Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-08 / 45. szám

Budapest, 1933 november 8. ^ T* ....■! ^­3 „K l Kell emelni a Közvéleményt a mindennapi élei politiKai, párt- és világnézeti torzsalKodásából" ANTAL KIVAN dr. miniszteri tanácsos, a Miniszterelnökség sajiöoszlálijánaK főnöke nytlalhozlh a fővárosi Hírlapnak a sajtónak a Nemzeti Munkahét érdekeken kiíejtett munkájáról Napok választanak el bennünket a ma­gyar élniakarás legújabb, nagyjelentőségű és óriási méretű megnyilatkozásától: a Nemzeti Munkahéttől, amelynek rendkívüli sikerére vall az eddig látott és tapasztalt páratlan arányú megmozdulás. A Nemzeti Munkahét­tel a Társadalmi Egyesületek Szövetsége új fogalmat, új intézményt iktat be a magyar haladás, a magyar fejlődés leghathatósabb tényezői közé. Természetesen nagy része volt a közelgő és erőteljesen kibontakozó siker el­érésében a sajtónak is, amelyet pár hét előtt Antal István dr. miniszteri tanácsos, a Minisz­terelnökség sajtóosztályának főnöke, mint a TESz sajtóosztályának elnöke, informált első­nek. Antal István egyetlen előadása elegendő volt arra, hogy a magyar sajtót meggyőzze a Nemzeti Munkahét jelentőségéről és világossá tegye a sajtó képviselői előtt, hogy a Nemzeti Munkahét a legkiválóbb alkalom a nemzet erejének, a társadalom egységének, alkotó tehetségünk emelkedésének ország-világ előtt való demonstrálására. Most, hogy eljutottunk a Nemzeti Munka­hét küszöbére, a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt ANTAL ISTVÁN dr. miniszteri tanácsos. a Miniszterelnökség sajtóosztályának főnöke a következőket mondotta a sajtónak a Nemzeti Munkahét érdekében kifejtett munkájáról: — Meggyőződtem, hogyha vannak is újságírók és lapok között politikai és vi­lágnézeti különbségek, a nemzeti élet lényegét érintő nagy kérdésekben nincs különb­ség lap és lap, újságíró és újságíró között. Ha ilyen kérdések kerülnek szóba: az egész magyar sajtó — a szélső baloldaltól a szélső jobbig — egy frontként állott mindig a nemzeti érdekek megvédeimezésére hivatott tényezők háta mögött. Erre a magyar sajtó és ennek munkásai által tanúsított szolidaritásra van szüksége a Nemzeti Munkahét­nek is. A Nemzeti Munkahét célja az, hogy rádöbbentse a magyar nemzetet a való helyzetre, a sorsdöntő életproblémákra, hogy levonja a szükséges konzekvenciákat és a konzekvenciák eredményeképpen kellőleg előkészítse a magyarság önvédelmi har­cát. Ki kell emelni a közvéleményt a mindennapi élet apró-cseprő politikai, párt és világnézeti torzsalkodásaiból, rá kell vezetni: csupán az a fontos, hogy a nemzet tel­jes lelki harmóniában forrjon össze meg szervezetten és fegyelmezetten a lét és jövő feltételeinek kiharcolásában. A Nemzeti Munkahét azt akarja elérni, hogy minden egyes termelő osztály, valamennyi társadalmi réteg tudásának javát, erőkifejtésének maximumát hozza felszínre a Nemzeti Munkahét keretében. Ha a sajtó támogatá­sát ehhez az elsőrendűen fontos vállalkozáshoz sikerült megnyernünk, akkor a Nemzeti Munkahéttel olyan korszakalkotó kezdeményezést tudunk elindítani, amely reális cé­lok és elérhető szemhatárok felé koncentrálja a nemzet minden erejét. Műszaki felvételt készítettek Budapest összes épületeiről Valóban, meggyötörtségünkben, szomorú gazdasági viszonyaink között a feltörő nem­zeti hét csak ezt a két vezérlő csillagot tekint­heti a magáénak: a reális célokat és az elér­hető szemhatárokat. Azoknak, akik a magyar alkotóerőt, a magyar munkáskéz ' és teremtő­zseni alkotásait irányítják, egy pillanatig sem szabad délibábos tündérálom után szaladni, fantomokat kergetni és fantasztikus álmokért rajongani, hanem meg kell maradniok az el­érhető szemhatárok között és ott minden erőt, minden tehetséget, mindem lelkesedést a reális cél szolgálatába állítani. A Nemzeti Munkákéi egyik legnagyobb sikerének kínálkozik az, hogy ezeket az elveket tökéletesen magáévá teszi és igyekszik azokat a magyar társada­lom dolgozó rétegeinek mentalitásába is mi­nél mélyebben belégyökereztetni. Antal István nyilatkozatának másik kar­dinális pontja az, hogy ennek a nagy nemzeti megmozdulásnak ki kell emelnie a közvéle­ményt a mindennapi élet apró-cseprő politikai, párt- és világnézeti torzsalkodásaiból. Ez a gondolat ma benne él az egész magyar közvé­lemény vágyakozásában és százszor kifeje­zésre jutott az ország élén álló kormányfér- fiak, legelsősorban Gömbös Gyula miniszter­A Tabán bíráló bizottsága november hónap végén hozza meg döntését Három év előtt a főváros törvényhatósága el­határozta az általános városfelmérést, hogy evvel pótolják a fél évszázadnál régebbi, hiányos térké­peket. Az építkezés fellendülése óta egyre jobban nélkülözi a főváros műszaki vezetősége a helyes és hiánytalan városi térképeket és az egyes teleksza­bályozásoknál sokszor emiatt zavarok is támadtak. A városfelmérés óriási feladat, amelyhez többmii­^ DUSK A ÉS RIEDLHAYER^ KÖZPONTI FŰTÉS-, SZELLŐZTETÉS-, LÉG SZESZ-, VÍZVEZETÉK-, FÜRDÖBERBNDEZES-, C8AT0RNÁZAS.I ÉS IPARI CSŐVEZETÉK- BERENDEZÉSEK VALLALATA BUDAPEST, II., BATTüYAMY-UTCA 67/69. SZÁM TELEFON: 55-9-57. lió pengős költség és legalább nyolc-tíz esztendőt igénylő munka szükséges. Eredetileg az volt az el­gondolás, hogy a városfelmérést a főváros pénzügyi helyzetére való tekintettel apró részletekben hajtják végre és ennek megfelelően az 1933. évi költségve­tésben 45 ezer pengőt irányoztak elő. A főváros ve­zetősége azonban maga is belátta, hogy ilyen lassú tempóban helytelen a városfel­mérés, mert mire a munkálatok végére érnek, már nagy­részt elavulnak azok az adatok, amelyeket a felmé­rés elején állapítanak meg. Ez a szempont irányí­totta az illetékeseket, amikor az 1934. évi költség- vetésben már 235.000 pengő a városfelmérési elő­irányzat. A városfelmérés kérdésének szőnyegre kerülése és a tabáni pályázat közeli eldöntése alkalmából kérdést intéztünk Harrer Ferenc dr. ny. polgármester, tanácstaghoz, a városrendezési és városfejlesztési bizottság elnö­kéhez, aki a nagyjelentőségű kérdésről a Főváros'» Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Elérkezett az idő, amikor a városrendezési kérdések organikus megoldásával a legkomolyabban kell foglalkozni. A városfejlesztési program erőtel­jesen készül. Ez a program az előfeltétele egy általá­nos szabályozási terv elkészítésének. Az általános szabályozási terv rajzban való lefekte­tése egyet jelent a fejlesztési programmal. A város- fejlesztési tervek műszaki előkészítitsége tekinteté­ben sokkal több történt, mint általában közismert. A nyáron elkészült Budapest összes épületeinek tel­jes mérnöki felvétele. Most végre rendelkezünk Bu­dapestről egy olyan térképpel, amelyen bármelyik pillanatban megállapítható, hogy hol, milyen ma­gas, milyen idős házak vannak, miféle létesítmé­nyek állanak a területen, hogy a jövő szabályozási tervek megállapításánál mindezeket figyelembe le­hessen venni. Ennek a felvételezésnek a megtörténte előtt még csak beszélni sem lehetett arról, hogy vá­rosszabályozási, vagy telepítési programot készít­sünk. Most ez a munka már megtörtént és pár héten belül a városfejlesztési bizottság hozzáfog ennek a nagy feladatnak a tárgya­lásához. — Végre tisztában kell lennünk azzal is, hogy nem engedhetjük szabadjára a budapesti építkezé­seket. A mai beépítési irányzat ugyanis egészen helytelen. Akkora csaknem a főváros területe, hogy úgyszólván az egész ország lakosságát befogadni tudná. A mostani állapotnak a fenntartása tehát le­hetetlen, mert nem győzzük a felesleges közművek kiépíté­sét, a közlekedés finanszírozását, ha pedig nem adunk csatornázást és vízvezetéket, akkor ez a legveszélye­sebb közegészségügyi állapotokat teremti meg. — Sürgősen meg kell tehát állapítani a racioná­lis telepítési politikát, amely finanszirozható is. Ez a program egy éven belül elkészül. Azt a munkát tehát, amit az előző hat hónap alatt végeztünk, nem szabad lekicsinyelni, az a program, amit rövidesen elő fogunk terjeszteni, irányt szab a helyes telepítésnek és véget vet a mostani parcellázási anarchiának. ■— Ami a Tabán-kérdést illeti, különböző ellen­véleményekkel szemben újból hangoztatom, hogy a tervpályázat helyes és szükséges volt. A pályamun­kák elbírálása még folyamatban vau, de máris lát­szik, hogy sok értékes új gondolatot is kaptunk. A bíráló-bizottság munkája előreláthatóan november utolsó napjaiban véget ér és ha megtörtént a döntés, nyomban hozzá kell látni a megvalósításhoz is. Természetesen egyelőre csak, a területrendezési, szabályozási és közművekkel való ellátási munkák kerülnek szőnyegre; a program második része a betelepítés, az új városrész fel­építése. Hiszem, hogy ha a. szabályozás megtörtént, nagy érdeklődés nyilvánul meg és rövidesen gyö­nyörű mintavárosrész születik a főváros szívében. PlRPllEÜ MIHÄ19P. BUDAPEST. VI., fflOlCS-ÜTt# 5. SZÍK. telik®= »2-6-12. Vállalja használt reszelők újravágását, valamint azok speciális edzéséért teljes garantiát nyújt. SERVITIA liáUitm&nyozó szövetkezet Irodát Nagyvásártelep, Iroda­épület II. 48. Telefon: 40-8-48 Mindenkinél izakazertfb- benéa mtndcnKlnéi olcsóbban szállít a nagyvásárteíeprtű Minden tipusu személy­es teherautó alkatrészek raktára SCHLESINGER B. Budapest, V., Gsáky-utca 70. Teherautók és pótkocsik IfTtlÁN faárúgyára Budapest, lólVHll V|_L8he|.H,[a 17 a (relefon. 91B_84j GYÁRT: mindennemű háztartási, sport, egészségügyi és egyéb fatömegcikket. SÜRGŐS darabja 48 fül. PÁRISI NAGY Igazolvány képek Materem, VI., Andrássy-út 39 ÁRUHÁZ elnök egész tevékenységében. Fájdalmasan kellett tapasztalni, hogy a politikai torzsalko­dások kiküszöbölésének, vágya még mindig nem jutott el a székesfőváros vezető köreibe- Csak az elmúlt hetekben kellett arra eszmél­nünk, hogy amíg az egész magyar sajtó, sőt az egész magyar közvélemény a legteljesebb megértéssel és méltánylással segíti elő a Nem­zeti Munkahét sikerét, addig a városházi pár­tok egyike-másika ebből a nagy nemzeti meg­mozdulásból is pártpolitikát igyekezett csi­nálni. Pedig, ha van valakinek várni való ja ettől a hatalmas erőbemutató megmozdulástól, akkor az Budapest székesfőváros polgársága és munkássága. Hiszen ahhoz a nagyszabású elképzeléshez, amelyet a Nemzeti Munkahét vezetősége elénk tárt, Budapestnek kell szol­gáltatni elsősorban az eleven életerőt. Gazda­sági és szellemi életünk, iparunk és kereske­delmünk nagyszabású demonstrációját várjuk és hiszünk abban, hogy az eszmei célokat szol­gáló nagyarányú seregszemlén Budapest gi­gantikus erővel fog föl vonulni. És ennek meg kell történnie akkor is, ha a székesfőváros tör­vényhatóságának tanácsában kicsinyes gáncs- vetések és politikai nyelvöltögetések igyekez­tek ezt a sikert illuzóriussá tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents