Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-04-05 / 14. szám
Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1933 dpvitis 5. 14. szám Előfizetési ó.r: Egész évre. .... 24 pengő Félévre .....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-út 60 Telefon: 137-15.• Postacsekk: 40.424 Egészség-export Fabinyi Tihamér dr. kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a tatarozás! hitelről és az új adókedvezményekről Bizonyosra veszem, ífogy a Kormányintézkedés o munkaaíKal- maK Rosszá sorát fogfa megindítani, — mondja Becsey Antal Vállalkozói és iparos körökben egyformán nagy megelégedéssel fogadták a tatarozást hitelakció ki- terjesztését és az adókedvezménynek felemelését, mert ettől az építkezési szakma jelentős foglalkoztatását várják. A nagyjelentőségű intézkedésről alkal- rnunk volt beszélgetést folytatni Fabinyi Tihamér dr. kereskedelmi miniszterrel, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A hivatalos lap már közölte a tataro- zási adókedvezményekről és a hitelről szóló rendelkezéseket, amelyek igen jelentékeny előnyöket tartalmaznak. A 6 millió pengős tataro- zási hitelösszeg igénybevételénél az új rendelkezések a mostani állapottal szemben három irányban nyújtanak kedvezményt: — A múltban a Nemzeti Bank kamatlábát 5 százalékkal meghaladó kamatot kellett fizetni, most ellenben a kamatláb csak 2.5 százalékkal haladja meg a Nemzeti Bank kamatlábát. Eddig egy év alatt kellett az ilyen hitelt visszafizetni, míg most a visszafizetési határidő két év. A városokban csak 10.000-nél nagyobb lakósszám esetén volt a tatarozási hitel igénybevehető, míg az új rendelet szerint ezek a korlátozások teljesen elesnek. Az adókedvezményeknél az eddigi állapottal szemben a következő kedvezményeket biztosítottuk: — Eddig a tatarozási költségeknek csak 50 százaléka volt levonható az adóból, most ellenben e költségek 66 százalékát lehet az adóból levonni olyképpen, hogy 5 éven át egyenként 12 százalék, a hatodik évben pedig 6 százalék kerül levonásra. — A magyar szén használatára alkalmas központi fűtőberendezés felszerelése, vagy átalakítása eddig csak akkor jogosított a költségeknek a házadóból való 50 százalékos levonására, ha az egész épületet látták el fűtőberendezéssel, most ellenben egy vagy több lakásnak etage-fűtéssel való ellátása esetében is fennáll a kedvezmény. — Egész épület tatarozása esetében a költségek csak akkor voltak az adóból levonhatók, ha a házadóalapnak legalább 30 százalékát tették ki, most ellenben bérházaknál már akkor is, ha a házadóalapnak csak 15 százalékára rúgnak. Jelentős kedvezmény az is, hogy nemcsak az egész bérház tatarozása esetében vonhatók le a költségek, hanem egy vagy több lakás tatarozása esetén is, feltéve, hogy a költségek legalább 2.5 pengőt tesznek ki maként. — Az új kedvezmények tehát a legmesszebbmenő mértékben teljesítik azokat az óhajokat, amelyeket az iparosság előterjesztett és remélem, hogy az építőipar és a hozzákapcsolódó iparágak foglalkoztatását valóban lényegesen előmozdítják a jelentkező munkaalkalmak. Friss vérkeringést a fespedö építőiparba I A tatarozási hitel és az adókedvezmények hatásáról intéztünk kérdést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökéhez is, aki a következőképpen nyilatkozott munkatársunknak: — Annyi sürgetés után végre megszületett az építkezés előmozdítását szolgáló két kormányrendelet és bizonyosra veszem, hogy ez az intézkedés a tavaszi hónapokra a munkaalkalmak hosszú sorát fogja megteremteni. Elsőrendű fontosságúnak tartom azonban a tatarozási kölcsön terjedelmének megnagyobbítását és főleg a törlesztési időnek kiszélesítését olymódon, hogy az időtartam legalább 5 esztendőre legyen elosztható, ha ezt a kérdést sikerül megoldásra juttatni, úgy az építőipar hálás lehet a kormánynak. — A kedvezmények mellett azonban a helyhatóságok feladata az építési engedélyek kiadásának gyorsítása, mert a mai adminisztráció és bürokrácia megnehezíti a munkálatok megindítását. Vonatkozik ez a fővárosra is, ahol pl. a központi fűtést berendező cégektől külön-külön követelnek részletes tervrajzokat, ami csak fölösleges kiadásokat és munkát jelent a vállalkozók számára. Teljesen kielégítő a hatósági ellenőrzés, ha ilyen esetben, csak 1—1 emelet tervrajzát kívánják és megkímélik a vállalkozókat a teljesen céltalan bélyegilleték és más költségek terheitől. — Állandó a panasz, hogy az adóügyi hatóságok csak a végzett munka után jöttek a felülvizsgálattal és akkor állapítják meg, hogy a végzett munka nem üti meg az adómentességi bázist. Ezt előre kell tisztázni, nehogy a kedvezmények mértéke körül kínos differenciák támadjanak. Borvendéi Ferenc alpolgármester nyilatkozik a bánhidai szerződésről, a szükségtelen költségvetési zárolásról, az ú] elektromos tarifáról és a gázgyár bizonytalan szénellátásáról Az ember élűmül azon, ha egy kicsit gondolkozik, hogy mi mindent a világon nem tud. Azaz tudni tudja az ember ezeket a dolgokat, amikről szó esik, csak éppen — rosszul tudja. Ma már mindenki tudja például azt, hogy fürödni kell, hogy a napsugár használ az embernek, hogy nyári pihenő nélkül az emberi test összeroskad és képtelenné válik a további egész esztendős keserves, odaadó munkára. Igen, mindezt nagyon jól tudjuk. Nem tudjuk azonban azt, hogy hogyan kell, mikor kell, mennyit kell és milyen vízben kell fürödni. Nem tudjuk, hogy hogyan kell bánni a napsugárral, amely éltet, felüdít és új vitalitást ad. Nem tudjuk azt sem, hogy hogyan kell pihenni. Mert mindezt lehet jól csinálni és akkor használ, de lehet ügyetlenül is elvégezni és akkor sem nem szoroz, sem nem oszt, annyit jelent, mintha nem fürödtünk, nem levegőztünk és nem napoztunk volna. Csak úgy kapásból mondtuk el ezt akkor, amikor Dalmady és Vámossy professzorok nagy lelkesedéssel és munkával megrendezték a hatalmas fürdőügyi kiállítást Budapesten, amely kiállítás abszolút tudományos alapokon nyugszik és ebben a nemben az első kiállítás lesz a földkerekségen. Maga az, hogy Magyarországon, Budapesten csinálunk meg először egy tudományos kiállítást, ez is olyan körülmény, amelyet örömmel és hálával kell nyugtázni. Mert hiszen az ilyesmi rengeteget használ a mi kultúrfölé- nyünknek, annak a presztízsnek, amely a magyar tudományt és életerőt világvonatkozásban jellemzi. A másik nagy erénye és várható kitűnő eredménye lesz ennek a kiállításnak az, hogy megtanuljuk azokat az egyszerű, természetes dolgokat, amelyeket az előbb említettünk és amelyekről a legtöbbször azt hisszük, hogy nagyon jól tudjuk, pedig végeredményben mindig kiderül, hogy bőségesen ránk fér az okos tanács. Nemzetnevelő hatásúnak kell lenni tehát ennek a kiállításnak, amely rendkívül egészségügyi, testregenerálo tanácsokat ad a mai nemzedéknek, amely kétségkívül a tudomány egészen új felfedezéseivel és megállapításaival áll szemben. Gyerekkorunkban még riadva húztak el a napsütötte ámbitusról, mert féltettek bennünket a napszúrástól, ma pedig már a fürdőügyi kiállításon nyilván arról fogunk hallani és olyasmiket fogunk látni, amelyek irányítanak bennünket, milyen mértékben szabad élni és milyen mértékben nem szabad visszaélni a legnagyobb Istenáldásával, a napsugárral. Ez csak egy kiragadott példa. De hasonló problémák százával vetődnek fel a mai életben, amikor az ember rájött arra, hogy módfelett meg tudja hosszabbítani az életét és az emberiség számára is becsesebbet és becsületesebbet tud alkotni, ha állandóan és következetesen igénybe veszi mindazokat a nagyszerű gyógyító eszközöket, amelyeket a természet korlátlanul a lába elé szórt. Hivatása azonban ennek a kiállításnak az is, hogy igazi alapjait vesse meg a magyar idegenforgalomnak. És itt eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol Budapestet rendkívüli nagy gazdasági és erkölcsi szempontjait szemelőtt tartva, üdvözölni kell azokat a törekvéseket, amelyeket ennek a kiállításnak tudós vezetői célul tűztek maguk elé. Nem elég ugyanis az, hogy Magyarországot a Gondviselés olyan csodálatos természeti kincsekkel látta el, amelyeknek egészségjavító és szilárdító eszközeiből — hogy úgy mondjuk — óriási kivitelt, rendkívüli exportot csinálhatunk és kell is csinálnunk; hanem szükség van arra is, hogy megtanuljuk, miként kell ezeket a természeti kincseket minél tökéletesebben hasznosítani, az idegenforgalom céljaira fordítani és — ismételjük az előbbi képet, — hogyan kell ezekből az egészségjavító és pótló szerekből minél nagyobb exportot produkálni. A kiállításnak ebben a tekintetben bizonyára rendkívül sok mondanivalója van a magyar fürdők tulajdonosai, vezetői és a magyar idegenforgalom hivatalos tényezői, vagy lelkes agitátorai számára. Valószínű ugyanis az, amit az egyes emberről mondottunk, hogy a magyar fürdők vezetőinek is sok olyan ismeretre van szükségük, amelyeket vagy nem tudtak, vagy amelyek a tudomány legújabb felfedezései. Ez a kiállítás tehát egyrészt hatalmas importot jelenthet számunkra idegenekben és jelentős exportot olyan cikkek kivitelében, amelyeket a magyar természeti kincsek felhasználásával lehet csak előállítani. Egy héttel ezelőtt erőteljes propagandát követeltünk ezekben a kérdésben. Az első komoly propaganda máris megérkezett: a fürdőügyi kiállítás. Rövidesen napirendre kerül a városháza illetékes fórumain a bánhidai centráléval kötendő új szerződés ügye, amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Az általános megállapítás az, hogy Magyarország legmodernebb erőműtelepe kifogástalanul látja el a maga feladatát és ha történtek is az elmúlt téli hónapokban átmeneti zavarok: ez kizárólag az időjárás feltűnő rendellenességeinek tulajdonítható. A bánhidai telep minden zökkenő nélkül biztosítja a fővárosi villamosközlekedés teljes áramszükségletét, amellyel a BSzKRT meg van elégedve és természetesen a további állapot fenntartását tartja szükségesnek. A bánhidai centrálé szerződésének előkészületeiről intéztünk kérdést Borvendég Ferenc alpolgármesterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Kisebb megszakításokkal állandóan foglalkozunk a bánhidai centrálé és a főváros közötti viszony tisztázásával, aminek, nézetem
