Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-03 / 18. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. május 3 18• szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ŰT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Ledurrantott kacsák a városi politika porondján Tettes harmónia- uralkodik a kormánypárt iOvárosi szervczkedesenei---------- BWB— --------Ko molytalan egyéni akciók nem zavarják az illetékesek elgondolását — Budapest a nemzeti egység fellegvára — A külföldi példák nem alkalmazhatók a magyar törekvések megvalósításánál A húsvéti ünnepet előtt érdekes hírek járták be a politikai köröket: széltéhen-hosszában beszélték, hogy a kormány a pártszervezkedés országos munkája uitán Budapesten is kiépíti a maga hadállásait és a polgári tömegek nemzeti irányú tömörítésével megteremti az ország szívében is a nemzeti egységet. A kormánynak ez a törekvéssé természetesen a legnagyobb helyesléssel találkozott annak a polgárságnak a körében,- amelyik készségesen támogatja Gömbös Gyula kormányának a nemzeti erők összefogására irányuló elgondolását, mert mindenki tisztában van azzal, hogy az egész magyarságot reprezentáló kormány csak úgy veheti kezébe az életfeltételek megvalósítására vonatkozó munkáját, lia maga mögött érzi a nemzet egész egyetemét: a vidéki és a városi lakosságot egyaránt. A szervezkedés alapgondolata tehát megszületett és bizonyos oldalról csak akkor kezdték a pikantériákat jelentő kulisszatitkokat szellőztetni, amikor úgy vélték, hogy a Nemzeti Egység pártja különálló budapesti szervezetek útján indítja meg nagyarányú mozgalmát. Rövidesen jelentkeztek a „beavatottak“ és elmondották, hogy a kormánynak erre vonatkozó szándéka tulajdonképpen szakítást jelent az Egységes Községi Polgári Párttal és a következmények rövidesen majd éreztetik hatásukat, úgy az országos, mint a városi politika területén. Személyi kombinációkról, új nevekről és új tömörülésekről jöttek a hírek, amelyek végeredményben nem szolgáltak mást, minthogy bizonyos oldalról a Nemzeti Egység Pártjának és az Egységes Községi Polgári Pártnak egymástól való eltávolodását remélték. Tagadhatatlan, hogy a fent elmondottaknak annyiban alapjuk van, hogy a Nemzeti Egység Pártja napirendre tűzi a budapesti ünnepélyes zászlóbontást. Minden további kombináció azonban, amely új szervezetek felállításáról és fris* pártfrakciók alapításiáról szól, a mesék birodalmába tartozik. A szervezkedés ügyében több tanácskozás folyt Gömbös Gyula miniszterelinöknél, amelyen résztvett Sztranyavszky Sándor pártelnök, Kozma Jenő, Payr Hugó és mindazok az országgyűlési képviselők, akik Budapesten kapott mandátumaikkal a Nemzeti Egység Pártjának kötelékébe tartoznak. A tanácskozás a teljes egyetértés és harmónia jegyében folyt le, ahol már előzetesen lefektették a szervezési munkálatok végrehajtásának sorrendjét. A nagyfontosságú megbeszélések eredményeiről és 'általában a fővárosi pártszervezés munkálatairól olyan forrásból, ahol tökéletesen ismerik Gömbös Gyula miniszterelnök felfogását és teljesen tájékozottak a kormányelnöknek a kérdésben elfoglalt álláspontjáról, a Fővárosi Hírlap a következő információt kapta: — Köztudomású, liogy országos vonatkozásban Budapestre a központi kormányzatoknak évtizedek óta nem volt megfelelő befolyásuk. Ez a tény kétségtelenül súlyos hiányosság volt, mert Budapest, mint az ország egy nyolcadrésze és mint a nemzeti kultúra és gazdasági élet központja, nem maradhat ki a nemzeti öncélúságért megindított törekvésekből. — A kormány tehát nemzeti érdekből feltétlenül megindítja a budapesti pártszervezést, azonban külön utakról nincsen szó. A kormány teljes egészében értékeli azt a munkát, amit az Egységes Községi Polgári Párt közel egy évtized óta kifejt a polgári tömegek sorompóba állítása érdekében és ha most útnak is indítja a Nemzeti Egység Pártja budapesti szervezkedését, ezt a hatalmas és jelentőségében nagyarányú feladatot az Egységes Községi Polgári Párt fogja végrehajtani az országos párt vezetőinek és természetesen Gömbös Gyula miniszterelnöknek teljes bizalma révén. — Bizonyos oldalakról a közelmúltban felvetett új gondolatok és célkitűzések nem térítik el a komrányt erre vonatkozó terveitől. Jelszavas törekvések nem találnak termékeny talajra, sem az országban, sem a fővárosban. Külországok nemzeti irányú mozgalmai és átalakulásai nem lehetnek receptek nálunk, mint ahogy nem vonhatók be más országok célkitűzései a magyar gondolat és a magyar nemzeti eszme egészen sajátos vonalábaA kormány a nemzeti egységet minden körülmények között teljessé teszi, mert Magyarországnak a legnagyobb összefogásra van szüksége ahhoz, hogy életérdekeit sikerrel biztosítsa és a nemzeti szupremáciát erősítse. Tévutakra nem kerülhetünk _ és nem is juthatunk, amire a legnagyobb biztosíték Gömbös Gyula miniszterelnök páratlanul okos politikai irányítása, akit egy gondolat hevít: a belső békesség, rend, az összefogás és a nemzeti egység minden más elnyomó fellángolása, mert a Dunamedencében történelmi elhivatottságunk és domináló szerepünk csak így juthat teljes diadalra. # A fenti nyilatkozat mindennél többet mond. Különböző próbálkozások és akarások nem téveszthetik meg a józan polgárságot, még az sem, bogy bizonyos egyéni akciók kormány színezetű szervezkedéssel próbálkoznak és a közönség körében íveket köröznek. Erre senkinek felhatalmazása nincs és így az ilyen gyenge kísérleteket teljességgel komolytalanoknak minősítik. A deszkaváros A városligeti deszkaváros, a Nemzetközi Vásár otthona már készen áll és készen várja a látogatók ezreit. Ez a deszkából épült város gazdag sikerek hozója lesz a főváros számára. A deszkaváros ezidén is meg fogja tenni kötelességét sokkal fokozottabb mértékben, mint eddig. De nemcsak szülőanyja, a főváros számára szerez majd dicsőséget, erkölcsi hasznot, hanem az egész ország számára és dicsőségére is. Ennél nagyobb reményt a Nemzetközi Vásár egyetlen esztendejéhez sem fűztünk még, mint amilyennel a mai súlyos körülmények között bizakodva tekintünk a nyolc nap elé, amely alatt ez a Magyarország és fővárosa számára immár életszükséggé vált nagy erőpróba véghez fog menni. A hitet ahhoz a munkához, amelyet a vásár vezetősége csodálatos erőkifejtéssel és lelkesedéssel végzett, a tavalyi vásár rendkívüli sikere adta meg. Ne felejtsük el, hogy a múlt esztendő a gazdasági válság csúcspontja volt, amikor igazán csodaszámba ment, amit művelni sikerült. A legsúlyosabb időkben sikerült a múlt évben a magyar ipart, kereskedelmet, iparművészetet és igen tekintélyes részben a magyar mezőgazdaságot csorbítatlan erejében, tökéletes integritásában bemutatni. Akkor azt hittük, hogy csak a reményt tudjuk megcsillogtatni, hogy lesz ez még másképp is, lesz még magyar jövendő, lesznek még nyugodt, békességes, fejlődésképes munkalehetőséget biztosító idők is, amikor majd mást fogunk produkálni. Kellemesen tévedtünk, mert a múlt esztendei vásár már az előbbiekkel szemben tetőpontja volt a sikernek. Ma pedig azt mondjuk, hogy az idei vásártól ezekután joggal várjuk azt, hogy a nagy nemzeti erőfeszítés közepette, igenis, csodákat műveljen. Minden jel arra mutat, hogy ez így fog történni. A magyar ipar, kereskedelem és iparművészet produktumaival elsősorban is olyan hajlékot talál a deszkavárosban, amilyet eddig még sohasem produkáltunk. Ezenkívül még megelégedéssel kell megállapítani, hogy a külföldi propaganda terén ezidén sokkal nagyobbat markoltunk, mint báx-mely más esztendőben. Általában a Nemzetközi Vásárt a magyar idegenforgalom legfőbb alkalmának, legbiztosabb és leghatásosabb eszközének ismertük eddig is. Dagadó önérzettel konstatáljuk azonban, hogy az utolsó hetek a magyar idegen- forgalom fejlődésében bámulatos eredményeket mutattak föl. A húsvéti cserevonatok, kiránduló automobilok és motorkerékpárok hétezer idegennel árasztották el a várost. Egy közepes érdekességű futballmérkőzés nyolcezer külföldit csábított vasárnap a magyar főváros falai közé. Bevalljuk, ilyen körülmények között rendkívüli várakozással nézünk a Nemzetközi Vásár által fölfokozott idegenforgalom elé. Ez a vásár azonban kettős célt szolgál. Az egyik cél az, hogy a magyar munka eredményeit demonstratív módon mutassa meg a külföldnek és amint az a múlt esztendőben bebizonyosodott, gazdasági mérlegünkön is ex abrupto nagyot lendítsen. A múlt évben a Nemzetközi Vásáron igen nagy üzleteket sikerült kötni és mi hiszünk abban, hogy az idén kiviteli mérlegünkön nagyot fog javítani az a nemzetközi vásár, amelyet most nagyszerűen sikerült megalapozni. A másik cél, amelynek szolgálatában a vásár áll, a magyar idegenforgalom fejlesztése. Nem elégszünk meg azzal, hogy, mint a múlt esztendőben, hatvan-, vagy nyolcvanezer idegent idecsábítsunk a Nemzetközi Vásárra, de nyolc nap alatt ebből a hatvan-, vagy nyolcvanezer külföldiből Budapest lelkes barátait kell kialakítani. Aki a Nemzetközi Vásárra Budapestre jön, azzal szemben úgy kell eljárni, azzal úgy kell bánni, azt úgy kell kiszolgálnunk, azt úgy kell dédelgetnünk, hogy szerelmesévé legyen a magyar fővárosnak, ahova mindig vissza fog vágyódni. A Nemzetközi Vásár számára csináltunk idegenforgalmi propagandát, de nekünk az a meggyőződésünk, hogy tulajdonképpen az igazi idegenforgalmi propagandát a Nemzetközi Vásár ideje alatt idehaza, Budapesten kell megszervezni. Itthon kell a külföldiből magyarbarátot, Budapest- baratot alakítani, itthon a kőváros és a deszkavaros falai között kell őket meggyőzni a ma- gyár kultúra fölényéről, a magyar gazdasági elet hatalmas lüktetéséről,^ a magyar munka paratlan teljesítőképességéről, itt kell megismernie Budapest és az ország szépségeit, itt kell megtanulnia, hogy van egy Budapest fürdőváros, ahol egészségét, lelki- és testi nyugalmát megtalálja. Olyan világatmoszférában élünk, hogy az a külföldi, aki ma Budapestre, a béke és nyugalom városába beteszi a lábát, igen könnyen megnyerhető arra, hogy örök barátunkká szegődjék.
