Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-14 / 24. szám

Budapest, 1933. június 14 24. szám Huszonkettedik évfolyam ^WMBiiiMWiiiimiiii iiiiirarwimniiiniimnf EBőffiseSésa ár: EGÉSZ ÉYRE ...... 24 PENG© (FÉLÉVBE ......... 12 PENG© EGYES SZÁM áRfi: 5© FILLÉR Árusítják az összes !B&íSz=ssaviBiGra«&«fcan FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadéítivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÄS5Y-ÜT ©O TeBefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter várja a főváros javaslatait az üzemek gazdasá­gos átalakításáról Július közepén lejára felterjesztés 45 napos határideje Csend o munknfronton A munka frontján csönd van, dermedt, ha­lálos csönd, ami a gondolkozó ember hátát egy kicsit megborzonghatja. Az esztendő első fele kezd a múlt homályába veszni, a kalendárium pedig már javában nyarat mutat. Az illetékes körök azonban, mintha meteorológiai intézetre biznák magukat, a hideg, borús időjárást nem nyilvánítják nyárnak, hanem hivatalosan meghosszabbítják a tavaszt. De még ha így van is, akkor is már régen a munkáskezek ez­reinek kellene dolgoznia a megindult nagy városi közmunkákon. Hiszen még idejekorán a tél közepén bőven kitervelték az illetékesek, hogy mimindent fognak az idén tavasszal és nyáron elvégezni. El voltunk rá készülve, tele voltunk reménységgel, hogy az idén a köz­munkák egész tömege fogja legalább a nyárra a műnk anélkül fee'gét - enyhíteni. Sajnos, semmi sem történt. Lehet, .hogy vannak, aki arra gondolnak, hogy a 'n-yáfoh Alim ‘fáj úgy a nyomor, mint télen, hogy a lakásnélküli ember az utöapadon, vagy az'árokszélén iá-szépet álmodik és az éhséget is könnyebben el lehet vetni a nyár közepén, mint télen. 'A nyár az .-Isten nyitott gyümölcsöskertje, a tél pedig a zárt éléskam­rák szomorú világa. A kettő között tényleg van különbség. De nefelejtse el senki, hogy a nyári munkanélküliség télen bosszulja meg magát, a meddő nyár rendes izgalmakkal ter­hes telet szokott hozni. Talán még mindig nem késő, hogy a nagy tervek kovácsolói belássák ezeket a keserű igazságokat és a szép Ígérete­ket valóra is váltsák. Maholnap az aratás is megkezdődik, de a budapesti munka frontján halálos csönd ural­kodik. Ebben a csöndben nyugodtan emlékez­hetünk azokra a vérmes reményekre, amelyek­kel a munka ezidei szezonjának nekiindultunk. Eszünkbe jutnak a tatarozás! kilátások, a híd­építés munkálatai, a Tabán újjáépítése, az óriási útépítési program, meg a többi. Mennyi­mennyi terv volt, amelyeknek nyomán szorgos munka helyett sívár munkátlanság terpeszke­dik. Sehonnan a munka frontjáról nem ka­punk híreket, mindössze annyi történik, hogy a budapesti polgárság nagy keserűségére szo­morú látványként abban is gyönyörködhetik, hogy a Tabán újjáépítésének nagy problémá­jával hogyan labdázik a tanács és a közgyű­lés. Nem tehetünk róla, de velünk együtt gon­dolkozik egész Budapest, amikor azt mondjuk: siralmas látvány, mikor az egyre növekvő munkátlanság közepette a közgyűlés és a ta­nács azon vitatkozik, hogy kinek van joga a kérdésben dönteni. Munka helyett hatalmi erő­mutatványok nem elégítik ki többé a polgár­ságot, ezekkel a módszerekkel nem lehet a gaz­dasági válságot megszüntetni és nem lehet az éhezőknek kenyeret adni. Attól tartunk, hogy az urak akkor ijednek meg és akkor eszmélnek föl, ha majd egy pár hónap múlva sárguló levelek kezdenek a lábuk alá hullani és eszükbe jutnak a sötétszürke fellegek, amelyek a téli havat hozzák. Sajnos, akkor már^ késő lesz. Előkészületlenül neki­menni a télnek nemcsak gondatlanság a mai viszonyok között, hanem elképesztően szörnyű bűn is. Bűn nemcsak az éhezők ellen, de bűn azok ellen is, akiknek^ még van vesztenivaló­juk. Az egész polgárság^ és Budapest egész munkástársadalma a nyári munkából él télen is. A munka hónapjait elmulasztani halálos vétek és mindenkinek számolnia kell a saját lelkiismeretével, ha ezen a téren mulasztást követ el. Mindenki tudja, hogy kétségbeejtő állapotban van az ország, hogy rendkívüli mó­don szegény a főváros, de voltak olyan egész­séges gondolatok, amelyek a nyári építkezése­ket, a nyári közmunkákat pénz nélkül is, vagy lagalábbis kevés pénzzel megoldhatóknak mu­tatták. A legeslegutolsó pillanathoz érkeztünk el, amikor ezeket az egészséges gondolatokat valóra kell váltani és munkát kell adni a mun­kanélkülieknek. Általános érdeklődéstől kísérve tárgyalta a közelmúlt hetekben a harminchármas országos bizottság- a közüzemek gazdaságossá tételére vonatkozó kormányrendeletet, amely körül nagy harc folyt az állami szervek és a köz­ségi politikában irányító szerepet játszó or­szággyűlési képviselők között. Az eredetileg sokkal mélyrehatóbb rendelkezésekkel teletűz­véleményét kikérni, aki a következőket mon­dotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szóbanforgó 4600. számú kormány­rendelet a székesfő v erős törvényhatósá­gára bízta az előterjesztések megtételét, ame­lyek vonatkoznak úgy a racionalizálás mére­teire, mint az igazgatási költségek apasztá- sára. Ebben az ügyben több tárgyalás és tanácskozás folyt a közelmult napokban és még e héten is újabb értekezlet formá­jában kerülnek megvitatásra a különböxő szempontok. A rendelet 45 napos határidőt tűzött ki az autonómia javaslatainak elké­szítésére, amely terminus a rendelet életbe­Pünkösd napjára a vízművek ismét kellemetlen meglepetésben részesítették a főváros milliós lakos­ságát. A káposztásmegyeri főtelepről bevezető egyik főcső, Újpest területén megrepedt, illetve a szak­értők szerint, meglazult a vezeték tömítése. Ezt a csövet hirtelen le kellett zárni és Budapest víz­ellátását teljesen a másik tartalékcsőre bízták, ab­ban viszont a fokozott használat következtében annyira megzavarosodott a víz, hogy közel három napon át ihatatlan, fekete folyadék jött a csapok­ból. Visszaemlékezve a tavalyi nyár vízszolgálta­tás! zavaraira, kétszeresen megfontolásra készteti a főváros vezetőit és az összes felelős tényezőket ez a pünkösdi figyelmeztetés, mert lehetetlen ilyen véletlenektől függővé tenni a milliós város víz­ellátását. Kapcsolatosan a minapi vízszolgáltatási zavar­ral a Fővárosi Hírlap munkatársa a vízművek igazgatóságának egyik vezető tagjához fordult felvilágosításért, aki a következőket mon­dotta: — A káposztásmegyeri ^ vízműtelep az utóbbi esztendők során egymás után esett át a legkülönbözőbb üzemzavarokon, amelyek kö­zül különösen nagy ^ kellemetlenséget okozott az, amely a szivattyúházat öntötte el vízzel és meglehetős hosszú időre megbénította az egész vízszolgáltatást. At, üzemvezetőség minden egyes alkalommal megtalálta a magyarázatot. Ezúttal sem vonja kétségbe senki, hogy az újpesti főcsőnél olyan hiba történt, amely a világ minden városában előfordulhat. De ezek delt tervezet lényeges enyhítéseken ment ke­resztül és végeredményben győzött az az állás­pont, hogy a közhatósági üzemeknél szükséges változtatások végrehajtására az autonómia tesz megfelelő előterjesztéseket. A kormány rendelete ezek után ilyen formában^ lépett életbe és a most esedékes további intézkedé­sekről szükségesnek tartottuk léptetésétől számítva július közepén lejár. Remélem, hogy eddig az időpontig- meg­kapom a főváros előterjesztését és azután leiratban fogom értesíteni a főváros pol­gármesterét a magam részéről szükséges­nek vélt intézkedésekről. A belügyminiszter nyilatkozata megnyug­tathat mindenkit abban az irányban, hogy egyoldalú intézkedésekkel nem nyúlnak bele az üzemek szervezetébe. Az a körülmény, hogy előzetes tanácskozások tisztázzák a szükséges tennivalókat, arra mutat, hogy a kormány- intézkedés szigorúan a főváros érdekeit fogja szem előtt tartani. a magyarázatok még sem elégíthetnek ki ben­nünket, mert a beállható zavarok elhárításá­nak minden módját biztosítani kell. — A hiba egyébként ott kezdődött, hogy a budapesti vízműveket nem építették ilyen nagyméretű fogyasztásra. Harminc-negyven évvel ezelőtt igénybevett fogyasztásra dimen­zionálták a szivattyútelepet, az egész vízmű­berendezést, amelyet azonban a szükséghez ké­pest többször átalakítottak, toldoztak-foldoz- tak, modernizáltak. Ez azonban mind csak fél­megoldás, mert addig nem lesz rend, amíg az agyonterhelt főtelep mellé el nem ké­szítik az új vízműtelepet, hogy parallel dolgozhasson a régivel, s ha kell, átvegye bármelyik telep az egész terhelést. Közel három éve, hogy a főváros törvényható­sága elhatározta az új budai vízmű megépí­tését. ami azonban máig sem valósult meg. Mindössze a tervezett új kútcsoportok helyét jelölték ki, de ennél tovább nem mentek, sőt elakadtak a kisajátítási tárgyalások is. A víz­művek fejlesztésére szánt pénz egy részét más célokra költötték el, az a munka pedig amihez hozzáfogtak, szerencsétlen véletlenek sorozata következtében szintén megfeneklett. De még ha teljesen zavartalanul folyna is a káposztás- megyeri vízművek rekonstrukciója, ha egy­napi késedelem nélkül megépültek volna az új Duna-alagutak, akkor sem volna rendben a probléma, mert a legmodernebb berendezés sem ér semmit, ha nincs elegendő víz. Keresztei-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter közvetlen tárgyalásokKállay fö/dmívelés­ügyi miniszter és Borvendég alpolgár­mester között a vízművek fejlesztéséről A vízhiány a köztisztasági szolgálat zavartalanságát is befolyásolja — Az öntöző- autók táplálására a Dunaparton kisegítő szivattyúkat szándékoznak íölállítani

Next

/
Thumbnails
Contents