Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-18 / 42. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933, olkióőev 18. 42. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉLÉ VRE............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Egységes vezetés alatt Budapest egész területén megindul a Nemzeti Egység Pártjának szervezkedése A döntő tanácskozások Sztranyavszky Sándor veze­tése alatt kedden délelőtt megkezdődtek — ugrón iábor: A megállapodás sokkal egyszerűbb lesz» mint sokan azt szeretnék Egység Nincs ebben a városban egyetlen lélek sem, aki biztos ne lenne abban, hogy mindenkit, aki a hónapok óta folyó nemes politikai vetélke­désben szerepet játszik, a legjobb szándékok vezetnek. Abban meg aztán mindenki igazán tökéletesen egyetért, hogy Gömbös Gyulának van igaza, amikor elszántan küzd a nemzeti egységért, amely egyedül ad a mai világfelfor­dulásban kemény, elszánt akaratot, biztos el­lenálló és érvényesülést hozó erőt. A nemzeti egység pedig az ország legdrágább kincse, kul­turális és gazdasági erőkifejtéseinek leghatal­masabb faktora. Budapest székesfőváros nél­kül nem lehet nemzeti egység. Legyen tehát a nemzeti egység koronája a főváros egysége, amely elválaszhatatlanul belesimul, belegyöke­rezik a nemzeti egységbe. Hogy ennek a természetes kifejlődésnek ezideig voltak akadályai, hipokrataság lenne letagadni. De még a rosszindulatú kritikának is el kell ismernie, hogy ezek az akadályok csak a megvalósulás módja és mikéntje körül mozogtak. Abban a pillanatban, amikor Göm-> bős Gyula miniszterelnök leült a zöld asztal mellé az országos és fővárosi politika vezető egyéniségeivel, eltűnt minden alapvető ellen­tét Akadtak előbb, akik taktikai kérdésekben talán más és más véleményen voltak, de a mi­niszterelnök bölcs intelme után, csak a nagy nemzeti célok lebegtek mindenkinek a szeme előtt. Hiszen kinek lehet ellenvetése, amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy a városházán egyetlen pártra kíván támaszkodni és ez a nemzeti egység pártja, amelynek mindazok az urak, akik a miniszterelnöki tanácskozáson résztvettek egyaránt tántoríthatatlan, lelkes hívei. Vagy aztán lehet-e kifogás a miniszter- elnöknek ama bölcs szándéka ellen, hogy a fő­város irányítását, vezetését függetleníteni akarja a politikától és meg akarja szüntetni az eddig talán túlburjánzott párturalmi rend­szert'? Mi voltunk azok, akik a Fővárosi Hírlap hasábjain esztendők óta valósággal elszántan küzdöttünk a politikamentes városházáért. Vagy helyes volt-e az, hogy egy vezető akarat helyet a pártok tömege, közöttük csip-csup frakciók, szóltak bele minden kérdésbe, mind­egyiknek volt akarata, kívánsága akkor, ami­kor a problémák megoldásáról volt szó, de va- valamennyien tiltakoztak a felelősségben való részesség ellen, valahányszor helyt kellett állni határozataikért. Ez az a párturalmi rendszer, amelyben a legkisebb frakció is csak a napos oldalon szeretett sütkérezni, amikor pedig be­borult az égboltozat, akkor siettek mindent a polgármester és a „többségi pártok“ nyakába varrni. Ilyenkor nem voltak sehol, hanem csak akkor jelentkeztek, ha az akaratukat — legalább számarányuknak megfelelően — évényesíteni kívánták. Ennek a rendszernek tényleg meg kell szűnnie és mi reméljük, hogy a most megkez­dődött tanácskozásokon, amelynek kész tervet, kész pártot, kész új városkormányzást hivatot­tak kialakítani és az Ankarából visszatérő mi­niszterelnök elé terjeszteni, kisarjadzik majd olyan helyzet, amely biztosítani fogja a város­házán a mindent összefogó erőt. TJgy érezzük, hogy a nemzeti egység megszervezésének ez az akció nem a kezdete és nem a befejezése ugyan, de minden körülmények között magva és súly- pontja. Az egységes akarat, amely most van kiala­kulóban, minden átmenet nélkül biztosíthatja a főváros politikamentes, a népért való, a né­pet szolgáló kormányzatát, mert ennek megva­lósítását közüggyé teszi a főváros kiváló tiszt­viselőkara, élén Sinőcz Jenő polgármesterrel, aki ma az egész városi adminisztráció legszi­lárdabb pontja. A polgármester második évti­zede járja városa érdekében ezt a gyötrelme- sen nehéz utat és mi ismerve a polgármester lelkes munkáját, nagyszerű alkotóerejét, tud­juk, hogy ezek a pompás tulajdonságai ezer- szerte jobban érvényesülhetnek, ha egységes erő áll mögötte, amely a nyugodt munkát bizto­sítja számára. A nyugodt munkát, amelyért lehet is, érdemes is felelősséget vállalni. Gömbös Gyula miniszterelnök kormányra- jutása óta állandóan kísért az a gondolat, hogy az új kormányprogram gyakorlati meg­valósításának érdekében Budapesten is meg kell szervezni a nemzeti egység táborát. A mi­niszterelnök a maga komplikált külpolitikai irányú tevékenységén túl beható érdeklődést tanúsított a főváros ügyei iránt is és már az elmúlt hetekben több tárgyalást folytatott a főváros többségi pártjainak vezetőivel, akiktől részletes információt szerzett a városházi pár­tok erőviszonyainak megoszlásáról. A Fővárosi Hírlap a tárgyalásoknak minden mozzanatáról hűségesen beszámolt és minden viharzás köze­pette is hangot adott annak a felfogásának, hogy a kormánypolitikának a városházán való térhódításával feltétlenül számolni kell, mert Budapest mindenkor kezdeményezőleg hatott az ország politikai hangulatára és vé­leményének kialakítására. Az országos párt részéről történt ilyen kezdeményezések az első időkben nem találtak megfelelő visszhangra a városházán és különböző zavaró momentumok késleltették azt a megegyezést, amelyre pedig elsősorban a székesfővárosnak van múlhatat­lan szüksége. A nyári hónapok alatt szünetel­tek a tanácskozások és talán ez a magyarázata annak, hogy lehiggadtak a túlzók és így Gömbös Gyula miniszterelnöknek min­den akadálytól mentesen sikerült az or­szágos párt vezetőségét és a kormány városházi pártját közös nevezőre hozni. Gömbös Gyula miniszterelnöknél szomba­ton reggel kezdődtek a fontos tanácskozások, amelyek teljes megegyezést hoztak minden kérdésben. A megbeszélésen ott volt Sztra­nyavszky Sándor országos pártelnök, Ugrón Gábor, Marton Béla országos főtitkár, Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt el­nöke, Tabódy Tibor, Payr Hugó és Usetty Béla országgyűlési képviselők. A megbeszélés mind­végig a legbarátságosabb légkörben folyt le és nagy vonalakban a részletkérdésekben is sikerült az eddigi ellentéteket kiküszöbölni. Elvi vonatkozásban az összes jelenlévők helye­selték a miniszterelnöknek azt az álláspontját, hogy Budapesten csak egy párt lehet, amelyik országos szemszögből is érezteti befolyását a várospolitikában és gondoskodik arról, hogy a kormány minden közérdekű elgondolása Buda­pesten is valósággá váljon. Behatóan megvi­tatták azokat a szervezési munkálatokat is, amelyeket egyrészt Tabódy Tibor, másrészt az Egységes Községi Polgári Páirt végzett és ezek-' nek az eredményeknek az egybevetésével sike­Tanácskozik a vezérkar az Kedden délelőtt kezdték meg a Nemzeti Egység pártja Eszterházy-utcai helységében a részletek kidolgozására ^ irányuló megbeszélé­seket Sztranyavszky Sándor elnöklete alatt: Ugrón Gábor, Kozma Jenő, Marton Béla, Ta­bódy Tibor, Payr Hugó és Usetty Béla ország- gyűlési képviselők. A bizottság elhatározott szándéka, hogy a megbeszéléseket naponkint folytatják mindaddig, amíg az összes részletkérdé­seket, a tárgyi és személyi vonatkozá­sokat kivétel nélkül nem tisztázzák. rült azután a pártszervezés kérdését teljes har­móniában megállapítani. Az a körülmény, hogy a tanácskozás rendkívül hosszú ideig tartott, azt mutatja, hogy a miniszterelnök és a nála megjelent politikusok végigmentek a városházi politika összes aktuális ügyein és minden részletben kidolgozták a további munkaprogramot. A most már végérvényes megállapodás szerint az Egységes Községi Pol­gári Párt mai formájában megszűnik és he­lyette a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi alakulata veszi át az ügyeket. Az új alakulás végleges elnevezése: Nemzeti Egység Pártja budapesti szer­vezete. Az új szervezet magába foglalja a Kozma Jenő vezetése alatt álló központi és kerületi szervezeteket, a Tabódy Tibor által életrehívott alakulatokat ,míg a szervezés munkáját Sztra­nyavszky Sándor elnöklésével a fentemlített képviselőkből álló bizottság végzi. Ez a bizott­ság a szervezkedésre vonatkozó előmunkálato­kat a miniszterelnök törökországi útjának idő­tartama alatt befejezi és javaslatait a minisz­terelnöknek visszaérkezése után fogja előter­jeszteni. A Nemzeti Egység Pártja budapesti szerve­zete most már teljes együttérzéssel a követendő politika irányelveinek tekintetében november 12-én tartja zászlóbontó nagy­gyűlését, amely ennek az évnek a leg­nagyobb belpolitikai eseményét ígéri. A nagygyűlésen résztvesz és beszédet mond Gömbös Gyula miniszterelnök, Sztranyavszky Sándor, Ugrón Gábor, Kozma Jenő, Tabódy Tibor és a párt vezető tagjai. Megelőzi ezt az aktust a Nemzeti Egység Pártja budapesti szer­vezetében a személyi kérdéseknek megoldása, amely tekintetben máris kialakultak bizonyos elgondolások. Azok a híresztelések, hogy Kozma Jenő és az Egységes Községi Polgári Párt vezető tényezői háttérbe szorulnak az új alakulásban, nem felelnek meg a valóságnak, mert a miniszterelnök rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a városházi politiká­nak ismert személyiségei továbbra is megtartsák hatásos beleszólásukat az ügyek vitelébe. Általában a legnagyobb békülékenység és jószándék vezeti az egyesült két párt minden tagját, úgyhogy a fővárosnak komoly nyere­sége ez a nagy homogén egység, amely min­denkor tárgyilagos szándékkal fog beillesz­kedni a városházi politikába. egységes szervezkedésről A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a Nemzeti Egység Pártja budapesti szervezeté­nek vezetőségét a következő szervek fogják al­kotni: A fővárosi szervezet elnöke, az elnöki tanács, amelynek tagjai az összes budapesti egységes­párti országgyűlési képviselők és felsőházi ta­gok, az országgyűlési választások szempontjá­ból a három lajstromos kerület elnökei

Next

/
Thumbnails
Contents