Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-14 / 24. szám
Budapest, 1933. június 14 24. szám Huszonkettedik évfolyam ^WMBiiiMWiiiimiiii iiiiirarwimniiiniimnf EBőffiseSésa ár: EGÉSZ ÉYRE ...... 24 PENG© (FÉLÉVBE ......... 12 PENG© EGYES SZÁM áRfi: 5© FILLÉR Árusítják az összes !B&íSz=ssaviBiGra«&«fcan FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadéítivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÄS5Y-ÜT ©O TeBefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter várja a főváros javaslatait az üzemek gazdaságos átalakításáról Július közepén lejára felterjesztés 45 napos határideje Csend o munknfronton A munka frontján csönd van, dermedt, halálos csönd, ami a gondolkozó ember hátát egy kicsit megborzonghatja. Az esztendő első fele kezd a múlt homályába veszni, a kalendárium pedig már javában nyarat mutat. Az illetékes körök azonban, mintha meteorológiai intézetre biznák magukat, a hideg, borús időjárást nem nyilvánítják nyárnak, hanem hivatalosan meghosszabbítják a tavaszt. De még ha így van is, akkor is már régen a munkáskezek ezreinek kellene dolgoznia a megindult nagy városi közmunkákon. Hiszen még idejekorán a tél közepén bőven kitervelték az illetékesek, hogy mimindent fognak az idén tavasszal és nyáron elvégezni. El voltunk rá készülve, tele voltunk reménységgel, hogy az idén a közmunkák egész tömege fogja legalább a nyárra a műnk anélkül fee'gét - enyhíteni. Sajnos, semmi sem történt. Lehet, .hogy vannak, aki arra gondolnak, hogy a 'n-yáfoh Alim ‘fáj úgy a nyomor, mint télen, hogy a lakásnélküli ember az utöapadon, vagy az'árokszélén iá-szépet álmodik és az éhséget is könnyebben el lehet vetni a nyár közepén, mint télen. 'A nyár az .-Isten nyitott gyümölcsöskertje, a tél pedig a zárt éléskamrák szomorú világa. A kettő között tényleg van különbség. De nefelejtse el senki, hogy a nyári munkanélküliség télen bosszulja meg magát, a meddő nyár rendes izgalmakkal terhes telet szokott hozni. Talán még mindig nem késő, hogy a nagy tervek kovácsolói belássák ezeket a keserű igazságokat és a szép Ígéreteket valóra is váltsák. Maholnap az aratás is megkezdődik, de a budapesti munka frontján halálos csönd uralkodik. Ebben a csöndben nyugodtan emlékezhetünk azokra a vérmes reményekre, amelyekkel a munka ezidei szezonjának nekiindultunk. Eszünkbe jutnak a tatarozás! kilátások, a hídépítés munkálatai, a Tabán újjáépítése, az óriási útépítési program, meg a többi. Mennyimennyi terv volt, amelyeknek nyomán szorgos munka helyett sívár munkátlanság terpeszkedik. Sehonnan a munka frontjáról nem kapunk híreket, mindössze annyi történik, hogy a budapesti polgárság nagy keserűségére szomorú látványként abban is gyönyörködhetik, hogy a Tabán újjáépítésének nagy problémájával hogyan labdázik a tanács és a közgyűlés. Nem tehetünk róla, de velünk együtt gondolkozik egész Budapest, amikor azt mondjuk: siralmas látvány, mikor az egyre növekvő munkátlanság közepette a közgyűlés és a tanács azon vitatkozik, hogy kinek van joga a kérdésben dönteni. Munka helyett hatalmi erőmutatványok nem elégítik ki többé a polgárságot, ezekkel a módszerekkel nem lehet a gazdasági válságot megszüntetni és nem lehet az éhezőknek kenyeret adni. Attól tartunk, hogy az urak akkor ijednek meg és akkor eszmélnek föl, ha majd egy pár hónap múlva sárguló levelek kezdenek a lábuk alá hullani és eszükbe jutnak a sötétszürke fellegek, amelyek a téli havat hozzák. Sajnos, akkor már^ késő lesz. Előkészületlenül nekimenni a télnek nemcsak gondatlanság a mai viszonyok között, hanem elképesztően szörnyű bűn is. Bűn nemcsak az éhezők ellen, de bűn azok ellen is, akiknek^ még van vesztenivalójuk. Az egész polgárság^ és Budapest egész munkástársadalma a nyári munkából él télen is. A munka hónapjait elmulasztani halálos vétek és mindenkinek számolnia kell a saját lelkiismeretével, ha ezen a téren mulasztást követ el. Mindenki tudja, hogy kétségbeejtő állapotban van az ország, hogy rendkívüli módon szegény a főváros, de voltak olyan egészséges gondolatok, amelyek a nyári építkezéseket, a nyári közmunkákat pénz nélkül is, vagy lagalábbis kevés pénzzel megoldhatóknak mutatták. A legeslegutolsó pillanathoz érkeztünk el, amikor ezeket az egészséges gondolatokat valóra kell váltani és munkát kell adni a munkanélkülieknek. Általános érdeklődéstől kísérve tárgyalta a közelmúlt hetekben a harminchármas országos bizottság- a közüzemek gazdaságossá tételére vonatkozó kormányrendeletet, amely körül nagy harc folyt az állami szervek és a községi politikában irányító szerepet játszó országgyűlési képviselők között. Az eredetileg sokkal mélyrehatóbb rendelkezésekkel teletűzvéleményét kikérni, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szóbanforgó 4600. számú kormányrendelet a székesfő v erős törvényhatóságára bízta az előterjesztések megtételét, amelyek vonatkoznak úgy a racionalizálás méreteire, mint az igazgatási költségek apasztá- sára. Ebben az ügyben több tárgyalás és tanácskozás folyt a közelmult napokban és még e héten is újabb értekezlet formájában kerülnek megvitatásra a különböxő szempontok. A rendelet 45 napos határidőt tűzött ki az autonómia javaslatainak elkészítésére, amely terminus a rendelet életbePünkösd napjára a vízművek ismét kellemetlen meglepetésben részesítették a főváros milliós lakosságát. A káposztásmegyeri főtelepről bevezető egyik főcső, Újpest területén megrepedt, illetve a szakértők szerint, meglazult a vezeték tömítése. Ezt a csövet hirtelen le kellett zárni és Budapest vízellátását teljesen a másik tartalékcsőre bízták, abban viszont a fokozott használat következtében annyira megzavarosodott a víz, hogy közel három napon át ihatatlan, fekete folyadék jött a csapokból. Visszaemlékezve a tavalyi nyár vízszolgáltatás! zavaraira, kétszeresen megfontolásra készteti a főváros vezetőit és az összes felelős tényezőket ez a pünkösdi figyelmeztetés, mert lehetetlen ilyen véletlenektől függővé tenni a milliós város vízellátását. Kapcsolatosan a minapi vízszolgáltatási zavarral a Fővárosi Hírlap munkatársa a vízművek igazgatóságának egyik vezető tagjához fordult felvilágosításért, aki a következőket mondotta: — A káposztásmegyeri ^ vízműtelep az utóbbi esztendők során egymás után esett át a legkülönbözőbb üzemzavarokon, amelyek közül különösen nagy ^ kellemetlenséget okozott az, amely a szivattyúházat öntötte el vízzel és meglehetős hosszú időre megbénította az egész vízszolgáltatást. At, üzemvezetőség minden egyes alkalommal megtalálta a magyarázatot. Ezúttal sem vonja kétségbe senki, hogy az újpesti főcsőnél olyan hiba történt, amely a világ minden városában előfordulhat. De ezek delt tervezet lényeges enyhítéseken ment keresztül és végeredményben győzött az az álláspont, hogy a közhatósági üzemeknél szükséges változtatások végrehajtására az autonómia tesz megfelelő előterjesztéseket. A kormány rendelete ezek után ilyen formában^ lépett életbe és a most esedékes további intézkedésekről szükségesnek tartottuk léptetésétől számítva július közepén lejár. Remélem, hogy eddig az időpontig- megkapom a főváros előterjesztését és azután leiratban fogom értesíteni a főváros polgármesterét a magam részéről szükségesnek vélt intézkedésekről. A belügyminiszter nyilatkozata megnyugtathat mindenkit abban az irányban, hogy egyoldalú intézkedésekkel nem nyúlnak bele az üzemek szervezetébe. Az a körülmény, hogy előzetes tanácskozások tisztázzák a szükséges tennivalókat, arra mutat, hogy a kormány- intézkedés szigorúan a főváros érdekeit fogja szem előtt tartani. a magyarázatok még sem elégíthetnek ki bennünket, mert a beállható zavarok elhárításának minden módját biztosítani kell. — A hiba egyébként ott kezdődött, hogy a budapesti vízműveket nem építették ilyen nagyméretű fogyasztásra. Harminc-negyven évvel ezelőtt igénybevett fogyasztásra dimenzionálták a szivattyútelepet, az egész vízműberendezést, amelyet azonban a szükséghez képest többször átalakítottak, toldoztak-foldoz- tak, modernizáltak. Ez azonban mind csak félmegoldás, mert addig nem lesz rend, amíg az agyonterhelt főtelep mellé el nem készítik az új vízműtelepet, hogy parallel dolgozhasson a régivel, s ha kell, átvegye bármelyik telep az egész terhelést. Közel három éve, hogy a főváros törvényhatósága elhatározta az új budai vízmű megépítését. ami azonban máig sem valósult meg. Mindössze a tervezett új kútcsoportok helyét jelölték ki, de ennél tovább nem mentek, sőt elakadtak a kisajátítási tárgyalások is. A vízművek fejlesztésére szánt pénz egy részét más célokra költötték el, az a munka pedig amihez hozzáfogtak, szerencsétlen véletlenek sorozata következtében szintén megfeneklett. De még ha teljesen zavartalanul folyna is a káposztás- megyeri vízművek rekonstrukciója, ha egynapi késedelem nélkül megépültek volna az új Duna-alagutak, akkor sem volna rendben a probléma, mert a legmodernebb berendezés sem ér semmit, ha nincs elegendő víz. Keresztei-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter közvetlen tárgyalásokKállay fö/dmívelésügyi miniszter és Borvendég alpolgármester között a vízművek fejlesztéséről A vízhiány a köztisztasági szolgálat zavartalanságát is befolyásolja — Az öntöző- autók táplálására a Dunaparton kisegítő szivattyúkat szándékoznak íölállítani
