Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-10-26 / 43. szám
Budapest, 1932 október 26,. és a, tctényi sertéshizlaldát. Ezekről az üzemekről a polgármester a következő kijelentést tette: — A tétényi sertéshízlcúó telep nem veszteséges érdekeltsége a fővárosnak, mert ez az intézmény már ma is fenn tudja magát tartani és az export növekedésével remélhetőleg komolyabb fejlődést ér el. A gyöngyösvdroisf szénbánya felszámolásának kérdése a tanács elé kerül, ahol majd döntünk ennek az üzemnek a további sorsáról. Az évek óta sürgetett új elöljáróságok létesítésére a költségvetésben nem történt intézkedés. A megnövekedett adminisztrációt oly nehézkesen ellátó elöljáróságok tehermentesítéséről a következő Választ kaptuk: ■—• Az új elöljáróságok felállítása halasztást szenved, mert nem sikerült erre a célra a költség- vetésben fedezetet biztosítani. Más megoldás hiányában / expoziturák útján oldjuk meg a kérdést azokban a kerületekben, ahol a segítésre leginkább szükség mutatkozik. Elsősorban a XIV-ik és a Xl-ik új kerületek jönnek tekintetbe. ^Elhangzott olyan indítvány, hogy a .főváros bizonyos ingatlanokat értékesítsen és a. befolyó jövedelemből szükségmunkákat indítson meg. A polgármester álláspontja- ebben a kérdésben a következő: — A nem feltétlenül szükséges ingatlanok eladásával már régebben foglalkozunk és folynak is körültekintő számítások a várható bevételekről. Sajnos a kilátások nem a legrózsásabbak, mert itt állnak előttünk, óvatosságra intve, azok a tapasztalatok, amelyeket a vidéki városok szereztek a maguk ingatlanaiknak < értékesítése kapcsán. Kellő időben megfelelő javaslatot készítünk és az összes' kalkulációkat a törvényhatósági tanács elé visszük. Nagy feltűnést keltett Pest vármegye alispánjának az a döntése-, hogy ,a pestszentlőrinci hatóság feljelentésére a fővárost kihágásért pénzbírságra ítélte, illetve az errevonatkoző elsőfokú ítéletet jóváhagyta. Az ügy előzménye közismert: Pestszentlőrinc község tiltakozott az ellen, hogy a főváros háziszemétjét a község területén helyezzék el és ezért eljárást indított a Köztisztasági Hivatal ellen és azt pénzbírságra ítélte. Fellebbezés folytán a másodfokú hatóság az ítéletet helybenhagyta és egyidejűleg megtiltotta a szemét további lerakását, -ami most súlyos probléma elé állítja a fővárost. — A tiszti ügyészséggel áttanulmányoztattam az összes errevonatkoző aktákat és a jogorvoslat érdekében 15 nap alatt fellebbezést nyújtunk be a belügyminiszterhez. Szerintem, — folytatta a polgármester — a megoldásnak a módozatai adva vannak és ezt közös tárgyalások alapján meg is fogjuk találni. Amíg a főváros fellebbezéséi a belügyminiszter elintézi, addig igyekszünk olyan plattformot találni, ami úgy a főváros, mint Szentlőrine község érdekeit a legteljesebb mértékben kielégíti. * Ezekben foglalta össze a polgármester a felmerült aktuális kérdésekkel szemben elfoglalt álláspontját. Amint látható, a különböző területeken mozg-ó, problémák rnind- egyike gondos előkészítés alatt áll, amelyeknek szakszerű megoldása a főváros érdekeit fogja szolgálni. Izgalmak, titokzatosságok, kombinációk, jelölések Gömbös Gyula miniszterelnök tárgyalásai — A rejtélyes autózás A „jól informáltak“ főpolgár mester-jelöltjei A közvélemény szokatlan érdeklődéssel és feszült várakozással tekint a főpolgármesteri állás betöltésének kibontakozása elé. A városházán másról sem beszélnek, mint a lápka Ferenc főpolgármester lemondásával kialakult helyzetről, de az országos politika berkeiben is nagy találgatás folyik: ki lesz a. kormány kiválasztottja az ország fővárosának legfőbb pozíciójában ? A napilapok hasábokon keresztül folytatják a kombinációkat: ki jön? * A kibontakozás tengelyében azok a tanácskozások állanak, amelyeket Gömbös Gyula miniszterelnök folytatott Kozma Jenővel, az egységes községi párt vezérével. Különösen nagy figyelem fordult a szerdai megbeszélés felé, amelytől döntő eredményt vártak. A tanácskozás után a miniszterelnöki palota előtt várakozó újságírók kérdésekkel ostromolták az együttesen távozó Gömbös miniszterelnököt, Darányi Kálmán államtitkárt és Kozma Jenőt. Hiába lesték a szót a miniszterelnök ajkáról, Gömbös mosolyogva szállott be autójába és amikor az újságírók azt kérdezték, hogy most a városházára mennek-e, a miniszterelnök nevetve nemet intett. Néhány perccel később mégis futótűzként terjedt el a városházán az a hír, hogy minden pillanatban megérkezik a miniszterelnök és kísérete, — lám az érdekes látogatás elmaradt. * Hol volt a miniszterelnök? Titokzatos látogatásról beszélt a fantázia: magánlakásán keresték föl az egyik előkelő személyiséget és felkínálták számára a főpolgármesteri állást. Megindult az újabb kombinációk áradata. Hol, kinél volt a kormányelnök, mit tárgyalt, ki lesz a főpolgármester? Nagysokára kiderült, hogy Gömbös Gyula, Darányi államtitkár és Kozma Jenő az Akadémia-utcába hajtattak az Egységes Községi Polgári Párt helyiségébe, ahol Payr Hugó országgyűlési képviselő, pártigazgató bevonásával újabb megbeszélés folyt. Hogy miről, azt a jeienvoltak nem árulták «1. Még ma is titok, csak egynéhány beavatott tudja. Annyit elárulhatunk: nemcsak a szorosan vett fővárosi ügyekről volt szó. * Az izgalom nem csendesedett le. A főváros törvény- hatósági tanácsülései ,alatt a várószobákban percenként újabb és újabb nevek hangzottak el. Csupa posszibilis, előkelő név, politikusok, aktív és nyugdíjas főtisztviselők, adminisztrációs szakemberek, gazdasági és társadalmi tényezők — soha ilyen tág tere a kombinációknak. Senki sem tud pozitívumot és mégis már a jelölés sorrendjét is szájról szájra adták egyesiek. Bent az ülésteremben pedig tovább folyt a költség- vetés vitája. Az elnöki székben Bipka Ferenc főpolgármester a megszokott higgadt tárgyilagossággal vezette a tanácskozást. Minden találgatás és kombináció, az ő személyére és esetleges utódjára koncentrálódott, mindenkiben ott vibrált a nagy kérdőjel, mindenki egy kicsit izgatott volt: csak Bipka Ferenc irányította nyugodtan a költség- vetés nehéz anyaga fölött folyó tárgyalást. Változatlan gondossággal figyelt a referensek felvilágosításaira, az elhangzott indítványokra és nyugalommal enunciálta az elfogadott fejezeteket. Ezekben a nyugtalan órákban talán csak egyetlen ember volt a teremben, aki semmitől sem zavartatva, a veleszületett kötelességteljesítéssel végezte munkáját. * A nagy érdeklődést mi sem jellemzi jobban, minthogy óráról-órára változtak a „legmegbízhatóbb forrásból* * érkezett újabb és legújabb értesülések. Váltakozva hallatszottak ismert és közbecsülésben álló személyiségek nevei, akiknek mindegyike egészen bizonyos, hogy kiválóan töltené be a főpolgármesteri hatáskört. íme egy csokor a találgatások virágaiból: Bessenyey Zenó, Sztranyavszky Sándor, Bakovszky Iván, Bárczy István, Borbély-Maczky Emil, Ugrón Gábor, Sipöck Jenő, Liber Endre, Borvendég Ferenc, Lamotte Károly, Lázár Ferenc, Márkus Jenő, Endre László, Somogyi Béla, Petzrik Jenő, Preszly Elemér, Huszár Aladár, — abban a sorrendben, ahogy az elmúlt héten a fáma suttogta. * Csupa találgatás és bizonytalanság. Ki jön? Ez ma a legfogasabb kérdés, a legnagyobb rejtély és a legsötétebb titok. Ki jön? Türelem. Nem kell már sokáig várni és a fő- polgármesterség problémája köz megnyugvásra, megoldást nyer. Számos tartalmi és alaki kifogása van a kormánynak a tanácsi ügyrend ellen A módosítások miatt újból összehívják az elnöki bízotlságot Az. új közgyűlési ügyrend módosításával nemrégiben ismét foglalkozott a főváros törvényhatósági bizottsága, miután a kormány az eredeti ügyrenden több változtatást kívánt. A közgyűlés a kormányleiratnak eleget tett és a módosított ügyrendet a közelmúltban újból felterjesztette a kormányhoz. Alig ment el ez a felterjesztés, szombaton leérkezett a fővároshoz a belügyminiszter 71.571/1932. B. M. számú leirata, amely a bemutatott tanácsi ügyrendről szól. Ez a leirat, amelyet a miniszter nevében Blaha Sándor államtitkár írt alá, a tanácsi ügyrendben is számos kifogásolnivalót talál és az erről szóló közgyűlési határozatot azzal küldi vissza,, hogy a tanácsi ügyrendet a szükségesnek tartott módosítások után, a jóváhagyási záradék rávezetése céljából, újra küldjék vissza a belügyminisztériumba. A Fővárosi Hírlap munkatársának a belügyminisztériumból származó értesülése szerint a leirat a tanácsi ügyrenden különösen az alábbiakat kifogásolja: — A szabályrendelet különbségei! tes? rendes és rendkívüli tanácsülések között. A rendes ülések fogalma bizonyos állandóságot feltételez, ez azonban az ügyrendből nem tűnik ki. Határozza meg tehát a szabályrendelet a rendes ülések számát, vagy megtartásuk időközeit, mert különben nincs értelme a megkülönböztetésnek* *. A leirat! kifogásolja azt is, hogy az általános vita menetének szabályozására nincs az ügyrendben intézkedés, ezt is pótolni kell. A cjplyóvckl való szavfizás kérdését úgy kell rendezni, hogy a. fővárosi törvény 60. paragrafusában megkívánt' viszonylagos többséget minden félreértés tisztázásával lehessem biztosítani. — Alakilag az ügyrend ellen még az a kifogása a miniszternek, hogy a törvényre és a szabályrendeletek egyes szakaszaira való hivatkozás sokszor téves, de ezenkívül is sok értelemzavaró hiba maradt a bemutatott ügyrendben. Az ügyrendinek észrevételekkel nem érintett részeit a belügyminiszter jóváhagyja és felhívja a főváros közönségét!, bogy a megfelelőén átdolgozott ügyrendszabályzatot jóváhagyásra újból mutassa be. * A miniszteri leirat folytán, most újból összehívják a jogszabályszerkesztéssel megbízott elnöki szakbizottságot, azután az ügyosztály elvégzi a szükséges korrekciót, majd újra a tanács és a közgyűlés elé kerül az ügy, úgyhogy a végleges kormány jóváhagyás a jövő év eleje előtt alig történhetik meg.
