Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-18 / 42. szám
Budapest, 1933 október 18. ^omhmfjlíiiíjír 3 A Nemzeti Munkahét Az első szónál, a gondolatot híven kifejező Nemzeti Munkahét nevénél már tökéletesen tisztában van az ember vele, bogy a Társadalmi Egyesületek Szövetsége csodálatosan rátalált arra, amivel a magyar élet, a magyar jövendő kiforrását maradéktalanul szolgálni lehet. A Nemzeti Munkahét célját, programját, tartalmát mégis a szavakkal való kifejezés eleven erejével Antal István dr. miniszteri tanácsos, sajtófőnök határozta meg, amikor az egységes nemzeti társadalom mozgósítását és reális célok felé való összefogását írta a zászlóra. A magyar nemzeti társadalom egységén munkálkodik ma a kormányzat tol kezdve az utolsó szál polgárig és munkásig mindenki, akit a nemzeti ideálok lelkesítenek. De ennek a nemzeti társadalomnak nem elegendő egy táborba gyülekeznie, ennek meg is kell mozdulnia és pedig reális célok irányában. A nemzeti társadalom ma egy alakuló, vajúdó, születő új világ küszöbén természetszerűen telve van problémákkal és ma még ott sem tartunk, hogy ezeket a problémákat szétválaszthattuk, vagy csoportosíthattuk volna. A Nemzeti Munkahét tehát legelsősorban arra hivatott, hogy egybegyűlvén minden problémának hivatott interpretátorai, minden termelőosztály és minden társadalmi réteg bajaira, fájdalmaira, megoldandó kérdéseire rávilágítsanak, ezeket a problémákat kiilön-külön elemezzék, majd az egész nemzet sorsdöntő kérdéseinek keretébe a kellő és megillető helyre beillesszék. Nem fér hozzá kétség, joggal várhatjuk az egész ország, az egész nemzet, de legelsősorban Budapest székesfőváros hatalmas megmozdulását a Nemzeti Munkahét közeledtével. Legelső, vezető helyen kell természetesen ebben a megmozdulásban is a budapesti társadalomnak állania, amely a felvetődő problémák súlyát, csaknem kivétel nélkül a maguk egészében érzi a saját vállain. Az elméleti részen kívül azonban gyakorlati része is lesz a Nemzeti Munkahét programjának, ehhez a gyakorlati részhez pedig úgy az előadó pódiumot, mint a bemutató színpadot, bemutatandó anyagot Budapest szolgáltatja. És ahhoz a nagyszabású elképzeléshez, amelyet a Nemzeti Munkahét hatalmas gondolatokat termelő, lelkes, agilis, a nemzeti céloktól megihletett vezetősége mind gazdagabban tár elénk, Budapest fogja szolgáltatni az eleven életerőt. Gazdasági és szellemi életünk, iparunk és kereskedelmünk nagyszabású demonstrációját várjuk ettől a hatalmas megmozdulástól, amely nem sülyedhet le a kiállítások és vásárok tiszteletreméltó, de szokványos sablonjára. Itt eszmei célokat szolgáló nagyarányú seregszemléről van szó, amelynek során a magyar munka és a magyar tehetség produktumaival színpompás, gigantikus, minden értéket külön is kiemelő és kihangsúlyozó egységes képet kell nyújtanunk a magunk buzdítására, az ország épülésére és a külföld előtt való demonstratív felvonulásra. Igenis, szükségünk van arra, hogy mi magunk is tudjuk, kik vagyunk és mink van. Az önmagunkkal szemben való ez a számadás nemcsak önérzetünk nevelésére szolgál, hanem kétségkívül a további fejlődés ösztökélő eszköze is lehet. De megmutatja majd a Nemzeti Munkahét a hiányokat, a gyengeségeket, a pótlások és kiegészítések után kiáltó réseket is. Az egyes termelési ágak tanúságot tehetnek és tesznek is majd arról, hogy szívóssággal, leleményességgel, fokozott erőfeszítéssel, örök tanulással, a haladás meg nem szűnő vágyával mire mentünk eddig és merre van a fejlődés további útja. De érezni fogják ebben a testvériesülő, politikamentes hangulatban azt is, hogy a termelési ágak, a szellemi és testi munka alkotó erői csak az összefogás segítségével tudják adni teljesítő képességük és termető erejük maximumát. Nem a termelő ágak között való szolidaritásra, nem a szellemi erők egymás megértésére van ma már szükség; hanem ennél sokkal többre: teljes összefogásra, a nagy nemzeti célok érdekében való, minden jogosulatlan önzést legyőző hatalmas együttes megmozdulásra. Ma, amikor az egész világrend tulajdonképen kavargó, forró, alaktalan massza, amikor senki sem tudja merre visz a népek útja, amikor világok küzdenek egymás ellen, amikor nagy nemzeteket oe- helyként forgat meg a. levegőben az idők járása: az olyan kis nemzeteknek, mint amilyenek mi vagyunk, amilyenekké bennünket tett a nemzetközi igazságtalanság, minden erejüket egy nyalábba kell fogniok. A termelési ágaknak, a szellemi és két kézi munkának, minden szál embernek egymásba kell kapaszkodnia, hogy a történelmi idők viharjárása el ne seperjen benünket. A Nemzeti Munkahét, amely az egységes nemzeti társadalomnak reális célok irányában való megmozdulását írta zászlajára, bizonyára erős eszköze lesz annak a törekvésnek, hogy az egységben, összefogásban keressük az erőt, amely dacolni tud az idők viszontagságaival. Staifl Gésza fuvarozási vállalkozó Sipőci Jenő polgármester nyilatkozik a városi adntinisziráció időszerű kérdéseiről a kőltségvelési deficit pőddsára felveendő kölcsönről, a közüzemi tariiák érintetlenségéről, az insegadö engetieiyeze- senek szükségességéről, a szellemi sziiksegmunka kilátásairól es a kisiakásos oertiázak lanbercsökkenteséröl BUDAPEST, VI., Béke-tér 4. Telefon: 90 6 04 A közeljövőben megkezdi a törvényhatósági tanács és ezt követőleg a közgyűlés a jövő évi költség- vetés tárgyalását, amely iránt már most felfokozott érdeklődés észlelhető. A költségvetési tervezet ugyanis teljes nyíltsággal szemlélteti a súlyos gazdasági viszonyok nehézségeit és végeredményben nem titkolja, hogy a községi háztartás gazdálkodása hiánnyal fog zárulni. A költségvetési tervezet nyilvánosságra hozatala idején a polgármester nyílt őszinteséggel megmondotta, hogy a közel tízmilliós hiány pótlására belföldi kölcsönt kíván hitelművelettel biztosítani, mert csak így remélhető, hogy nem következik fennakadás a pénzügyi gazdálkodás menetében. Az időszerű kérdésekről folytattunk beszélgetést Sipőcz Jenő polgármesterrel, akitől mindenekelőtt megkérdeztük, hogy a várható költségvetési deficit pótlására mikor hajtják végre a kölcsön-tranzakciót és milyen formában biztosítják a szóbanforgó összeget. Sipőcz Jenő clr. polgármester a következőkben válaszolt a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ma még' nincsen pontos terminus a felveendő kölcsönnel kapcsolatban és általánosságban olyan elgondolás alakult ki, hogy a kölcsönt csak abban az esetben igényeljük, ha a folyó kiadások fedezése azt feltétlenül megkívánja. Egyelőre az a helyzet, hogy a törvény- hatósági bizottság már a múlt évben húszmillió pengős hitelkeretet szavazott meg, amelyet időnkint felhasználunk a Községi Takarékpénztár útján és ennek a húszmilliós kölcsönnek a keretén belül pótoljuk a hiányzó tételeket. Ez a kölcsön nincs egészen kimerítve, azonban ettől függetlenül előtérben áll a költségvetési hiány pótlására szükséges kölcsön, amelyre vonatkozólag a jövő év folyamán teszek javaslatot az illetékes szerveknek. Szóvátettük a polgármester előtt azt a híresztelést, hogy ismét esedékes a közüzemi díjak emelése, mert az olyan jelentős többletjövedelmet biztosítana a főváros számára, hogy a községi háztartás minden fennakadás nélkül láthatná el feladatát. — Tudomásom van erről a híresztelésről — válaszolta a polgármester — azonban kijelentem, hogy az adminisztráció nem__ gondol erre a lehetőségre. Távol áll ez a gondolat az autonóm szervektől is, mert mindannyian érezzük, hogy a mai nehéz viszonyok között a gáz-, villany- és vízdíjak drágítása mennyire megterhelné a főváros lakosságát. Ennek az elkerülésére mindent megtettünk a múltban és belátható időn belül sem szándékozunk a mindennapi életlehetőségeket ilymódon megnehezíteni. Azért merült fel a kölcsön gondolata, hogy a hiányok pótlását ebből fedezzük, mert minden körülmények között kitartunk ama szilárd elhatározás mellett, hogy a közüzemi díjak mai nívóját érintetlenül hagyjuk. A városházán nagy várakozással tekintenek a kormánynak az Ínség akció engedélyezésére vonatkozó döntése elé. A végső állásfoglalásról még nem kapott hírt a polgármester és így megkérdeztük, hogy mikorra várható az inségadó engedélyezése, amely tudvalevőleg jótékonysági akciók költségeinek a fedezetére szükséges. Sipőcz Jenő polgármester errevonatkozólag a következő kijelentést tette: — A kormánnyal folytatott eddigi tárgyalásokon, amelyekben Huszár Aladár főpolgármester úr is résztvett, a legnagyobb jóindulatot tapasztaltuk a belügyminiszter és a pénzügyminiszter urak részéről, akik megígérték, hogy döntésüket november elsejéig — amikorra kimerül az erre a célra biztosított fedezet — megküldik a fővárosnak. Most újból felkérjük a kormányt, hogy tekintettel a közeledő novemberi terminusra, tisztázza a helyzetet. Az eddigi szóbeli megbeszéléseken már kialakult az az elhatározás, hogy az inségadó kulcsa a tavalyi méretekben marad. Az e címen várható bevételt 8—10 millió pengőre becsülöm, amely összeg pontosan fedezi az inségakciók szükségletét. A főváros jótékony irányú tevékenységének legnevezetesebb formája a szellemi szükségmunka-akció volt, amelyről olyan hírek terjedtek el, hogy azt ebben az évben már nem valósítják meg. — A szellemi szükségmunkásoknak — hangzott a válasz — nagy szerepük volt az elmúlt évben a jótékonysági akciók megalapozásában, mert tudvalevőleg olyan feladatot osztottunk ki számukra, hogy személyesen ellenőrizzék a szegénykataszterbe felvett ínségesek helyzetét és minősítsék azt, vájjon rászorultak-e a hatóság támogatására. Az elöljáróságon állandóan további igényekkel jelentkeznek a rászorultak és így fokozottabb szükség lenne a megfelelő ellenőrrzésre. A szellemi szükségmunka kiadásai azonban horriblis összegekre rúgnak és így csak abban az esetben lehet szó a munkanélküliek alkalmazásáról, ha az inségadó dolgában teljesülnek a főváros várakozásai. Amennyiben a kormány döntését kézhezvessziik és pontosan kikalkuláljuk a várható jövedelmeket, úgy mérlegelés tárgyává tesszük az ezévi szellemi szükségmunkát. Minden reményem megvan ahhoz, hogy a szellemi szükségmunkásoknak az in- ségakció keretében való jövedelemhez juttatását idén is kcresztülvihetjük. Végül a kisiakásos bérházak lakbérügyét tettük szóvá a polgármester előtt és hangoztattuk, hogy ezeket a házakat annakidején bizonyos szociális elgondolásból építették, elsősorban azért, hogy a szegényebb néposztály olcsó lakásokhoz jusson. A házbérek bizonyos vonatkozásban magasak és mindenképpen indokolt, hogy valami arányosítás történjen. — November elsején visszaáll a lakások szabad forgalma — mondotta a polgármester — és ezt az alkalmat felhasználja a főváros arra, hogy különösen a régi épületekben esetleg még alacsonyabb lakbéreket a mai lakbérek nívójára hozza. Amit ezen a címen többletbevétel formájában kapunk, azt a kisiakásos bérházak lakbércsökkentésére fordíthatjuk és ezzel bizonyos igazságtalan méreteket sikerül megszüntetni. Az illetékes ügyosztályokban már folynak a számítások és az eddigiek szerint februárban alkalmazzuk a lakbércsökkentést mindazokban a kisiakásos bérházakban, ahol a bérek leszállítása indokolt. Ezekben vázolta az időszerű kérdéseket a polgár mester, amelyhez még hozzáfűzte azt a véleményét is, hogy a Vásár pénztár ügyének likvidálását most már sikerül gyors tempóban végrehajtani. PÉNTEK SÁN8QE3 GÉPSZÍ JGYÁR BUDAPEST, VI., SZONDY-U. 33 TEL.: 28-3-31. ALAPÍTVA 1907. Huniadt János iWBie”TSBMas«TES KESBBOVIZ1™..... AZ EMÉSZTÖ8ZERVJ3K LEGKIVÁLÓBB GYÓGYVIZE. EGY HÁZTARTÁSBAN SEM HIÁNYOZHAT HATAsABAN felOlmulhatatlan SAXLEMER AS1DRÄS, BUDAPEST ax EGYSÉGES KÖZS a j/mmmmJlmmf Gl V>OCGAUl VAUT l&iv at aló s lapfa
