Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-21 / 25. szám
Budapest, 1933, június 21 25, szám Huszonkettedik évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavíllonokban Telefon: 13-7-15 — Posfiacsekk: 40-424 Munka és reménység Keresztes-Fischer Ferenc Delttguminiszier a Fővárosi Hírlap álján Közli. hogy a nagyüzemekre vonatkozó észrevételeit néhány napon Délül ismertetni lógja a {Óvárossal Az összes közüzemek felügyeletével a kormány külön szervet fog meghízni A költségvetés kormányhatósági jóváhagyása után a belügyminisztérium illetékes főosztályán az üzemi kérdés összhangzatos megoldásán fáradoznak. Az évek óta elhangzott panaszok és kifogások nyomán olyan bázist akar teremteni az ellenőrző hatóság ebben a vonatkozásban, amely egyrészt teljes épségben konzerválja a fővárosnak az üzemekben fekvő vagyonértékeit, másrészt pedig kiküszöböli azt a minduntalan visszatérő panaszt, hogy a hatósági üzemek konkurrenciát támasztanak a magániparnak és kereskedelemnek. Az üzemi kérdés megoldásának menetéről intéztünk kérdést Keresztes-Fisclier Ferenc dr. belügyminiszterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros ügyeivel kapcsolatban a belügyminisztérium most voltaképpen csak egy dologgal foglalkozik: az üzemi kérdések felülvizsgálatával. Függetlenül ugyanis attól, hogy a főváros vezetősége újabb felterjesztésére 45 napi határidőt kapott, a minisztérium mégis behatóan foglalkozik a beérkezett fel- terjesztés gondos átvizsgálásával. — Közölhetem, hogy a nagyüzemekre vonatkozólag észrevételeimmel június végéig feltétlenül végzek és azt leiratban hozom a főváros vezetőségének tudomására. — A kisüzemekre vonatkozólag más a helyzet. Ennek áttanulmányozása hosz- szabb időt igényel és így megközelítőleg sem mondhatom meg, hogy ezt a munkát mikor fejezzük be. Nemcsak várospolitikai, hanem közgazda- sági és ipari körökben is nagy várakozással tekintenek a belügyminiszter állásfoglalása elé. A városházán az a feltevés uralkodik, hogy a belügyminiszter méltányolja a főváros pénzügyi és gazdasági érdekeit, a magángazdaság tényezői pedig radikális reformokra és intézkedésekre számítanak. Értesülésünk szerint a megoldás a középutatr fogja helyesnek találni, amelyiknek érvényesítése a szembenálló tényezők relatív megelégedését fogja kiváltani. A közüzemek állami felügyeletének megszervezése A kereskedelmi minisztériumban Tatits Árkád államtitkár elnöklésével szombaton délelőtt folytatták a fővárosi üzemek felülvizsgálásáról szóló jelentés tárgyalását. Mint a Fővárosi Hírlap már megírta, ezek a tárgyalások két héttel ezelőtt kezdődtek meg és azon a pénzügyminisztérium és az érdekképviseletek képviselői is résztvesznek. A pénzügyminisztérium részéről Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részéről pedig Éber Antal azok, akiknek a fővárosi üzemek sorsában döntő jelentőségű szerepük van. A főváros részéről Borvendég Ferenc alpolgármester vezeti a tárgyalásokat. A belügyminisztériumban szerzett értesülésünk szerint szombaton kizárólag a Községi Élelmiszerüzem kérdésével foglalkozott az ankét. Éber Antal élesen bírálta az üzemet. Értesülésünk szerint a tárgyalások a jövő héten befejeződnek, mert a kormánynak július 7-én készen kell lenni az egész anyaggal, hogy azt az országgyűlés elé terjeszthesse. Kormánykörökből kiszívárgó hírek szerint az összes közüzemek felügyeletével külön szervet bíznak meg, amelynek irányítására Lukács Ödön dr. miniszteri tanácsost, a pénzügyminisztérium városi főosztályának vezetőjét kombinálják. Megindultak a döntő tárgyalások a bánhidai centrálé átvételére Borvendég Ferenc alpolgármester fontos megbeszélései Fabinyi kereskedelmi miniszterrel Nem mondhatnánk, hogy valami túlságos gyorsasággal, valami rapid buzgalommal intéződött volna el a sorsa annak a szerény száz gyakornoki állásnak, amelyet a főváros hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt kreált. Szinte nehéz volna már előlapozni, hogy mikor vetődött föl ez a becsületes, de igazán koldusszegény országot és koldusszegény várost jellemző ötlet. Azóta szörnyű kálváriát járt ez a száz igénytelen kis állás, míg végre most eljutottunk odáig, hogy a kérvények áradata megérkezett a városházára. Száz szegény, megélhetésre kevés, éhenhalásra sokfizetésű álláskáért háromezer- kétszáz reménykedő ember verseng tizenkétezer kérvénnyel, olyan reménykedő ember, akinek, fájdalom, már régen reményét kellett volna vesztenie. És mégis azt mondjuk, hogy ez a száz állás is valami. Nem azért, mert a szellemi proletáriátus sorsán sokat enyhítene, nyomorúságunk szétzilált testén valamit simítana, hanem azért, mert ezreknek és ezreknek több, mint egy esztendőn át némi kis halvány reménységet csillogtatott meg bánatos szemük előtt. Ezek közül a bánatos, fájdalmas szemek közül ki tudná megmondani, hány csukódott volna be már az öngyilkosság erőszakával, ha ott nem lebegett volna ezek előtt a szemek előtt a reménység, hogy a száz állás közül egyszer valamikor egyet majd mégis csak elcsípnek hatvan, vagy nyolcvan pengő havi fizetéssel. Hatvan, vagy nyolcvan pengő, esetleg száz! Ezért szülték a magyar anyák gyermekeiket, ezért neveltük föl őket féltő gonddal, ezért költötték el keresetük javát a magyar apák gyermekeik iskolázására. És háromezerkétszáz ember közül ilyen is csak száznak fog jutni. És mégis azt mondjuk, hogy jókor jött ennek a száz állásnak a betöltése. Jókor jött, éppen ezekben a napokban, amikor a magyar ifjúság ezrei és ezrei hagyják el az iskolák falait zsebükben az érettségi bizonyítvánnyal, amelyről nyolc keserves, munkával teli esztendőn át álmodoztak. Mennyi mérhetetlen munka, idegizgalom, ifjúi erők felőrlése, mennyi szülői gond és mennyi töméntelen pénz kellett ahhoz, hogy ez ia sok ezer friss érettségi bizonyítvány megszülessék és ez a sokezer ifjú itt álljon előttünk büszke homlokkal, csillogó szemmel, de reménytelen lélekkel. Hova mennek, mit csinálnak? Nincsenek utak, nincsenek ajtók, csak imitt-amott akad egy-egy sikátor, ahol a legügyesebbek beköszönhetnek az életbe, csak imitt-amott akad egy-két véletlen, ahol a legéletrevalóbbak, vagy talán nem is azok, hanem a sors kegyencei valahogy besurrannak oda, ahol munkához láthatnak. Az az érzésünk, hogy Budapest székesfővárosra újabb, igen súlyos feladatok hárulnak. Ez a város az ország szellemi középpontja. Éhből a városból árad szét a kultúra az egész országra, ennek a városnak kell példát szolgáltatnia, hogy hogyan lehet megmenteni az élet számára a frissen érett ifjúságnak azt a tömegét, amely itt áll ma előttünk anélkül, hogy sejtelme lenne, merre kell keresnie az élet útját. Ezek nem akarnak ingyenélők lenni és ezek az előző esztendő keserves tanulságait megszívlelve már nem gondolnak arra, hogy annak a kenyérnek, annak a betevő falatnak, amit egyszer mégis meg kell szerezniük, nagyon keserves ára van. Éppen ezért, ha a főváros ebben az órában nem tud is maga munkát adni, de reménységgel kell megtöltenie azt az ifjú sereget, amelynek — valljuk be, — első tekintete igenis, a budapesti városháza felé esik. Reményt és jótanácsot adjanak az urak legalább, ha munkát nem tudnak adni. A városházának kell elsősorban propagálnia azokat a gondolatokat, hogy egy -igazi kultúrországban az érettségi vizsga csak belépőjegy az élethez, de nem azt jelenti, hogy mindenkinek főispánnak, vagy miniszteri tanácsosnak kell lennie. Meg kell magyarázni ezeknek az ifjaknak, hogy vannak gyakorlati pályák is és ha a főváros segíteni akar, állítson fel olyan szerveket, amelyek erőteljes munkával, nagyszerű ötletességgel, a praktikus pályák felé irányítják az ifjakat és amelyek munkahelyeket teremtenek ott, ahol eddig azt hitte mindenki, hogy sivár, terméketlen földterületekkel állnak szemben. A fővárosnak kell lennie az ifjúság vezérének, tanácsadójának és ha már munkaadója nem lehet, legalább munkaközvetítőjének. A fővárosnak két héten belül kell nyilatkoznia, hogy milyen végleges álláspontot foglal el a Dunántúli Villamossági R. T. bánhidai telepének átvétele dolgában, miután az eddig érvényben volt ideiglenes megállapodás további meghoszabbítását egyik fél sem kívánja. A nagyjelentőségű kérdésben Borvendég Ferenc polgármester személyesen vezeti a tárgyalásokat és legutóbb szerdán délután volt döntő jelentőségű megbeszélés a kormány és a főváros képviselője között. Ezidőszerint úgy a bánhidai centrálé, illetve a kereskedelmi miriisitórium, mint a főváros részéről teljes erővel folynak az érdemleges tárgyalásokat előkészítő munkálatok. A székesfőváros szakemberei szombaton délután az elektromos művek Váci-úti igazgatósági irodájában tanácskoztak és kidolgozták a főváros álláspontjának tervezetét. A Fővárosi Hírlap munkatársa illetékes helyen érdeklődött a Borvendég Ferenc és Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter között folytatott tárgyalásokról és az előkészület jelenlegi állásáról, és i következőket tudta meg: — A kereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélés annyira intern és bizalmas jellegű volt, hogy annak részletei még a legbe- avatottak előtt is ismeretlenek. A főváros vezetői remélik, hogy a bánhidai kérdésben rövidesen olyan megoldás létesül, amely mind a két félre nézve kielégítő és megnyugtató helyzetet teremt. A városházán most várják azt a tervezetet, amelyet a Dunántúli Villamossági
