amelyeket ezídősze- rint külföldről kell behozni és ha ezt követnék, úgy a nemzetgazdaság szempontjainak is óriási szolgá­latot tennének. Ilymódon nem szorulnának arra, hogy elvegyék a kisiparos kenyerét. A numerus clausus átmenetileg az egyetlen se­gítő eszköz, amelyet tehát okvetlenül he kell vezetni az építőipari fi'onton. Itt az úl közszállítási szabályzat a reformok egész sorozatával Előnyben részesülnek a vitézi rend tagjai és a kisipa­rosokbánatpénzeket azonnal vissza kell szolgáltatni A főváros vezetősége már évek óta türelmetle­nül sürgeti a kormány új közszállítási szabályzatát, amely alapja a főváros készülő közszállítási sza­bályrendeletének is. Alig múlik el a törvényhatóság közgyűlésének, vagy valamely bizottságának ülése anélkül, hogy ne mutatnának reá a most érvényben lévő közszállítási szabályrendelet hibáira és hiá­nyaira. Különösen azt hangoztatják az érdekeltségek ós az adminisztráció szakemberei, hogy a legolcsóbb ajánlatok rendszere csődölt mondott. Ehelyett min­den oldalról az úgynevezett középarányos rendszer bevezetését sürgetik, mire azonban nincsen mód mindaddig, amíg az új közszállítási szabályzat ér­vénybe néni lép, mert a főváros ilyen tekintetben a maga hatáskörében nem intézkedhetik. Ilyen előzmények után érthető örömmel fogad­ták úgy az érdekeltségek, mint a főváros műszaki adminisztrációja az új közszállítási szabályzat ter­vezetét, amelyet most küldött meg a kereskedelmi miniszter hozzászólás céljából a fővárosnak és az érdekeltségeknek. Az új szabályzatban a kormány gyökeres reformokat terAez, amelyek közül — mint munkatársunk beavatott he­lyen megtudta — leglényegesebbek a következők: — Az új szabályzat pontosan meghatározza a fő­vállalkozó. a vállalkozó és kisijmros fogalmát. Kisiparos eszerint az, aki „elemi erővel hajtott gépet használ ós állandóau tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat és csupán tovább eladók részére dolgozik. Yagyha közvetlenül el is ad fogyasztóknak, de húsznál kevesebb alkal­mazottal dolgozik, végül, aki gépek nélkül dolgozik és huszonötnél kevesebb alkalmazottja van“. — Intézkedik a szabályzat a generálvállalkozókról is. Fővállalkozóknak csak abban az esetben lehet a munkát odaítélni, ha az egyes munkanemekre beérkezett aján­latok együttes összege lényegesen nagyobb, mint a fővállalkozó ajánlata. Előírja a szabályzat azt is, hogy mikor szabad bizo­nyos munkálatokat házikezelésben elvégezni. Külön szakasz intézkedik a vállalatbaadás és a közmunka lebonyolításánál ténykedő tisztviselők fegyelmi fele­lősségéről is. Bizonyos esetekben lehetővé teszi az érdekképviseletek közreműködését ,is az új szabály­zat és körülírja az árolémzőbizottság' szerepét. A tervezet második rész6 a válkdatbaadás mód­járól intézkedik. Kimondja, hogy a szállításokat és munkákat rendszerint csak nyilvános írásbeli versenytárgyalás útján lehet kiadni. A versenytárgyalást olyképpen is meg lehet hirdetni, hogy azon csakis meghatározott te­lephellyel rendelkező cégek vehessenek részt. Ehhez azonban az illetékes miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. Felsorolja azokat a munkákat, amelyeket nyilvános írásbeli versenytárgyalás nélkül, zártkörű versenytárgyalás útján lehet kiadni, végül felsorolja a. versenytárgyalás mellőzésével kiadható munkákat. Ezek között szerepelnek. a 2500 pengőn aluli munkák és a közüzemek rendelései a 10.000 pengős értékhatár alatt. — Kimondja a szabályzat, hogy kisiparosoknak az ajánlat tételhez szükséges nyomtatványokat, fel­tételeket, mintákat, blankettákat mindig díjtalanul kel kiadni, ha a szállítás vagy a munka értéke a 15.000 pengőt előreláthatólag meg nem haladja. — Részletesen intézkedik az építkezések versenytárgyalásairól. Építkezésre versenytárgyalást csak akkor lehet hir­detni, ha az pontosan körülírható és a végleges terv, a részletrajz már elkészült. A kiírási művelethez szakértők útján kidolgozott terveket, műszaki leírást, adatgyűjteményt., előméretet kell csatolni, amely a munkálatok mineműségéről, helyéről, terjedelméről, beosztásáról, elrendezéséről, talajviszonyairól stb. minden félreértést kirzáró módon kellő tájékozást nyújt. Magasépítkezéseknél a kiírási műveletekbe al­ternativ tételek nem vehetők fel. tehát pl. a felhasználandó anyagok mineműségét a ki­írás előtt végleg el kell dönteni. Úgy a szállításoknál, mint a munkáknál az egység­árak megjelölését kell az ajánlattevőtől megköve­telni. Átalányösszegről ajánlatot tenni nem szabad. — Ipari munkáknál a különböző iparágak körébe tartozó munkákra rendszerint külön versenytárgya­lás tartandó. Bánatpénzül 25.000 pengőig 2%-ot, ezenfelül 1%-ot kell letenni. Kisiparosoktól 15.000 pen­gőn aluli munkáknál nem szabad bánatpénzt követelni. Nagyon fontos újítás, hogy versenytárgyalási döntés után a bánatpénzt külön kérvény nélkül azonnal visszatérítendő. — 20.000 pongőt meg nem haladó építési munká­kat kisiparosok részére kell fenntartani. A vitézi rend tagjait elsőbbségi előnyök ille­tik meg: 30.000 pengő erejéig 0%, 60.000 pengőig 4%, .100.000 pengőig 3%, 150.000 pengőig 2%, 200.000 pengőig 1% %, ezenfelüli összegeknél pedig 1%. Az ajánlatok realitásának vizsgálatánál figye­lembe veendők az érdekképveletektől esetleg bekért egységárak. A közszállítási szabályzat szerint az odaítélésre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt panaszt lehet emelni. Ha egy egész szakma érdeksé­relmét vonná maga után az ajánlat odaítélése, pa­naszjog illeti meg az illető szakma országos jellegű érdekképviseletét is. — Külön fejezet intézkedik a munka átvételéről, a számlák kifizetéséről és kimondja a szabályzat, hogy a kifizetéseket az építkezés, illetve a munka átvételétől számított 30 napon belül eszközölni kell. (]j vezetőség a hövező ípartestfiletben Jogos bizalom a szolima felletiűQllslre Az új ipartörvény rendelkezése értelmében meg­változtatta alapszabályait a Budapesti Kövezőiparo­sok Ipartestülete, amelyik most a belügyminiszter ré­széről történt jóváhagyás után tisztújító közgyűlést tartott. A választás eredménye általános örömet és megelégedést váltott ki a sok nehézséggel küzködő kövezőiparosok között, mert az ipartestület élén a leg­kiválóbb szakemberek vették át az irányító pozíció­kat, akiknek munkássága biztosíték arra, hogy min­dent elkövetnek a testületre hárult nehézségek kikü­szöbölése érdekében. Köztudomású, hogy az ipartestület kebelén belül bizonyos súrlódások akadályozták meg az együttmű­ködést. Ez a széthúzás azonban a választás ered­ménye után megszűntnek tekinthető. Az új vezető­ség tagjai az elismert kövezőcégek vezetőiből kerül­tek ki, akik ennek a nagynevű iparágnak nemes ha­gyományait eddig is ápolták és mindent elkövettek, hogy a kor szellemével hálád va biztosítsák a kövezö- ipar boldogulását. Az ipartestület elnökévé Schaff er Györgyöt, alel- nökökké Borlay Károlyt és Keresztes Vilmost válasz­tották. Ez a vezetőség a maga súlyával és fáradha­tatlan önzetlenséggel veszi kezébe a testület vezeté­sét. Schäffer Károly nagy tapasztalata, közmondásos igazságérzete és puritán egyénisége eddig is vezető szerepre tették alkalmassá és választását az egész szakmában nagy megnyugvással üdvözölték. Az ipari szék alelnöki állását Reinisch Tivadarral töltötte be a közgyűlés. Az elöljáróságban helyet foglalnak: Hel- fenstein Károly, Halmos Endre, Schaffer Antal, Oben- dorfer József és Krausz Ferenc. Számvizsgáló Spányi Ernő, pénztáros Obendorf er Rudolf. A munkaügyi bizottságba Halmos Endrét, Spányi Ernőt, Krausz Ferencet és Helfenstein Károlyt, a mester- és iparos- vizsgáló bizottságba Helfenstein Károlyt, Krausz Fe­rencet és Halmos Istvánt választották meg a győztes listáról. A segédvizsgálóbizottság elnöke Obendorfer József és Halmos István, rajtuk kívül még Krausz Ferenc, Helfenstein Károly és Schaffer Antal kép­viselik itt a tökéletes hozzáértést. Az ipartestület tagjai bizakodással néznek az al­kotó munka megindulása elé és indokolt várakozás­sal tekintenek a kövezőipar fellendülésének irányába, amelyet az új vezetőség minden bizonnyal ki fog harcolni. Minden tipusu személy­es teherautó alkatrészek raktára SCHLESINGER B. Budapest, V., Csftky-ntoa 70. Teherautók és pótkocsik m Salső-Tarjúnl Kőszénhánya Riszuény-Társulnt BUDAPEST, V., ARANY JÁNOS-UTCA 25 Salgft és borost brikett nem kormoz, szagtalan, magas hőfok, tökéletes elégés

Next

/
Thumbnails
Contents