Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-03-29 / 13. szám

£ V>' 1Ä A S) Huszonkettedik évfolyam ■ WIWIIIIIB—l—IMIMl'ill ill »umri'.nwL.M Budapest, 1933 március 29, 13, szám Előfizetési ár: Egész évre » . . . . 24 pengő Félévre .....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-út 60 Telefon: 137-15.« Postacsekk: 40.424 Huszár Aladár dr.: Gondoskodni fogunk róla, hogy az Ingyenéfkezés- nek ne legyen demoralizáló, alamizsna jellege A főpolgármester nyilatkozik a Tabánnal kapcsolatos munka- alkalmakról, a nemzetközi ujságíró-kongresszus jelentőségéről, a gödöllői világjamboree várható idegenforgalmáról és a buda­pesti gyógyfürdők tervszerű megorganizálásáról Propagandát! Az idegenforgalomról nem 'lehet elég sokat be­szélni. Ez az a szükségszerű éltető tengeri kígyó, amelynek sohase szabad, hogy vége szakadjon. Az idegenforgalmi propaganda valahogy rendkívüli módon hasonlít az újságszerkesztéshez: mindennap új szenzációkra kell vadásznál, mindennap új esemé­nyeket kell feltálalni, mert különben nem lehet eladni az újságot, mert különben nem lehet az ide­gent csalogatni. Ahogy egy újság szerkesztéséhez lázas és fáradságot nem ismerő, ötletes munka szük­séges, éppen úgy mellőzhetetlen mindez az idegen- forgalmi propagandánál. Amivel tegnap még százá­val lehetett az idegent Budapestre csábítani, ez az eszköz holnap már elaggott rekvizítummá lesz és holnaputánra fniisisi, vonzó, elragadó új ötletekkel kell harcba indulni. Ez az, amiért nem győzzük ele­get mondani, hogy itt vagyunk, túl a tavasz küszö­bén, meg kell indulnia az idegenforgalmi propaganda eddig nem látott ötlettermelésének. Hála Istennek azonban Budapest idegeuforgal- márjai abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy az ötlettermiélésbenl, a vonzó programszámokban rendkívüli segedelmet nyújt nekik maga az anyater­mészet. Budapest természeti szépséged és gyógyvizei örök, hatásos eszközei a propagandának, csak éppen mindig új ég új művészibb és vonzónál-vonzóbb esz­közöket kellene keresni Ám ennek az áldott földnek új szenzációi is akadnak. Csak a napokban hallot­tunk a városgazdasági bizottság ülésén a Rudasfürdő előtt föltárt rádium-forrásról, amely Weszelszky tanár megállapítása szerint ötször annyi rádiumot tartalmaz, mint a világhíres gasteini víz. Akiik az idegenforgalmi progandát intézik, a bizottság ülésén kétségkívül lelkes animálásban részesültek arra nézve, hogy ennek a rádiumf orr ásnak minél na­gyobb, minél tökéletesebb és minél hatásosabb rek­lámot csináljunk. Szó volt arról, hogy a Gellért- szállóban, meg a Rudaefürdőben szanatóriumot is rendezzenek be. Lesz-e erre pénz, vagy sem, ebben a pillanatban nem tudjuk, ellenben kétségtelen, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel tudomására kell hozná a világnak, hogy Budán az egészségápolás számára új és rendkívül hatásos eszközök állanak rendelkezésre. Olyan eszközök, amelyek révén egy Gastein és egy Joaohirnstal világhírre tettek szert. Ha a budai rádiiumforrás ugyanilyen eredményeket ügyes propagandával elérni nem tudna, akkor vagy teljesen tehetetlenek vagyunk, vagy le kell vonnunk a tanulságot, hogy nem értünk a propaganda-csiná- láshoz. Csak úgy mellesleg iktatjuk ide, hogy a jövő hónapban balneológiái kongresszus lesz Buda­pesten, vájjon eszükbe jutott-e azoknak, akiket illet, hogy a rádium-forrás propagandája számára ennél a kongresszusnál hathatósabb eszközt igazán keresve sem lehet találni. • Amikor arról beszélünk, hogy milyen hasznos a propaganda, őszintén ki kell jelentenünk, hogy semmiféle mentegetődzést és semmiféle kertelést nem szabad figyelembe venni. Meggyőződésünk, hogy nincs az az Isten háta mögött lévő fészek, amelyet igazán ügyes propagandával nem lehetne felvirá­goztatni. Hát még ezt az Istenáldotta, szépségekben gazdag és gyógyító eszközökben dús Budapestet miért ne lehetne idegenforgalmi központtá emelni? Csak egy szerény példa, amiről Kovácshdzy Vilmos tanácsnok és Bánlaky Géza., a Szent Gellért-fürdő igazgatója minden szerénységük ellenére is sokat tudnának mesélni, ők voltak azok, akik az úgyneve­zett egyéni propaganda eszközéhez folyamodtak. Eszükbe jutott, hogy az egész világ izgalomban él. Kemény politikai harcok folynak mindenfelé. Nyug­talanság és kirobbanások veszélyeztetik a dolgozó em­ber áhítva áhított pihenőjét. Egyéni leveleket küldtek úgynevezett jó címekre, elsősorban olyanokra, akik már ismerik Budapestet és megírták, hogy Budapest a csend, a nyugalom, a békesség városa: legyen sze­rencsénk a nyáron a Gellért-fürdőben. Egy hét alatt százhúsz olyan választ kaptak, amelyben a címzettek megköszönték a szíves meghívást és bejelentették, hogy itt akarják megviselt idegeiket fölfrissíteni. íme, csak egyetlen egy példa, de ott, ahol ilyen ötletek teremnek, ott bizonyára számos más is akad és ha még a természet is segít egy-egy rádiumforrás adományozásával, akkor nem lehet benne kétség, hogy Budapestet ügyes propagandával, lelkes agitá- ciós munkával, igenis, nagyszerű idegenforgalmi köz­ponttá lehet fejleszteni. A Váci-utoad újvárosháza elsőemeleti nagy dol­gozószobájában a fontos tanácskozások és tárgyalá­sok sorozatai zajlanak le nap-nap után. Huszár Aladár főpolgármester, pártatlan munkaikiészségg'el és f ár adhat at lansággal munkálkodik a fővá­ros érdekeinek előmozdításán és a szorosan vett adminisztráció vezetőivel való legszorosabb har­móniában készíti elő a megvalósítandó tervek soka­ságát. Most hogy a téli hónapok viszontagságain túl vagyunk: megkérdeztük a főpolgármestert, hogy szociális vonatkozásokban milyen célkitűzések veze­tik a főváros legfőbb irányítóit. Huszár Aladár dr. főpolgármester a következő kijelentéseket tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Túl a gondokkal telített téli hónapokon, most már leszögezhetjük azt ^ az örvendetes tényt, hogy országos vonatkozásban sem nyil­vánultak meg a nyomornak olyan kiáltó példái, mint amilyenek a külföldön — köztük a müveit Nyugaton is — előfordultak. A főváros akciói mintaszerű lebonyolítást nyertek és sikerült számtalan sebet és fájdalmat enyhíteni a kari­tatív gondoskodás útján. — Remélem, hogy a Tabán közművekkel való ellátása sok munkát fog eredményezni és kenyér­kereseti alkalmat nyújt a munkanél­küli tömegeknek. A jövőben arra törekszünk, hogy még fokozot­tabb mértékben szervezzük meg az inségmun- kákat, azzal a célkitűzései, hogy a költségek ne a termelőeszközökre és nyersanyagokra, hanem elsősorban a munkadíjakra jussanak. — Megfontolást érdemel az az elgondolás, hogy az ebédeltetési akciót is bizonyos reform alá vegyük. Ennek a keresztülvitelére a szociálpolitikai ügyosztállyal már tárgyalásokat folytattam, amelynek a lényege, hogy az ingyenebéd ne gyakoroljon demorizáló hatást azokra, a töme­gekre, amelyek ebben az akcióban részesednek. A leghatásosabb segítség az, ha elkerüljük az adománynak az alamizsna jellegét és ezért az ellenszolgáltatáson alapuló kölcsö­nösségi viszonyt szeretném megterem­teni. Két kategóriába kell osztani az Ínségeseket: azokra, akik betegek, öregek és rokkantak és azokra, akik erejük és munkakészségük teljé­ben bizonyos munkát tudnak végezni a főváros, illetve a köz javára. Az első kategória termé­szetesen továbbra is hozzájut mindennapi táp­lálékához és jelentkezésükkor megkapják az őket megillető ebédadagokat, a másik kategória azonban valamilyen minimális ellenszolgálta­tást nyújt a fővárosnak. Rengeteg telekfeltöltési és földmunka vár el­intézésre, olyan tömegmunkák ezek, amelyek régen megérettek a végrehajtásra. Arról természetesen nem lehet szó, hogy robotosokat neveljünk, mert el tudom képzelni azt is, hogy például fél­napi munka ellenében az Ínségesek egész heti ebédjegyre tarthatnak igényt. —• Mindezek azonban csak tervek, amelyek­nek a végrehajtása ma még előkészület alatt áll és bizonyos, hogy önérzetességi alapra he­lyezi az inségakciónak ezt a formáját. Ezután az idegenforgalomra tereltük a beszélge­tést és a főpolgármester látható lelkesedéssel vázolta azokat az eseményeket, amelyek a közeljövőben Bu­dapest szempontjából oly elsőrendű jelentőséggel ren­delkeznek. A főpolgármester állandó összeköttetést tart fenn az idegenforgalmi szervekkel és a maga személyében is résztvesz minden olyan megbeszélé­sen, amelyik az idegenforgalom kimunkálását és fel­lendítését célozza. — Megfigyelésem szerint — úgymond — ál­landóan. fokozódik az idegenjárás a fővárosban és úgy a külföld, mint a belföld részéről örven­detesen tapasztaljuk a jelentkezők sokaságát. Továbbra is kimélyítjük a filléres csere- vonat-akeiót, amelyik a múlt évben egyedül Németországból közel ötezer látogatót vonzott Budapestre. Füg­getlenül a német cserevonatoktól, a különböző szomszéd-országokkal is folytatjuk a kapcsola­tot, amelyek nemcsak Budapest, hanem a vi­déki városoknak is élénkséget és jövedelmet biztosítanak. — Időrendi sorrendben legnagyobb je­lentőségű eseménynek a Nemzetközi Újságíró Kongresszust tartom, mert a külföldi lapok munkatársainak így módjuk van Budapest ragyogó szépségeit meg­ismerni és a magyar fővárosnak fel nem be­csülhető propagandátbiztosítani. Az ezt követő idegenforgalmi szenzáció a gödöllői eserkész világjamboree, amelyik elsősorban Budapestnek fog hozni pá­ratlanul nagy élénkséget. Alkalmam volt tájé­kozódni a múlt évben Liverpoolban taxdott jamboree hatásáról és azt a felvilágosítást kap­tam, hogy a nagy angol kikötőváros jelentékeny ipari és kereskedelmi, valamint szállodai for­galmát alaposan fellendítette a cserkészfiúknak és hozzátartozóiknak huzamos jelenléte. A magyarországi jamboree kétségtele­nül Budapestre helyezi a fősúlyt, mert a cserkészek szülei és hozzátartozói Buda­pesten lesznek elszállásolva. Olyan tömegű ér­kezésről van értesülésünk, amelyik szükségessé teszi, hogy a szállodákon és penziókon kívül a magánlakásokat is megszervezzük a vendégek elhelyezésére. — Későbbre marad, de nem kerülhet le a napirendről a budapesti gyógyfürdők tervszerű megorganizálása, amelyik feltétlenül az alapja az idegenforgalom fejleszté­sének. Különös figyelemmel kell tekinteni a reuma­kórház megépítésére kialakult tervek realizá­lását, mert Budapestnek ebben a vonatkozásban letagadhatatlan hivatottsága van. Az északi ál­lamokban rengeteg a reumás beteg, akik gyó­gyulást keresnek és akiknek úgy közlekedési, mint a gyógyulási remény szempontjából Budapestet kell a figyelmükbe ajánlani. Általában a reuma-gyógyváros kiépítése lebeg a szemünk előtt, luxushotelekkel és szerényebb igényű lokalitásokkal, de nem elvetendő az a gondolat sem, hogy a budai gyógyforrások vi­zét távvezetékek útján a dunaparti nagyszálló-

Next

/
Thumbnails
Contents