Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-04-12 / 15-16. szám
Budapest, 1933 április 12, /'/>'»! ~~r ’ 1TOW/ZOS7JI//ZMP A legutóbbi időkben napról-napra bekövetkező világesemények hatalmas tömegek sorsát érintik. Mindegyik megoldási tervezet, mindegyik esemény nagyhatalmak és kisebb országok egész sorát állítja egymással szembe. A világgazdasági konferencia és a lefegyverzési konferencia százmilliókat érdeklő problémáinak vajúdása közben ugyan ki gondol a csonka-ország fővárosának egymillió lakosára? Azon' bán a mostani húsvét gondolatokat támaszt mindenkiben és a szenvedések és a feltámadás szent ünnepe alkalmat szolgáltat arra, hogy felvessük a kérdést: mit várhat Budapest ezekben az eseményteljes napokban, milyen lehet a jövője annak a fővárosnak, amely talán legjobban sínyli az összes fővárosok között a világgazdasági válságot, de amelyet mégis meg kell mentenünk a nagyobb társadalmi és gazdasági megrázkódtatásoktól? Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál utalni kell arra, hogy Budapest kialakulása a magyar történelem első évezredében tulajdonképpen gazdasági szükségszerűség volt. Hiába próbálkoztak a magyar királyok azzal, hogy más várost tegyenek az ország fővárosává, minden más megoldás erőltetett és csak ideiglenes jellegű lehetett, mert az a város, amely a Duna észak-déli kanyarulatától lefelé, az enyhe lejtésű budai dombokon kialakult, a természet által predesztinált központ volt és még akkor is magához ragadta volna az ország vezetését, ha királyaink továbbra is más politikát folytattak volna. Az ősi Budával szemben kialakult Pest városa szintén természeti helyzete következtében jutott vezetőszerephez az ország kultúrális és közgazdasági életében. Ennek a két egymással szemben álló dunaparti városnak a szövetkezése minden niás politikai elgondolás ellenére is rányomta bélyegét az egész ország képére. Nem volt váratlan a hatvan év előtti egyesítés, mert hiszen arról is tanít bennünket a történelem, hogy a két város, amely sokáig riválisa volt egymásnak, már régóta együttes tanácsüléseken tárgyalta meg az őket érdeklő közös kérdéseket. A rivalitás sem volt veszedelmes, hiszen Buda a Nyugat és Kelet közötti nemzetközi kereskedelem átmenő útja volt, Pest pedig a Nagy Magyar Alföld mezőgazdasági termelésének kereskedelmi központja lett. És ha egyszer ennyire a történelmi kényszerűség alkotta meg az ország új fővárosát, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy a történelmi kényszerűség fogja mindenkor fenntartani is. És ha a közgazdasági és a kultúrális kényszerűség emelte fel ezt a várost mai domináló közgazdasági és kultúrális magasságába, akkor ugyanez a kényszerűség fogja továbbra is fenntartani ezt a szerepét. Lehet, hogy Budapest mögöttes országrésze, helyzetének jelentőségterülete a jövőben is hullámszerűen fog változni, de kétségtelen, hogy amíg a nyugati civilizáció és a nyugati társadalmi berendezkedés fennáll, addig Budapest jelentőségét, fontosságát, helyzeti, előnyeit megtagadni, megsemmisíteni nem lehet. Támadni szokták a XIX. század utolsó negyedének és a XX. század első évtizedének azt a politikáját, amely Budapestet, állítólag, mesterségesen duzzasztotta fel és akadtak hangok, amelyek azt állították, hogy Budapest ma egy vízfejű, aránytalan tömeg a csonka-ország testéhez képest. A városítás problémáját sokan helytelenítik, sokan elfogultan ellenzik. Ha figyelembe vesszük, hogy a politikai nehézségek, a szabadságharc és az abszolutizmus súlyos esztendei után alig fél évszázad alatt alakult ki az a főváros, amely az ország gazdasági és kultúrális életének irányt adott, akkor egyáltalában nem szabad elítélnünk ennek a fél évszázadnak politikai irányát, mert 50 év egy ország életében aránylag igen rövid idő és biztosra vehetjük, hogy ha nem következett volna be a világfelfordulás, akkor Budapestnek, a fővárosnak kialakítása és kifejlesztése után sorra következett volna azoknak a vidéki kultúrális és közgazdasági centrumoknak a kialakítása és kifejlesztése is, amelyek az akkor még egységes Magyarország igazi modern berendezkedésének biztosítékai lettek volna. Ennek a tendenciának kétségbevonhatatlan jeleit láttuk és így — meggyőződésem szerint — csak a közbejött szomorú, tragikus események hozták magukkal, hogy Budapest Magyarországnak ma is úgyszólván egyetlen modern világvárosa. Nemcsak számbeli túlsúlya miatt vezet Budapest az ország összes városai között, hanem közgazdasági és kultúrális jelentőség tekintetében is. De akárhogyan is alakulnak majdan a világesemények, a forgalom, az árukicserélődés szárazföldi és folyami útja Észak, Dél, Nyugat és Kelet között előreláthatólag Magyarországon és főképpen Budapesten át fog vezetni. Ideig-óráig kizárhatják Budapestet az ellenséges külpolitkai események és áramlások a világforgalomból, de miként a hegyeknek a lejtését, miként a folyóknak a folyási irányát még a mai kultúrális technikai emelkedettségre jutott és elbizakodásra hajló emberiség sem tudja megváltoztatni, éppen így nem lehet a közgazdasági és a természeti törvényekkel ellenkezve, Budapestet halálra ítélni és jelentőségét semmibe venni. Az egyre fokozódó idegenforgalom évről-évre növeli Budapest külföldi barátainak a számát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az idegenek, akik a mi fővárosunknak természeti és kultúrális szépségeit végignézték, akik megismerték a magyar népnek kiváló tulajdonságait magyaros vendégszeretetét még aránylag rövid itt tartózkodásuk után is mint jó barátok mentek el tőlünk. Nagy kár, nagy hiány, hogy a Budapesten megforduló idegenek nem akkor ismerhették meg Budapest városát, amikor az még a fejlődésnek lázas időszakát élte és amikor itt adott találkozót az ország északi, keleti, déli és nyugati részének, sőt a közeli államok közgazdaságának élete, mert ha már akkor tudtunk volna felmutatni legalább maihoz hasonló idegenforgalmat, akkor az idegenek nemcsak, mint Budapest barátai távoztak volna, hanem egyúttal maguk is kényszerítve érezték volna magukat arra, hogy ennek a városnak közgazdasági fejlődéséhez más eszközökkel is hozzájáruljanak. Az idegenforgalom Budapesten ma kétféle jelentőséghez jut. Készint turisztikai jelentősége van, részint azonban sokkal messzebbmenő következményeket von maga után. Hiszen aki igazán ismeri ezt a várost, tudatára ébred annak, hogy nemcsak megtekinteni érdemes azért, mert természeti szépségei Európa legszebb fővárosává avatják, hanem azonkívül különböző hasznossági szempontok is érvényesülhetnek: páratlan gyógyvizeinek használata a betegek számára, közgazdasági jelentősége és centrális fekvése az üzletemberek számára, kultúrális fejlettsége a tanulnivágyó, különösen a keleti idegenek számára jelentenek célszerűségi, hasznossági szempontokat. A mai sivár vLszonyok között, amikor Budapest egész polgársága kínlódik, szenved a világgazdasági válság és — sajnos be kell ismernünk — a speciális magyar gazdasági válság ezernyi problémájával, Óriási harcot folytat a főváros gazdasági vezérkara, hogy Budapestet e nehéz válságos időkben is megvédelmezze a minden közületet egyformán fenyegető veszedelmektől. A főváros legfontosabb ágazatának élén Borvendég Ferenc alpolgármester áll, akit minden ténykedésében egyedül az a szempont vezet, hogy megóvja a főváros érdekeit és biztosítsa a háztartás egyensúlyát. Köztudomású, hogy a főváros a maga gazdálkodásában elsősorban az üzemekre támaszkodik, amelyeknél számos probléma vár megoldásra. Ezekről a kérdésekről intéztünk kérdést Borvendég Ferenc alpolgármesterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — Még a nyári szünet előtt a tanács és a közgyűlés elé visszük az új üzemi szabályzatot, amelyiknek révén nyugvópontra kerül az üzemigazgatás kérdése. Számos újítás és reform alkalmazkodik a mai kor igényeihez anélkül természetesen, hogy az üzemek a központi adminisztrációval szemben nagyobb függetlenséget nyernének. — Az új rendszer számos problémát visz dűlőre és az utóbbi időben elhangzott egyes észrevételek kiküszöbölését célozza. Fantasztikus számadatok keringenek arról, hogy a káposztásmegyeri alagút építésénél a fővárost károsodás éri és hogy a vállalkozók már eddig is jelentős összegeket kaptak, ugyanakkor, amikor az alagútépítés komplikált munkája egyelőre nem járt sikerrel. — Ez az ügy — mondotta Borvendég alpolgármester — most már nem marad függőben és a megoldás nem várat magára. A Vízművek igazgatósága ugyanis pénteken megalakult és az újjáválasztott autonóm szervnek a feladata, hogy ezt az ügyet kivizsgálja, megtárgyalja és olyan előkészített javaslatot tegyen a polgármesternek, amelyik alkalmas a végleges helyzet megteremtésére. — A magam részéről csak annyit jelentek ki, hogy ezt a sok tekintetben felfújt ügyet a fővárosnak minden károsodás és sérelem nélkül kell befejeznie. A közmunkák menetéről és a remélhető munka- alkalmakról tettünk fel ezután kérdést. — Köztudomású — úgymond — hogy a köezernyi bajával és ezernyi adóterhével, legyen szabad rámutatnom a sötét éjszakának keleti horizontján már-már mutatkozó aranysárga csíkra, amely a sötétség egyeduralmát veszélyezteti, mert hirdeti, hogy közeledik a hajnal, egy új, diadalmas korszak hajnala Budapest életében. Készülnünk kell rá mindannyiunknak, akik szeretjük Budapestet, kézt-kézbe téve kell közreműködnünk ennek a fővárosnak a fenntartásán, sőt tovább* kiépítésén, mert itt kell egykoron újra találkoznia Észak és Dél, Nyugat és Kelet érintkezési vonalainak. Ezek a gondolatok egy új és talán még sokkal szebb jövendő kecsegtető ígéreteivel töltik el lel- kemet most, 1933. húsvét napján, amikor hinni akarok, mert hinnem kell egy nagyszerű feltámadás- I ban. zelmultban alakult meg az Ipari munkatervező intézet azzal a céllal, hogy közreműködjék ipari munkaalkalmaknak hitelnyújtás útján való teremtésére, az ipar rendkívüli hitelszük ségleteinek kielégítésére, valamint egyéb közcélú hitelműveletekben való közreműködésére. A 15 milliós alaptőkéből a főváros 2.25 millió pengőt jegyzett, amellyel szemben kilátásba helyezték, hogy a főváros a szövetkezet útján legalább hatmillió pengő készpénzhitelhez jut. — Elgondolásom szerint ebből az összegből meg lehet kezdeni az ezidőszerint legtöbb munkaalkalmat nyújtó Tabán rendezését. De mód nyílik ennek keretében olyan sürgős üzemi munkálatok végrehajtására is, amelyeknél megvan a lehetősége annak, hogy a befektetett tőke rövid időn belül megtérüljön. A Beszkárt beruházásain kívül lefolytatjuk a Gázművek nagyarányú propagandáját is, hogy ezzel mód kínálkozzék új fogyasztótömegeknek a bekapcsolására. — A főváros részéről jegyzett 2.25 millió pengős üzletrésznek tíz százalékát már befizettük az ipari munkatervező intézet pénztárába, ami által a fővárosnak a tervbevett akció keretébe való bekapcsolódása ténnyé vált. # Borvendég Ferenc alpolgármester elmondotta még, hogy közlekedési kérdésekben napról-napra folytat tanácskozásokat és minden törekvése odairányul, hogy Budapest közlekedését a közeljövőben kifogástalan nívóra lehessen emelni. SÁRGASÁG, GYOMORHURUT BETEGSÉGEKNÉL A glaubersós gyógyvíz hasznos szolgálatot tesz. Kapható mindenütt! Dorvendcg Ferenc alpolgármester nyilaihoiih a készülő üzemi szabályzatról, a megyeri alagúfépifés függő ügyéről és a kőzmunháh tarható méreteiről I—► A FŐVÁROSI HÍRLAP HIRDETÉSEI EREDMÉNYESEK Húsvéti gondolatok Budapest jövőjéről A Fővárosi Hírlap számára írta: LIBER ENDRE alpolgármester
