Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-20 / 38. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. szeptember 20. 38. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavIllonokban sss FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL mígjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Beteges héjelgesse fajult a városi politika vészharangjának kongaiása Nem engedi az önkormányzat hogy becsületes munkáját mellékvágányra tereljék Gyomorbaj Mi tűrés-tagadás, Budapest gyomorbajban szenved. Ezt mutatja legalább az a jelentés, amelyet a közélelmezési tanácsnok Budapestnek az év elejétől augusztus végéig való élelem- fogyasztásáról nagy gonddal megszerkesztett. Egy milliós város élelmiszeradagjában kétségkívül nagy szerepet játszik az, ha nyolc hónap alatt százezer mázsával kevesebb élelmet fogyaszt, mint fogyasztott egyébkor, ugyanennyi idő alatt. Igaz, hogy a hús és a tojásfogyasztás a múlttal szemben emelkedett, ez azonban aligha azt jelenti, hogy Budapest gyomra orvosilag gondolkoznék és ha mennyiségileg kevesebb élelmiszert vesz is magához, de legalább kalóriatartalomban egyensúlyozza a veszteséget. Nem, nem erről van szó, hanem egészen egyenesen és határozottan meg lehet állapítani, hogy Budapest ma már nemcsak a szórakozásain, nemcsak a kultúrigényeinek lecsökkentésén, hanem a gyomrán is takarékoskodik. Meg kell állapítani az objektív igazság kedvéért azt is, hogy ezalatt a nyolc hónap alatt az élelmiszerárak jelentősen csökkentek. Annál súlyosabb azonban a baj, mert hiszen ez nemcsak azt mutatja, hogy a főváros lakossága a kisebb, a csökkent élelmiszerárakat sem tudja megfizetni. Nem tehetünk róla, valószínűleg ellenkezni fog amit mondunk a közgazdasági tudomány tételeivel; de valahogyan az az érzésünk, hogy a gazdasági életben éppen olyan törvényszerűségek vannak, mint mondjuk, a természetben. Nem lelhet a gazdasági életet sem megcsalni és ha bármilyen olcsó is Budapesten a papírforma szerint, mondjuk, a burgonya, a fogyasztó mégsem tudja azt megvásárolni, mert valahogyan megérzi azt, hogy ez az olcsó ár mégis drága a termelői árhoz viszonyítva. Hát hogyne érezné meg? Csak egy egész kis példát mondunk el, amit vidéki urak társaságában hallottunk. Egy földbirtokos hetven kilo- métei-re lakik Budapesttől és ha egy hízott sertését a fővárosba akarja szállítani, akkor a sertés útiköltsége a teherkocsiban lényegesen nagyobb, mint a nagyságos úr útiköltsége a II. osztályú kényelmes pamlagon. A nagyságos úr még elegánsan meg is ebédelhet az útiköltség kiilönbözetén. Ennél jobb példát arra, hogy milyen rendkivüli az árkülönbözet a termelő eladási és a fogyasztó bevásárlási ára között, igazán nehéz lenne mondani. Pedig van példa bőségesen, mert hiszen Sipőcz Jenő polgármester hatalmas jelentésben foglalkozik ezekkel az anomáliákkal. Ezek után senki se csodálkozzék azon, hogy a polgármester ki tudja mutatni, hogy a burgonyánál a termelő és a fogyasztási ár között a különbözet 240 százalék, a tejnél 100 százalék, a húsnál 57, a kenyérnél pedig 40 százalék. Soroljuk-e fel ezek után azt a töméntelen panaszt, amelyek közül talán egyen sem lehet segíteni, mert hiszen az állam nem élhet adó nélkül, a vasút tönkremegy, ha olcsóbban szállít, végeredményben pedig a kereskedelemnek is élnie kell. Itt azután belekapcsolódik a polgármester jelentése szerint egy újabb baj a régi bajok közé; de ez a baj megint csak olyan, amin segíteni nem lehet. Nyiltan megmondja a polgár- mester, hogy az élelmicikkeknek a fővárosba való fölhozatalával és árusításával aránytalanul sok egzisztencia foglalkozik. Ennek aztán igazán egyszerű az oka. A legkényelmesebben gondolkozó ember ugyanis egyszerűen azt mondja, hogy ezen a keserves világon ma semmi sem bizonyos, csak az az egy, hogy az embereknek enni muszáj. Egyetlen reális pálya tehát az élelmiszerkereskedelem. Teljesen jogos az a panasz, hogy ez a sok elelmiszerkereskedő viszont alaposan megdrágítja a betevő falatunkat. De sem a polgármesternek, sem nekünk, sem senkinek nem lehet lelkiismerete ahhoz, hogy a mai szociális viszonyok között nagy keservesen megalapozott és minden mellett is szerény kis egzisztenciákat halomra döntsön. Keserűbb, szomorúbb képét a mai világnak igazán nem lehet adni, mintha rámutatunk arra, hogy olyan világban élünk, amikor a hatóságok látva kénytelenek tűrni az élelmiszeruzsorát. Mesterségesen megmérgezni a közvéleményt; ez hevíti az elkeseredett támadásokat, amelyek mögött az autonómia ellenségei húzódnak meg. Teljes erővel halad a végső kifejlés felé a Vásárpénztár ügyében megindított vizsgálat és órák választanak el attól, hogy a közvélemény tisztán lássa azt a kétségtelenül súlyos mulasztás-sorozatot, amelyik a Vásárpénztárt a csőd szélére juttatta és a fővárosnak milliós károkat okozott. A főváros vezetősége ellen indított hangulatkeltés azonban teljesen célt téveszt, amikor a felelősség kérdését az adminisztráció irányítói ellen próbálja kihegyezni, mert csak a tájékozatlanok hiszik el azt a mesét, hogy a részvénytársaság ügyvezetésében történt hibákért a polgár- mester, az alpolgármesterek, a tanácsnokok és a törvényhatósági tanács tagjai a felelősek. Nem akarunk részleteket közölni a vizsgálat anyagából, mert magunkra nézve kötelezőinek tartjuk, hogy a hivatalos vizsgálati jelentés közrebocsátásáig nem szakítunk ki egy-egy adatot, hanem megvárjuk azt az időpontot, amikor a pártközi vizsgálóbizottság a maga véleményével is megvilágítja a történt visszásságokat. Az autonómia ellenségei nem ezt vallják és a szenzációt hajhászó közlemények porhintéssel operálnak, amikor a Vásárpénztár ügyét erőszakosan a politikával akarják összekeverni. A városházi politikának és az ott képviselt pártoknak semmi közük nincs a Vásárpénztár bűnö\s gazdálkodásához. A tárgyilagos bírálók előtt úgyis ^ eltévesztett igyekvés a politikai pártokat és általában a városházi autonóm szervezetet a Vásárpéuztárért felelőssé tenni, mert éppen a pártok törekednek a tényállás teljes tisztázására és végeredményben állásfoglalásuk fogja eldönteni a felelőssé gr evonás és megtorlás alkalmazását. Az utóbbi időkben kiélesedett rohamok a főváros ellen már nem is a Vásárpénztár ügyét feszegetik, hanem a politikai helyzet megbontására tőkédnek, szerencsére azonban ettől a veszedelemtől nem kell félteni a városháza irányító szerveit. Napról-inapra felbukkan olyan híresztelés és jólértesült közlés, amelyik azt akarja elhitetni, hogy a községpolitikai pártok között súlyos súrlódások vannak napirenden, pártbomlások követik egymást és a különböző frakciók a vezérek és alvezérek eltávolítását akarják. Kezdődött a kampány az Egységes Községi Polgári Párt megemlítésével, abban a beállításban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának budapesti szervezkedése a Kozma Jenő vezetése alatt álló községi pártot kívánja félreállítani és folytatódott azzal, hogy a Keresztény ^Községi Pártban palotaforradalom készül Wolff Károly ellenig Kapóra jött a Vásárpénztár ügye, amely xijabb talapzatot jelentett a támadók számára, hogy onnan nyí- lazzák le nemcsak a pártvezéreket, hanem az adminisztráció élén álló tényezőket is. Az erre- vonatkozó kísérlet hol erősbödik, hol pedig gyengül, aszerint, hogy milyen újabb anyag áll rendelkezésre, nemcsak a községpolitikai pártok, hanem az autonómia gyengítésére is. Minden kísérlet azonban magán viseli a demagógia és a naivitás furcsa keverékét, mert a főváros közönsége nagyon jól látja, hogy a vizsgálatot a pártok részéről folytatják, ahol nem győzik eléggé hangoztatni, hogy a konzekvenciák levonását a legszigorúbban fogják végrehajtani. Hamis híresztelések sem alkalmasak ahhoz, hogy a községpolitikai élet mai berendezkedését és erőviszonyait megváltoztassák. Az Egységes Községi Polgári Párt és a Nemzeti Egy- ségpárt között nem támadhatnak szakadékok, mert mindkét oldalon Gömbös Gyula miniszterelnök magasívelésű politikáját tartják irányadónak. Egyéni próbálkozások nem jutnak eredményre, mert a Községi Polgári Párt összes szervezetei, mint egy ember sorakoznak Kozma Jenő és Payr Hugó táborába. Ennek a feltétlen meggyőződésnek a tudatában tartózkodott Kozma Jenő közel két hónapig távol Budapesttől és visszatértekor mintegy spontán hűségesküt tettek neki az Egységes Községi Polgári Párt hatalmas szervezetei. Függetlenül ettől a Nemzeti Egység Pártjában súlyt helyeznek Budapest megszervezésére és az októberi nagy zászlóbontást minden körülmények között a Községi Polgári Párttal együttesen fogják megrendezni. A politikai helyzetről folytattunk beszélgetést Kozma, Jenő dr. országgyűlési képviselővel, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Hazatérésem óta csak most vagyok abban a helyzetben, hogy tájékozódjam a távollétem alatt történtekről. A Vásárpénztár dolgában feltétlenül meghozzuk a legridegebb döntést és mindenkivel leszámolunk, aki a főváros vagyonával könnyelműen, vagy bűnösen gazdálkodott. Ezen túlmenően politikai vonatkozásokban is megindulnak bizonyos tárgyalások, amelyek meggyőződésem szerint a probléma teljes tisztázásához vezetnek. Az Egységes Községi Polgári Párt bizakodással és friss energiával lát munkához az őszi kampányban és reméli, hogy a súlyos gazdasági helyzet következtében mutatkozó nehézségeket sikerül leküzdeni és a főváros feladatait hiánytalanul ellátni a köz- és társadalom javára. A városházi adminisztrációban hasonló nyugalommal és higgadtsággal ítélik meg a helyzetet és nem hagyják magukat befolyásolni az ízléstelen és igaztalan támadásoktól. Sipőcz Jenő polgármester a maga úri egyéniségével, fölényes intelligenciájával és erkölcsös felfogásával nem tartja összegyeztethető- nek, hogy a személyét is érintő megjegyzésekre reflektáljon, azonban bizonyára megtalálja az alkalmat arra, hogy a kellő időpontban kifejtse nézeteit az autonómia ellenségeivel szemben. Ezt az időpontot természetesen a polgár- mester választja meg és addig hiába ostromolják mérgezett nyilakkal a városháza falait: az önkormányzat rendíthetetlen kitartással végzi munkáját, amelynek első őszi programját a költségvetés összeállításában és ezt követőleg az inségakciók hálózatának megszervezésében látják.
