Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-05 / 27. szám

Budapest, 1933 július 5. 3 PESTI KIRAKAT Az Oktogon aíkonya ...Mert akárhogy is csűrj ük-csavarjuk a dolgot, a Wágner-étterem tulajdonképpen még mindig az Oktogon volt, sőt az Oktogonnak egyenesen lényeges része. Az a pár lépés, mely elválasztotta, tulajdon­képpen inkább hozzákapcsolta az Oktogonhoz. A nagyvárosnak jellegzetes tulajdonsága, hogy egy-egy életcentrumát jelentő térhez, mintegy száz méter körzetben minden odatartozik. És most, amikor a Wagner-étterem becsukott, eszünkbe kell jutni az Oktogon virágkorának, de egyúttal megállapíthatjuk, hogy a mai idők az Oktogon alkonyát jelentik. Mi ez, mi okozta, hogy így történt? Az bizonyos, hogy esz­tendők óta rossz idők járnak az Oktogon fölött, amely valaha éppen olyan centruma volt Budapestnek, mint — mondjuk — a múlt százas nyolcvanas éveiben a Hatvani-utca és a Rákóczi-út környéke a Szikszay- vendéglŐvel, a Pannónia, a Fehér ló és a Hattyú szállodákkal. Ma azt mondhatjuk, hogy ilyesmi nincs is többé és az utolsó ilyen életcentruma Budapestnek az Okto­gon volt, ahol a régi szép világot már csak az Abbá­zia kávéház képviseli, hősi küzdelemmel. Ebből is éppen most faragnak le egy darabol, ahova VIII. Pók őfelsége fog bevonulni. Vagy egy esztendővel ezelőtt becsukott a Prindl—Várady—Baum-vendéglő, a híres Palermo kávéházból újfajta vendéglő lett, az Oktogon élete elcsöndesedeit. talán elvágták az életerét a sűrűn száguldó autóbuszok és kisszakaszos villamo­sok. Most pedig a Wagner-vendéglőt kell elsiratni, mert bizony a régi Budapestnek egyik híressége múlt cl vele. Vagy hatvan esztendeje állt vendéglő ezen a sarkon, előbb John úr mérte itt a bock-sört. majd hosszú évtizedekkel ezelőtt a szimpatikus, kedves, mindenkire mosolygó, mindenkivel szívesszavii Wag­ner Vilmos költözött át ide. a budai Márványmeny­asszonyból. Az igazi életet ő hozta ide kedves úri­modorú, művelt fiaival egyetemben, akik közül Wag­ner Béla lett az utód, aki bizony az utolsó évtizedet nehéz küzdelemmel vívta meg. De valaha zsongott ez a vendéglő a Terézváros polgáraitól, de más vá­rosrészek is szorgalmas látogatói voltak. Az Opera­ház öntötte a vendéget és az ismert énekesek egész tömege, köztük maga a világhíres Burián Károly is nagyban fellendítették Wagner Vilmos vendéglőjé­nek sörfogyasztását. Most vége a Wagner vendéglőnek, de egy­szersmind vége van a kedves, vidám, gondtalan terézvárosi estéknek is. Mi tette tönkre a Wagner- vendéglőt és mi okozza általában az Oktogon alko­nyát? Ismerjük a vendéglős testületek stereotip vála­szát: a kifőzések, meg a bormérések tették tönkre. Hát az egészen bizonyos, hogy ezek voltak az eszkö­zök. A kifőzés és bormérés, nagy házbér, személyzet, abroszmosás nélkül, egyszóval komolyabb rezsi nél­kül szolgálja ki a közönséget. A kifőzések egy pen­gőért dús ebédet szállítanak haza, amit bizony, mikor senki sem látja, a négyfal között hárman ebédelnek meg. Ha pedig megszomjazik a terézvárosi polgár, akkor negyven fillértől nyolcvan fillérig rossz, vagy jó, de mindenesetre nedves borocskát kap a pince­odúban. Ismételjük azonban, ezek a kifőzések és ezek a bormérések csak eszközök, ezek nem maguk­tól leltek, a borméréseket nem az hozta egyedül létre, hogy a szőlősgazda nem tudja eladni más­képpen a borát, ezeknek a szülöttje valamennyinek: — a gazdasági válság. Életrekeitek a kifőzések és a bormérések, mert a középosztály ma szegénysorba süllyedt és akinek pár esztendővel ezelőtt hetenkint még többször jutott arra, hogy Wagner Vilmos, vagy Baum János éttermében fehér abroszon, virágok kö­zött, csillogóan tiszta tányérokból ebédeljen, kristá­lyos pohárból kvaterkázzék, spenceres, fehérkötényes pincérrel szolgáltassa ki magát, az ma biciklistával hozatja az ebédet a kifőzésből és esténkint újság­papírba búgyolálva a hóna alatt visz haza félliter bicskanyiiogató borocskát a bormérő pincéből. Igen, az Oktogon alkonyát a középosztály vál­sága idézte föl és mindaddig nem lesz sem az Okto­gonnak, sem Budapest más régi centrumának rene­szánsza, amíg ez a középosztály, amely jóformán egyedül fogyasztó publikuma Budapestnek, újra le­vegőhöz nem kap és újból nem engedheti meg magá­nak azt, hogy kultúr emberhez méltó életet éljen. Dandy d volt és marad a paríomöJc Jdrálya PARFÜMS D ORSAy PARIS 17 RUE DE LA PAIX Izgalmak támadtak a Vásár­pénztár likvidálása körül A 11 "3 milliós veszteségnek egy része előreláthatóan megtérül — Nem adják magánérdekeltségnek az állatforgalmi monopóliumot Nagy izgalommal tárgyalják várospolitikai kö­rökben a Vásárpénztár ügyét, amely a jövő hét keddjén tartandó tanácsülésen és ezt követőleg a szerdai közgyűlésen kerül napirendre. Felelőtlen helyekről fantasztikus számadatokat dobtak be a közvéleménybe, amelyek azt akarták illusztrálni, hogy ennek az intézménynek lehetetlen sokmilliós veszeségei vannak. A közgyűlés részéről. kiküldött likvidáló bizott­ság, amelynek szakértő tagjai a tiszti főügyész és a pénzügjú osztály delegátusai voltak, az üzleti könyvekből és a levelezésekből megállapította, hogy a Vásárpénztár vesztesége 11.3 millió pengő. Ez a letagadhatatlan jelentékeny összeg két tételből alakult ki: négymillió pengő az az összeg, amelyet három évvel ezelőtt a Vásárpénztár elveszített alap­tőkéjének pótlására a függőkölcsönökből engedélyez­tek, további 7.3 millió az a tétel, amely az adonyi bérlet veszteségeként és a behajthatatlannak látszó követelések sokaságából keletkezett. A pénzügyi helyzet ilymódon való összeállítása azonban még lényeges változáson mehet keresztül, mert a Községi Takarékpénztár a mérleg felállítá­sánál pesszimisztikus elvet tartott szem előtt. A Községi Takarékpénztár ugyanis tiszta helyzetet kiván teremteni és ezért nagyon helyesen az összes kintlevőségeket, mint behajthatatlan tételt sorakoz­tatta fel, holott nem kétséges, hogy a kintlevőségek­nek aránylag nem is jelentéktelen része megtérülhet a további eljárás során. Egészen más lapra tartozik a Vásárpénztár további sorsa. Az már elhatározott terve az autonómiának, hogy az állatvásár hitel- ellátásának üzletágát a Községi Takarékpénztár ke­retébe utalják. Az elgondolás kétségtelenül jó, mert köztudomású, hogy a Vásárpénztárnak juttatott állatforgalmi adminisztrációs monopólium kitűnő üzlet, ha ezt a tevékenységet szigorúan erro a területre korlátozzák. A főváros vezetősége és az autonómiá­nak minden szerve feltétlenül felmentést kap a horribilis veszteségek ódiuma alól, mert köztudo­mású, hogy a Vásárpénztár túlzottan önálló üzleti politikát folytatott és többek között az adonyi földbirtokot is körbevette, amely a veszteségnek több mint háromnegyed részét produkálta. Olyan hírek is hallatszanak, hogy a monpóliumot magánkézre juttatják, ez azonban olyan elképzelés, amely a mai viszonyok között csak a főváros károsodásával volna keresztül­vihető. A közgyűlési tárgyalást megelőzően csütörtökön délelőtt pártközi konferencia lesz Huszár Aladár főpolgármesternél, ahol az összes részletek megvita­tása után elhatározzák, hogy a Vásárpénztár ügyét úgy a tanácsülésen, mint a közgyűlésen minden vo- | natkozásban megvitatják. Háromezer ifjú üdül a főváros leventetáboraiban Némethy tanácsnok meglátogatja és ellenőrzi az összes telepeket Abban az általános és rendkívüli jelentőségű akcióban, amelyet a székesfőváros a magyar jövő és a fiatal nemzedék lelki megerősödése érdekében évek óta folytat, nem jelentéktelen az a gondoskodás, amelyet a serdülőkorban lévő és testi-lelki edzésre leginkább rászoruló fiatalság érdekében kifejt. A főváros, mint ismeretes, az iskolai gyermeknyaral- tatáson kívül rendszeresen megszervezte az iskolán- kívüli testnevelésben való részvételre köteles levente- ifjúság nyári üdültetését is. Végig a Balatonparton és a Dunamentén állították fel azokat a sátortáboro­kat, ahol Budapest közönségének jóvoltából a nyári hónapokon át a 12—21 éves fiúk egész serege tanyá­zik. Az idén 6 ilyen ifjúsági nyaraltató tábor léte­sült, amelyekben 3000 gyermek és ifjú számára jut a szabadban való egészséges tartózkodás, az edző sport és a bőséges táplálkozás. A leventetáborokat a nyár folyamán végiglátogatja Némethy Károly dr. tanácsnok, a testnevelési ügyek intézője, aki erről a nagyjelen­tőségű akcióról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A testnevelési törvény szerint minden eszten­dőben két-három hónap a nyári szünidő, amely ily­módon kiesne a céltudatos testnevelési munka köré­ből. Kilencévi leventekötelezettség alatt közel három esztendő menne ilymódon veszendőbe, ha nem tör­ténne gondoskodás arról, hogy a leventenevelés me­nete a nyári hónapok alatt is zavartalanul biztosítva legyen. A nyári kiképzés, főleg erkölcsi és testkul­túra szempontjából, a táborokban tovább folyik. Ez a táborozási módszer az eddigi tapasztalatok sze­rint nemcsak, hogy bevált, hanem úgy az intézmény, mint az országos ifjúsági nevelés szempontjából igen jelentős és maradandó értékeket biztosított. — A táborhelyek megválasztásánál kettős szem­pont vezetett bennünket. Az egyik az volt, hogy a táborok víz mellett legyenek, ahol az Összes vízi­sportok gyakorolhatók. Ezeknek a sportágaknak a kultiválására a rendes kiképzési hónapok alatt kevés alkalom nyílik. A másik szempont, hogy a leventék a táborozás során földrajzi, tör­ténelmi és kulturális ismereteiket is bővít­hessék, — Az első tábort háromszáz leventével 1925 nya­rán létesítettük, 1926-ban már ezer levente nyaralt öt különböző helyen a Balaton mentén, a Vértesben, a Duna és a Tisza mellett. 1927 óta a táborozás súly­pontja a Balatonvidékre helyeződött át, mivel ki­derült, hogy ez a vidék felel meg legjobban a kívánt célnak. A főváros egyúttal szolgálni kívánta ilymó­don a magyar tenger kultuszát is. Az idén már ott tartunk, hogy a Balaton mellett kétezer ötszáz-három­ezer levente táborozik, bár az iskolánkívüli test- nevelési költségvetése a főváros gazdasági helyzeté­nek megfelelően évről-évre zsugorodik. — A főváros a nyári táborozások rendszeresítésén állandó jellegű intézmények létesítésével is gondos­kodni kíván. így valósult meg elsőnek a Siófokon be­rendezett leventeüdülőház, ahol leginkább a vízi­sportot kultiválják. Itt főleg kiváló minősítésű se­gédoktatókat helyeznek el, akik a vitorlázás sportja mellett, amit háromhetes tanfolyamokon sajátítanak el, egyéb továbbképzésben is részesülnek. A második állandó üdülőházat Érden létesítette a főváros. Itt a gyengébben táplált és a hegyi levegőre szoruló leventék kapnak üdülést. Az érdi üdülőház hegyek között fekszik. Az idekerülő leventéket orvosok utalják be. Szakorvos irányítja az üdülőház lakóinak pontos, lelkiismeretes, gyógypeda­gógiai alapon összeállított, könnyű és mégis testfej­lesztő napi programját. # Az idén a két üdülőházon kívül öt helyen tábo­roznak: Balatonaligán, Balatonvilágoson, Balaton­szárszón, Balatonbogláron és Balatonfonyódon. Mind­egyikben a felváltási turnus nyolcvanas csoportok­ban történik. P o MÁGNÁS keverék, középamerikai és columbiai kávéfajtákbél összeállított erőteljes izű kávé *4 kg ...........3-70 Mei nl Gyula r.-t.

Next

/
Thumbnails
Contents