Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-04 / 40. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• oKióbev 4, 40, szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Hapcii A budapesti városházán lassan már a szót, hogy „deficit“, egészen elfelejteni kezdtük. Évek óta any- nyira rendben volt a főváros szénája, hogy igazán őszintén és joggal dicsekedtünk deücitmentes költ­ségvetéssel. Most azután egyszerre tízmilliós deficit merül föl, amikor kezünkbe adják az 1934. év vaskos költségvetési kötetét. Már előre is megmondhatjuk azonban, hogy mindössze a deficit szó szokatlansága riaszt bennünket, mert ami mögötte van, az nem az elítélő kritikát, hanem a méltánylást és a dicséretei érdemli meg*. Mi azt is tudjuk, hogy a számoszlopok művészeinek, a pénzügyi szakembereknek vannak zseniális módszereik, amelyekkel úgy ki tudnak esztergályozni egy költségvetést, hogy a legfurfan­gosabb finánc sem képes ráfogni a deficitet. A fővá­ros is megtehette volna ezt a jövő esztendei költség­vetéssel, de nem akarta megtenni, öntsünk tiszta bort a pohárba, — mondották, — lássuk az őszinte, nyers, rideg igazságot. Mi bevalljuk, nekünk tetszik ez az őszinteség, mert egymilliós lakosságú fővái’os nem kisgyerek, akit a deficitmentesség dajkameséjé­vel lehet elaltatni. A másik megjegyzésünk erre a költségvetésre az, hogy bele kell mélyedni és meg kell állapítani, ho­gyan és miért jött létre ez a deficit. Ki az oka annak, hogy Budapest székesfőváros a jövő esztendőben tízmilliós hiánnyal fog dolgozni, ha ugyan az a tö­kéletes, reális számítás, amely ebben a költségvetés­ben uralkodó, nem hozza -meg* azt a kellemes meg­lepetést, hogy a deficit vagy kevesebb lesz, vagy egyáltalán eltűnik, mert több lesz a bevételünk, mint amennyire a főváros pénzügyi szakértői pesszi- mísztikusan számítottak. De hogyne lenne deficites a költségvetés akkor, amikor a főváros bevételei évi kerek hatvanmillióval, tehát mintegy harmincszáza­lékkal csökkentek“? És itt nemcsak a főváros adó­fizető közönségének gyengülése játszott közre, hanem az is, hogy a főváros elesett a forgalmiadó-része- sedésónél, valamint a borfogyasztási adó leszállításá­nál igen jelentékeny összegektől. Azonkívül kor- mányrendelkezés folytán a főváros jövőre már vá­rosi bélyegilletókeket sem szedhet, ugyanakkor azon­ban az ostendei egyezmény értelmében meg kell kez­deni az adósságtörlesztést is. Ilyen körülmények kö­zött azután igazán nem lehet okolni a főváros pénz­ügyi vezetőit azzal, hogy rosszul gazdálkodnak, mert csak deficites költségvetést tudnak produkálni. De ismételjük, a fővárost nem gáncs és kritika illeti ebben az esetben, hanem dicséret. A főváros pénzügyi vezetői, igenis, signum laudist érdemelnek, mert erre a költségvetési hiányra büszkék lehetnek. Antagonizmusnak, kontrasztnak látszik, de ez olyan defioit, amely dicséri a székesfőváros becsületes sáfár­kodását és dicséri azt a kiváló pénzügyi adminisztrá­ciót, amely párját ritkítja az egész földkerekségen. Hiszen ma Párizs, Berlin, London, Bécs, Newyork, Chicago és csaknem kivétel nélkül minden világvá­ros nem a deficittel, hanem az összeomlással küzd. Csak úgy véletlenül esik rá a szemünk ebben a pil­lanatban egy újságcikknek a címére, amely a new- yorki irtózatos tömegnyomorról számol be és amely azt mondja, hogy a város polgári segélybizottsága riadthangú feliratban sürgeti O’Brien főpolgármes­tert, hogy siessen megmenteni hétszázötvenezer szű­kölködő családot az éhenhalástól. Hát mi a tízmillió deficit Budapesten akkor, amikor Budapest székesfő­városnak eszeágában sincs a községi adó emelése, vagy a közszolgáltatások árának fokozása és mégis szinte maradéktalanul teljesíti rendkívüli méretű szociális és kulturális feladatait? És ez a tízmillió deficit azután a legtöletesebb pénzügyi biztonságot nyújtja, mert itt már csalódni csak a javunkra le­het. Ilyen nehéz időkben szociális és kulturális fel­adatokat téljesíteni annyit jelent, mint megmenteni a szenvedő emberiséget és átmenteni a nagy emberi értékeket a jobb jövő számára. Nem csodáljuk, ha a főváros ezek mellé összezsugorodott költségvetésé­ben már nem tudott kellő összegeket közmunkák szá­mára beáUítani. Akkor, amikor minden oldalon meg­rövidítettek bennünket, erre nem is lehetett számí­tani, de ha őszinték akarunk lenni, akkor még így Is be kell vallanunk azt, hogy Budapest iparának és kereskedelmének ezekben a szűk esztendőkben is egyetlen igazi támasza és istápolója a főváros. Nél­küle már minden összeomlott volna. A főváros nagy­szerű pénzügyi gazdálkodása nemcsak a saját létét mentette meg, de gondoskodott arról is, hogyha pol­gárai jólétben nem is, de a Jobb Jövő reményében szerényen megélhessenek. Elévült a Vásárpénztárnál a hűtlen kezelés bűncselekménye, — állapítja meg Szemethy Károly tisztiffifigyész Huszár Hladár dr. főpolgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a visárpénzlári vizsgálat szigorú elbírálásáról Kedden délután a főváros törvényhatósági tanácsa megkezdte a vásárpénztári vizsgáló- bizottság jelentésének tárgyalását. Hetek óta a legkülönbözőbb forrásokból olyan híreket ter­jesztettek, hogy a Vásárpénztárnál előfordult szabálytalanságok miatt le kell vonni a politi­kai konzekvenciákat is. Politikumot igyekeztek tehát belevinni a vásárpénztári vizsgálat ügyébe és ezek a törekvések mindenesetre elértek odáig, hogy az egész ügy bizonyos mértékig a politika terére is átterelődött. Ez a szándék pe­dig^ sem városházi, sem városházán kívüli fe­lelős tényezőknek nem áll szándékában. A Fővárosi Hírlap munkatársa illetékes helyen azt az információt kapta, hogy a vásárpénztári ügy további vizsgálatá­tól a legnagyobb mértékig távol akar­ják tartani f, nop ti kát aki az utóbbi napokban csaknem kizárólag a vásárpénztári vizsgálóbizottság jelentésének tanulmányozásával foglalkozott és a jelentés átvizsgálásába jogászokat is belevont. Ezek- után különös érdeklődésre tart számot a fő­— A keddi tanácsülésnek kell határoznia a én álláspontom az, hogy a Yásárpénztár ügyét Ahol bűnök és mulasztások történtek, ott sor a közvéleménynek hozni azt a megnyugvást megtorlás nélkül közérdekellenes cselekedetek tósági tanács tárgyalásai folyamán teljesen tátják majd azok az intézkedések, amelyeket — Áttanulmányoztam a vásárpénztári viz győződést szereztem, hogy a vizsgálat anyaga az eddig lefolytatott vizsgálat megállapításai vonni egyes személyekre nézve, most nem ha lesznek oly esetek, melyek büntetőjogi után, az autonómia szervei ilyen irányban is Huszár Aladár főpolgármester fenti rend­kívül érdekes nyilatkozata tehát kilátásba he­lyezi, hogy a Vásápénztár ügye esetleg bün­tető útra kerül. Hétfőn délelőtt Szemethy Károly dr. tiszti főügyész felkereste Huszár Ala­dár főpolgármestert, akinek beszámolt arról, hogy véleménye szerint a vizs­gáló bizottság mely vádjai azok, ame­lyek helytállásuk esetén büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. Szemethy Károly tiszti főügyész jogi szak- véleménye feltűnést fog kelteni, mert a fővá­■ !■!■! ■■■IIBII I><l<M I — .....■■ mm....... és az a cél, hogy objektiven, mindenkit kielé- gítő tárgyilagossággal és mindenféle politikai szempont teljes kizárásával folytassák le a vizsgálatot. Az elmúlt hét folyamán ismertette Huszár Aladár dr. főpolgármester a vásárpénztári vizs­gálóbizottság jelentését Hrömbös Gyula minisz­terelnökkel, továbbá Kereszt es-Fischer Ferenc belügyminiszterrel. Ezután történt, hogy a fő­polgármester összehívta a törvényhatósági ta­nácsot a jelentés megvitatására. A közvéle­mény feszült ügyelemmel tekint a tanács ál­lásfoglalása elé, különösen azért, mert a jelen­tés elkészítői közül néhányan nyíltan hangoz­tatják, hogy nem maradhat el a Vásárpénztár ügyének biintetőútra való terelése és okvetle­nül ügyészi beavatkozásra kerül sor. Hétfőn délben felkerestük polgármesternek a Vásárpénztár ügyében el­foglalt álláspontja. Mikor errevonatkozóan kérdést intéztünk, a főpolgármester a követ­kezőket válaszolta a Fővárosi Hírlap munka­társának: Vásárpénztár további vizsgálatát illetően. Az a legszigorúbb szemszögből kell elbírálni, kell, hogy kerüljön a megtorlásra is. Meg kell keltő tudatot, hogy senki sem követhet el et. Remélem, hogy az egész ügy a törvényha- tisztázódni fog és a közvéleményt inegnyug- az illetékes tényezők fognak hozni, sgáló bizottság jelentését és abból azt a meg- nagyon komoly. Természetesen arra, hogy milyen következményeket fognak maguk után nyilatkozhatok. Hangsúlyozom azonban, hogy következményeket kell hogy vonjanak maguk intézkedni fognak. ros tiszti főügyészének megállapítása szerint a vizsgáló bizottság mindazon adatai, amelyek hűtlen kezelésre vonatkoznak, jogi szempontból nem bírnak jelentő­séggel. Amennyiben ugyanis a Vásárpénztár bár­mely alkalmazottja elkövette a hűtlen kezelés bűncselekményét, ez Szemethy Károly tiszti főügyész szerint már elévült és ennélfogva a vizsgálati anyagnak a hűtlen kezelésre vonatkozó része bűnvádi útra nem terelhető. Teljes össihangban a mtnisilerelnöh úrral log juh tovább vezetni a főváros ügyeit. — mondja Kozma Jenó Nevetséges Kitalálás a törvényhatóság feloszlatása — Elvi megálla­podás a Nemzeti Egység Pártja budapesti szervezkedeseröl A várospolitikai események változatlanul foglalkoztatják a közvéleményt és a sok ellent­mondó híresztelések között mindenki nagy várakozással tekint a végleges megoldás felé, amely annyi szóbeszéd és tendenciózus beállí­tás után végre megnyugvást hoz az egész vo­nalon. Gömbös Gyula miniszterelnök az elmúlt napokban több tanácskozást folytatott: két­szer tárgyalt Kozmar Jenővel, fogadta Wolff Károly, Payr Hugó és Ernszt Sándor ország- gyűlési képviselőket, végleges állásfoglalás azonban még nem történt. A miniszterelnök­nek a várospolitikai irányzat megszabására irányuló tanácskozásait természetesen olyan értelmű rosszindulatú kritika fogadta, amely végleges következményképpen nem. kevesebbet Huszár Aladár dr. főpolgármestert,

Next

/
Thumbnails
Contents