Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-20 / 51-52. szám
Budapest, 1933 december 20. KJ Városíeflesztésl program pénzügyi politika KARÁCSONY! Irta: HARDER FERENC törvényhatósági tanácstag A főváros pénzügyi helyzetének súlyossága, különösen két jelenségben mutatkozik. Az egyik: u közműópítkezésnek, az út- és csatornaépítésnek, csaknem teljes összezsugorodása. A másik: a közúti, vagyis a villamos- és az autóbuszközlokedési üzemek mindjobban kihegyezendő kínos alternatívája: deficit, vagy rossz közlekedés. Mindkettő Budapest tervszerűtlen fejlődésére vezethető vissza. Az a lendületes fejlődés, amely az országban 1867 után bekövetkezett, a főváros területi kialakulását jóformán egészen a magánérdekre, közelebbről megjelölve a telek- és építési spekulációra bízta. Ennek hátrányos következményeit a századforduló idejében a főváros vezetősége már észlelte. Halmos polgármester proklamálta az extenzív fejlődés megakadályozásának jelszavát, Bárczy polgármester céltudatos telekpolitikával próbálta megközelíteni a problémát, az új Építésügyi szabályzat pedig avval a rendelkezésével, hogy a jövőre az építkezést csak kiépített és közművekkel ellátott utak mentén on- gedte meg, gyökeresen gátat akart vetni a szertelen és tervtelen városfejlődésnek. Sajnos, az új Építésügyi szabályzat életbelépése már a háború küszöbére, 1914 tavaszára esett. A háború után a kisembereknek az építési könnyítésekkel és még inkább az építési szabályoknak nem érvényesítésével történt kímélése, majd később a helytelenül a külső területekre is megadott rendkívüli házadómentesség, teljesen szabadjára eresztette a rendszerteleu építkezésnek azt az áradatát, amelytől ma koldul a főváros és amelynek, az első mámor után, hátrányait érezni fogják azok is. akik e fejlődés kedvezménvezettei- ként tűnnek. Amikor az 1932. évi költségvetés összeállításakor a deficit réme először jelentkezett, a takarékossági bizottság, miután az adott költségvetés hiányát a kiadások leszállításával kiküszöbölte, avval a javaslattal járult a törvényhatósági tanács elé, hogy a főváros igyekezzék az állammal egyezményt kötni, amely a közfeladatokat és a megoldásukhoz szükséges anyagi eszközöket megfelelően megosztaná közöttük. Sajnos, ez a javaslat a mai napig eredményhez nem jutott. De bármennyire fontos volna ilyen egyezmény, van ennél pénzügypolitikailag is fontosabb és még hozzá maga a főváros által elvégezhető teendő: ez városfejlesztési programjának megalkotása. A közgyűlés másfél óv előtt városfejlesztési program készítésére külön bizottságot küldött ki. E bizottság a fürdőváros problémájára vonatkozó elvi megállapodáson kívül — a szükséges térképek és adatok hiányában — eddig csak előkészítő munkát végezhetett. Mindjárt az új esztendő kezdetén a városfejlesztési bizottság meg fogja kezdeni tárgyalásait a legfontosabb kérdésben a főváros jövőbeli telepítési politikájának kialakítására. Az új települési program, amelynek irányelve nem lehet más, mint a település koncentrációja, de a túlzsúfolás csökkentése, fogja majd megadni a lehetőséget annak, hogy közmüvek és közlekedés újból finanszírozhatók, tehát megteremthetők legyenek, mert városi közszükségleti berendezésekkel csak tömören együtt élő lakosság látható el. így kapcsolódik össze pénzügyi politika és város- fejlesztési program! Kerületi elöljáróságok szervezetének átalakítása Irta: dorogi FARKAS ÁKOS dk. tanácsi főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője Budapest székesfőváros közigazgatása vezetőinek ma egyik fontos feladatuk az új kerületi elöljáróságok felállítása. Nem mai kérdés ez. A november 17-én Pest és Buda városok egyesítése óta lezárt 60 év alatt ez a város olyan hihetetlen ütemben fejlődött, hogy a 60 év előtti viszonyokat ma már alig lehet alkalmazni Budapestre. A kerületi elöljáróságok kérdésével csak 1872-ben foglalkoztak alaposabban. Az 1872. évi XXXVI. t.-c. 82. §-a a kerületi elöljáróságok szervezéséről csak annyit mond, hogy minden kerület élére egy elöljáró és melléje a megfelelő számú esküdt választandó, akik együttvéve alkotják a kerületi elöljáróságokat. Az elöljáróság feladatául a törvény 85. §-a azt. jelöli meg, hogy köteles figyelemmel kísérni a hatósága alatt álló kerület állapotát és az azt érdeklő ügyekben a tanácshoz s ennek útján a közgyűléshez előterjesztéseket tenni. A kerületi elöljáróságok jogi helyzetét a 83. §. úgy írja körül, hogy azok közvetlenül a városi tanács alatt állanak, semmi más hatósággal közvetlenül nem érintkeznek, az utasításokat egyenesen a tanácstól veszik, jelentéseiket hozzá intézik és kötelesek a hozzájuk intézett rendeleteket pontosan teljesíteni. Az 1872. évi XXXVI. t.-c. egyetlen egy hatáskört bízott önállóan a kerületi elöljáróságokra, még pedig az elsőfokú iparhatósági feladatot. A főváros nagy kiterjedése tette szükségessé a kerületi elöljáróságok létesítését és 1873-ban a már akkor is oly gyakran hangoztatott takarékosság miatt erős vita folyt arról, hogy elegendő-e kilenc kerület felállítása, vagy pedig okvetlenül szükséges-e Kőbánya önállósítása X. kerületnek? Az élet nagyon rácáfolt a kerületi elöljáróságokkal szemben tanúsított sziikkeblűsógre A ma érvényben lévő fővárosi törvény, az 1930. évi XVIII. t.-c. meghozatala idején azonban a törvényhozás már nem tudott kitérni az elöljáróságok száma szaporításának a feladata elől és úgy intézkedett, hogy jóllehet az elöljáróságok számának megállapítása a székesfőváros törvényhatósági bizottsága hatáskörébe tartozik ugyan, azonban a törvény életbelépése után elsőízben a belügyminiszternek áll jogában az elöljáróságok számát megállapítani. A törvény közölte a kereteket is és megállapította, hogy az eddigi 10 kerület helyett 14 közigazgatási kerületre kell Budapest székesfőváros területét felosztani. A felállítandó 4 új kerületi elöljáróság megszervezése eddig leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mert a székesfőváros bevételeinek állandóan csökkenő irányzata az erre szükséges anyagi eszközöket nem tudta biztosítani. Csak ebben az esztendőben, tehát három évvel a törvény meghozatala után, sikerült a székesfővárosnak megkezdeni az új kerületi elöljáróságok felállításának sorozatát a XI. kerület elöljáróságának megszervezésével, amely a belügyminiszteri engedély elnyerése esetén 1934. évi március hó 1-én megkezdheti működését. Hogy a hátralévő három új kerület felállítása, illetőleg a három új elöljáróság megszervezése mikor lesz lehetséges, az nem a székesfőváros közigazgatási vezetőségének akaratán múlik, hanem tisztán a körülményeken. Legnagyobb akadály az előljárósági épületek kérdése. Ismeretesek azok a nehézségek, amelyek pl. a bérházban való elhelyezésre kényszerült VII. kerütiszta öröm a SINGER villamos varrógép Legmesszebbmenő fizetési könnyítések Csekély havi részletek Singer varrógép részv. társ. fi., Corvin=tdr 1 iV., Semmelweís^u. 14 VI., Andrássy^út 33 Dt Tr>. A nmo-r VÍI-' Rákócziját 18 BUDAPEST vn„ Rákócziit 6S Vili . Baross^u. 86/88 leti elöljárósággal kapcsolatosak. Ha az új, XI. kerület elöljárósága elhelyezésének ügyét már teljesen befejezettnek vesszük, akkor is a VII. kerületi elöljárósággal együtt még négy új kerület elöljárósága elhelyezésének problémája mered szemünk elé. Többféle elhelyezési lehetőség- kínálkozik: vagy kibérelni egy erre a célra némileg alkalmasnak látszó és megfelelő helyen lévő magánépületet, vagy keresni olyan székesfővárosi épületet, amely ennek a célnak megfelel, vagy pedig új épületeket leéli építeni„ Hogy a fenti módozatok közül az autonómia képviseletei melyiket fogják választani, előre nem állapítható meg. Annyit azonban kijelenthetek, hogy még a mai viszonyok között sem javasolhatnék fél-megoldásokat, mert miként egyes konkrét esetek bizonyítják, a takarékosság jelszava alatt választott félmegoldásos módozatok az idők változásával drágábbaknak bizonyulhatnak, mintha a főváros a végleges megoldások lehetőségeivel foglalkoznék. De nem lehetnék híve a félmegoldásnak azért sem, mert az egész kerületi előljárósági szervezet átalakítása küszöbön áll. Az 1930. évi XVIII. t.-c. előírja, hogy a székes- főváros kerületi elöljáróságairól szóló 1893. évi XXXIII. t.-c. reformját illetően a belügyminiszter három éven belül törvényjavaslatot köteles terjeszteni a törvényhozás elé. Ennek az új törvénynek megalkotásánál a székesfővárosnak is biztosítania kell a beleszólási jogot és ezért a kerületi elöljáróságok működését alapos vizsgálat alá vettük. Ezeknek a vizsgálatoknak alkalmazásával a kerületi elöljáróságok közigazgatásánál is mutatkoztak olyan kifogások, amelyeket a polgárság érdekeivel könnyen összhangba lehet hozni és ezáltal a kerületi elöljáróságok közigazgatását sokkal modernebb alapokra lehet helyezni. Az új kerületi elöljáróságok megszervezésénél tehát alkalma van, illetőleg alkalma lesz a főváros vezetőségének már a modern észszerűsítés, o racionalizálás alapelveit is érvényesíteni. és bár a gyakorlati életben hamar rájöttek arra, hogy az egész fővárosi közigazgatás reformra szorul, a nagy kérdéshalmazból csak a kerületi elöljáróságok ügyét rendezte az 1893. évi XXXIII. t.-c. Azonban az elöljáróságok számát a rohamos fejlődés ellenére akkor sem. tartották szükségesnek szaporítani. M O C S A Ú K ACMA N OKL. GÉPÉSZ- ÉS KÖZGAZDASÁGI MÉRNÖK ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, IV., IRÁNYI-UTCA 21. SZ. TELEFON ; 89-7-13. £ A legfőbb sokszorosító gép a ‘'Meáfehr&r D. GESTETNER BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 9 TELEFON: 19-2-20 . ráadjuk
