Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-09 / 10. szám
Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 március 9. 10. szám Előfizetési Art FELELŐS SZERKESZTŐ F Megjelenik minden szerdán Egész évre . • • • • 24 pengő Szerkesztőséit és kiadóhivatal: Félévre «•••••• 12 pengő DACSO EMIL Budapest, VI., Szív-ntca 18. Egyes szám áras 50 fillér Telefonszám : Aut 137—15. A nagy oífenziva Bizonyára Kenéz Béla kereskedelmi miniszter is tökéletesen tisztában volt vele, hogy nyitott ajtókat dönget’ amikor hétfőn délután sajtóértekezletet tartott és az idegenforgalmat előmozdító törekvések és — reméljük — cselekedetek számára a sajtó támogatását kérte. Mégis azt kell mondanunk, hogy a sajtóval való megbeszélés nem volt fölösleges munka, mert a most kezdődő nagy offenzíva előtt nem lehetett elmulasztani az idegenforgalom legfőbb instrumentumának, a sajtónak, meghallgatását. Legelsőbben is meg kell állapítanunk, hogy a magyar sajtónak az idegenforgalom emelése érdekében tett, vagy teendő szolgálatait, a múltban kissé félreismerték. A magyar sajtó ebbeli szolgálatainak ugyanis nem kifelé,* hanem befelé kell irányulniok. A magyar sajtónak nem az idegeneket, a külföldieket kell ideharangoznia, amire különben nincsenek is meg az eszközei. A mi hivatásunk egyrészt a magyar földnek, a magyar föld kincseinek a magyar publikummal való megismertetése és megszerettetése, valamint a magyar publikummal a magyar földön való nyaralás megszerettetése. Másik, talán még fontosabb hivatásunk az a lelkes, ha kell, kemény és éltükéit küzdelem, amelyet a hazai fürdőknek és nyaralóhelyeknek európai nívóm való emeléséért kell folytatnunk. Bizonyára akadni fognak, akik kérdő tekintetet szegeznek a mostani készülődés felé: miért éppen most kell megindítani a lnagy offenzívat? Hát ez tipikus magyar kérdés. Régi nagy kudarcaink legfőbb oka mindig a patópálkodás volt: minden akcióhoz akkor láttunk hozzfí, amikor már késön volt, amikor már mások régen megelőztek. Meg kell kezdenünk a goromba őszinteséget, meg kell mondanunk, hegy akik azon tűnődnek, miért most, a. devizazárlatok idején, amikor idegen amúgy sem jön, látunk neki az idegenforgalmi akciók kiszélesítésének — meg kell mondanunk — hogy e tűnődőknek fogalmuk sincs a magyar fürdők és nyaralóhelyek ruinált állapotáról, fogalmunk sincs arról, hogy miért látogat el a külföldi csak egyetlen-egyszer Budapestre és Magyarországra. C.sak egyetlen-egyszer: akkor kigyönyörködi magát, teleszívja lelkét a magyar szépségekkel, lelkesedik értünk, talán még cikket is ír rólunk, de másodszor nem lehet idecsalni. Itt vau a magyar sajtónak végeláthatatlanul nagy feladta, mert a mi kötelességünk, hogy mindenkiben, a szállodástól a kávéházi háziszolgáig-, a fürdőtelep tulajdonosától az utolsó virágot áruló gyermekig, a vasúti áltömásfőnöktől a hordárig, a rendőrőrszemig, a villamos- kalauzig felébresszük a. tudatot, hogy a külföldi vendég a kenyéradófa. A kalauznak fontosabb, mint a vezér- igazgató, a rendőrnek, mint a főkapitány. Meg* kell érteni, hogy itt többé nem patriárkális magyar vendégszeretetről, divatját múlt úri gesztusokról, hanem kér nyélről van szó, amelyet köznyelven üzletnek hívnak. Először is ezt a nagy nevelőmunkát vállaljuk mi, magyar sajtó, magunkra. De éppen ilyen fontosságú, 'hogy megértse minden magyar: Budapesttel nem ér véget a magyar föld, a külföldi vmdégnek akkor is nyugati kényelemmel kell találkoznia, ha kiteszi a lábát az ország fővárosából. Ilyenkor jó Lilafüredre hivatkozni, de nem elegendő: az egész országban, idegenforgalomra predesztinált gyönyörű vidéki városainkban, jobb sorsra érdemes fürdőinkben, kies nyaralótelepein mindenütt meg kell valósítani azokat a néha jelentéktelennek látszó, a kultúrához azonban elválaszthatatlanul hozzátartozó korrekciókat, amelyeknek hiánya örökre elriasztja a legjobban lelkesedő külföldi vendéget is. Csaknem mindenütt igen komoly beruházásokra van szükség, amelyeknek megkezdésére éppen most a devizazárlatok idején érkezett el az idő. Gfyorsan kell cselekedni, mert az idén itthon fog nyaralni az a magyar közönség, amelyet éppen ezek a hiányok, a magyar fürdők primitiv berendezése és ellátottsága üldözött ki külföldre. Ha az idén más viszonyokat fognak találni a hazai fürdőkön, akikor az ő további ittlionmaradásuk révén épp oly hatalmas tőkét biztosítunk a magunk számára, mint az idegenforgalom fokozása révén Számolni kell a költségvetés ulabb komoly csökkentésével A január havi jelentés tanulságai—A parcellázási akció a közterhek csökkentésének szolgálatában—A szellemi szükségmunka meghosszabbítása elkerülhetetlen A fővárost — mint ezt eddig is minden illetékes fórum I megállapította — nem érte meglepetésként a gazdasági válság. A főváros nemcsak az első nagy és mindent megsemmisítéssel fenyegető rohamot' állta ki háztartási integritásának tökéletes megőrzésével, de állja ma is az újabb és újabb rohamokat. Ezúttal az üzemeket támadta meg a válság, ami azt jelenti, hogy az emberek gyalog járnak, korábban oltják el a villanyt és a gázt, takarékoskodnak az élelmiszerek bevásárlásánál, egyszóval igen nagy mértékben redukálták a fogyasztásukat. A főváros azonban éberen áll őrt és vigyáz, nehogy hajója léket kapjon: most — a polgármesteri jelentés tanúsága szerint — az üzemek számításait húzta keresztül a válságos idő, természetes tehát, hogy a főváros vezetősége .'üagúára megtett mindent az üzemek rentabilitásának védelmében. Kozma Jenő dr., országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit a polgármesteri jelentésről megkérdeztünk, még tovább megy a jogos és kötelező óvatosságban. Az ő véleménye szerint az üzemek bevételeiben beállott nagyarányú csökkenés miatt valószínűleg szükség lesz a költségvetés szigorú revíziójára, sőt komoly redukciójára is. Természetes azután, hogy ilyen körülmények között új bevételi forrásokról, új védelmi eszközökről is gondoskodni kell. A közeljövőben ennek a gondolatnak igen hathatós eszközeként a főváros parcellázási politikájának újraéledéséről igen sok szó fog esni. Kozma Jenő alábbi nyilatkozatában részletesen megmagyarázza, hogy miként jut ezen a réven Budapest közönsége számottevő anyagi haszonhoz, sőt talán a közterhek csökkenéséhez is. Ezekkel és az ezekhez hasonló eszközökkel a főváros bizonyára töretlen gazdasági épségben jut el a jobb idők küszöbéig-, amelyek már nem lehetnek nagyon messze, ha Magyarország pénzügyminisztere, akinek tiszteletreméltó felelősségérzete és megfontoltsága közismert, legújabb nyilatkozatában az aratást jelöli meg a magyar sorsfordulás határidejének. Addig azonban ki kell tartani és pedig úgy, hogy Budapestnek háztartása épségben való megőrzése mellett a legmesszebbmenő módon gondoskodnia kell a szüköl- ködőkről. Hatalmasan kiszélesedett szociális tevékenységét folytatnia kell és — amint azt az Egységes Községi Polgári Párt követeli — legelsősorban a szellemi sziikségmunka- akciót kell meghosszabbítani, hogy a jövő számára a szomorú idők történetében is maradjon egy kiemelkedő pont: Budapest székesfőváros nemes áldozatkészsége és elesett polgáraiért való odaadó tevékenysége. * A törvényhatósági tanács határozata értelmében a főváros pénzügyi adminisztrációja havi jelentéseket készít a székesfőváros kiadásainak és bevételeinek alakulásáról. Ennek célja, hogy a háztartás egyensúlyában évközben semmiféle zavar ne állhasson be. Az első ilyen jelentést a múlt héten hozta nyilvánosságra Sipöcz Jenő polgármester. A jelentés nem szerepelt ugyan a tanácsülés napirendjén, de a főváros vezetőit mégis igen élénken foglalkoztatta a beszámoló, amely kétségkívül igen fontos védelmi eszköznek bizonyult a nehéz időkre. A jelentésről és azzal kapcsolatban a főváros pénzügyi helyzetéről Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőkben nyilatkozott: —1 A jelentéssel- külön ülésen foglalkozunk a törvényhatósági tanácsban, ahol annakidején majd részletesen ‘kifejtem észrevételeimet. Ennek nem is kívánok elébe vágni és nem akarok előzetes bírálatot gyakorolni, annyit azonban máris mondhatok, hogy a jelek szerint még az eddiginél is nagyobb elővigyázatosságra és körültekintésre lesz szükség a főváros pénzügyeinek irányításánál, s az egész városi adminisztrációban, hogy meglepetések ne érhessenek bennünket. Amíg ugyanis az egyik oldalon örvendetesen konstatálhatjuk, hogy a januári bevételek összege bárom millióval nagyobb a tavaly januárinál, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy az üzemek bevételeiben olyan nagyarányú a visszaesés, amilyenre n\sm számítottunk. A helyzetnek ez a rosszabbodása valószínűen szükségessé teszi a költségvetés újabb szigorú revízióját, sőt komoly redukcióját is. . A hatos bizottság, amint ezt a Fővárosi Hírlap múltbeli számában hangoztattam, főfeladatának tekinti a kiadások további csökkentését és ezzel a stabilitás elősegítését. Amikor ezt eselekszi, egyben számol (( prelimmált jövedelmek további viSfizaeséyével is. — A főváros vezetősége egyébként, amint a jelentésből is látom, igen helyesen maga is ezen az állásponton van és a március havi előirányzatot úgy a. kiadása, mint a bevételi oldalon lényegesen alacsonyabban állapította meg, mint amiig összeg a költségvetés szerint arányosam elosztvcn egy-cgy hónapra esnék. A hatos bizottság reméli, hogy az üzemeknél sikerül olyan megtakarításokat produkálnia, ami a kívánt stabilitást biztosítani fogja. Hétfőn fogtunk hozzá az üzemi költségvetések áttanulmányozásához iés az eddigi jelekből is biztosra veszem, hogy komoly eredményt fogunk elérni. A tanács legutóbbi ülésén felvetődött az a gondolat, nem volna-e helyes a főváros hasznot nem hajtó ingatlanait parcellázni és az így származó jövedelemből újabb hasznos kisajátításokat és beruházásokat eszközölni. Kozma Jenő álláspontja ebben a kérdésben a következő: — A Községi Tathaffékpénztár zárszámadásának és mérlegének bírálatánál mutattam rá arra, hogy a Községi Takarék a főváros közönsége számára nem használja, ki azokat az előnyöket, amelyek a parcellázások körül kínálkoznak. Nagy hibának tartom, hogy a Községi Takarék kommerciális elvek szerint működő parcellázási osztálya és a városrendezési ügyosztály között nincs meg az állandó és kellő kontaktus, holott a Községi Takarékpénztár telekpolitikájának és parcellázási üzleteinek teljesen összhangban kellene állam a tervbevett, vagy végrehajtás előtt álló városfejlesztési, szabályozási és tervezési munkálatokkal. Ezen a réven a főváros közönsége olyan számottevő előnyökhöz és anyagi haszonhoz juthatna, amely még a közterhek csökkentésében is jelentősen éreztetné hatását. Örülök, hogy ez a kifogásom illetve kívánságom az egész tangcs egyhangú tetszésével ttÜáUwzott. Remélem, hogy a jövőben ilyen szempontok fogják irányítani a parcellázási akciót és legrövidebb időn belül kiépítik e szükséges együttműködést é műszaki adminisztráció és a Községi Takarék mgntleffúosztálya között. Emlékeztettük Kozma Jenőt a legutóbbi pártértekezlet határozatára, amelyen a párt az ő indítványára egyhangúan kimondotta, hogy a szellemi szükségmunka-akciö
