Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-06 / 27. szám
Huszonegyedik évfolyam 1/ VJ ‘ Budapest, 1932 július 6. 27. szám Előfizetési ári Egész évre . .... 24 pengő Félévre ................. 12 pengő Eg yes szám árai 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VL, Szív-utca 18. Telefonszám i Aut. 187—15. A tisztviselők felelőssége Károlyi Gyula gróf miniszterelnök legmesszebbmenő jóindulattal támogat minden közérdekű fővárosi akciót Az mségmunkálatok során megvalósítják az Erzsébet-sugár utat is — Külföldi mintára negyven órára korlátozzák a heti munkaidőt — Budapest nagyarányú fejlődésének biztos alapját képezi a HÉV. megváltása A tisztviselők felelősségéről szeretnénk itt néhány szót elmondani, de itt azonnal, amikor az első szót kimondjuk, hangsúlyozzuk, hogy a tisztviselők becsületéről is szó van. Hétfőn este a főváros közgyűlése harmincegy szótöbbséggel megszavazta a HÉV megváltását. Dönthetett volna másként is a közgyűlés, de dönthetett volna bármiképpen a tanács is, ahol pedig a szavazó három főtisztviselőnek sokkal inkább sorsdöntő szerepe volt. Sőt a lehető leghatározottabban leszögezhetjük, hogy maga az sem fontos, hogy a HÉV-ről volt szó, a főváros főtisztvise- lőinek ténykedése megnyilatkozhatott volna egy sokkal kisebb, vagy sokkal nagyobb ügyben is. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azokat a jelenségeket, amelyek a HÉV-ügy tanácsi tárgyalása után következtek be. Nem fontos, hogy a három főtisztviselő a megváltás mellett, vagy ellene szavazott-e, a megdöbbentő és rettentően szomorú jelenség az, hogy akadtak urak, akik arról beszéltek, hogy a HÉY-ügyet a tisztviselők szavazata döntötte el. Az ö felelősségüket emlegették olyan formában, hogy minden épérzékü és a törvényeket tisztelő ember méltán felháborodhatott emiatt. Mit szóljunk azonban annak a lapnak a viselkedéséhez, amely !np, miután igen aláhúzottan és többszörösen hangoztatta, hogy „esztendők óta kísért a roppant üzlet“, kijelenti, hogy „csak a tisztviselőszavazatokkal tudták keresztülhajszolni a tanács határozatát, — a polgárság képviselőinek többsége ellene szavazott“. A tanulság pedig, a lap szerint, hogy „a főváros roskadozó polgárságának joga van akaratát kifejezésre juttatni, mikor tisztviselőszavazatokkal akarnak dönteni szinte felmérhetetlen anyagi kérdésekben“. Budapest polgársága visszautasítja ezt a hangot, amely igenis nemcsak méltóságában, de becsületében is érinti a főváros három főtisztviselőjét. Hogy csak mást ne említsünk, Sipőcz Jenő dívnak, Budapest székesfőváros mindenki által tisztelt polgármesterének nemcsak a törvény értelmében, de Budapest népének bizalma alapján is legalább olyan joga van kivenni részét a város nagy, eminens érdekeiről való döntésben, mint például annak a tanácstagnak, aki egy, vagy két esztendő óta kezdi tanulmányozni ennek a mérhetetlenül hatalmas gépezetnek, amelyet Budapestnek nevezünk, szerkezetét. A polgármester és az alpolgármesterek a törvényben kaptak jogot, hogy a tanácsban szavazhassanak és szé- gyelnie kell magát annak, aki azt állítja, hogy ezeknek az uraknak a szavazata alsóbbrendű, mint más tanácstagoké. A polgárság képviselőit pedig maga a polgárság nem engedheti szembeállítani a főváros vezető főtisztviselőivel, mert ezek éppen a polgárság képviselőinek impozáns módon megnyilatkozott bizalmából, ülnek a helyükön és tevékenykednek a város üdvéért. Nem tudjuk, hogy ha a polgárságot megkérdeznénk, ugyanazon a véleményen lenne-e, mint azok, akik most a főváros minden tiszteletet és minden megbecsülést megérdemlő polgármesterét és alpolgármestereit a macska-asztal mellé akarják ültetni, valósággal alkalmazottként — hogy ne mondjuk cselédként — szeretnék kezelni. Csáki , menjenek ki azok az urak,, akik ma fitymálva beszélnek a „tisztviselőszavazatok“ -ról, a nép közé, majd meglátjuk, hogy egy Ilipka Ferenc, egy Sipőcz Jenő, egy Liber Endre és egy Borvendéi, Ferenc népszerűbbek-e'és tiszteltebbek-e, vagy ők? Mi azt hisszük, hogy a bizalom mindenhol azok felé fog fordulni, akik Budapest vagyonát és gazdasági integritását mentették meg a világégés közepette. A „tisztviselő-szavazatok“ e birtokosai emellett gondoskodtak a nép szociális szükségleteiről és alkottak is elég tevékenyen. Amikor a fővárost megmentették, akkor as urak nem diffikultálták a „tisztviselő-szavasatok‘ ‘ -at. Nem is merünk feltételezni olyan vakmerőséget, amely a „roppant üzlet“ emlegetésével ezeknek a puritánságukról millió tanúságot tett urakat a leghalványabban is gyanúsítani merné j de méltatlannak és lealázónak találjuk, hogy a szavazatuk értékét meg merik kísérelni degradálni, amikor a főváros megmentöiről és a szőnyegen forgott ügynek is legjobb ismerőiről, meggyőződése» védelmezőiről van szó. Mondjuk ki nyiltan, hogy amíg ezeket a lefitymált „tisztviselő-szavazatok“-at egy Eipka .Ferenc, egy Sipőcz Jenő, egy Liber Endre és egy Borvendig Ferenc fogja gyakorolni, mi, Budapest egyszerű polgárai nyugodtan fogunk [ aludni és boldogan vállaljuk az ű felelősségüknek ránk eső részét. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök nagyarányú elfoglaltsága mellett is időt szakított az elmúlt napokban arra, hogy részletesen tájékozódjon a fővárossal kapcsolatos kérdésekről. Magához kérette Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőt, akivel behatóan megtárgyalta ia,z utóbbi időpontban felmerült aktuális ügyeket és információt kért a főváros pénzügyi és [gazdasági helyzetéiről. A tanácskozás híre természetesen gyorsan elterjedt nemcsak az országos, hanem ia várospolitikai életben is, ahol mindenütt nagy megnyugvással fogadták a kormányelnök érdeklődését. A miniszterelnökkel lefolytatott tárgyalásokról intéztünk kérdést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéihez, aki a következőképpen nyilatkozott a Fővárosi Hvt'lap munkatársának: —- Magától értetődik, hogy a miniszterelnök ur,at bizalmas jellegű megbeszélés során tájékoztattam Budapest ügyeiről és elébetártam mindazokat a problémákat, amelyek a főváros vezetőségét foglalkoztatják. Szó került a gazdasági természetű problémákra is, amelyeknek során vázoltam a főváros pénzügyi helyzetét, amelyeknek részletei iránt nagy érdeklődést tanúsított. Vannak elgondolások és tervek, amelyek most ériélődnek a városházán azzal a rendeltetéssel, hogy a budapesti illetőségű vállalkozók és iparosok munkát' kapjalak és. kenyérkere-sefhe^ jurányik. Ezek a tervek ma még csak nyers vázlatokban tanulmányozhatók, de a kivitelükhöz feltétlenül szükséges a kormány megértő támogatása, amely elől a miniszterelnök úr nem zárkózott el. Visszanéztünk a múltba és számos dolognak a rugóit mutattam meg, olyanokat, amelyekről a közvéleménynek sokszor téves felfogása volt. A beható eszmecserére szükség volt és nagyon örvendetes a főváros szempontjából, hogy az, ország eÜ^ö funkcipyáriusa a| legmesszebbmenő jóindulaftpty helyezte kilátásba mindéin közérdekű fővárosi mozgalom t&piogubáséra,. Megkérdeztük Kozma Jenőt, hogy milyen eredményeket! vár iá 7-es bizottság részéről folyamatba tett inségmun- kák megindításától. — A pénteki bizottsági ülés és a hétfőn tartott tanácsülés után most már köztudomású az az elgondolás, — mondotta, — hogy tízmillió pengőt fordítunk a nyári inségmunkák költségeibe, amelytől komoly segítséget várunk a munkanélküliség enyhítése terén. Nem lehet ugyanis félintézkedésekkel ilyen nagyarányú segítőakciót megszervezni és ezért a bizottság a legteljesebb hatáskörrel kíván rendelkezni, hogy a polgármesterrel egyetértve, komoly munkákkal támassza alá a sínylődő gazdasági életet. A bizottság az egész nyári szezon alatt permatnenciábofi marad, hogy végrehajtsa a felmerült különböző terveket, amelyek között első helyen említem meg a csatornáéi szükséglakás-építéseket, továbbá azt a konkrét tervet, amelyik az Erzsébet-sugárút életrehívását tűzte ki céljának. Ehhez az utóbbihoz aránylag csekély, forgótőke szükséges és így minden remény megvan arra, hogy ez a városi\esrídeZ'ééi kívánalom végre, beteljesüljön. — Másik elgondolásunk odairányul, hogy a munkaórák lecsökkentésével juttassunk kenyérkereseti lehetőséget a munkások nagyobb tömegeinek. Külföldi államokban is megcsinálták azt az újítást, hogy az egy-egy munkahéten teljesítendő elfoglaltságot negyven órában korlátozzák, ami azt jelenti, hogy lényegesen nagyobbszámú munkást kell igénybevenni a rendelkezésre álló munkabérek elosztása érdekében. Vannak további célkitűzések, amelyek könnyen megvalósíthatók és mert a pénzügyi fedezet is biztosítva van: nem kétséges, hogy a fővárosnak esi, az! akciója a legnagyobb siker reményében indul útjára. A hétfői rendkivüLii közgyűlésen döntöttek -a HÉV sorsáról. A közgyűlés rendkívül izgatott hangulatban indult és azzal végződött, hogy 98 szóval 67 ellenében kimondotta a közlekedés egységesítésének [gyakorlati keresztülvitelét, a HÉV vasúti vonalainak és üzemének átvétele révén. Budapest jövő fejlődésének egyik zálogát jelentő aktusról Kozma Jenő a következőket mondotta: — Örvendetesnek tartom, hogy a törvényhatósági bizottság többsége is, éppen úgy, mint a törvényhatósági tanács: hozzájárult a HÉV átvételéhez, mert tisztán látja mindazokat az előnyöket, amelyek a környékbeli közlekedés bekapcsolása révén a fővárosnak jelentenek. Nem egyszer hangoztattam pártközi konferenciákon, a szakbizottságban és a főváros más fórumain, hogy Budapest fejlődését és méreteinek várható növekedését kicsinyesség és rövidlátás a jelen sivár helyzete után megítélni, mert bármilyen rosszak is a mai gazdasági viszonyok: az élet az elmaradhatatlan evolúciót hozza magával és a milliós metropolis számára helyes telekpolitikával és a közlekedés egységesítésének megalapozásával kell olyan bázist teremteni, amelyikben kijelölhető a terjeszkedés látja. Elő kell készíteni a jövő nemzedék számára Budapest naggyátételét, mert különben jogos minden szemrehányás, hogy nem használtuk ki a kedvező lehetőségeket. — Különösen örvendetesnek tartom, hogy a főváros vezetőségének az utolsó pillámat okbem sikerült még további oly cm kedvezményeket elérni, amellyeke\t a főváros ézámára kétéves moratóriumot éé további ingatlan dk birtokbavevééét biztosítják, amelyek összegszerint is jelentős értékeket -hoznak. Meggyőződésem, hogy a HÉV átvételével fordulópontot teremtettünk Budapest történetében és bízom abban, hogy a roppant vagyonértékek kezelése és értékesítése nem az aggodalmaskodóknak,, hanem a bizakodóknak fognak mielőbb igazságot szolgáltatni. A közgyűlés állásfoglalása után most már csak a. ko-rmányhatósági jóváhagyást van hátra, hogy azután a szerződés megkötésével a főváros átvegye új vasúthálózatának irányítását.
