Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-26 / 30. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• fúlius 26 30. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÜT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Előkészítik az új inségadót ■■ ' ' —— i % ——— ....— Li ber Endre helyettes polgármester nyilatkozik az idegenforgalom emelke­déséről és az inségakciók fenntartásáról A kormány megértő támogatására számít ezidén is a főváros A város színháza Megmagyarázhatatlan az idők járása: alig egy esztendővel ezelőtt a Sebestyén- és Fe- renczy-rezsímek balsikerein felizgatódott köz­vélemény egy tekintélyes része valósággal azt követelte, hogy ha nem akad nagypénzű bérlő a Városi színházra, akkor uszodát vagy lovar­dát kell belőle csinálni. Alig- álltak néhányan azzal a makacs és eltökélt követelésükkel, hogy meg kell menteni a magyar kultúrának ezt a hajlékát, amely a magyar zene- és ének­művészeinek valóságos főiskolája volt és amely a magyar muzikalitás termékeivel ha­talmas exportban árasztotta el a külföldet is. A közvélemény nagyobbik fele tudatosan, akarattal megfeledkezett arról, hogy ez a szín­ház majdnem két évtizeden át dicsőséges, gyönyörű korszakot élt, nagynevű igazgatói, csodálatos művészi teljesítményei voltak- Ma azután egy esztendős elefánt- és oroszlán-kor­szak után valósággal mindenki azt lesi, hogy a szerencsétlen Labriola, aki Barnumos allű­rökkel érkezett, ne tudjon július utolsó nap­jáig eleget tenni fizetésbeli kötelezettségének és fölbontsák szerződését, hogy a Városi szín­ház újra kultúrmissziót teljesíthessen. Ma már senki sem beszél uszodáról, lovar­dáról, Barnumról, orfeumról, de még revűről sem, hanem annak ellenére, hogy a színházi válság még mindig nem oldódott meg, min­denki meg van győződve arról, hogy az egy­kori Városi színháznak a jövőben mint Buda­pest filléres operaházinak kell betöltenie ha­talmas kultúrmisszióját, olyan kultúrmissziót, ami nagyobb a múltban betöltöttnél, mert hi­szen mindenki úgy látja, hogy a Népoperának, vagy Városi színháznak a mai népi és nemzeti Irányzata mellett a nép operájának és, mond­juk ki bátran, a város színházának kell lennie. A Ferenczy-féle intermezzoval sem a köz­vélemény, sem a főváros komolyan nem fog­lalkozik. Az sem egészen bizonyos, hogy Lab­riola, aki egy esztendeig folyton hanyatlott, egy hét alatt ismét tőkeerős vállalkozó lehes­sen. De ha az lesz is, már ő is nagy kultúr- fogadalmakkal veri a nyilvánosság előtt a mellét. Ha azonban mégis a főváros kezére kerülne újra a Városi színház, akkor egészen új helyzet előtt állunk. Az objektív igazságnak el kell ismernie azt, hogy Bernardo Labriola Igen jelentékeny összeget ruházott be a szín­házba, amely beruházás esetleg bizony a sike­rületlen évad koinzekvenciájaképpen a főváros kezére kerül. Egyszóval a Városi színház épü­lete többé nem olyan beszámítás alá esik, mint ezelőtt egy vagy két esztendővel esett. A Se­bestyén- és Ferenczy-rezsímek után ez a ho- dály teljesen tönkrement, értéktelen falakból állott, belső berendezése rongyokban, forgá­csokban hevert. Ma a Városi színház épülete színházi palota. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy erre a modern színházépületre bérlő is , bőven fog akadni, sőt olyan bérlő is, aki tőkét is mozgó­sít. Természetes ez, hiszen a közönség valóság­gal hangosan követeli, hogy ebből a színházból az legyen, amire méreteinél fogva egyedül al­kalmas: hatalmas filléres színház, amely a ma­gyar zene- és énekművészetnek népi temploma lesz. Ha pedig valamit a közönség maga köve­tel, akkor annak konjunktúrája van, annak biztos a sikere. Ez az oka annak, hogy — ko­moly helyről származó értesülésünk szerint — még marja a kultuszkormány sem idegenked­nék a Városi színház bérbevételétől, mert hi­szem ezzel az intézménnyel fölsegíthetné a ten­gődő operaházat, amelynek egyben nevelőinté­zete, főiskolája is lenne. De ha ez így van, vájjon sokat kell-e gondolkozni azon, hogy Budapest székesfőváros megfelelő művészeti vezetővel maga vegye házikezelésbe a színhá­zat? Olyan világvárosnak, mint Budapest, iga­zán illik, hogy legyem egy színháza- Volt is mindig. Az pedig, hogy a Városi színházban egy Sebestyén- és Ferenczy-féle rezsim dúlt és hogy a Labriola-féle elefántkorszak nem sike­rült, nem lehet ok arra, hogy a városnak ne le­gyen színháza, A városháza polgármesteri folyosója, ahol azelőtt a küldöttségek, a látogatók és a referensek hosszú sora szokott felvonulni, ezúttal elnéptelene­dett. A legfrekventáltabb pontja a városházának most Liber Endre alpolgármester irodája, ahová átterelődött a főváros legfőbb ügyeinek központi irányítása. A polgármester szabadságon van és helyette Liber Endre alpolgármester dirigálja a köz- igazgatási és üzemi apparátust, aki kora reggeltől késő délutánig folytatja a tanácsokzások szakadatlan sorozatát. Hihetetlen munkabírással és türelemmel állja a felek ostromát és természetesen időt szakít arra is, hogy a referensek jelentkezését fogadja és velük a szükséges intézkedéseket megbeszélje. A he lyettes polgármester nagy elfoglaltsága mellett is alkalmat talált arra, hogy a Fővárosi Hírlap munka­társának nyilatkozzon a nyár és a tél két egymás­sal ellentétes, de érdekes problémájáról: az idegen- forgalomról és a szegények gyámolításáról. Liber Endre helyettes polgármester az idegenforgalom várható alakulásáról a következő­képpen nyilatkozott: — A legnagyobb reménykedéssel nézek a Szent István ünnepi hét idegenforgalmi ese­ményei felé, amelyet gondos körültekintéssel és pénzügyi áldozattal szervezett meg a fő­város. Az összes tényezők a legnagyobb fel- készültséggel tevékenykednek a magyar nem­zet nagy ünnepének sikerén, amely meggyőző­désem szerint nem is fog elmaradni. — Budapest szépségének minden részleté­ről és a „gyöngyösi bokréta“ különleges magyar előadás-sorozatáról idegennyelvű pro­paganda füzeteket küldöttünk szét a külorszá­gokba és az a véleményem, hogy ennek az akciónak meg lesz a kívánt eredménye. Szent István napja nemcsak a magya­roknak lesz fényes ünnepe, hanem azt a külföldiek is szép, számban fogják megtekinteni. — A múlthoz képest az akció erőteljesebb volt és különösen arra terjeszkedett ki, hogy a Szent István-ünnepen minél több külföldit hozzunk ide. — Sokat várok a nemzetközi világjamboree magyarországi tartózkodásától, amely szeren­csés véletlen folytán éppen a Szent István-hét előtt zajlik le. Az eddig beérkezett jelentések szerint nemcsak nagyszámú cserkész érkezik Magyarországra, hanem azok hozzátartozói is nagy tömegekben utaznak Budapestre és Gödöllőre, akik természetesen az idegenforga­lom növekedése szempontjából jelentős fejlő­dést fognak eredményezni. — Budapest a maga kultúrájával és szép­ségével bizonyára meg fogja ismertetni az idegenekkel a magyar főváros jellegét és sokat várok attól, hogy a főváros ven­dégszeretetéről még kedvezőbb tapasz­talatok jutnak a külföldre. Éppen ezért bizonyosra veszem, hogy az idei augusztus idegenforgalma kedvező hatást gya­korol a jövő évi Szent István-ünnepségek idegenjárására is. — Általában véve Budapest idegenforgalma nem a nyári hónapokban, hanem elsősorban májusban, továbbá augusztusban és szeptem­berben szokott emelkedni a legnagyobb mér­tékben. Az előjelek és a külföldről befutott elő­jegyzések most is azt mutatják, hogy nagy megmozdulásnak leszünk a tanúi az elkövet­kező hetekben. Még messze van a tél fagyos kietlensége,-azon­ban a gondos fővárosnak jóelőre fel kell készülni a szegények oltalmazására. Megkérdeztük a helyettes polgármestert, hogy a téli inségakciókra számíthat-e ismét Budapest legszegényebb népe? — A múlt évben, —■ mondotta Liber Endre — a főváros inségenyhítő akciója a kormány megértő támogatásával elérte, hogy Budapest ínségeseit a körülményekhez képest el tudta látni. Az inségakció nemcsak az ingyenes étkeztetésből áll, hanem többek között gondos­kodik a hajléktalanok elhelyezéséről, a kila- koltatottak megsegítéséről, az anyák és csecse­mők védelméről, csecsemőkelengyék kiosztá,- sáról és a szegények felruházásáról. Általában a szegények helyzetének pon­tos megvizsgálása után gondoskodunk a lehetőség szerint az összes szükségle­tek kielégítéséről. Komoly előhaladást jelent a szegénygondozás terén, hogy minden irányban megvizsgáljuk a szegények helyzetét és külön apparátus, gon­doskodik a szegények , nyilvántartásáról és körülményeinek állandó vizsgálatáról. Ez a magyarázata annak, hogy az igazságosság érvényesült és a segélyek valóban oda kerül­tek, ahol szükség volt. — Természetes, hogy nagy gondot, okoz a fedezet előteremtése, amelynek biztosításánál már tapasztaltuk a kormány legnagyobb meg­értését, amikor a múlt évben az inségadónak a szedését rendelte el. Ez a hozadék minden­esetre nagy mértékben fedezte a szociális kiadásokat. Minthogy azonban az inségadójárulék esak október végéig nyújt fedezetet a költségekre, a főváros még iedejekorán megteszi a lépéseket, hogy az elkövet­kező tél nyomorával szemben is fel­vehesse a harcot. Ennek érdekében a költségek fedezetét már most elő kell készíteni, hogy a szükséges kiadá­sokra a fedezet biztosítható legyen. * Liber Endre helyettes polgármester fenti nyi­latkozata a főváros elismerését jelenti a kormány­hatóság felé, amely a szegényügy eredményes ren­dezésének érdekében komoly tételeket juttatott a fővárosnak az inségadó bevételeiből. Félreérthetet­lenül kicsendül a helyettes polgármester nyilatko­zatából az is, hogy a téli szükségletek biztosítására ismét elkerülhetetlen az inségadó kivetése, hogy ennek felhasználásával a főváros szociálpolitikája ismét tanujelét adhassa hivatottságának. Az inség­akciók legfőbb irányítását Liber Endre végzi: az ő személye és nemes gondolkozása biztosíték arra, hogy a főváros szegényei a nehéz időkben nem ma­radnak támasz nélkül. " :i

Next

/
Thumbnails
Contents