Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-01 / 5. szám
Hu özonkeétedtk évfolyam Budapest, Í933 február í. 5. szám Előfizetési ér: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre.....................12 pengő Eg yes széni éra: 50 fillér Árusítják az Ibusz-paviSlonokban Megjelenik minden szerdán FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,VI. Andréssy-át 60 Telefon: 187-15.® Postacsekk: 40.424 fitol építsünk? Kállay Miklós dr. földművelésügyi miniszter: Helyeslem a sörfogyasztást adó felemelésére megindított mozgalmat A iöidművelésügyi miniszter nyilaikozik a Fővárosi Hirlap-nak a horiogyasztás várható emelkedésétől Az már nem feljajdulás volt, amit a kisiparosok ajkáról hallottunk a. múlt héten; hanem veszőfélben lévő remények fiaiéit vándorainak vészkiáltása. A Vigadó-beli országos iparosérteAezleten siralmas dolgokat mondtak el; nekünk azonban mégis az a véleményünk, hogy a segítség nincs is olyan messze. Csak nem szabad engedni, hogy a tömegek, légidként pedig az ország annyira értékes háromszázezer kisiparosa hitét és bizalmát veszítse. Ma még nem vagyunk ennyire, mert ugyanakkor, amikor tele volt panaszaikkal a levegő, a tervek, a lehetőségek, a. megoldások egész légióját sorolták fel ők (maguk. Ezekhez a panaszokhoz nem kell kommentár, ezeket az állapotokat már nem kell az újságírónak sötétebbre festenie; itt m a feladat, hogy vizsgálódjunk a megoldási lehetőségek fölött. De itt nem is az a lényeg, hogy — amint a. gyűlésen hallottuk — celluloidgallérban járnak-e a kormány tanácsadói, vagy hogy árul-e puskaport a Községi Élelmiszerüz&m, hanem az, hogy a kisipar foglalkoztatásának, megsegítésének legegyenesebb útját találjuk meg. Régi elvünk, régi megállapításunk, de régi törvénye az egész gazdasági életnek is, hogy a gazdasági életbe — főként Budapesten — az építkezések megkezdése vihet friss vért. Harmincegynékány. iparág] van, am'ciy közvetlenül munkához jut, ha van építkezés; az ipar többi részére, az egész kereskedelemre, -de az egész gazdasági életre pedig óriási arányú kihatása van ennek a barmineegynéhány iparágnak, a működő szervezetbe való bekapcsolódásának. Ahol egy ház épül, a környéken élet keletkezik és vannak még Budapesten élő emberek, akik emlékeznek,, hogy ahol például a We- kerle-rezsim építkezései végbementek, az új, hatóságilag épített házcsoportok körül; egészen új városrészek keletkeztek azokból a magánépítkezésekből, amelyeket az építkezési konjunktúrát kihasználó elemek végeztettek. A múltheti ülésen sok mindenféle panasz és megoldási terv hangzott el, az örök és természetes refrén azonban az volt, hogy nincs építkezés és a gyűlésen részt- vett iparosok, akik pillanatig gém vádolhatok teóriákon való lovaglással, egymásután, de önkéntelenül és szinte öntudatlanul annak a felsorolásában versengtek, hogy hol és mit lehetne és kellene építeni. Mert lehet, sőt kell, az adók rendszerét — amint azt szinte mindegyik szónok követelte — megreformálni; de sokkal nagyobb igazság- énnél az, hogy lehet adót i.s fizetni, ha van miből. Azután elmondták azt is, hogy lenne is miből, ha megindítanák a házuk tatarozását, a Tabán, az Erzsébet sugárút kiépítéséi, megkezdenék a f ürdőváros 'problémájának megoldását, ha 'az 0 l]í és a nyugdíjpénztárak nem vásárolnának, hanem építenének házakat. Bizony szeretnénk már annak a babonának a halálát látni, hogy az építkezés tönkreteszi a háztulajdont: mi éppen ellenkezően érezzük, mert szerintünk, az építkezésszülte gazdasági fellendülés a lakók, adófizetők és fogyasztók éij tömegét szüli, vagy legalább a régieket, akik ma nyomorognak, új életre, kelti. Éppen ezért lelkes örömmel kell fogadni azt' a tervet is, amelyet pedig úgy látszik ismét a háztulajdon féltése miatt nagyon megelleneznek és amelynek az a lényege, hogy a belső területeken lévő, lebontásra megérett házakat kell halálra ílétriii és ezek helyett kell újakat építeni. Annyira ez a helyes megoldás, hogy mi állítjuk: más megoldás nincs is. Mert hol van például a fővárosnak ma pénze arra, hogy új, közművek nélkül szűkölködő területeket kapcsoljon be, miből tudna ma a főkáros közműveket építeni, utcákat teremteni, csatornákkal, közvilágítással és vízvezetékkel ellátni?* Ezzel .szemben tessék körülnézni Budapest leg- lakottabb, szinte azt mondhatnánk, legelegánsabb részein, ahol tömegesen vannak a diiledezŐ földszintes viskók, amelyeknek eltávolítása marosak a városkép megjavítása érdekében ' is múlhatatlanul szükséges. Idegenforgalmat akarunk, örülnünk kel], ha ezektől megszabadítjuk a várost és Budapest szépségét ezzel is emelhetjük. Az aggodalmaskodók pedig némuljanak e!1. Építkezni kell1 bármimódon és miután, közművek teremtése lakatlan vidékeken ma lehetetlenség, meg kell tisztítani a belső részeket a viskóktól és palotákkal kell -azokat helyettesíteni. Senki sem fog ráfizetni, so't azok fognak nyerni az üzleten, akik a fellendülés eme módszerétől legjobban fáznak. A Fővárosi Hírlap-nak a sörfogyasztási adó felemelésére vonatkozó okfejtései széles körben kelteitek komoly feltűnést. Nemcsak várospolitikád szempontból tartják1 mérlegellietőnek az új jövedelmi forrás megnyitását, hanem a mezőgazdaság szemszögéből nézve is olyan egyértelmű felfogás alakult ki, hogy a sör fogy osztási add kulcsának felemelése és a borfogyasztás növelése között szo-ros összefüggés áll fenn. Arról! van szó, hogy amíg a nemzeti termelést egyáitn’ában nem érinti a söradó pótlékolása, addig e réven a szőlőműveléssel foglalkozó birtokos osztályok lendületes „nrőg-yarapodása várható, mert ma az a. helyzet, hogy a "ar a maga nagyobb teherviselésével képtelen komoly1 v-’ >.eoyt támasztani az adózástól mentes sörfogyasztásnak. A főváros pénzügyi helyzetének stabillá tétele,• valamint az agrárérdekeltségek megmozdulása okozta, hogy mértékadó helyen is tanul- rnányoztatják a söradó felemelését és élénk figyelemmel; várják a közeli napokban történő intézkedéseket. A fent vázolt országos érdekeket ajánlottuk Kállay Miklós dr, ... földművelésügyi miniszter. figyíelmébe, aki a söradó felemelésével kapcsolatos tervekről a következőket-1 mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Most még nem vagyok tájékozva a sörfogyasztási adó emelésére vonatkozó tervek részleteiről. Egyébként is, ha ez a kérA borfogyasztási adó hektolíferenkíni Legutóbbi számunkban utaltunk arra, hogy a sörfogyasztás hazájában: Ausztriábanlényegesen magasabb fogyasztási adó terheli, a sört. Figyelemreméltó az osztrák pénzügyi hatóságoknak a legutóbbi években végrehajtott adóemelése, amely olymódon történt, hogy az osztrák sörgyárak az emelést át sem hárították a fogyasztókra és így a sörtermelés méretei egyáltalában meg sem érezték azt a néhány milliónyi többletet, amelyik viszont Bécs községi háztartásának kiegyensúlyozásáét biztosította. Amint látható, a helyzet teljesen azonos. Budapestével: Becsben is azt tapasztalták, hogy a lakosságnak rendkívül módon ikiedvelt itala alatta van a normális teher- vállalásnak és annakidején Breitne-r, Bécs városának pénzügyi diktátora, minden szentimentális szempont sutbavetésével végrehajtotta az emelést, amelynek csak az a következménye volt, hogy a' sörgyárak kénytelenek voltak Ilemondani néhány milliós üzleti haszontöbbletwl. A székesfőváros pénzügyi osztálya most meghozatta Bécsiből a sörfogyasztási adóra vonatkozó statisztikai adatokat, hogy cinnek alapján készítse el az emelésre irányuló előterjesztését. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalmai volt betekinteni a bécsi kimutatásokba, amelyekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a budapesti, gyárak adókötelezettsége érthetetlenül és túlzottan le van értékelve. Becsből az 1931. óv lezárt kimutatásait bocsátották a főváros rendelkezésére, amelyekből kitűnik, hogy egy hektoliter sör után ' t hat schilling a fogyasztási adó, amely kizárólag a bécsi községtanács városi adóbevételét gyarapítja. Nálunk a fogyasztási adó hektoliterenként 96 fillér dés hivatalos részről felmerül és a kormány- hatóság érdemben foglalkozik vele, nem az én ügykörömbe tartozik és így állásfoglalásommal a- döntésre befolyást nem gyakorolhatok. Közléseim érdemben gyökeredző kijelentést tehát nem is tartalmazhatnak. — Annyit azonban mondhatok, hogy mint földművelésügyi miniszternek jól esik tudnom, hogy a fővárosban olyan természetű akció indul, amely végeredményében a bor- fogyasztás emelését célozza. Ez annál is inkább örvendetes, mert a borfogyasztás csökkenő tendenciája veszélyezteti a szőlőtermelést. A mérsékelt fogyasztási adóemelés a sörtermelés szempontjából nem lehet számottevő, olyan méretekben semmiesetre, hogy az veszélyeztetné az árpa- és komlótermelést. — Végeredméryképen ismétlem, hogy minden olyan megmozdulást, amely a bor- fogyasztás emelésére irányul, helyesnek tartok és tőlem telhetőén támogatok. A kormány e nagytekintélyű tagjának fenti nyilatkozata teljes alátámasztással szolgál a sör-fogyasztási adó -felemeléséhez és nem kétséges, hogy az illetékes városházi fórumokon, valamint a minisztériumokban, rövidesen javaslat fonnájábdn kerül napirendre a sörkartel igazságos teherbírásának megállapítása. P 9.50, a sor után 96 fülért fizetnek és amíg Béesben söradó címén az említett évben 16 millió 844.700 schilling folyt be, addig Budapesten ezen a címen nevetségesen csekély összeg: 300 ezer pengő jutott a városj adópénztárba. Budapesten és Magyar- országon ugyanis nem a tényleges sörfogyasztást vették alapul, hanem a sörgyárak részéről a legutóbbi esztendőben fizetett hárommillió pengős kincstári részesedést, amelyből elnéző gesztussal tíz-százalékot fizetnek a fővárosnak. Jellemző, hogy a Becsben befolyt söradóból nemcsak a szorosan vett fővárcia részesedik, hanem a Bécs tartományhoz tartozó környéki városok is, a következő megosztásban: Bécs sörfogyasztási adója 10,311.850 schilling, a tartományi városok részesedése pedig külön 6,532.850 schilling. Érdemes mármost egymással szembeállítani ■» sör és a bor fogyasztási adóját. Mint említettük, a sör.- hektoliterje után 96 fillér a fogyasztásiadé, míg egyj hektoliter bor után 19 pengőt kellett leróni ezen a címen 1933 január 1-ig, amikor életbelépett az ötvenszázalékos mérséklés. Most a ber hektoliterenkint 9.5 pengővel adózik, ami még így is pontosan tízszerese annak, amit a sörgyárak fizetnek. Átszámítva ezeket ®'z összegeket a kisfogyosztás áttekinthetőbb 3ételeire, még élesebben megnyilatkozik az eltérés, mert amíg egy félliter bort öt fillér adó sújt, addig a hasonló niemvyfiségű söi‘ mindössze alig félfillér adóterhet vállal. Ezek a kiáltó különbségek teszik indokolttá a sürgős intézkedést," ami a várospolitikai körök meggyőződése szerint nem eredményezhet mást, minthogy a főváros 'háztartási egyensúlyának biztosítása érdekében igazságos nívóra emelik a sörgyárak adózási kötelezettségét.
