Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-20 / 51-52. szám
0 Budapest, 1933 december 20. " III' f/ZMP szúg szerte elismert kiválóságai. Lehetetlen, hogy ezek az erők összefogva ne tudnának megbirkózni a legnagyobb pénzügyi, vagy politikai nehézségekkel. — De össze kell fogni az erőket. Mert ma minden szétfolyik. Az autonómia csak inci- dentaliter avatkozik be a dolgokba: akkor, ha eléje hoznak egyes problémákat. Az az érzésem, hogy a polgármester nem használja ki eléggé azt az erőt, ami az autonómiában rejlik. Nem foglalkoztatja kellőképpen a bizottságokat és a kormánnyal való tárgyalásainál sem használja fél a polgárság bizalmának mandatáriusait. A tanács pedig', a törvényhatóságnak e^ főszerve, nem iniciál, nem vezet, nem irányít, csak véleményt mond., Ennek következtében az autonómia és a közigazgatás között nincs meg az az együttműködés, amely mindkettőnek és a polgárságnak is érdeke. Sőt gyakran féltékenykedést és ellenségeskedést is látunk.-- Az győz a városnál, aki e két erőt össze tudja fogni és a jövő évben Budapest azzal áll vagy bukik, hogy a harmóniát e két tényező között meg lehet-e teremteni, vagy sem? Mi az a „wörgli pénz“ éi mi lett a sorsa Irta HACSAK GtZA. magyar hír. hormányKManácsos {Becs, 1933 december.) Korántsem volt csodatevő Wörg-1 község polgármesterének kísérlete a híressé vált wörgli bankóval, betiltotta a község illetékes felsőbbsége, a tartományi főnök, majd az osztrák kormány is. A betiltást a község panasszal támadta meg a közigazgatási bíróság előtt s ennek Ítélete, amely ezzel végső fokon lezárta a „csodapénz“ karrierjét, kimondotta, hogy Wörgl községnek nincs joga szükségpénzt kibocsájtania és forgalomba hoznia. Az ítéletnek, amely minden további jogorvoslatot kizár, országos a jelentősége. Akadt néhány község, amely hasonló módon vélte megindítani a munkanélküliségben megakadt vállalkozás kerekeit, a közigazgatási bíróság ítélete azonban megállapítja, hogy a kormány jogosan tiltotta be a kísérletet s hogy a kormány engedélye nélkül másnak, mint az Osztrák Nemzeti . Banknak nem szabad bankjegyet nyomatnia. Mi is volt tulajdonkép a wörgli pénz? Néhány évvel ezelőtt panaszt emeltek magyar vidéki bányászok, hogy a bérüket nem készpénzben kapták meg, hanem utalvány alakjában, amelyért a bá- nyaválalat üzletében élelmiszert, ruhát, ruházati cikket, sőt italokat is vásárolhattak az utalványon feltüntetett érték erejéig. A pénzt helyettesítő utalványt „Janesibankónak“ nevezték el a bányászok s panaszuk folytán a magyar hatóságok rövid úton utasították a bányavállalatot, hogy szüntessék meg a bérfizetésnek ezt a módját és ne korlátozzák a munkások bevásárlásait a bánya üzletére. Ilyen korlátozott volt a wörgli pénz is. Csak a község területén lehetett rajta árut venni, munkát fizetni, csak a községben lehetett értékesíteni, de ott sem lehetett érte igazi bankjegyet kapni. Mert a wörgli községi jancsi-bankónak fedezete nem volt. Mikor a polgármester látta, hogy a nagy munkanélküliség következtében a lakosság pénz sár idején az ő sátraiknak jutott a legjobb hely a Belváros szűk utcáiban. Ök ezt az előnyös helyzetet semmi áron sem akarták feladni és azért tiltakoztak a falon kívüli vásártér ellen, mert attól féltek, hogy majd ha az „idegen“ sátra is jó helyhez jut, konkurrenciát csinál a helybeli cíviseknek. József császár pedig azért tiltakozott Pest megnövesztése ellen, mert attól félt, hogy Pest ipara és kereskedelme az idők során annyira megerősödik, hogy komoly versenyre kel Béccsel. Erre mutat a királyi biztosokhoz intézett 1785 március 30-á.ról keltezett parancsa is, mely Pestről és Budáról ezeket mondja: „A nevezett városok gazdálkodása szempontjából hatósági személyeik gondos megválasztása fő- fontosságú dolog, különösen Budánál és Pestnél, melyek felett a királyi biztosnak annál inkább kell őrködnie, mivel az ott együttlevő hivatalok és intézetek abból a természetes ösztönből kindulva, hogy az ember azt, ami neki kellemes, általában hasznosnak is tekinti: mindig csak túlzott olcsóságot, kényelmet és tisztaságot kívánnak, tekintet nélkül arra, hogy mit bírnak el a városok, mit nem. Epen azért nem lenne kívánatos, hogy ezek a városok — különösen Pest — házakkal még jobban megnagyobbíthassanak, mögt oldassanak; mert a városok nagy terjeszkedése kezeket von el a kultúrától ...“ Talán mondanunk sem kell, hogy József császár a kultúra alatt a mezőgazdasági kultúrát értette, és attól félt, hogy a környékről bejönnek a jobbágyok Pestre és itt háziurakká lesznek, ha a Lipótváros homokján felépül az „új város“. De az új város mégis fölépült; hiába nem akarta a császár és hiába vétózták meg a kamarai adminisztrátor plénumát a „választott polgárok“. Sohilson győzött és tisztára neki köszönhetjük nemcsak azt, hogy a Lipótváros megszületett, hanem azt is, hogy az Er- zsébet-tér olyan szép négyszögletes, mert a mai Er- zsébet-tér nem más, mint Schilson újvásárterc. Sőt Schilsonak köszönhetjük azt is, hogy olyan szép egyenesek, párhuzamos vonalban haladók a Lipótváros utcái. Egyébként Schilson János nevét elfelejtette a hálás utókor és a feledés finom fövenye födto be a Lipótváros autochtonjainak, első ház- és telektulajdonosainak a nevét is. Űj élet pezseg ma a Nádorutca, meg az Erzsébet-tér körül; új emberek tülekednek a tatarozott régi házak között. nélkül maradt, hogy adózni nem tud, hogy ennélfogva a községháza szükségleteit sem lehet már biztosítani, — elébb pénz után nézett. Volt a községnek a Raifeissen-szövetkezetnél 30.000 schilling készpénz-betéte, ezt visszakérte a szövetkezettől. A szövetkezet azonban nem tudta kiadni a községháza pénzét, mert az adósai elszegényedtek, még adósságuk kamatait is alig képesek megfizetni. Erre határozta aztán el a polgármester, hogy szükség-pénzt nyomat, hogy éppen harmincezer schilling ára bankjegyet fog nyomatni s ennek a fedezetét a községnek a szövetkezetnél befagyott ugyanolyan ösz- szegü betéte fogja képezni. Ügy képzelte tehát, hogy a wörgli pénz teljes fedezettel bír. Ez volt a polgármester első nagy tévedése, mert nem vette figyelembe, hogy a harmincezer schilling ára bankjegynek csak az Osztrák Nemzeti Banknál van meg a törvényszerű aranyfedezete és ez az aranyfedezet csak egyszer harmincezer schilling ára bankjegynek a fedezete, erre tehát kétszer harmincezer schilling ára bankjegyet kibocsátani a jegybanknak nem szabad, még kevésbé teheti meg más, hiszen a másodszori kibocsátás következtében az arany fedezet leolvad a felére. A polgármester megindította a közmunkákat, csak községbeliekot foglalkoztatott és a végzett bunkát a wörgli bankóval fizetette meg. Lefogta mindjárt a munkás vagy vállalkozó adótartozása egy részét és a község tisztviselői fizetését is wörgli bankjegyekben folyósította. A jó bankjegy mindenütt a világon megrögzített értéket képvisel, be lehet cserélni más országok bankjegyére, el lehet tenni kamatozó módon, alkalmas a vagyongyűjtésre. De nem így a wörgli-bankó. Nemcsak hogy nem helyezhető el kamatozó módon, hanem éppen megfordítva, minél tovább tartja valaki magánál, annyival kevesebbet ér, mert a polgármester rendelete szerint havonként egyszázalékot veszít az értékéből. Ezt az értékcsökkenést úgy juttatták kifejezésre, hogy a wörgli bankóra minden hónapban az alapérték egy- százalékának megfelelő érték: községi bélyeget kellett ráragasztani. A wörgli bankó ennélfogva zsugorodó bankó lett, minél tovább volt valakinek a zsebében, annál kevesebbet ért. Mindenki sietett tehát túladni rajta és a zsugorodó bankó forgalma hihetetlen ütemű lett: csak éppen igazi bankjegyet nem látott sem a községháza, sem a község lakossága. Más nehézség is jelentkezett: a zsugorodó bankót csak méregdrágán lehetett kölcsön kapni. Ahogy az infláció idején a kölcsönadó az adósra áthárította az inflációval járó értékcsökkenést és a legális kamatlábnál sokkalta drágább kamatot — kosztpénznek nevezték nálunk — számított az adósnak, a zsugorodó bankót kölcsönvevőnek a törvényes kamaton felül meg kellett térítenie a havi egy százalékos értékcsökkenést is. De jött a legnagyobb nehézség, az, hogy a község hadárain túl a wörgli bankóval már semmit sem lehetett vásárolni, hiszen a kereskedő vagy az iparos áru- és egyéb tartozását mindenütt forgalmi értékkel bíró bankjeggyel tudja csak megfizetni, a wörgli zsugorodó fizetési eszközért pedig még Wörglben sem lehetett legális bankjegyet kapni vagy követelni. Mire a wörgli zsugorodó bankó gyors ütemű körforgása véget ért, a községházának pénze megint csak nem volt, viszont igen sokan megszabadultak adó és egyéb köztartozásuktól, anélkül, hogy munkájuk ellenértékének többletét — a vállalkozásnál elért üzleti hasznot — egyáltalán megláthatták volna, mert a wörgli bankó semmi egyébre nem alkalmas, csak arra, hogy megint minél gyorsabban tovább adassák. De mire adassák tovább? Amíg a wörgli kereskedő a meglévő árukészletét árusította, amíg csak annyi áru portékát adott cl, amennyi köztartozása kiűzetésére és a Wörglben termett élelmiszerek beszerzésére kellett, még csak elfogadta a zsugorodó bankót, de új árukészletet már nem volt képes vásárolni, mert erre a wörgli bankó nem volt alkalmas, mert a Wörglön kívül élő gyáros és termelő ezt a „fizetési eszközt,“ nem fogadta el fizetés gyanánt, hiszen sehol nem értékesíthette. A kísérlet tehát megbukott, még a kormány tilalma nélkül sem felelhetett meg a bankjegy feladatának. Gazdasági szempontból életlcévtelennek bizonyult, hogy jogtalan volt és törvénvtelen a kibocsátása, ezt pedig megfellebbezhetetlenül megállapította a legfőbb fórum, az osztrák közigazgatási bíróság. w Htot mes Budapest Székesfőváros Elektromos Iliivel l„ HonvOd-utcn 22. sz. alatt (Telefon: 90-4-00.) Az összes elektromos háztartási készülékek megtekinthetők. GnztltisflM őramíosyflsztős —■——MWj«——— Kedvezményes egysésároK Elektromos tűzhely tiszta, tökéletes, üzeme olcsó. Egy négyszemélyes család napi háromszoros étkezésének áramköltsége havonként 12—15*— pengő. Főzési egységár kilówatóránként 12 fillér. Forróvíztőrolö fürdőszoba, konyha, orvosi rendelő részére. 10 liter forróvíz áramköltsége 8 fillér. Egy fürdő 40 fillérbe kerül. Egységár kilówattóránként 8 fillér. Vlllanyvnsnló nem piszkít, nem éget, nem fájdul meg a feje. Elektromos háztartási készülékekkel minden igény kielégíthető. A háztartásban használjon Dinamós padlókefélőt, porszívót, hajszárítót, ventillátort, hajsütővasat, tea- és kávéfőzőt, kenyérpirítót, hűtőgépet (jégszekrény), testmelegítőt stb. HEH LUXUS! Mert kíméli idejét, idegeit és pénzét.
