Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-02 / 31. szám

Budapest, 1933 augusztus 2. /o^wCCT/i/fJ/Tr’ PESTI KIRAKAT Nyolcszázezer pengőt Kertek a traiihosok a Deszhárttái a tantnszoK árusításáén Augusztus 21-löl cseh a halauzohnál vásárolhalök a hisszahaszjegijeh Hatvanöt új pesti cicerone várja a vendégeket Messze járunk ugyan még attól, hogy az ide­genforgalom aktív szolgálata, elősegítése öntuda­tossá váljék a legszélesebb néprétegekben, úgy mint Itáliában, vagy Svájcban. — azt azonban már elértük, hogy állami és önkormányzati szervek, hatóságok, hivatalok, intézmények szinte versen­genek az idegenforgalomra alapozott szakmabeli érdekeltségekkel, testületekkel: elősegíteni, fokozni, fejleszteni a magyarországi idegenjárást. Aminek az eredményét abszolút számokban, pengőben kifejezhető értékekben élvezi az ország évről-évre örvendetesen fokozódó mértékben. S az idei, 1933-as év szenzációja, hogy amíg külföldön a legveszedelmesebb arányokban megcsappant az idegenforgalom, addig nálunk az év végéig rekord- idegenforgalomra számíthatunk. Alapos kilátás van arra, hogy most már vég­leg megtört az a jégpáncél, amely eddig Magyaror­szágot elzárta a külföldi globetrotterek Európa- touristok elől, Magyarország és elsősorban is Bu­dapest divatba jöttek, úgy, hogy idegenforgalmi téren olyan eredményeket tudunk az év első hat hónapjában is felmutatni, amelyekről pár év előtt még álmodni sem mertünk volna. Ez az idegnforgalmi konjunktúra indította arra az /busz vezetőségét, hogy kiegészítse idegen­vezető-gárdáját, hogy teljes felkészültséggel vár­hassa a Budapestre érkező vendégeket. Legutóbb zajlottak le o,z idegenvezető-vizsgák, amelyeknek során először öt-ven. később, néhány nappal ezelőtt még tizenöt idegenvezető-jelölt, hölgyek és férfiak vegyesen, feleltek meg sikeresen a vizsgakérdésekre. A laikus pesti polgár nem is hinné, hogy mi mindent kell tudnia egy cicerone-jelöltnek, hogy vizsgázott idegenvezető lehessen! Perzselően tűz a náp odakint, de akik a vizsgateremben jelentkez­nek. belülről égnek, diákos drukktól, vizsgaláztól. Kérdések peregnek, válaszok zuhognak — dö­cögnek. Az Andrássy-lovasszoborról van szó. Olda­lán bronzrelief. A berlini kongresszus. — Ki volt a berlini kongresszuson a tőrök porta k ü lügym iniszteref Fogas kérdés. Akad még néhány ilyen. Nem elég, ha tudjuk, hogy kelták laktak hazánk terüle tén, mielőtt a rómaiak jöttek volna, tudni kell azt is, hogy az erairskus-törzs élt Pannóniában. Szépművészeti múzeum, Holbein: „Mária ha lála“, — Rogerius magister műve a tatárjárásról, — a Lánchíd építője (ezen a kérdésen megbukna ezer pesti közül ugyanannyi), — nos1? Clark! Ke­resztneve? William Clark, És ki volt Clark Ádám. akiről teret is elneveztek? „Előbbinek fivére, aki az Alagútat tervezte s kapuit, megépítette.“ Helyes Most ön kérem ... Folyik a vizsga. Most már franciául, ango­lul, olaszul cikáznak a mondatok. Hogy a Rókus-kórház Rozália kápolnáját pestisjárvány idején fogadalomból emelte a lakosság, — hogy premontrei papok, domonkos apácák és jo- hannita vitézek éltek a XIII. században a Szige­ten, — hogy 250 év előtt színtársulat ágált a vár beli, „Vörös Sün“-höz címzett házban, — hogy a Császárfürdő helyén a török Véli bég fürdője volt. Útirányokat, programokat kell összeállítani, le- leményességi próbák, hogyan lehet bajbajutott kül­földieké^ leggyorsabban segíteni, útlevél, pénzvál­tás, menetrend-ügyek, számok, adatok, történelem, földrajz, devizarendeletek, — mindez 3—4 nyelven... A vizsgák végetértek; 65 új vezető várja, az ide­geneket, akik csapatosan, tömegestől jönnek. Itt varr a jamboree, a cserkészfiúk kísérőit, a fővárosban megszállt rokonait kell kísórgetni, három különvo­nat sokszáz látogatót hoz a közeli hetekben Angliá­ból, — jön Szent István-napja, — jön a világhíressé váló gyönyörű pesti ősz, — jönnek az idegenek, — amikor jönnek: idegenek; mikor távoznak: jóba­rátok. Reméljük, hisszük- így marad ez a jövő­ben is. Közvetlenül a Szent István-ünnepek után: augusztus 21-én életbelép a főváros összes villamos- vonalain a hatfilléres szakaszbeosztás. Ezt a vég­érvényes terminust azért állapította így meg a Részkört, mert nem kívánta az ünnepekre Budapes­ten tartózkodó idegen közönséget a tantusz-jegyek körülményes használatával terhelni. Eredetileg augusztus 7-két tűzték ki az általános kisszakasz- jegy premierjének azonban a fenti okok miatt az életbeléptetést későbbre halasztották. A filléres utazásnak a diadala tehát érvényesíti hatását az egész hálózatban, ami bizonyára örven­detes eseménye a közlekedés krónikájának. A villamosvállalatot a tapasztalatok indí­tották a hatfilléres nienctdíj kiterjesztésére, mert az eddigi három relációban: a 3-as, a 6-os és a 10-es vonalakon olyan jelentékeny többletbevétel mutatkozott, ami most már indokolttá teszi a kísér­leti jelleg megszüntetését és a kisszakaszjegyek és távolságok véglegesítését. Nemcsak a főváros közönsége, hanem a Beszkárt igazgatósága is nagy várakozással tekint az újítás elé, amelynek érdekes részleteiről illetékes helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munka­társának: — Az életbeléptetés időpontjára teljes appará­tussal felkészül a Beszkárt, azonban az eddigi hely­zettel szemben bizonyos változások következnek. Megszűnik ugyanis az a rendszer, hogy a tantuszo- kat a megállóknál szolgálatot teljesítő utcai kalau­zoknál vásárolja a közönség, mert annyi alkalma­zottja nincsen a. Beszkártnak, hogy az egész hálóza­ton külön árusító-kalauzokat állítson fel. Az eddigi három kísérleti vonalon nem volt akadálya a sze­mélyzet ilyen beosztásának, azonban 360 kilométer hosszú vonalon képtelenség minden állomáson jegyárusokat alkalmazni. — A Fővárosi Hírlap útján is kérjük tehát a közönséget, hogy a szükséges tantuszokat előzetesen szerezze be a villamosokon szolgálatot teljesítő ka­lauzoknál. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kissza- kasz érméket augusztus 21-ike előtt vásárolja meg A főváros törvényhatósága 1932 őszén úgy ha­tározott, hogy a Szent 1st vád- és a Rókus-kórház- ban elhelyezett klinikai osztályoknak csak addig ad helyet, amíg az ország gazdasági viszonyai | megengedik, hogy a klinikák saját otthonaikba költözködhessenek. Ugyanakkor a tanács megszabta azt az időpontot is, ameddig a klinikák a közkór­házakban maradhatnak. Mint ismeretes, ez a ter­minus a minap lejárt, de meghosszabbították, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kérdés nyugvó­pontra, jutott. A közkórházakban elhelyezett klinikák ügyéről Salamon Géza dr. tanácsnok a közegészségügyi ügyosztály vezetője a következő­ket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Évek óta folynak a tanácskozások és a tár­gyalások a kormány és s. a főváros között a Szent István- és a Rókus-kórházban elhelyezett klinikai osztályok kihelyezéséről. — A főváros azért sürgeti a klinikáknak a ki­helyezését, mert az ismert ágyhiány folytán ezekre az osztá­lyokra magunknak is szükségünk volna. De ettől eltekintve, a klinikák beékelődése kissé zavarja a közkórházak egységes adminisztrációját is, mert azokkal természetesen elsősorban a tudo­mányegyetem orvosi kara rendelkezik és a fővá­ros beleszólása különösen a múltban, korlátok közé volt szorítva. — A főváros vezetősége méltányolta az egyetem indokait és az államgazdasági helyzetet. Eltekin­tett a klinikák kiköltözésétől, azonban bizonyos feltételeket szabott, többek között azt, hogy a klinikai osztályokon levő különszobák felét fővárosi alkalmazottak és köztisztviselők részére kell fenn­tartani, hogy a klinikáknak fel kell venni a se­gítőalap betegeit, ezeknek a gyógykezelését, operá­lását az osztályos főorvosnak személyesen kell vé­gezni, végül szabályoztuk a felszámítható dijakat is. A főváros másik kívánsága az volt, hogy a be­járó ambuláns betegektől díjazás nein szedhető, hogy a klinikai osztályokon történő orvosi válto­az utazóközönség és használja föl az életbeléptetés előtti napokat arra, hogy hosszabb utazásainál bő­ségesen ellássa magát a kisszakasz távolságokra érvényes fémlapokkal. Egyebekben a motoroskocsi első perronja marad továbbra is a kis távolságokra utazó közönség tartózkodási helye, természetesen a kocsi belsejének megfelelő rendelkezésére bocsátá­sával, oly módon, hogy az elválaszt ó-zsinór jelzi a tantuszos utasok számára fenntartott ülőhelyeket. Módjukban lesz az utasoknak a kalauzoknál az utazás tartama alatt Is tantuszt vásárolni, de a közönség érdekében való, hogy ezt a műveletet lehetőleg ne a kisszakasz határoknál bonyolítsa le. Azt hisszük, fennakadás nem lesz és az általános hatfilléres utazási lehetőség meg fog felelni úgy a közönség igényeinek, mint a vállalat financiális re­ményeinek. — Felmerülhet az a kérdés, hogy a Beszkárt miért nem rendszeresíti a hat- filléres fémlapoknak elővételi árusítását a trafikokban. Errevonatkozólag sűrű tárgyalások folytak, azonban a trafikosok olyan horribilis kikötéseket tettek, hogy azt a Beszkárt képtelen volt honorálni. A trafikosok tömörülése ugyanis % százalék juta­lékot kért, ami évi 800.000 pengőnek felel meg, vagyis olyan összeget kívántak, amelyet a villamos- vasút a mai pénzügyi helyzetében nem nélkülözhet. Kényelmi szempontból nem sokat jelentett volna a trafikárusítás, mert a közönség sokkal közelebb van a villamos­kalauzhoz, mint a trafikokhoz és így könnyen elláthatja magát a szükséges meny- nyiségekkel. * Értesülésünk szerint a Beszkárt igazgatósága az általános jellegű olcsó tarifának életbeléptetése után kéthetenként fogja megállapítani az utasok számá­nak emelkedését és a bevételek alakulását. Az Akácfa-utcai igazgatósági épületben sokat várnak az új rendszer eredményeitől és bizonyosra veszik, hogy a többletbevétel kedvező hatása feltétlenül je­lentkezik már ennek az évnek üzleti mérlegében. zásokat a központi kórházigazgatóval mindenkor tudassák és hogy a beteglétszámot az ágynyilván­tartónak is bejelentsék. A főváros hangsúlyozta azt is, hogy semmi körülmények között sem mondhat le arról a többletköltségről, amit a klinikai osztályok fenntartása jelent. A fővárosnak erre a felterjesztésére a val­lás- és közoktatásügyi miniszter közölte, hogy a kli­nikai osztályokat a fővárosi kórházakból ezidőszerint kihelyezni nem tudja, azok további működéséhez pedig az orvosképzés érdekében feltétlenül ragasz­kodik. Megígérte a miniszter, hogyha valamelyik klinikai osztály elhelyezésére alkalom adódik, gondoskodik, hogy az nyomban új helyén folytat­hassa hivatását. — A fővárosnak azt a kérését, hogy a segítő- alap betegeit a klinikai osztályok élén álló tanárok személyesen operálják, illetve kezeljék, nem fogad­hatja el a miniszter, mert szerinte a klinika felelős igazgatójára tartozik annak megállapítása, hogy a felvett betegek közül kiket operáljon személyesen és kiket bízzon asszisztenseire. Nem mondhat le az egyetem az ambuláns betegektől szedett díjakról sem, s így elutasítja a fővárosnak az ingyen ambulan­ciára vonatkozó kívánságát. — A fővárosnál kialakult álláspont azonban most is az, hogy a szóbanforgó klinikai osztályoknak a kite­lepítése a betegelhelyezés és az egységes kór­házi fegyelem szempontjából elsőrangú íő- - városi érdek. Elengedhetetlennek tartja a főváros azt is, hogy a közkórházákban megmaradó klinikák minden tekin­tetben egyenlő elbánásban részesüljenek a többi osztályokkal. Méltányosnak tartja a főváros azt a kívánságát is, hogy a segítőalaptól beutalt tisztvi­selők ugyanolyan kezelésben részesüljenek, mint azok a magánhetegek, akiket a klinikai tanár vesz fel különszobára. A főváros ragaszkodik a klinikáktól járó közel 420.000 pengős követeléséhez is. mért rotüszkoálk n főváros a kSzkórhúzohbiin elhelyezett hllnihák kitelepítéséhez? ax EGYSÉGES KÖZSÉGI VOLGÁM VÁRT J&lvatalos lapfa

Next

/
Thumbnails
Contents