Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-18 / 42. szám
6 Budapest, 1933 október 18. Oraftos felháborodás Kíséri a strlmpfli-louasnoh az államhatalmon ellett sail® huszMisit tleHmeit öojHott q SFE lyörtmányoR és 0 PóMruhúzak ellen A meglepetések mai gazdag korszakában is óriási feltűnést keltett az a példátlan vakmerőség, amellyel egy budapesti gyárvállalat a kivetett adó ellen tiltakozni próbált. Az adófelszólamlási bizottság a múlt évi arányokkal szemben felemelte a Guttmann és Fekete textilgyár közterheit és a tárgyaláson jelenlévő Fekete J. Jakab gyártulajdonossal közölték, hogy jövedelme és vagyona után megfelelő részt kell leadnia az államnak. így szokott ez lenni más esetekben és mindenki tudomásul veszi, hogy jövedelme arányában adófizetésre köteles, azután hazamegy és a kirótt adót a megfelelő részletekben eljuttatja a kincstárhoz, vagyha károsítottalak érzi magát, akkor — amint ez jogállamban szokás — annak rendje és módja szerint az illetékes fórumokhoz megfelebbezi a sérelmesnek tartott határozatot. Fekete Jakab azon az emlékezetes dél- előttön azonban autójába vágta magát, berohant a gyárkapun keresztül a vezérigazgatói szobájába, maga elé parancsolta a gépírónőket és megíratta a felmondó leveleket. A tisztviselők és alkalmazottak tömegei negyedóra múlva kézhez kapták az elbocsátó ukázt, 700 munkás pedig a munkavezetőktől vette tudomásul, hogy mehetnek a szélrózsa minden irányába. Amikor küldöttség járult Fekete Jakab őhatalmassága elé, gyűrűs szivarjával a kezében az ajtó felé mutatott: — Menjenek az adófelszólamlási bizottsághoz, azok majd adnak kenyeret! Az a vihar, amely e gesztus nyomán mondhatni országszerte megnyilvánult, méltó felháborodással válaszolt Fekete Jakab zordon magatartására. A magyar gazdasági élet és a közvélemény a legnagyobb megütközéssel fogadta a harisnyakirály zsarnoki önkényét, aki beszüntette üzemét és kenyórtelenné tette a küz- ködő tisztviselők és munkások egész hadseregét csak azért, mert adóját a valódi helyzetnek megfelelően kívánják arányosítani. Fekete Jakab szembehelyezkedett a magyar államhatalommal, és olyan gőgös fölényt mutatott, hogy önkéntelenül arra kell gondolni, hogy a G-FB. uralkodója valóban bíborban és hermelinben látta meg a napvilágot. Az életrajz azonban ezt a feltevést megcáfolja. Schiuartz Jakab (nem szégyen, de ősi neve így hangzott) alig tudta elvégezni a négy elemit Sátoraljaújhelyen, 14 éves korában vándorbottal jött Budapestre és egy Rákóczi-úti úridivat üzletben öntöző-kannával a kezében szabályos nyolcasokat rajzolt a bolt parkettjére. A szakmát kitanulta és egy gazdag bácskai textilkereskedővel társult, majd belügyminiszteri engedéllyel a Schvjartz Jakab nevet a Fekete Jenő névvel felcserélve, ismertté tette magát a harisnyaszakmában. A konjunktúra malmára hajtotta a vizet és az évek folyamán nagy behozatali kontingenst kapott az államtól. Később gyárat alapított, amelyből a vámvédelem és az iparpártolás kedvezményeinek felhasználásával, hatalmas üzem alakult, úgy, hogy Fekete J. Jenő vagyona ma már több millió pengőre rúg. Karrierje folyamán többszörös összeütközésbe kerüli a. hatósó,gokkal, de valahogyan mindig kicsúszott a paragrafusok közül. Eddigi adója évi 850 pengő volt, míg a munkáskizárás előtti fclszólamlási bizottsági ülésen adóalapját magasabb tételben állapították meg. Ez az amit nem tudott elviselni a harisnyák koronázatlan királya és kirúgta összes alkalmazottjait. Negyed órával később a felháborodás moraja zúgott végig az egész országon. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter dícséretreméltó eréllyel és gyorsasággal torkára forrasztotta a sötét tervet Fekete Jakabnak és azóta újból megindult a munka a GFB. birodalomban. A miniszter az állam erejét szegezte a gyárosnak és a gazdasági hatalommal való visszaélésnek minősítette Fekete J. Jenő durva manőverét. Függetlenül ettől, a pénzügyi hatóságok majd egy kicsit fellebbentik a fátyolt a GFB. import valutájának árfolyam különbözeiéiről, az eddigi odóügyekről, tüzetes áttanulmányozásra kerülnek az üzleti könyvek, az importvaluták beszerzési módozatait is megvizsgálják és megállapítják, hogy a Pók Áruházak milyen címen, mennyi adót fizetnek az állam- kincstárnak. Természetesen kiderül majd az is, hogy ENKÍOaEí* pszichotechnikai és szervezési intézet, Budapest, V., Nádor- utca 20 Teteioii: 16-1-27 Fekete úr honnan szerezte többmilliós va- vagyonát és hogy a harisnyafélék haszna után fizetett-e annyi adót, amely nem teszi szükségessé a visszamenőleges megadóztatást. Érdekes kimutatás várható a Nemzeti Banktól arra vonatkozólag, hogy például a másfélév előtti londoni áruszállítás után az angol cégtől kapott exportvaluta befolyt-e a barik pénztárába, mert ha valami hézag mutatkoznék Fekete J. Jenő vallomása körül, úgy készséggel informáljuk az illetékes hatóságokat az öszes részletekről. Mindezeken túlmenően indokolt a társadalmi bojkott a GFB-gyártmányok és a Pók Áruházak ellen, mert Fekete úr példátlan magatartása tulajdonképpen arculcsapása annak a társadalomnak, amely minden idegszálával az ország gazdasági talpraállítását várja a dolgozó tömegek életviszonyainak megjavítása érdekében. Ezt a törekvést aknázta alá Fekete Jakab és így megérdemli a méltó büntetést, hogy gyártmányaitól undorral forduljon el a hazafias érzésű közönség. A bojkott megrendezésében dicséretreméltóan előljárnak a soproni divatárukereskedők, akik a következő felhívást intézték a város közönségéhez: „Nie vásároljunk GFB harisnyát! A Guttman és Fekete cég államellenes cselekménye folytán nem méltó arra, hogy a nagyközönség továbbra is támogassa. Kérjük tisztelt vevőinket, hogy ne méltóztassanak nálunk GFB harisnyát kérni, sőt GFB-árut mindenütt visszautasítani. Kiváló tisztelettel: Beer Nővérek, Filó Frigyes, Fischer Etnil, Kastner Ferenc, Lővenstein Lajos, Reuter Ferencné, Schrötter Ferenc és Winkler samu.“ Fekete Jakab úr, az alacsony munkabérek zsarnoki diktátora, valami nyilatkozatfélét is dadog és azt hebegi, hogy ügye a tárgyi igazságnak megfelelő elbírálásban fog részesülni. Szokott vakmerőségével azt mondja, hogy igaza tudatában bizalommal tekint a magas hatóságok döntése elé. Mindenki egyetért ebben az országban, hogy a magas hatóságoknak valóban dönteniük kell a GFB.-botrány dolgában, a verdikt azonban nem lehet más, minthogy elégtételt szolgáltat a megbántott társadalmi rendnek és szigorúan móresre tanítja Fekete- Schwartz Jakabot. Ügy látszik, hogy Fekete Jakab gestiójára minden irányban felfigyelnek. Eljárása legújabban a reklámozás terén is kifogás alá esik. Hétfőn délelőtt ugyanis a fővároshoz leirat érkezett a Közmunkák Tanácsától, amelyben elrendelik a Lipót-körút 2. számú ház Duna felé néző oromfalára szerelt GFB világító reklámtábla sürgős eltávolítását. Az ízléstelen transparens sérti a városszépészeti, szempontokat. Bankgarancia és kezesek nélkül kölcsönt kapnak a kisiparosok A belügyminisztériumban fontos tanácskozások voltak a napokban a kisiparosok hiteligényeinek kielégítéséről. A Budapesti Kereskedelmi és. Iparkamara indította meg azt a mozgalmat, hogy azoknak a kisiparosoknak, akik igazolják, hogy elegendő és komoly megrendelést kaptak, munkájuk elvégzésére a szokásos bankgarancia és kezesek nélkül olcsó kölcsönt nyújtsanak, maximálisan 200 pengőt, hogy abból a nyersanyagot beszerezhessék. Ezen a tanácskozáson a Kamara, a Pénzintézeti Központ és az ér dekeltségek megbizottain kívül képviseltette magát a székesfőváros is. Az ankéten Tóry Gergely államtitkár elnökölt, a fővárost pedig Kállay Albert dr. lanácsjegyző, az ipari ügyek referense képviselte. Az ankét a legteljesebb megértés jegyében folyt le. A belügyminiszter, a kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter egyaránt magukévá tették a gondolatot és úgy határoztak, hogy az e célra létesítendő alapot egyrészt a főváros, a városok és a vidéki törvényhatóságok, másrészt az állam adják össze. Elhatározás szerint, a kormány ugyanannyit fizet az alapba, mint amennyit a többi törvényhatóságok. A kisipari kölcsönakcióban való részvételről, a főváros ilyirányú szerepéről illetékes helyen a következőket tudta meg a Fővárosi Hírlap munkatársa: — A felhívás tudtommal még nem érkezett meg a fővároshoz és addig a kérdést a törvényhatóság érdemben nem is tárgyalhatja le. A főváros vezetősége azonban úgy mint a múltban, ez alkalommal is a legteljesebb megértéssel viseltetik az akció iránt és javaslata a törvényhatóság számára valószínűleg az lesz, hogy a főváros 50.000 pengőt fizessen be a 200.000 pengős alapba. Ebben az esetben ugyancsak 50.000 adnának a vidéki törvényhatóságok és" a még hiányzó 100.000 pengőt pedig az állam nyújtaná, Eleinte arról volt szó, hogy ezeknek a kölcsönöknek a kezelését is a Budapesti Kisipari Hitelintézetre bízzák. A Kisipari Hitelintézet azonban nem vállalhatta ezt a szerepet, mert elképzelhetetlen, hogy az üzletfelek egy részénél ragaszkodjanak a bankszerű fedezethez és a kezesekhez, a másoknál viszont nem. Rengeteg félreértésre és gyanúsításokra adna okot ez a szerep, s ezért ezt a megoldást el is ejtették. Budapesten a fedezetnélküli kisipari kölcsönakció lebonyolítását vegyes bizottságra bízzák, amelyben a kormány, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a főváros képviselői foglalnak helyet. A főváros költségvetésében az akcióhoz kívánt 50.000 pengőre nincs fedezet, így vagy költségvetési módosítással, vagy póthitellel kell majd arról gondoskodni. A Fenyves Árúház szalámija. Több alkalommal foglalkozott a Fővárosi Hírlap az úgynevezett árúházi kérdéssel, amelynek az volt a kiinduló pontja, hogy a budapesti nagyáruházak féktelen akarással vetették rá magukat az élelmiszerek forgalomba- hozatalára. Hosszú hónapok tanácskozásai után lényegtelen engedményt tettek az áruházak és valami egyezményfélének a lerögzítése után azt hitték, hogy ezzel a fűszerkereskedők tiltakozását elhallgattatják. Megállapítható, hogy az egyezmény nem hozott javulást, mert az árúházak továbbra is hangos reklámmal kínálják élelmiszereiket és változatlanul elvonják a vásárlókat a szakkereskedelemtől. Az árúházak minden eszközt megvagadnak ahhoz, hogy ritkítsák a szakmabeli kereskedők üzletkörét, amit legjobban igazol a Fenyves Áruház legújabb trükkje: a büffé, ahol azonban nemcsak a helyszíni fogyasztásra szánt ételeket szolgálnak ki, hanem külön hirdetik az ott kapható és elvihető élelmiszereket. Leghangosabban, kilónként 2.90 pengőért, a téli szalámit reklámozzák. Amellett, hogy a büffében általában tilos az úgynevezett utcán át való árúkiadás, furcsa kijátszása az egyezménynek a büffében való árúsí- tás, ami nyilvánvalóan újabb akcióra készteti a budapesti fűszerkereskedőket. Huszonegy üzeme marad a fővárosnak. Szombaton délben érkezett meg 78.484/1933. szám alatt a belügyminiszter leirata a városházára, amelyben a fővárosi üzemek sorsáról intézkedik. A főváros vezetősége és az egész törvényhatósági élet érthető érdeklődéssel várta ezt a leiratot, amelyből kitűnik, hogy a kormány a főváros üzemi jelentésében foglalt indokok teljes mérlegelésével hozta meg döntését. Végeredményben a miniszteri leirat szerint huszonegy engedélyezett üzeme marad a fővárosnak. Ezek a következők: vízművek, gázművek, elektromosművek, közlekedési r.-t., marhaközvágóhíd és vásár, sertésközvágóhíd és vásár, lóhúsüzem, ásványvízüzem, Szent Gellért-gyógyfürdő és szálló, Rudas gyógyfürdő, Széchenyi gyógyfürdő, kertészet, Községi Takarékpénztár, Kisipari Hitelintézet, köztisztasági hivatal, községi temetkezési intézet, a Városi Színház, állat- és növénykert, népszállp, fertőtlenítő intézet, anyagvizsgáló intézet, kátrá- nyozó és bitumenezőtelep. A leirattal egyidejűén a belügyminiszter elutasította Koch Gyula és társainak az üzemi kérdésben beadott fellebbezését, amely azt célozta, hogy a főváros összes üzemeit szüntessék meg. Leszállították a bankok a főváros fiiggőkölcsöné- nek kamatlábát. A fővárosnak a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, a Leszámítoló és Pénzváltó Banktól, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett függőkölesönének eredetileg mintegy 1,290.000 dollárt kitevő részletére nézve a szeptember 23-i lejárat alkalmával a kamatláb tekintetében nem jött létre megegyezés. Ennek a megegyezésnek a létrehozása céljából Sipőcz Jenő polgármester szombaton délben az érdekelt bankok vezetőit értekezletre hívta össze. A tanácskozáson a polgármesteren és Borvendég Ferenc alpolgármesteren kívül Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok, Beliczay Imre tanácsjegyző, a kölcsöniigyek referense, Vásárhelyi István dr. min. titkár, a pénzügyminisztérium képviselője, az érdekelt bankok részéről pedig Milos György, a Pesti Hazai h. vezérigazgatója, a Kereskedelmi Bank részéről Stem Emil dr. vezérigazgató és Hollós Pál dr. cégvezető, a Leszámítolóbank képviseletében pedig Bún József vezérigazgató voltak jelen. Az értekezlet tárgya az említett kamatláb megállapítása volt. A főváros. az érdekelt bankok és a pénzügyminisztérium képviselőjének méltányos magatartása következtében az értekezleten olyan megállapodás létesült, hogy a pénzintézetek a kamatlábat 6 és háromnegyedre mérsékelték és kijelentették, hogy a legközelebbi prolon- gáció alkalmával hajlandók lesznek a kamatlábat 6 és ötnyolcad százalékra továbbmérsékelni. Mautlmer Ödön magterinelő és íuagkereskedelnii r.-l. heti jelentése. Lóhere. Miután a német importőrök szükségletüknek már egy igen tekintélyes részét, részben tavalyi, részben újtermésű áruval befedezték, az érdeklődés határozottan csökkent. A magyar lóhere szempontjából károsan befolyásolja a piac alakulását az a körülmény is, hogy az erdélyiek jóval olcsóbb árakon ajánlanak, mint a magyar áru önköltségben előállítható. Lucerna- mag iránt a kereslet ugyancsak csekély és a kínálat megerősödése folytán az árak lemorzsolódása nem volt megakadályozható. Fehérherében és általában egyéb heremagvakban az irányzat változatlanul csendes, a kereslet egészen jelentéktelen. A budapesti áru- és értéktőzsde hivatalos jegyzései nyers áruért 100 kilónként budapesti paritásban: káposztarepce 24—24.50, lucerna 105—120, lóhere 115—125, lenmag nngyszemű 23.50—24, kék mák 48 — 50, Viktória borsó 10—11.75, Expressborsó 15—10, ősziborsó 10.50—11.50, lencse kisszemü 20—24, nagyszemű 27—35 pengő.
