Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-14 / 24. szám
Budapest, 1933 június 14. 3 PESTI KIRAKAT Hafáít a Borravafóra Borravaló? Olyan rokonszenves csengése van ennek a szónak. Az ember azt érzi belőle, hogy aki a borravalót kapja, annak már minden dolga a világon el van egyengetve, már csak egy kis — borravalóra van szüksége. Ebéd, vacsora, reggeli rendben van, a gyerekek új ruhában, fényes topánkában mennek az iskolába, az asszonynak nyugodt élete van otthon, mert teli a spájz, sőt az adóvégrehajtótól sem kell már tartani. Semmi másra nincs már szükség, csakhogy az embernek is jusson egy kis kvaterka. Erre kell a borravaló. Hát nem erre kell. A borravalóból élnek, ha élnek, mert a mai viszonyok között inkább tengődnek a szegény pincérek. Fizetést a gazda alig ad, csak amit a vendég az asztalon hagy, abból kell élni és családot fenntartani. És mégis. Maguk a pincérek, összes szervezeteiknek együttese mondotta ki, hogy: halált a borravalóra! Megokolásuk pedig az, hogy a lealázó- és az idegenforgalmat veszélyeztető borravalós rendszert a szakmából és a köztudatból egyszersmindenkorra ki kell küszöbölni. Nagyon bölcs határozat el. Még hogy lealázó a borravaló, azt maguk a szegény pincérek is eltűrnék egy darabig, amíg jobb idők nem járnak fölöttünk, amíg az emberi méltóságnak is jobban kedveznek. De az már aztán rettenetes veszedelem az ő számukra is — és a kávésok és vendéglősök számára is! — hogy a borravaló rendszer az idegen- forgalmat veszélyezteti. Egyrészt örvendetes, másrészt szomorú, hogy ma már az idegenforgalomból kell megélnünk. Mert a pesti ember nem költ, vagy édeskeveset és ritkán költ. Vendéglős, kávés, pincér a pesti emberből többé, vagy legalább egyelőre nem tud megélni. Az idegenforgalommal kell pótolnunk azt, amit az üres pesti zsebek többé nem tudnak kiszurkolni. Két héttel ezelőtt a Fővárosi Hírlap közölte először, hogy a polgármester kezébe vette a borravaló kérdésének rendezését. Azóta az egész sajtó, a hivatalos és szakkörök szinte nap-nap után foglalkoznak ezzel a problémával és ma már — szemben a kávésok és vendéglősök egyedülálló frontjával — az egész társadalom halálra ítélte a borravalót. Halálra ítélte a polgármester, egyszóval a hivatalos körök, a vendéglő- és kávéházlátogató budapesti közönség és a pincérek egész társadalma. A külföldi vendégről természetesen nem is szólunk, hiszen ezt a borravalóellenes hadjáratot a külföldiek indították meg. Megdöbbenve látták ugyanis, hogy miután a szállodai számlájukhoz tíz százalékot már hozzácsaptak, a szálló halijában sort álltak az alkalmazottak, nyitott tenyérrel. Eljutott a külföldiek megbotránkozásának a híre a polgármester füléhez is, akinek dicséretére legyen mondva, gyorsan és radikálisan kezdett intézkedni. Sipőcz polgármester percek alatt megértette azt, hogy ez és az ehhez hasonló jelenetek a szépen fejlődő idegenforgalom halálát jelentenék. Rettentő sok munkával, sok pénzzel, a hivatalos köröknek elismerést érdemlő fáradsággal és küzdelemmel sikerült valamelyes idegenforgalmat teremteni Budapest számára: rettenetes gondolat, hogy ez a nagyszerűen épülő keresetforrás a hitvány borravaló-kérdésen csússzon el. A vendéglősök és kávésok azonban makacsul ragaszkodnak a borravaló rendszerhez, mert — mint mondják, — nem tudják alkalmazottaikat jobban fizetni. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ők is szomorú viszonyok között élnek, de éppen ők azok, akiknek egy szépen fejlődő kereseti forrás biztos lehetőségét nem szabad megbuktatniok a borravaló rendszer védelmén. A vendéglősök ipartestületében már válság is tört ki. Kipróbált, derék elnökük, Keszeg Vince lemondott, nem kisrészben a borravaló mellett való harcok sikertelensége miatt. Igazán sajnálni kell, hogy egy ilyen kiváló férfiú visz- szavonul a közéleti szerepléstől, de a borravaló rendszert megmenteni és az idegenforgalmi érdekeket föláldozni még ezen az áron sem szabad. Keszeg Vincének még egy utolsó kísérlete volt. Fölvetette a gondolatot, hogy a borravaló kérdés megoldását bízzák a közönségre, a vendéglősök és kávésok étlapjukon írják ki, hogy a borravaló tíz százalékkal ,,meg váltható“. Keszeg Vince a maga vendéglőjében meg is valósította ezt, az ő étlapjain már olvasható ez a figyelmeztetés. Valószínűleg józan gondolkozású ember létére maga fog rájönni, hogy ez halva született ötlet, amely rosszabb a borravalónál. Ez megint azt jelenti, hogy kétszer Űzethetünk: egyszer, amit levonnak a számlánkból és egyszer, amit az asztalon hagyunk. Abban azonban igaza van Keszeg Vincének, hogy a borravaló kérdést oldja meg maga a közönség. Igenis, ez a helyes álláspont: a közönségnek kell követelnie a borravalórendszer radikális eltörlését. És a közönségnek még■ egy feladata van: le kell szoknia a magyar gavallériáról, amelyet pénzdobálásnak is nevezhetnénk. Igenis, társadalmi akciót kell indítani a borravaló eltörlése érdekében, de azzal a fogadalommal, hogy polgári kötelességeit szegi meg az, aki a borravaló halála után borravalóval kíván a maga számára polgártársaival szemben előnyöket biztosítani. Hatalmas megmozdulással invitálja táborába Budapestet a Nemzeti Egység Pártja A Tabán-Ugyben eiégtéteflt kapott a tanács — Nem drágul a villany és a gáz — Azonnali elhelyezkedést a diplomás ifjúságnak! Hatalmas lépésekkel halad előre a Nemzeti Egység Pártjának országos szervezkedése, amely iránt páratlan érdeklődés mutatkozik. Gömbös Gyula kormányának eddigi nagyszerű teljesítményeit, úgy külpolitikai, mint belpolitikai sikereit általános elismerés kíséri és ez a magyarázata annak, hogy a Nemzeti Egység Pártja a legnagyobb siker kilátá- sával indul hódító kőrútjára. A szervezkedés budapesti vonatkozásairól intéztünk kérdést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az ország polgárságának összefogása és a nagy nemzeti célok megvalósítása ma már minden ember lelkében ott él és ezért Gömbös Gyula miniszterelnök személye iránt is a legnagyobb lelkesedés tapasztalható. A Nemzeti Egység Pártjának elgondolása szerint az országos szervezkedés egyelőre csak a vidékre terjed és a közeli napokban mindenütt olvasható a miniszterelnök tömör, de klasszikus szózata az ország egyetemes érdekei mögött szükséges fel- sorakozás érdekében. A budapesti zászlóbontás terminusát még nem állapítottuk meg. azonban arra is rövidesen sor kerül olyan impozáns keretek között, amelyhez foghatót még nem igen tapasztaltunk a fővárosban. Az előkészületek teljes erővel folynak és a demonstráció természetesen megmozgatja Budapest egész lakosságát. A részletek kidolgozása már megtörtént és az ünnepélyes zászlóbontás a közeljövő legnagyobb politikai eseményének ígérkezik. A Tabán-probléma kőiül éles közjogi és elvi összecsapás történt a törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén. A közgyűlésen ugyanis indítvány formájában olyan határozat került jogerőre, amelyik a városrész újjáalakításának haladéktalan megkezdését kívánta és ezzel mellőzte a tanácsnak azt a korábbi határozatát, amelyik tervpályázat kiírását mondotta szükségesnek. Ez az ellentétes állásfoglalás a tanács legutóbbi ülésén kiegyenlítődött, mert ismét leszögezték a tervpályázat kiírását s ezzel egyidejűleg a Tabán újjáépítésének megkezdését. — A tanács legutóbbi állásfoglalása — mondotta Kozma Jenő — tulajdonképpen elégtételadás volt a törvényhatóság eme intéző szervének, amely a leggondosabb mérlegelések és a körülmények közeli ismeretében határozta el a tervpályázat kiírását. Nem lehet ötletszerű kérdésekkel ezt a sokágazatú problémát dűlőre vinni és Budapest legszebb területét évszázadokra esetleg nem tökéletes, vagy éppen hibás elgondolások révén lerögzíteni. Nagyon helyes volt a tanács állásfoglalása, amikor a közgyűlési indítványt csak sürgetésnek minősítette, de ezen túlmenően változatlanul állja a tervpályázat kiírásának végrehajtását. Tudomásom szerint a polgármester máris előkészítette a pályázatot és így szeptember végén rendelkezésünkre állanak azok a szebbnél-szebb tervek, amelyeket a magyar mérnöki kar legkiválóbb tehetségei fognak megalkotni. Teljesen tévesek azok a híresztelések, hogy a tabáni munkák ebben az esztendőben már nem indíthatók el, mert a pályázati döntés után, amikorra az ottani házak lebontása már megtörtént, a közmüvek elhelyezése akadálytalanul elvégezhető. A főváros jövedelmeinek visszaesése kapcsán ismét szóbakerült a villany és gáz áremelésének lehetősége. Erről a kérdésről a következő nyilatkozatot kaptuk: — Változatlanul fennáll az autonómia felelős vezetőinek és tényezőinek az az álláspontja, hogy a közüzemi tarifákat megdrágítani nem szabad. Bármilyen hangok hallatszanak is a pénzügyi helyzet alakulásáról, a villany és gáz megdrágítása nem időszerű és ehhez az eszközhöz aligha nyúl a törvényhatóság. A másik oldalon viszont nem lehet szó a villany- és gázárak általános mérsékléséről sem, mert az e címen befolyó jövedelmek a főváros háztartásának zavartalan vitelét biztosítják. Arányosításról és a tarifa megfelelő módosításáról többször tárgyaltunk és ezeknek során állandóan azt az álláspontot képviselte az Egységes Községi Polgári Párt, hogy megfelelő és méltányos revízióval kell ösztönző hatást gyakorolni a fogyasztás növelésére. A tervek és a számítások most vannak készülőben és rígy tudom, hogy az őszi kampány során kerülnek előterjesztésre. * Kozma Jenő a gyakornoki állások pályázati terminusának lejárta után a legerőteljesebb akciót haladéktalanul megindítja az állások késedelem nélkül történő betöltése érdekében. A diplomás ifjúság mai szorongatott helyzetében joggal várhatja az ország első törvényhatóságától, hogy a fiatalság problémája minden halogatás nélkül megoldást nyerjen. Tízmilliós jövedelemcsökkenés fenyegeti ebben az évben a községi háztartást Nemcsak az adóbevételek, hanem az üzemi jövedelmek is visszaestek Amióta a törvényhatósági tanács ülésén súlyos kritikák hangzottak el a főváros pénzügyi helyzetéről és általában a háztartási helyzet sívár kilátásairól, azóta fokozottabb érdeklődés irányul a fővárossal kapcsolatos financiális események felé. Ebből a szempontból különösen figyelmet érdemel Honffy Lajos adóhivatali igazgató legutóbbi jelentése, amely meglehetősen sötét képet rajzol az adóbevételek alakulásáról. A beszámoló szerint a főváros adójövedelmei május végéig 6.9 millió pengővel maradnak alatta az előző év hasonló időszakának adóbevételeinél. Összesen 31 millió pengő adót fizetett a főváros lakossága a város számlájára, amelynek legnagyobb része az egyenes adókból alakult ki. Ennél a tételnél 2,9 millió a visszaesés, az alkalmazottak kereseti adójánál pedig több, mint félmillió pengő a csökkenés. Az általános kereseti adókból százezer pengővel kisebb a hozadék, míg az ingatlanvagyonátruházási illetékeknél már komolyabb visszaesés mutatkozik. Még inkább csökkent a forgalmi adóból való részesedés: 1.1 millió pengővel kevesebb, mint az elmúlt évben. A főváros öthavi vámbevétele 1.4 millió pengő volt, 730 ezer pengővel kevesebb, mint az elmúlt évben. Csökkent a fogyasztási adó, valamint a közlekedési adó is közel tíz százalékkal. Amint látható, az egyes adónemeknél 30—35 százalékos a visszaesés és így komoly formában felvetődik az a kérdés, hogy ezt a hatalmas csökkenést nem fogja-e károsan érezni a főváros háztartásának alakulása. Illetékes helyen az adóhivatali jelentéssel kapcsolatban a következő érdekes megállapításokat tették a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Lényeges különbség mutakozik a tényleges számok, a költségvetés és a múlt évi bevételek összehasonlításában. Kétségtelen, hogy az adóhivatal jelentése számszerűleg megfelel a tényeknek, azonban arra következtetni, hogy súlyos nehézségek előtt állunk: olyan túlzás, amelyet nem lehet elfogadni. Mindenkinél szakszerül)SERVITIA szállítmányozó szövetkezet ^^és^mPttdenklnól _ „ ^ , , , olcsóbban szállít a Iroda: Nagyvásártelep, Iroda- ■■ ■ ■ ■ _ . . „ ■ épület II. 48. Telefon: 40-8-48 nagyvásártelepröl
