Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-06 / 36. szám
tf r 2 3 Budapest, 1933 szeptember 6. PESTI KIRAKAT Uraim, mit iszom ? Uraim, a városháza kormányzói, a városháza bölcsei, a városháza szaktudósai legyenek olyan jók és mondják meg nekem, hogy mit iszom én reg- gelenkint, amikor átlátogatok az Erzsébet-liíd budai hídfőjéhez és lenyelek egy félliteres pohár „majdnem ízetlen“ langyos folyadékot? Mondják meg, uraim, mert megöl a kíváncsiság. Bevallom, hogy már hosszú esztendők óta öl, de a nyilvánosság elé csak most fordulok ezzel a súlyos problémával. A háziorvosomat megkérdeztem, hogy folytassam-e a Hungária vízivást. mire ő élénken hümmögött és valami olyan kijelentést tett, hogy nem árt. Nem. lelkesedett túlságosan, de kifejtette, hogy az indiai maharadzsa, ha. vesehom,okot kap, akkor egyedül és kizárólag a budai Hungária-fbrrás vízétől gyógyulhat meg. Hümmögéséböl viszont arra következtettem, hogy nekem nincs vesehomokom. Minthogy pedig a Hungária-víz jóhatását mégis csak érezni szoktam magamon, esztendők óta iszogatok belőle, bár nem egészen biztosan tudom, hogy miért. Van egy kis olyan érzésem, hogy a magyar orvosok között a főváros nem csinál elég propagandát a Hungária-f orr ás mellett és ezek a mi derék barátaink, a magyar orvosok inkább patika-pártiak, mintsem, hogy a Hungária-f orrás kitűnő vízét ajánlanák nem éppen betegeiknek, hanem, bizonyos testi gyengeségben szenvedő pácienseiknek. Hogy a hölgyek, akik igen szorgalmas látogatói a, budai forrásnak, tudják, mit cselekszenek, azzal tisztában vagyok. Fogyókúrát tartanak. Karlsbadi sóval isszák a vizet és végeredményben csak azt a célt érik el. amit odahaza is elérhetnének, ha ugyan egy kis pohárfogdosó séta. keretében nem akarnák magukat mutogatni. Ezek a hölgyek. De vájjon miért járnak az urak is a Hungária-forráshoz? Most jöttem haza nyaralásomból, ahol újságokat nem igen olvastam és így meglepetésszerűen ért az a pompás látvány, amely a budai hídfőnél szemem, elé tárult. A vízivó csarnokot, kibővítették, a körülötte lévő teret rendbehozták, a tér közepén új kutat állítottak fel, amelyből, úgylátszik, forrón bugyog a víz, üvegburával letakarva, végül pedig valahol a Dunaparton is ül egy ilyen üvegburás szökőkút mellett egy fehérbóbítás kiszolgálónő. Hát, uramfia, (zek mik, itten? Sehol semmiféle válasz. Végül az egyik falon találok egy mérnöki rajzot, nem is mérnökit, hanem egy geológusnak a költeményét, amelyen látom, hogy merre van a márga, merre van a kén, merre van a magnézium és merre van a fel- töltött rész. De sehol, semerre, egyetlenegy utasítás, egyetlen egy plakát, egyetlenegy kinyomatott orvosi tanács, egyetlenegy felsorolás arról, hogy miért, hogyan és mennyit kell inni, sehol semmi, de semmi a világon. Szerény véleményem szerint tizenöt nyelven kellene kiírni minden forráshoz, hogy mi ellen használ ez a víz. mennyit kell és hogyan kell inni, mert hiszen ez nem olyan, mint a luminál. vagy a, sirichnin, amit a patikus csak orvosi rendeletre szolgáltat ki. A Hungária-f orrás vízének, amelynek áldásait csak úgy sejtik, mint macska, az esőt és ösztönösen isszuk, mert érezzük, hogy valahogy és valamit használ, ezerszer inkább közkincsnek kellene lenni, mint a patikakincsnek és mindenkinek valósággal a szájába kellene rágni, hogy igyad ezt a vizet, mert erre jó, arra jó. Budapest leg áldott abb orvossága ez a víz, a legkitűnőbb patikája ez a forrástelep, csak éppen használati utasítást nem adnak hozzá a szegény látogatónak, aki most már kétségbeesve áll meg a középen, mint a Bálám szamara és nem tudja, hogy melyikből igyék. Eddig legalá,bb ösztönösen az egyetlen forráshoz járult oda és megivott belőle egy jó félliteres kvaterkát, azután sétált egyet és könnyebben érezte a gyomrát, azt gondolta, hogy a veséjét is megcirógatja a kis víz; most azonban a három forrás közül nem tud választani, hogy melyikből igyék és miért igyék ebből és ne amabból. De valahogy talán az sem volna elegendő, hogy plakátok kerüljenek különféle nyelveken a falakra, itt élőszóval is magyarázatokat kellene adni. Mert majdnem azt mondanának, hogy az egész forrásvíztelepen egyetlen élőlény sincs, aki az emberrel szóba- állana. A kiszolgálónőkön kívül mindössze egy pénz- lároskisasSzony tevékenykedik, aki bizony nem arra- való, hogy felvilágosításokat adjon. Ma, amikor az orvosok tömege küzd a megélhetéssel, amikor a fiatal orovsok kétségbeesett küzdelmet folytatnak azért, hogy akár ingyenes alkalmazást kapjanak, a fővárosnak szinte garasaiba kerülne, hogy egy pár fiatal diplomás orvost beállítson ide, akik elbeszélgetnének a Hungária-f orrás vendégeivel. Még azt is merjük állítani, hogy ezeknek az orvosoknak a kis szerény honoráriumára rá sem fizetne a főváros, mert hiszen az ő szereplésük, az ő magyarázataik, az ő kapacitálásuk igen erősen növelné a forgalmat. Ezek olyan praktikus apróságok, amelyek nélkül valósággal halott hely ez a pompásan kialakított új ivótelep és majdnem azt mondhatnánk, hogy mindaddig, amíg ezek a magyarázatok nem jutnak el a látogatóközönséghez, ez a vízivás igen közeli rokonságban van az emberek ösztönös önkuruzslásával. P. b. Különböző kormőlnylntézkedések 13 millió kiesést eredményeznek a főváros bevételeméi Újabb félmilliós hiány a bélyegilletéK eltörlése miatt — Súlyos nehézségek előzik meg a költségvetés összeállítását Városházi körökben nagy meglepetést keltett a belügyminiszternek az a leirata, amelyben értesíti a főváros vezetőit, hogy 193i január 1-től megszünteti a városi illeték szedését és a különböző hatósági díjaknak részben eltörlését, részben csökkentését tartja szükségesnek. A miniszter leirata azért döbbentette meg a főváros intéző köreit, mert a városi illetékekből és hatósági díjakból származó jövede- lem eddig igen jelentékeny tétele volt a költségvetés bevételi oldalának. A kormány intézkedésére az a közgyűlési határozat adott alkalmat, amelyet 1927-ben hozott a törvényhatóság és amellyel a városi illetékek és hatósági díjak szedéséről szóló szabályrendeletet módosította. Ezt a szabályrendeletet annakidején felterjesztették jóváhagyás céljából és a közben eltelt hat esztendő alatt ennek a módosított szabályrendeletnek az alapján szedték az illetékeket és a díjakat. Az érdekes kormányintézkedés előzményeiről és pénzügyi következményeiről beavatott helyen érdeklődött a Fővárosi Hírlap munkatársa és a következőket tudta meg: — A városi illetékeket már 1927-nél jóval korábban kezdte szedni a főváros, mégpedig kormányhatósági jóváhagyással, mert az erre- vonatkozó rendeletet már 1921-ben megalkotta a közgyűlés és azt a kormány is jóváhagyta. 1927-ben tulajodképpen nem történt más, minthogy a koronában megállapított díjtételeket a különböző inflációs idők után penaőértékre számította át a főváros vezetősége. Miután a szóbanforgó szabályrendeletmódosításra mostanáig nem tett észrevételt a korínányhatóság, aszerint történt az illetékek lerovása és a hatósági díjak megállapítása. A főváros vezetősége most meglehetős dilemában van, mert a kormányleirat nem tagadja meg kifejezetten az 1927. közgyűlési határozat jóváhagyását, nem mondja azt sem, hogy az 1927-ben módosított szabályrendeletet hatályon kívül helyezi. Ilyenformán a kormányleirat rendelkezése szemben áll az 1901. évben jóváhagyott, s 1927- ben módosított fővárosi szabályrendelettel, amely az illetékek szedéséről intézkedik. — Amennyiben a fővárosnak 1933 december 31-ével tényleg be kell szüntetni a városi bélvegek kötelező felragasztását és több hatósági diiat meg kell szüntetni, másokat pedig redukálni, újabb jelentékeny kiesés mutatkozik a főváros bevételeiben, mert a városi bélyegekből és a hatósági díjakból közel félmillió pengő bevétele volt a fővárosnak. — Az utóbbi időben szorozatosan történtek azok a kormányintézkedések, amelyek a főváros egy-egy bevételi ágazatát csökkentették, vagy teljesen megszüntették. Ma már az a helyzet, hogy több mint tizenkétmillió pengőre rúg az az összeg, amelytől a főváros különböző kormányintézkedések és rendeletek folytán elesett. Sorban az első és egyúttal a íegérzé- nyeb intézkedés volt a különböző fázisadók bevezetése, ami azt eredményezte, hogy a forgalmiadót a nagykereskedők nem Budapesten róják le, hanem a gyártás helyén. A gyárak túlnyomó része pedig a környéken működik, így a főváros nagy forgalmiadó részesedést elveszít. Nehéz, pontosan megállapítani, hogy a forgalmiadóbevétel terén mutatkozó nagyarányú visszaesésből mennyit okozott a fázisadó bevezetése és mennyit a gazdasági pangás, kétségtelen azonban, hogy a főváros jövedelme e tekintetben egyötödére zuhant vissza. 1928-ban még évi 12—13 millió pengő volt a főváros forgalmiadórészesedése, míg 1933 első felében az eredmény mindössze 2,700.000 pengőre zsugorodott. Az év végéig ez a bevétel nem lesz több hatmillió pengőnél, holott a költségvetési előirányzat nyolcmillió pengőre számított, 1932- ben pedig tízmillió pengő volt. — A másik kormányintézkedés, amelyik szintén igen erősen érintette a főváros bevételeit, a borfogyasztásiadó leszállítása volt. A borfogyasztásiadó nagyarányú lecsökkentése folytán hárommillió pengővel csökkent egyetlen adónemnél a főváros bevétele. — Korábban a főváros jövedelme volt a külföldiek tartózkodási illetéke is és ilyen címen mintegy háromszázezer pengőre rúgott a bevétel. Most ezt is megvonták és a díjak az államot illetik. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy újabban nem téríti meg az állam a fővárosnak a vegyvizsgálati díjakat, ami évente ugyancsak háromszázezer pengő körül ingadozik, hogy törülte a költségvetésből azt a hétszázezer pengős^ hozzájárulást, amit a szomszédos törvényhatóságoknak kellett volna a kórházak költségeihez befizetni, közel tizenhárommillió pengő a főváros jövedelmeinél jelentkező visszaesés. — Nagy nehézséget jelent a főváros számára az is, hogy a kormány újabb rendelkezései szerint az összes adóbefizetéseket elsősorban az állami rendkívüli és különadókra kell elszámolni. .Amíg valakinek állami . adótartozása van, addig minden befizetett összeget ilyen címen kell elszámolni és a főváros mindaddig nem tarthatja vissza a maga részét, amíg az államiadó nincs kifizetve. Ma pedig az a^ helyzet. hogy csaknem mindenkinek van állami adótartozása és emiatt a főváros( erősen háttérbe szorul, holott korábban a főváros a befolyó adópénzekből bizonyos kulcs arányában állandóan részesedett. A rendelet súlyos vesztesé* a községi háztartás számára — mondja Lamotte Károly tanácsnok A bélyegilletékek törléséről szóló kormányrendelet folytán kialakult helyzetről és a szükséges intézkedésekről intéztünk kérdést Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnokhoz, aki a következőképpen nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szóbanforgó rendelet kétségtelenül súlyos veszteséget hoz a főváros háztartása számára, amikor a bevételek más vonatkozásokban is csökkennek és mindinkább nehezebb feladatok elé állítják a főváros vezetőit a költségvetés egyensúlyának megóvása ^ tekintetében. Az ügyosztály most áttanulmányozza az illetékekre vonatkozó régi szabályrendeleteket és összeállítja mindazoknak a tételeknek eddigi eredményeit, amelyeket a jövőben törölni kell a bevételek sorából. Pontos számszerű adat csak akkor áll rendelkezésünkre a rendelet okozta hiányról, amelyet ismétlem: a legnagyobb nehézségek árán tudunk csak nélkülözni. rvv P-1-* -i j »■ m i ■ -T w SZÉP KERTJE LESZ tavasszal, ha most szerzi be őszi ültetésre eredeti holland tulipán, jácint, nárcisz és egyéb virághagyma különlegességünket. MAUTHNER ÖDÖN MAGTERMELŐ ÉS MAGKERESKEDELMI R. T. Budapest, VII. kér., Rottenbiller-utca 33. sz. Budapest, IV. kér., Kossuth Lajos-utca 4. sz. Budapest, VI., Vilmos császár-út 59. sz.
